Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

1963. február TI, szerda I. «Mal Egymilliárd feleit Nagyütemű a fejlődés a megye tanácsi iparában Az elmúlt hetekben lezajlott jelölő gyűléseken a megye vá­lasztópolgárai mind többször adtak hangot azon felismeré­süknek, hogy a tanácsok gazda­ságszervező tevékenységén belül helyezzük előtérbe az iparfej­lesztést. Örömmel írunk arról, hogy a dolgozóknak ez az igé­nye és a tanácsok célkitűzései egybeesnek, hiszen az iparosí­tás biztosítéka a foglalkoztatott­ság növelésének, az életszínvo­nal emeléséhez szükséges áru­bőségnek, de a helyileg jelent­kező új igények kielégítésének, a szolgáltatások bővítésének is. Nézzük meg mindeme tevé­kenység alakulását 1963-ban. A helyes értékelés kialakítása ér­dekében először is látnunk kell, hogy a gazdaságszervező tevé­kenység — gondolunk itt első­sorban az iparfejlesztésre — hosszú évek szívós munkáját kívánja meg. E területen rendkívül nagy szerepe van az összehangolt, a távlati célkitűzéseket figyelem­be vevő, tervszerű munkának. Az elmúlt évek során e tekin­tetben is jelentős eredményeket értünk eL Különösen érvényes ez a taná­csi ipar elmúlt évi munkájára. Vállalataink ugyanis a termelés nagy feladatainak teljesítése mellett kielégítően elkészítették az 1963. évi feszített tervfelada­tok magasabb szinten való, vagyis gazdaságosabb végrehaj­tását. Ez az esztendő a nagy elő­relépés éve lesz Bács-Kiskun megye tanácsi könnyűiparában. Az éves termelés tervezett érté­ke eléri az 1 milliárd forintot. A vasiparban 7 százalékkal, az építőanyagiparban 20 %-kal, a műanyag-feldolgozó iparban 125 százalékkal, a nyomdaiparban 86 százalékkal, a faiparban 58 százalékkal, a ruházati iparban pedig 37 százalékkal növekszik a termelés. A tanácsi könnyűipar tervei így több mint 40 százalé­kos termelésemelkedést irányoz­nak elő. Az élelmiszeripar vállalatai 12 százalékkal több árut adnak a kereskedelemnek, a szolgál­tató vállalatok termelése pedig 165 százalékkal lesz magasabb, mint egy évvel korábban. Itt külön is figyelemre méltó, hogy míg 1962-ben a tanácsi vállala­tok összes lakossági és közületi szolgáltató tevékenysége alig haladta meg a 13 millió forin­tot, addig az idén csak a lakos­ság részére több mint 28 millió forint értékű szolgáltatás telje­sítését irányozták elő. Az árutermelés bővítése, a szolgáltató igények jobb kielé­gítése mellett az iparfejlesztés (jelentős segítséget nyújt a me­gye lakossága foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésében. Eb­ben az évben csaknem 2500 dolgozóval foglalkoztatunk töb­bet a tanácsi iparban, mint mint 1962-ben. Ezen belül je­lentősen bővül a lányok, asszo- nvok, továbbá a mezőgazdaság­ból felszabaduló szakképzetlen m ukaerők foglalkoztatása. "'ermés^etes, hogy ennek a tiagv programnak a végrehaj­tás számos vonatkozásban a fel ‘elek egész sorának biztosí­tását igényli. Első ezek között, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács politikai és anyagi ösztönzéssel messzemenőén segíti Bács-Kis­kun megye iparosítását. Támo­gatnak minden helyi kezdemé­nyezést és javaslatot a buda­pesti ipar letelepítése, a helyi ipar továbbfejlesztése érdeké­ben. Elmondhatjuk, hogy erősö­dik az iparirányítás szervezete is. A megyei tanács vb ipari osztálya mellett műszaki fej­lesztési bizottság alakult, mely­ben jól képzett, hosszabb szak­mai gyakorlattal rendelkező dolgozók vesznek részt így a a bizottság alkalmas nagyobb feladatok megoldására is. Az irányító szervezet erősítését je­lenti az is, hogy a járási és a városi tanácsoknál önálló ipari csoportok alakultak. A szervezeti intézkedések és a vezetés személyi feltételeinek biztosítása mellett jelentős tár­gyi eszközök is segítik az 1963. évi tervek megvalósítását A vállalati és a tanácsi pénzügyi erőforrásokat jelentős mérték­ben e feladatok megoldására irányozzuk elő. Emellett