Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
1A63. február 1, péntek 3. oldal Zöldségeskerlből - „Zöfdséggyár’ Termelőszövetkezeteinkben egyre nagyobb mértékben válik lehetővé a zöldségfélék nagyüzemi termesztése. Ennek jellemzője, s egyszersmind feltétele a legalább 100—150 holdas kertészet, a termesztendő növények kevés száma, tehát a szakosított és specializált üzeni! termelés, a legmagasabb fokú gépesítés, a szerves- és műtrágya maximális mennyiségr ben történő felhasználása, s a teljes mértékű öntözés, valamint a terményeknek nagy tételekben való értékesítése. Felméréseik alapján a megye illetékesei megállapították: eddig 80 termelőszövetkezetünkben /an meg a lehetősége, hogy a második ötéves tervidőszak alatt az említett feltételek szerinti, valóban nagyüzemi zöldségtermesztést folytassanak, adottságaikkal élve, nagy tátján termesszenek jól megválasztott öt-hat zöldségfélét, s kialakítsák a nagyüzemi vetésforgót. A lehetőség valóra váltásához azonban sok még a tennivaló. A nagyüzemi zöldségtermesztéshez gyakorlattal rendelkező, jó szakemberekre van szükség, akikből jelenleg még igen nagy a hiány. Ennek pótlása nem könnyű feladat, a probléma megoldásához nem kis segítséget nyújt azonban, ha az illetékesek már az idén az eddiginél több bemutatót, tapasztalatcserét rendeznek az élenjáró zöldségtermesztő nagyüzemekben. Fontos, hogy megfelelő mértékű legyen az említett gazdaságok gépesítése. A zöldségtermesztő nagyüzem erőgépe — munkagépekkel együtt — a jól bevált ES—09-es univerzál traktor. Ebből tavaly 132-vel rend- delkeztek tsz-eink, de ezeknek mintegy a felét nem a zöldség- termesztésben alkalmazták. Az említett 80 tsz zöldségtermelésének a nagyüzemesítéséhez legalább 350 RS—09-eS traktorra, s a hozzájuk való munkagépekre van sürgősen szükség. Az összesített megyei terv szerint a tavalyi 4400 holdnak mintegy a háromszorosa szerepel 1965-re az öntözéses zöldségtermesztés területét illetően. A további feladatok közé tartozik a zöldségtermesztő tsz-ek jó minőségű vetőmaggal, palántával való ellátása, a trágyamennyiség biztosítása. A szervestrágya ellátására el Uell érnünk, hogy egy kh zöldséges területre évente legalább egy számosállat évi trágyahozama jusson. A hiányzó mennyiség pótlására fel kell használni a humusz- képzésre alkalmas minden hulladékanyagot. A zöldségtermesztés fellendítése végett szükség van a termeltető vállalatok — MÉK, konzervgyár — munkájának javítására is. Ez vonatkozik a fixáras-rendszer szélesítésére, a szedés, osztályozás, csomagolás, szállítás helyes szervezésére, s — amit a szerződés is előír — a termelési-szakmai segítség- nyújtásra. A nagyüzemi zöldségtermesztést folytató termelőszövetkezetek pedig — az elmondottakon kívül — szervezzenek szakképzett kertészeti brigádokat, s alkalmazzák az ösztönző jövedelemelosztási formákat. Ugyanakkor a tanácsi szakapparátus is hatékonyabban vegyen részt a szóban levő feladat megvalósításának munkájában. A problémák sokrétűek, és a különböző intézmények széleskörű együttműködése szükséges ahhoz, hogy megyénkben a nagyüzemi zöldségtermesztés a lehetőségekhez mérten megvalósuljon, fellendüljön. T. 1. Munkavédelmi betétlap Az Izsáki Állami Gazdaságban nagyszerű ötletet valósítottak meg a munkavédelmi rendszabályok betartására. Minden gépvezető, illetve fo- gatos, munkavédelmi betétlapot köteles magánál hordani, —hasonlóan a gépkocsivezetők _ országszerte használt ellenőrző, illetve betétlapjához. Szabálytalanság esetén az ellenőrzésre jogosult munkavédelmi őrök és aktíváik, gazdaságvezetők és külső ellenőrző szervek a betétlapot bevonják, majd a szabálytalanság egyidejű közlése mellett eljuttatják a gazdaság igazgatójához. A feielősségrevonás és a szankciók alkalmazása az igazgató jogkörébe tartozik. A III. számú betétlap bevonásét alacsonyabb munkakörbe való helyezés és a nyereség- részesedés felének a megvonása követi. Ez az életrevaló módszer kétségtelenül nagyban hozzájárul a