Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-05 / 29. szám
19*3. február 5, kedd 8. oldat Nyolcvan éve született Nagy Lajos ”,.. Születtem 1883. február £-én A postáson — írta önmagáról 1914-ben az első világháború kitörésének esztendeiében Nagy Lajos az Érlelkes Újság Deka- meronjába — Budapesten jártam minden iskolámat. Jogot végeztem, eleinte ügyvédjelölt, később hivatalnok voltam, két esztendő óta csupán írással foglalkozom. Soha nem becsültem fúl az irodalmat, azért kezdtem el írni. hogy a „polgári” foglal, kozásom mellett valami mellékkeresetem is legyen..: Mégis nincsen egy írásom sem, amelyben szocialista világszemléletemet megtagadtam volna, ellenkezőleg. nézeteimet mindig hirdettem akár nyíltan. < akár jelen- léktelen dolgok álruhájába rejt. ve.” íme, a harminegy éves író, egy ellentmondásaiban éppen robPósa Lajos, a budapesti Faze- »*as Gimnázium elsőéves tanulója, különös kivételezésben részesült. Míg másokat a tornaórákon való részvétel alól mentenék fel, ő — egyetlen bz országban — iskolája számtan- óráin nem köteles részt venni. A 15 éves fiú ugyanis — a matematikában — már régen kinőtt az iskolából. Számos középiskolai verseny győztese, s az bánni készülő korszak gyermeke. Az írást nem tömjénezi. de fontosnak tartja szocialista világnézetét. Valóban szocialista volt és maradt, még a fehér terror, a Horthy-fasizmus nehéz éveiben is úgy, ahogy megírta nyíltan novelláiban 0919. májusi va«v álruhába rejtetten (Farkas és Bárány, Razzia.). Mivél szocialista volt. meg nem alkuvó művésze az őszinte írásnak, sokszor nem kapott kiad őt: — a lapok elzárkóztak előle, holott megélhetése kegyetlen gondot okozott. Előfordult, hogy valamelyik barátja, ismerőse „váltotta ki” kedvenc kávéházi asztala mellől, mert nem volt miből a számláját kifizetnie. A kávéház szinte második otthona, munkahelye és műhelye Akadémia kiadványai között dolgozata jelent meg a Graph- éknéletről. Korábban hosszú ideig ágyban fekvő beteg volt, akkor időtöltésképpen számtani rejtvények megfejtésével foglalkozott. Ekkor bontakozott ki tehetsége, s ma már a komplex függvénytannál tart. Az ifjú matematikus zseni szabad idejében sokat olvas és hegedüL volt. Ott a márványasztalon sakkozott József Attilával, ott írt, figyelte a világot a benne az embereket Hallgatag természetű volt csöndes és halk — így emlékeznek vissz» rá azok, akik ismerték. A képtelen természetrajz, A vadember. A falu álarca. A lázadó. A menekülő ember és a Kiskunhalom hóját A Kiskunhalom 1934-ben jelent meg, s számunkra azért különösen érdekes, mert a szülőfalujáról, a megyénkbe!! Apos- tagról szól, ahonnét ugyan korán elkerült, de ahová visszavisszajárt. Mindazt, amit ezv ötvenéves író megtudott fél évszázad alatt szülőfalujáról, belesűrítette művébe Nagy Lajos, de úgy, hogy az leleplezés és vádirat egyben nemcsak egy faluról. hanem az egész társadalomról. Ha élne, ma volna 80 esztendős. Maradandó értékű műveit olvasva gondoljunk arra, hogy életét az igazmondásra, a jobbért való harcra tette fel és írói munkásságának célja a becsületes kommunista emberség, a nép hű szolgálata volt. B politikai könyvek hete A Kossuth Könyvkiadó ebben az évben, kísérletképpen, könyvhetet rendez a tél folyamán, amelyen a politikai kiadványokat propagálják. A politikai könyvek hetével egyszersmind jó szolgálatot tesznek a választások előtti felvilágosító munkában is. Megyénk községeiben a párt- szervezetek vették kezükbe a szervezést, vállaltak felelősséget a könyvhét megrendezéséért. Eddig a kunszentmiklósi, jánoshalmi, mélykúti, tompái, kiskun- majsai, vaskúti, hajósi, mada- rasi, bácsalmási, miskei, alpári, tiszakécskei, lajosniizsei és az izsáki pártszervezet fejezte be az előkészületeket a politikai könyvhét megrendezésére. Garán a napokban fejeződött be a kísérleti könyvhét — igen nagy sikerrel. A községi párt- szervezet könyvterjesztőjétől több mint 4000 forint értékű könyvet vásároltak meg a termelőszövetkezeti gazdák és a község lakói. Azelőtt három év alatt fogyott el Garán annyi politikai jellegű mű mint ezen az egyetlen héten. Beszélgetés a filmről Egyiptomi történet