köz­ponti beruházási keretből a könnyűipar 'és a szolgáltató ipar fejlesztésére több mint 16 millió forintot fordítunk. Az élelmiszeripar fejlesztését T és fél millió forint beruházás se­gíti. A termelést bővítő és ön­költségcsökkentő beruházási hi­telforrások is nagyobb mérték­ben állnak rendelkezésünkre, mint az előző esztendőkben. Terveink megvalósításához e forrásból több mint 10 millió forintra számíthatunk az idén. A városi tanácsok mellett a községi tanácsok is támogat­ják iparfejlesztési feladataink megoldását, sőt nem egy eset­ben maguk tesznek kezdemé­nyező lépéseket. Például a Já­noshalmi Községi Tanács saját községfejlesztési alapjából évi 1 millió 500 ezer forint értékű hozzájárulást ajánlott fel a köz­ség iparosításához. Más közsé­gek pedig épületet, társadalmi munkát vagy anyagot ajánla­nak fel ipari üzemek telepíté­séhez. így az iparosítási prog­ram végrehajtása során — fi­gyelembe véve egész sor helyi kezdeményezést — mind több községünkben létesül új ipari üzem vagy telephely. Ennek a programnak új állomásai: Bács­almás, Dunapataj, Jánoshalma, Kecel, Kiskőrös, Kiskunmajsa, Kerekegyháza, Lajosmizse, Ti- szakécske és más községek. Elmondható, hogy mind a községi ipartelepek létrehozásá­nál, mind pedig városi üze­meink bővítésénél, új gyártmá­nyok átvételénél vagy gyáregy­ségek letelepítésénél fokozott gondot kívánunk fordítani a gépesítésre, a termelés mű­szaki színvonalának emelésére, vagyis a termelés bővítésének feladata mellett meg kívánjuk oldani a műszaki színvonal eme­lésének elsődleges feladatát is. Több vállalatunk fejlesztésénél az idén ezt tekintjük a legfon­tosabbnak. Az iparvállalatainknál folyó, illetve ez évre tervezett beruhá­zások és üzembővítések mellett új telephelyet kapnak az 1962- ben alakult vegyesipari vállala­tok, másrészt meglevő üzemei­ket jelentősen bővítik. Bizony­ság rá, hogy a termelés mellett szolgáltatási feladataik megol­dásához 3100 négyzetméter alap- területű üzemi helyiséget létesí­tenek 1963-ban. A területi szol­gáltatási igények jobb kielégí­tése érdekében pedig a közsé­gekben is felállítunk szolgálta­tást végző vagy rendeléseket felvevő helyeket. Az idei tervek között szerepel a személyi szol­gáltató tevékenység jelentős mértékű bővítése is. Terveinkben az iparfejlesz­tési, vállalatbővítési feladatok mellett kiemelkedő helyet fog­lal el ipartelepeink szociális lé­tesítményeinek, üzemeink mun­kavédelmi berendezéseinek kor­szerűsítése. Ennek a program­nak a keretében csaknem vala­mennyi vállalatunk kap új szo­ciális létesítményt, illetve bőví­tést. Üj üzemet vagy ipartele­pet pedig 1963-tól kezdődően csak a megfelelő szociális léte­sítmények egyidejű felépítése mellett hozunk létre. összevetve a tanácsi könnyű­iparról eddig írtakat, iparfej­lesztési célkitűzéseinket gyorsan és maradéktalanul csak akkor tudjuk megoldani, ha e nagy feladatokhoz bizto­sítani tudjuk a megfelelő irá­nyító és szakmunkásgárdát. Ebből a célból sokkal nagyobb mértékben kell a tanácsi ipar munkájába bevonni a mérnö­köket, technikusokat és közgaz­dászokat. De legalább ilyen fel­adat a jó szakmunkásgárdák kialakítása, egyrészt az új dol­gozók átképzésé, másrészt a szervezett szakmunkás-tovább­képzés és a tervszerű iparita- nuló-nevelés révén. Az elért eredmények és a vá­zolt feladatok együttesen lehe­tővé teszik, hogy Bács-Kiskun megye ipari elmaradottságát mind nagyobb mértékben csök­kentsük, és a mezőgazdaság nagyütemű fejlesztése mellett a tanácsi iparban is jelentős előrehaladást érjünk el. DR. ^RUNCSÁK ANDRÄS két gyenge termel ősaö vetkezel# pártszervezet például esek ese­tenként hív meg néhány pártoa- kívülit a pártalapszervezet ta®> gyűlésére. Magától értetődik, hogy aS eredményes politikai munkához megfelelő felkészültségre, hoz­záértésre van szükség. Sokam éppen amiatt aggódnak, hogy a gyengén működő, kis létszámú