munkavédelem megszilárdulásához. mivel nem csupán a járművezetőket készteti nagyobb elővigyázatosságra, hanem az óvórendszabályok megtartását, a balesetelhárító berendezések alkalmazását illetően a munka- védelem irányítóinak felelősségét is lényegesen növeli. A nép jelölt ie Többszörösen kitüntetett főmérnök Besze Mihály, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár főmérnöke, 1945- ben a volt Szijjár- tó-féle rézműves üzemben műszaki tisztviselőként kezdte. Később a műszaki osztály vezetője lett, majd az államosítás után a főmérnöki teendők ellátásával bízták meg. Több mint egy évtizedes eredményes munkájáért a Kohó- és Gép_ ipari Minisztérium kiváló dolgozója, valamint az Élelmiszeripar kiváló dolgozója címmel tüntették ki. Ezenkívül megkapta a Kazincbarcika Építéséért Emlékérem ezüst fokozatát. Négy évig mint tanácstag foglalkozott a hozzája forduló választópolgárok ügyes-bajos dolgainak intézésével. Méltányolva közéleti tevékenységét, és az üzemben végzett munkáját, a volt gépgyár dolgozói — ma II-s telep — öt jelölték kép vi selőj ü knek. (Pásztor Zoltán felvétele.) Egy év alatt több mint hétmillió forinttal nőt» a hartai Béke Tsz vagyona Csütörtökön tartották meg Hartán a Béke Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlését, amelynek során V. Tóth Imre, a közös gazdaság elnöke, beszámolt az elmúlt évben elért eredményekről. összes vagyonuk értéke az 1961. évihez képest több mint 7 millió forinttal növekedett, s megközelíti a 30 milliót. Egy szántóegységre 5700 forint termelési érték jut. Nagyobb beruházásaik összege mintegy 3 és fél millió forint volt. amelyből a sajáterő-beruházás 1 200 000 forintot tesz ki. Az egy főre eső évi átlagjövedelem köziéi 19 ezer forint. Tegnap tartották zárszámadó közgyűlésüket a bácsalmási Táncsics Termelőszövetkezet gazdái is. Az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit Kancsár Mihály, a közös gazdaság elnöke elemezte. A tervezett 30 forint helyett a szövetkezeti gazdák szorgalma eredményeként 34 forintot tudnak osztani egy-egy munkaegységre. A szövetkezet 216 tagja a munkaegység-részesedésen kívül prémiumként természetben és készpénzben mintegy 400 ezer forintot kapott. Az egészséges beteg Bejött a kórterembe, köszönt a másik két betegnek, kipakolta a táskáját, kivette törülközőjét és bejelentette: — Nna, kezdjük a mai első fürdővel. Szomszédja megkérdezte: — Ml az, hogy első fürdő? Hányszor akar naponta fürödni? — Természetesen kétszer. Nézze, nekem otthon nincs autogejzírem, ha fürdeni akarok, be kell fűteni. Rendben van, egyszer egy héten befű- tök. Itt aztán kipótolom a napi kettővel. — Mi a betegsége, mi a panasza? Szabad any- nyit fürödnie? — Mindig rengeteg panaszom van, de nem vagyok beteg. Addig panaszkodtam, nyögtem a kerületi rendelőben, míg újra beutaltak kivizsgálásra. Most két hétig gyöngyéletem lesz. Egy vasámba se kerül, nyugdíjas vagyok. Remélem, nem árulnak el? A harmadik beteg mérgesen jegyezte meg: — Nem. Pedig megérdemelné! Elveszi az ágyat egy igazi betegtől. — Mindig van elég hely. De mondják csak, milyen az étvágyuk? Ha valami nem ízlik, szívesen megeszem. Különben is, maguk betegek. Vigyázni kell! Figyelmeztetem magukat egy híres kínai mondásra. Reg- gelided edd meg, ebédedet oszd meg barátoddal, vacsorádat add ellenségednek. A bőséges reggeli ugyanis egészséges, délbein keveset kell enni, este lehetőleg semmit. Én persze nem tartom ezt be, nekem vas- gyomrom van. — Megértettük a gyengéd célzást — mondta gúnyosan a baloldali szomszédja. A „kórházfaló” elment fürödni, azután a kórház tornatermébe sietett, ahol a gyógytomásznőtől vett leckét. Onnan visz- szajött a kórterembe, hogy a vizitnél az ágyában nyöghessen. Később kioktatta betegtársait: — Vannak furcsa emberek, akik halmozzák a gyógyszereket. Boldogok, ha szekrényükben egy csomó germicidet, de- malgont, algopirint és egyebeket raktároznak el. Ennek semmi értelme sincs. Rendben van. csak 15 százalékot