Egyiptom csodálatos ország. Egzotikus tájakkal, gizeftí. pi- tanússal, szfinxszel — és sok egyébbel, ami állami költségeit egy kiküldetést vonzóvá tehet. Valószínűleg ez adhatta az ötletet új magyar filmünk számtalan közreműködőjének, hogy a népek közötti barátság elmélyítése érdekében éppen Egyiptom földjén munkálkodjanak. A filmgyártás jó ürügy volt erre. Neki is láttak nagy rek- Iámmal, parádés szereposzlással, sok költséggel. Csak hát nem volt hozzá egyebük, mint a csodálatos helyszín és a sok-sok vállalkozó — no meg persze pénz bőségesen. Viszont téma, humor vagy mondanivaló teljességgel hiány ’ott a fegyvertárból. így aztán nem csoda, hogy a még olyan kiváló művészek felvonultatása is — mint Mezey Mária, Kiss Manyi, Fónag Márta vagy Psota Irén — teljesen indokolatlannak, feleslegesnek tűnt vázlatos szerepük, villanásnyi jeleneteik miatt. Sajnos a film még a tájból, az egyiptomi nép évezredes kultúrájának emlékeiből is aránylag keveset mutat. Rejtéllyel azonban bőven szolgál. Rejtély, hogy milyen csoda folytán tudnak „arabusul” a főszereplő úgynevezett pesté gyerekek — mikor hangsúlyozottan fővárosiak lévén „pestiül* sem tudtak —, de a jó nyíregyházi és debreceni tájszólás úgy látszik Egyiptomban nem okoz különösebb nyelvi nehézségeket„ Aztán rejtély, hogy miért akartak szomjan halni az autósztráda mentén, hogyan tudott a gólya olyan rövid idő alatt átrepülni Afrikából Magyarországba, és hogy mióta vezetik női sofőrök nálunk a távolsági autóbuszokat? A legnagyobb rejtély mégis az, hogy lőnek és miért eoBI szüksége a film elkészítésére elfogadható alaptörténet, épkézláb ötletek nélkül? Mert a mese — a két magyar kisfiú kalandos szökése, egyiptomi bonyodalmai — mesterkéltnek, erő* szakoltnak tűnik. Nincs egy elfogadható szavuk, őszinte mozdulatuk — igaz, nem ők tehetnek róla. Erről az író és rendező bácsiknak kellett volna gondoskodniuk, ök pedig valószínűleg úgy vélekedtclt, hogy a jónevű szereplők és Egyiptom szépségei feledtetik a nézővel a történet egyhangúságát és a logikai bukfencek sorozatát. Hogy mégsem távoztunk minden élmény nélkül, arról as arab művészek gondoskodnak. Már amennyire az egyiptomi- magyar koprodukcióban számukra hely jutott. Sokáig emlékezni fogunk a bűbájos és remekül játszó arab kisfiúra és a kislányra, meg a Földközi-tenger tündöklő kékjére, a gólyára, a kiskutyára és a mesékből jól ismert keleti sokadalom tarka képére. Bár ez mit sem változtat véleményünkön, melynek az élői adás után több dühös néző ily módon adott jó hangosan kifejezést: — Kár volt a pénzért. Tegyük hozzá: — Nemcsak a jegy áráért, a gyártás költségeiért is. V. Zsi ban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia!” A háború hadnagyként érte Aszkert. Az állambiztonsági szervek munkatársa volt Bakuban. Aztán Moszkvába került. A zsákmányolt dokumentumok fordításával és kisifrírozásával foglalkozott. De közben számtalanszor, s igen energikusan kérte: küldjék a frontra. Végre aztán teljesült a kérése. A hadsereg felderítő és kémelhárító egységénél teljesített szolgálatot. Az új munka lehetőséget adott Aszkernak, hogy alaposan tanulmányozza az ellenség szokásait, modorát. Gyakran kiruccant a hitleristák mögötti területekre. Az egyik ilyen útja alkalmával partizánok közé került, akik egy SS-tisztet tartottak fogva. Rögtön adódott a gondolata: ki kellene használnia az SS-tiszt iratait. S Kerimovot át is dobták, mélyen az ellenség hátországába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítettek ártalmatlanná tenni egy ellenséges kémbandát, amely a Szovjetunió területén működött. ... Aszker most ismét Moszkvában dolgozott. Ribin ezredes és ő Bakuba repült, hogy a helyszínen tisztázzanak néhány kérdést Otto Lissnek a német titkosszolgálat archívanyagait őrző rejtekhelyről tett vallomásával kapcsolatban. Ribin és Kerimov a repülőgép kabinjának padlójához erősített keskeny alumíniumpadon ült. — c-,,,rrií+Biink egyet, őrnagy — mondta Ribin ezredes, s azzal a gép falához dőlt. Felhajtotta a kabátja gallérját, homlokára tolta a sajkáját, és mind a két kezét mélyen a zsebébe dugta. Hideg volt. Ribin jóval