Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
Ünnepélyesen, jó hangulatban választott a megye népe Jegyzetek útközben Választás napja, reggel hét Ara. A kecskeméti Béke téri iskolához igyekszünk feleségemmel — szavazni. Korán, mert azután vidékre indulok, újságírói megbízatásom szerint. — Azt hiszem, mi leszünk az elsők — mondom menetközben. ■ arra gondolok, majd úgy tíz éra felé lendül neki a szavazók áradata, ahogy az lenni szokott. S a kép. ami fogadott — és mint kiderült, másutt is így volt <— frissen kelő emberekkel teli helyiség. Sorba kellett állni, de ment gyorsan, mint a karika- csapás. mindenki ismerte már a szavazás módját. Csak egy asz- szonyka — olyan harminc év körüli — tétovázott nem tudta mit kezdjen a cédulákkal. — Először szavaz? — érdeklődtek tőle készségesen. — Sajnos nem, bár úgy lenne! — pirult él. — Csak már elfelejtettem. Négy év az nagy idő. Akkor még nem is laktunk a Lemnvárosban ... Csendes, derűs mondatfoszlányok szálltak utánam. Jő hangulatban kezdődött a nap. • Kerékpáros halad előttünk a félegyházi országúton. A kormány mellett testes bütykös. Ugyan ml lehet benne? — No, ez nem olvasta a szesztilalomról szóló rendeletét *— mondjak nevetve. — Remélem, visszafelé nem találkozunk vele — így a gépkocsi vezetője, s nagy Ívben kerüli ki most is az atyafit. Ami biztos, az biztos... • A kiskunfélegyházi tanácsháza előtt autópark, jönnek, mennek a gyorsfutárok, különböző megbízottak, társadalmi aktivisták. Fekete Pálné országgyűlési képviselőjelölt igyekszik az egyik kocsi félé. — Külterületi körzethez vagyok beosztva. Jól haladunk — mondja örömteli hangon. — Aztán a képviselőjelöltet megválasszák-e? — tréfálkozunk. — Majd élváfflc mondja komolyan ■— ez már a választók dolga. Valóban az volt. Estefelé megtudtuk: ráadták szavazatukat • — Kunbaja már kilenc óra után rövidesen leszavazott — újságolták a halasi járási választási elnökség irodáján. S ahogy futottak be a jelentések, úgy lettek egyre derűsebbek az iroda fáradságos munkát végző beosztottjai: másodiknak Ősiké- ria, harmadiknak Bácsszőllős szavazott le a járásban, azután Rém, Pirtó. Tomp* és Mélykút következett... A 13 órakor érkezett jelentések ntán ez volt a kép: a járás szavazópolgárainak 92.3 százaléka már urnákhoz járult. Bizony nem kis dolog volt ez a széles kiterjedésű, nagy tanya, világgal rendelkező járásban. • így fiatalember kéredzkedik fel az autóra. — Hova igyekezik? — A kislányhoz. — Messziről? — Bócsáról. — Szép távolság, gyalogolt vagy tíz kilométert — Megéri. — Szavazott már? — Természetesen. Igyekeztem, mert még a kislányt is meg akartam ma látogatni. összenézünk: no lám, így szól bele a szerelem is a politikába. (T—1) Sokat érő szavazat! A szavazóhelyiségból hazafelé igyekszik egy derék választópolgár, amikor a falu főterén meg- Mllantja körzete jelöltjét. Odalép hozzá, kedélyesen ''átba veregeti és így szól: — No, Janikám, megvá- ..^(•alak tanácstagnak. Az első szavazás Uj romantika ... A magyar realista írás “ művészet nagy mesterei leleplező és társadalmait bíráló írásainak legjobbjai szólnak a dzsentri Magyarország választásairól. Néhány héttel ezelőtt az újságíró maga is ilyen régmúlt választási hangulatok felidézése céljából búvárkodott a levéltár, a múzeum ásatag irományai között. Akadtak is olyan döbbenetes történetek, amelyek meghazudtolnak minden írói fantáziát. Az 1800-as évek vége felé valami „kis-választás”, holmi tisztújítás viharai sötétítették Baja egét. Nem nagyobb méltóságról volt szó, mint egy városi ügyészi állásról, mégis az egymással szemben álló felek undorítóan személyes hangú pamfletok írásán köszörülték a tollúkat Azok a tiszta és mosolygó szemű fiatalok, akik vasárnap először lépték át mint teljes jogú polgárok a választóhelyiségek küszöbét, erre nem emlékezhetnek. Csak a kötelező olvasmányként kijelölt,,Két választás” a nagyszerű mik- száthi mű, vagy a „Noszty fiú” egy-egy része az, ami összes hangulati velejáróival együtt tudósítást adhat számunkra erről a rég elsüllyedt világról, az akkori választásról. Amikor most jártuk a szavazóhelyiségeket és kerestük ennek a mostani választásnak az igazi hangulatát, meg is kérdeztem egy fiatal választótól: — Tudja-e ki az a kortes? — Mondott valamit — iskolásán, kissé pirulva, tudatlansága miatt, de szaval alig-alig feledték a valóságot. Semmi szemrehányást nem éreztem a hiányos ismeretek miatt, inkább jóleső melegség töltötte el a szívemet, meg a körülöttem állókét is. Hiszen a rövid beszélgetés felnőtt választók között zajlott le. alrik odafigyeltek erre a diskurzusra. De nagy öröm is, de nagy megnyugvás is ígv deresed ő hajjal sok-sok régi szavazás fakuló emlékével tudni, hogy a tizennyolcéveseknek joguk van nem emlékezni arra a csúnya világra. A nap is kisütött, derűs szikrázássá] olvasztotta a havat. Visszfénye fűtött választási