kell fizetni, de néha egy százalékot sem használnak el. Mennyivel okosabb vagyok ón, aki kisírok a régi übémtől két heti üdülést és kijajgatok az SZTK-tól kétszeri kórházi vizsgálatot. Remekül szimulálok, becsapom az orvosokat. — Egyébként egy füst alatt a fogaimat is megcsináltatom itt. — Szép kis alak maga! — Miért, kérem? Javítom a kórházi statisztikát. Velem eggyel több beteget gyógyítanak meg. A másik is megszólalt: — Maga se rohanhatott a munka után ott, ahol dolgozott. — Hát nem strapáltam magam soha. Nna, itt az ebéd. Megette a szomszédja tésztáját is, majd rohant repetáért. Délután újra megfürdött, aztán megjegyezte: — Tegnap húsz levelezőlapot írtam rokonaimnak és ismerőseimnek. A látogatók remek csemegéket hoznak. Uzsonna után látogatásokat tett. Egy óra múlva eldicsekedett: — Megcsináltattam egy beteg ügyvéddel lányom válókereseti beadványát. Találtam egy másik beteget a tanácstól. Attól is kérek majd valamit. Egyik beteg segíti a másikat ... Most már csak a könyvtár, a dupla vacsora és a televízióterem, utána a rádiózás következett. Szomszédja ki akart dobni egy háromnapos főtt tojást, ő azt is megette. Másnap, amikor a főorvos úgy tervezte, hogv meneszt! a szimulánst, 39,5 fokra szökött fel a láza a „kórházfalónak”. Gyomormérgezést kapott a megromlott főtt tojástól. Hetekig keservesen nyögte az ágyat... P. h. ‘J.tyás&ok A már szinte hagyományossá lett jogásznapok prológusában bizonyosan nem időszerűtlen emlékezni arra, hogy megyénk történelmének fontos állomásain jogászemberek milyen merész és bátorító szerepet vállaltak. Alig kevesebb, mint száz éve a kiegyezés utáni jogtalan és a népet tipró alföldi sötétségben fáklyaként lobbant fel Asztalos János neve. Ügyvéd volt és nem az urak garázdaságához kötötte életének szekerét, hanem a kecskeméti és a félegyházi parasztok lánglelkű szószólója lett olyannyira, hogy a munkás- mozgalom históriája a homoktáji parasztság nagy megmozdulását róla nevezte el. Fél évszázaddal később, a Tanácsköztársaság idején ismét jogászember állt a küzdelem élén, a mártíromságot szenvedett Buday Dezső. A kiváló elődök fényesen példázzák a jogász hivatástudatát és azt, hogy a nép mellett a helye. Valaha nehéz volt a küzdelem az Igazságért, a népjogokért és sokan elhullottak, vagy erejüket vesztették a harcban. Manapság azonban minden lehetőség adva van arra, hogy az egész társadalom, így a jogászok is teljes erejüket vethessék latba a társadalom érdekében. És meg is teszik, hiszen a jogásznapok rendeltetése tulajdonképpen nem más, mint a jogászság munkájának pontos összeegyeztetése a társadalom fejlődésének igényeivel. A jogászok több mint félezemyi csoportja néhány százalékát adja a megye értelmiségének. De téves megítélés lenne jelentőségüket számarányuk alapján mérni, hiszen tudjuk, hogy az ügyészek, bírák, ügyvédek, jogtanácsosok, az államigazgatásban dolgozók munkája a társadalom élete gépezetének olyan fontos kerekeit kén zik, amely jelentőségüket számarányukhoz képest megsokszorozza. A mai jogász a nép számára már távolról sem a valamikori „doktor úr”. Hiszen közöttük is ott találjuk a munkások, parasztok fiait is. Ám ez mégsem jelent és nem is jelenthet megkülönböztetést a régi és új jogász között, mert ha vannak különbségek, azt egyetlen tényező dönti el: ki menynyit tesz a szocialista építésért. Az utóbbi esztendőkben sok buzgóságot láttunk a jogászok részéről. A termelőszövetkezetek jogsegítséggel való is- tápolása és ezzel milliós összegek megmentése, a jogpropaganda erősödése, a társadalmi bíróságok segítése mind-mind nagy hasznára van közéletünk, nek. Jogászaink megbecsülését különösen erősíti, hogy a párt politikájának megfelelően sokat tettek a törvényesség megszilárdítása érdekében. Ami a jövőt illeti, a jo- gászságra ugyanazok a nemes feladatok várnak, mint megyénk egész népére: a szocializmus felépítése és teljes győzelme. Nélkülözhetetlen, hogy ebből mindannyian tudásuk legjavával vegyék ki részüket.