idősebb volt Kéri movnál, s az állambiztonsági szerveknél betöltött munkaköre szerint is felette állt. 1924 januárjának azon az emlékezetes napján, amikor Lenint temette az ország, Oreszt Ribin moszkvai villamoskalauz jelentkezett a kocsiszín pártsejtjénél és egy tintával teleírt papírlapot tett a párttitkár asztalára. A titkár elolvasta, s utána szó nélkül betette az asztal szélén álló dossziéba. Ribin jól láthatta, hogy elég sok ilyen papírlap összegyűlt már abban a dossziéban, s mindegyik ugyanazzal a szóval kezdődött, mint övé: „Nyilatkozat!” — Nos, mi a helyzet? — kér- lezte a titkárhoz hajolva. — Felvesztek? — Majd megvitatjuk. — Nem, most mondd meg. — Ribin az asztal mögé mt, s kezével rátámaszkodott. — Nekem most azonnal tudom kell. — Majd megvitatjuk — ismé- , telte a titkár. A titkár és Ribin ugyanabban a brigádban dolgozott. Ugyancsak itt, ennél a kocsiszínnél dolgozott Oreszt apja és a bátyja is. A titkár jól ismerte mind a hármukat. Az öreg Ivan Ribin lakatossal pedig régi baráti szálak fűzték össze. Biztos volt benne: Ri- binék megbízható emberek, igazi munkásivadék az egész család. Lehet rájuk számítani, mindenben. De most valahogy másként, más szemmel nézett az előtte álló fiatalemberre. Nagy kék szemei, amelyekben mindig valami meleg, ravasz vidámság csillogott (Ribint a kocsiszín első számú tréfacsináló- jának és élcelődőjének tartották), most komolyaknak, szigorúaknak látszottak, megrendült- ség és néma kérdés tükröződött bennük. Az ajkát úgy összeszorította, hogy szinte elfehéredett. Nyakában, vállában, karjában felszabadulatlan energia feszült. — Izgulsz? — kérdezte a titkár. Ribin nem tudta türtőztetni magát: — Mondd meg hát! Ne gyötörj! — Jól van, no — mondta kimérten a titkár. — Azt hiszem, bizonyosan felveszünk. — Akkor itt van. — Ribin a belső zsebébe nyúlt, s még egy papírt húzott elő onnan. — Mert én nemcsak a pártba akarok belépni. A párttagság a legfontosabb. De ez is. „. Ugyanolyan fontos! Oreszt Ribin ebben a második nyilatkozatban arra kérte a pártszervezetet, hogy küldjék őt a GPU szerveibe dolgozni. Azért, hogy — amint ő kifejezte magát — „ne hagyjuk garázdálkodni a kontrákat, tapossuk el a férgeket, akik miatt elpusztult Lenin elvtárs, és akik rá akarják tenni a mocskos kezüket az egész szovjet hatalomra.” Ez történt azon az emlékezetes januári napon. Ribin ezredes azóta húsz esztendőt töltött el az állambiztonsági szerveknél, s most a legjobb állambiztonsági tisztek között emlegetik a nevét. — Np szundítsunk egy keveset — ismételte Ribin, miközben igyekezett jobban elhelyezkedni a kemény ülésen. — Próbáljuk meg — felelte Aszker. — Különben, én inkább előbb harapnék valamit — szólalt meg ismét Ribin. — Rettenetesen éhes vagyok. Mi a véleményed? —• őszintén szólva az én gyomrom is korog. Mind a ketten az előző napon éjjel két órakor fejezték be a munkát, s akkor derült ki, hogy azonnal Bakuba kell reoülniök. Az állambiztonsági szervek vezetőit bővebben érdekelték Liss közlését Bizonyos adatok azt is tanúsították, hogy igazat mondhat. Ezért sürgősen ki kelleti! hallgatni a kémet, tanulmányozni a vallomásait, összevetni a más forrásokból már rendelkezésre álló anyagokkal. — Utazzanak oda azonnal — mondták Ribinnek és Kerimov- nak — és a helyszínen gondoljanak át mindent alaposan. Sok mindenről többet tudnak, mint a helyi elvtársak. Segíteni tudnak majd Azizov ezredesnek. A kocsi már várja magukat. Azonnal induljanak a repülőtérre. így történt, hogy Ribin és Kerimov vacsora nélkül indultak útnak. Aszker egy kis csomagot bontott ki. Kenyér és néhány karika füstölt kolbász volt benne; Mindössze ennyit tudtak szerezni. Az egészet egy pillanat alatt elfogyasztották. Már három órája voltak a levegőben. A gép elhagyta Sztálingrádot, s Asztrahany felé tartott, amikor a pilótakabinból kijött a rádiós. Zavartnak látszott. Kissé tétován közeledett a két nyomozó tiszt felé. Végül szó nélkül odanyújtotta Ribinnek a kezében tartott rádiógrammot. Az ezredes azonnal elolvasta. Két rövid mondatból állt: „A kiküldetést visszavonom; Stop. Azonnal térjenek vissza; Stop. LikoV.” (Folytatjuk.)