helyiségek falán tükröződött, amelyekben Kecskeméten Is, másutt is tempósan, nyugodtan felsorakozó ünneplő ruhás embercsoportok tették a kötelességüket. Ez a nyugalom, a barátkozásnak, az egymáshoz közeledésnek ez az alkalma tette jellegzetessé s mostani választást Talán soha ilyen pózmentes emberi beszélgető« nem alakult ki a felszabadulás óta választók és válasz- tandók, emberek és emberek között mint most. A kecskeméti tanyai iskola tanítónője — vége felé voltak már a kijelölt választási időnek — a szavazóhelyiségnek kinevezett új iskola kapujában állt, amikor találkoztunk. Szétmutatott a hó alatt alkonyra készülődő tájon: — Látja? Majdnem a láthatár széléig terjed a választókörzet. De azért mindenki eljött szívesen a tanyákról, s újbóli figyelmeztetés nélkül is. — És a fiatalok ... Azok a mosolygós szemű lányok és fiúk, akiket az ifjúsági szövetség ültetett a választási biztosok asztala mellé. Kezükben kis kék cédulákkal, melyekre iskolás, gömbölyű betűkkel rótták fel az első választók nevét. Az egyik szőke kislány arról panaszkodott, mennyire szégyenlősek a fiúk, akik először szavaztak. — Képzelje, amikor átadtam nekik az emléklapot, legtöbben elpirultak — mondotta őszinte megrovással a hangjában. Mindenik új választó legalább háromszor- négvszer végigolvasta a szavazólapokat. Az egyik rminkáskörzetbea a gyár tövében négy jóbarát jött egyszerre. Körülülték az egyik asztalt, amelyik a választóknak volt odakészít vés s mint a szenvedélyes kártyások, egymásra rakták a szavazólapot. Az egyiket lassan lehúzták a másikról, s úgy olvasták hangosan és kórusba* álneveket. Aztán bementek * fülkébe mert az úgy dukál, sőt leragasztották a borítékot, s úgy dobták be. Volt, aki emlékbe akart kérni egy szavak zócédulát. Volt hetven esztendős anyóka, akinek meg aoc elsó választók emléklapja tetszett meg. Akadt olyan tizen- nyolcéves is. akinek már nem jutott emléklap. Odaadta * címét a két KISZ-istának, hogy ha hozzájutnak egyhez, feltétlenül küldjék el neki postán. Néhány villanás abból az dl romantikából, a hangulati együtthatóknak ebből a derű* tengeréből, amely a mi választásunk jellemzője. Szíve» melegítő, pózmentes, otthonosan egyszerű, baráti hangulatok. Egy alkotó nép nyugodt biztonságát, derűs emberségét sugározzák. CSÄKY LAJOS Szavazatszámlálás Befejeződött a választás, Kunfehértó 2. körzetében a választópolgárok eleget tettek állampolgári kötelezettségüknek. Képünkön: a szavazatszedő bizottság, Pintér László, a bizottság elnöke vezetésével összeszámolja a szavazatokat. (Tóth Sándor felvétele.) A fülke nem akadály... Kedves jelenetnek voltunk tanúi a kecskeméti Béke téri általános iskolában elhelyezett szavazókörzetben. Fiatal pár érkezett a friss házasok elválaszthatatlan boldogságával ösz- szekarolva. Az ajtóknál álló pi- rosnyakkendös. udvarias kis úttörők tapintatos figyelemmel vezérelték őket a szavazóhelyiség felé és addig minden a legnagyobb rendben ment. A baj Százéves választópolgár Minden valószínűség szerint a környék legidősebb asszonya özvegy Széles Lászlóné, aki Kecskeméten a Károlyi utca 9. szám alatt lakik. A néni február másodikén lépett életének századik évébe, de még igen jól bírja magát. A választás napján természetesen elvitték lakására az urnát, s az idős asszony, mielőtt leadta volna szavazatát, hosszasan olvasgatta a cédulákon feltüntetett jelöltek nevét. Ügy látszik, hogy családi hagyomány lesz a maga* életkor, mert a néni lánya nyolcvan, veje pedig nyolcvankét éves. Azt kívánjuk, hogy százéves korukban is olyan szeretettel gondozzák kivételesen hosszú életű édesanyjukat, mint eddig tették, csak ott kezdődött, amikor a borítékot és cédulákat átvéve férj és feleség a legnagyobb egyetértésben megindult — a fülke felé ... Ekkor a bizottság elnöke udvariasan — sőt, alig leplezett mosolygás kíséretében —, de kérlelhetetlenül melléjük lépett, mondván: — a fülkébe kizárólag egy személy léphet, s a szabály alól még a házaspárok sem kivételek. A fiatalok bánatos arcát látva, többen igyekeztek megnyug- tani a háborgó kedélyeket. Különösen a férjek biztatták ifjabb sorstársukat azzal, hogy végre akad egy soha vissza nem térő alkalom, amikor az „asszony valamibe nem árthatja magát”. Hogy a törvényt se sértsék, meg a tréfálkozóknak se legyen igazuk, az asszonyka ment be előbb a fülkébe. Utána megvárta férjét, és az urnába egymás kezét fogva, boldog mosoly kíséretében, közösen dobták be szavazólapjukat. Látszott rajtuk, a fülke nem akadály — egyet akarnak ők: — bízni és hinni a jövöjükben, amelyre kézen fogva szavaztak. Jólesett utánuk nézni, amint sugárzó arccal haladtak el a vigyázzban álló kis úttörők előtt. VADAS ZSUZSA Fodor Ilona és Juhász Rózsa elsőéves, Benedek Magdolna és Kist am ás Etelka harmadéves, — a Bajai Felsőfokú Tanítóképző növendékei — először járultak a szavazóumához.