termelőszövetkezetek tagjai kö­zül csak kevesen rendelkeznek a szükséges politikai és szak­mai képzettséggel. HOGYAN lehet ezen a hely­zeten változtatni? Egyesek azt ajánlják, hogy a gyenge terme­lőszövetkezetek is függetlenítsék kizárólag politikai munka vég­zésére a pártszervezet titkárát. A függetlenített pártmunkások számát azonban a párt nem akarja növelni. Arra törekszik, hogy a politikai tevékenységet minél többen társadalmi mun­kában végezzék. Egy-egy em­ber függetlemítése, ha nincse­nek megfelelő segítőtársai, lé­nyegében nem változtatná meg a helyzetet, nem javítaná meg a szövetkezet életét. Éppen ezért ez az út nem járható. Sokkal inkább célravezető, ha a járási-városi pártbizottságok által nyújtott segítség növek­szik. ha az említett pártbizott­ságok a gyenge termelőszövet­kezeti pártszervezetekre megkü­lönböztetett figyelmet fordíta­nak. Előbb-utóbb jótékonyan érezteti majd hatását, meghoz­za gyümölcsét, hogy a kiskun­félegyházi járás-városi pártbi­zottság például a gyenge terme­lőszövetkezetek pártszervezetei­nek patronálásával a végrehaj­tó bizottság tagjait, az. appará­tus dolgoséit és a járás leg­jobban felkészült kommunista aktivistáit bízta meg. Nem két­séges, hogy ha ezek a vezetők rendszeresen részt vesznek a szövetkezeti pártszervezetek rendezvényeim, ha tájékoztatják és beszámoltatják a közös gaz­daságokban dolgozó kommuni» táfcat, akkor a pártélet hama­rosan fellendül. A PÁ RTÉLET pezsdfflése, a kommunisták felelősségérzeté­nek megnövekedése, a gazdasá­gi vezetők rendszeres beszámol­tatása pedig nélkűlőzhetetle*» eszköze a hibák ás a bajok le­küzdésének. a gyengém működő szövetkezeti gazdaságok előbbre jutásának. Ha a pártalapszer- vezetek megfelelő segítséget, út- mutatást kapnak, akkor a gyen­gén működő szövetkezetek meg­erősítésének egyik legfontosabb Nagy József A BABA Három adminisztrátor serénykedik, hogy mihamarabb kiszolgálja az ügyfeleket a ta­nács iktatói irodájában. Két télikabátos asszony gyorsan távozik, ám, még mindig vannak bent öten az idevalókon kívül. De ők már nem ügyfelek, ez látszik magatar­tásukon. Otthonosan csevegnek, s valamit nagyon nézegetnek az ajtó mellett álló asztalkán. Bejön egy csizmás tisztviselő is — notesz, ceruza a kezében — és helyet szorít magának közöttük. így aztán már csak az asztalka lábai láthatók a padló közelében. A falak mentén széles, redőnyös szekré­nyek mutogatják polcaikat, fehéren villog­nák rajtuk az aktacsomók. Az asztalka környékéről ujjongó, csodál­kozó hangok hallatszanak. Biztosan valami érdekes ajándékban gyönyörködnek a kol­légák — gondolom, mikor a gyűrűből hát­rább lép a férfi. Az így támadt résen át meglepő látvány tárul elém: az asztalkán patyolatfehér pólya, kibontva, s közepén egy kisbaba nyújtogatja parányi kezeit, picurka lábait. Szívmelegító jelenség a szokványos irodai környezetben. — Aztán véletlenül be ne iktasd ezt a kisfiút — szól az egyik tisztviselő az ad­minisztrátornak. Talán valamelyik tanácsi dolgozó kisfiát babusgatják — vélekedők — amiatt futot­tak össze a szomszédos irodákból. — Milyen helyeske. — Jaj, de édes — mondogatják —, s meg-megérintik gyön­géden a fiúcska pelyhes haját. — Most nyilvánítják elhagyottá — néz fel a mutatókönyvben böngésző adminiszt­rátor. — Az anyja nem akarja nevelni — toldja meg a másik. Döbbent csend. Elhűlve, meghökkenve egyenesednek fel az asztalka körül állók, majd pillanatok múlva ismét összeborulva, némán dédelgetik a kicsit. — Micsoda lelketlen anya! Hogy tud ma ilyen lenni egy édesanya! — csordul ki a fájdalmas értetlenség egy csinos asszony­kából, aki öntudatlanul is aggódva pillant le láthatóan domborodó kismama ruhájára. — Négy gyerekes... Azt mondja, azért adja le, mert mindenki bántja, hogy nem tudja gondját viselni — jegyzi meg valaki. — Pedig milyen tiszta a gyerek, a pó­lya — csodálkozik az egyik lány. Öjabb látogató érkezik. Középkorú férfi, fényes bőrkabátban, ö is tanácsházi lehet, mert nem az íróasztalokhoz siet, hanem a babához. Mindjárt felvilágosítják, miről van sző. — Hol van az a... bestia? — kérdezi felháborodva. Amikor megmondják, hogy kint várakozik a folyosón — mert csak egy órakor veszik át a picit —, a férfi nyomban kisiet. Alig teszi be az ajtót, piros, esupa­mosoly arcú asszonyka nyit be lihegve. Mindjárt a babához lép, körülnézi, iga­zítja ő is a pólyát, aztán nevetve kérleli a babát. — Kicsi Pityukéin, csak egy óráig ne legyél éhes, mert addig nem tudok neked mit adni. Mosolyognak a védőnőn, 6 pedig elko­molyodva magyarázza: — Az anyja tbe-s, még a gyerekkori nyomorlakásban szerezte. Súlyos... El kell tőle választani a picit Szegényke, még így is penészvirág. Szó se hallik, papír se zömén, az írógép is elhallgat. S mintha a szívek hívására jönne, feke­te kabátos, kendős asszony lép be. Félénken hajtja be az ajtót. Semmit nem lát a szo­bából, csak azt a hadonászó emberkét, akg titokzatos arccal mozgatja szeme előtt majdnem átlátszó, fehér ujjacskáit. Az édesanya föléhajol. Jó anyagú ka­bátja alól félelmetesen keskeny váll vona* lát lehet sejteni. Színtelen hangon kér vi­zet, s amikor meghozzák neki, cumit márt bele. Annyit látni, hogy megremeg a válla, mikor a csöppség szájába dugja. Tiszteletteljes csend kíséri minden moz­dulatát. Mikor ismét kimegy a friss leve­gőre, az egyik adminisztrátor átsiet a szomszéd szobába. Az elnök irodájából két szép zöld fotelt tuszkol be, s a babát az asztalkáról — kissé ügyetlenkedve — a tó­tel-bölcsőbe fekteti. TÓTH ISFVAíí 1 Hogy előbbre lépjenek AZ EGYIK megyei értekezlet szünetében több, a mezőgazda­sággal foglalkozó pártmunkás és tanácsi dolgozó vitáját hallot­tam a gyengém gazdálkodó tsz- ek megerősítéséről. A vitatkozók közül néhányam a politikai munka elsődlegessé­gére, mások viszont a szakmai vezetés megjavításának egyedü­li üdvözítő voltára esküdtek. De miért választják ketté ilyen mereven a politikai és gazdasági tennivalókat? Hogyan politizálnak, ha nem törődnek a termeléssel? És megfordítva. Boldogulnak-e a szakemberek, ha nem értenek szót a közös­ség tagjaival? A tapasztalatok igazolják, hogy a gyengén gaz­dálkodó szövetkezetek megerő­sítése csak politikai vagy kizá­rólag gazdasági eszközökkel nem valósítható meg. A két dolog egymást kölcsönösen kiegészíti. Ezt igazolja a kecskéméi Tö­rekvés Termelőszövetkezet pél­dája. ahol a gazdasági vezetés megerősítésével egyidejűleg a pártszervezet politikai tevékeny­sége is megjavult, ennek ered­ményeként ezután a közös gaz­daság fokozatosan kilábolt a ba­jokból, nehézségekből. Míg az 1960-as évet közel félmillió fo­rintos mérleghiánnyal zárták, tavaly már nemcsak pótolták a hiányt, hanem ugyanannyit tar­talékoltak is erre az esztendőre. Az eredményekben nagy szere­pe volt a pártszervezet céltuda­tos politikai munkájának, a ma­gasabb termések elérésére ösz­tönző bérezési mód alkalmazá­sának, a családi művelés beve­zetésének. TAPASZTALATAINK sze­rint a gyengén gazdálkodó szö­vetkezetek többségében a párt- alapszervezeték is hiányosan látják el feladataikat A kis­kunfélegyházi Felszabadulás és a tompái Rákóczi Tsz kis létszá­mú pártalapszervezetei például évek óta nem vettek fel tagje­lölteket. Amikor arról értesülünk, hogy egyikem ásik termelőszö­vetkezetben egészen kis létszámú a pártalaoszervezet, feltételezni lehetne, hogv ilyen helyeken a kommunisták talán nagyobb mértékben támaszkodnak a pár- tonkívüliek segítségére, a pér- tonkivüli aktivista hálózatra. Amikor azonban közelebbről megvizsgáljuk ezeknek a mű­ködését, sajnos, éppen az ellen­kezőjét tapasztaljuk. A kis lét­számú, gyengén működő terme­lőszövetkezeti pártat apszerveze- tek a pártonkívüli aktíva kiépí­tésével, megerősítésével sem tö­rődnek megfelelően. Az említett

Next

/
Thumbnails
Contents