Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
Hisz — ez természetes... Hüvelyknyinél (Mg nagyobb ■műanyagbabák százai, ezrei tornyosulnak az alacsony asztalkákon. Egyik helyen a törzsét illesztik össze, a másik asztalnál kezeket, lábakat kap a baba, a harmadiknál, ahol a festés előtti utolsó simításokat végzik, dolgozik társaival Bordás Ferenc- né. Találomra megkérdezzük: hallott-e, s mit tud a közelgő választásokról, s fűződik-e ennek sikeréhez valamilyen személyes vágya terve? — Hogyne hallottam volna, hiszen több munkatársammal jómagam is népnevelőként jártam az egyik körzetet, sokat beszélgettünk a választókkal. Ami a személyes vágyamat illet, a körzetben, ahol lakom, minden rendben van már. Van út, járda, villany, ami csak kell. Most már az a legfontosabb, hogy béke és nyugalom is legyen — de azt hiszem, ez már nemcsak az én személyes kívánságom... — És a családi tervek, amik ettől függnek? — A két gyerek felnevelése. Évi hetedikes, kitűnő tanuló, és különösen erőssége az idegen nyelv. Most is levelez a Szovjetunióba egy kislánnyal, ö tanárnő szeretne lenni. A fiam ötödikes és négyes tanuló. Még nem választott pályát... Most, hogy a műanyaggyár megszervezésével egy év óta állandó munkahelyem lett — talán sor kerülhet egy régebbi vágyam megvalósulására, hogy szép új bútort vehessünk a gyerekek szobájába... És még valami: a marxizmus—leninizmus szemináriumának elvégzése után az őszön én is technikumba szeretnék menni. A férjem tavaly végezte az egyetemet, túlságosan én sem szeretnék elmaradni tőle __ — H át ennyi az egész, s azt hiszem, nem is olyan különös, hiszen hasonló tervei itt másnak is vannak.. — mondja befejezésül. Kilépve a gyárkapun — mely fölött barátságosan virítanak a cégtábla piros betűi: Kiskunfélegyházi Műanyaggyár — a szeretettel dédelgetett tervek után némi elégedettséggel gondolok az elmúlt négy évre, mely ezt a várost, illetve lakóit is új munkaalkalommal „ajándékozta” meg, s amelynek nyomán nemcsak anyagilag, de tartalmában is változatosabb, gazdagabb lett sok-sok itt dolgozó asszony és leány élete. —k —a PETŐFI NEPE / Magyar Szocialista Munkáspár Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkeszté' Weither Dániel Kiadja: a Petöíl Népe Lapkiadó Vállalat Felelés kiadó' Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőséül telefonközpont: 26-18 25-16 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér Va Telefon: 17-os Terjeszti a Magvar Posta Előfizethető: a hely) oostahlvataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési 11' i h-snapra 12 forint Bács-Klskun megvet Nyomda V. Kecskemét - Telefon: 11-85 Ecdez: 25 065 A választási előkészületek időszakában sok szó esett a dolgozó nép jelöltjeiről, közülük jó néhányat be is mutattunk lapunkban. Ezúttal néhány választópolgárt kerestünk fői, mondják el örömeiket, gondjaikat, kívánságukat, s azt, hogy mit várnak a mostani választásoktól. Sokféle óhaj hangzott el, de valamennyit az építő szándék, a segíteni akarás fűtötte át. S nem volt egy sem, amelyből ne csendült volna ki az őszinte békevágy, a munka szeretete — jövőt építő társadalmunk közös összefogásába vetett bizalom, amelyet kifejeznek majd az urnák előtt is, szavazatukkal. Mi is segítjük majd tanácstagunkat K láthatatlan kapóé* A színész — aki estéről estére kilép a nézőtér elé — fontos küldetést teljesít. A játék élményteremtő erejével hidat kovácsol a néző és az irodalmi alkotások közé, a hétköznap-se csendes egyszerűségébe beleszövi a színházi esték ritka, ünnepi hangulatát így Uni ezernyi, láthatatlan szál és Kapocs az élethez, a közösséghez, melynek tagja és formálója eóir személyben. Ahogy Simon Pintérné is ott ül a kocsibakon, hozzák haza a munkaegységre járó gabonát. Akik először választanak PÁL ZSUZSA és Bordás Magda, a kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum elsőéves hallgatói először érdekeltek a tanácsválasztásokban, ami tizenkilenc évüket tekintve magától értetődő. Ám az élet nem először állítja választás elé őket. — Életem első nagyobb gondját a pályaválasztás okozta — vallja meg Zsuzsa. —Hogy pesti lakos létemre idekerültem — azt jórészt a vőlegényemnek köszönhetem. Ö az idén végzi az állattenyésztési felsőfokút, s arra biztatott: tanuljak hasonló szakmát én is ... — S a további tervek? Vidék, vagy Budapest? — Szeretném jó eredménnyel elvégezni az iskolát. Ez a legfőbb, mert nagyon megszerettem máris leendő szakmámat. Ami a munkahelyet illeti — hát Pest semmi esetié sem jöhet számításba. őszintén szólva nem is sajnálom, csak lehetőleg egy helyre kerülhessek a vőlegényemmel ... MAGDI Mezőtúrról jött Kecskemétre. Neki már régi vágya volt a felsőfokú mezőgazdasági technikum. Lelkesen, kedvesen árad a szó leendő szakmájukról. Kíváncsi voltam, vajon nyújt-e ehhez fogható élményt az, hogy életükben először ők is választásra készülődnek? — Nagy megtiszteltetés volt számunkra — hangzik az egyöntetű válasz —, hogy mi is részt vehettünk a választási előkészítő munkában. Mint népnevelők a Vacsihegyet kaptuk meg, sok családot meglátogattunk, sok élményt szereztünk és ismeretet is. Tudjuk mit fejlődött ez a vidék, s Ízelítőt kaptunk abból is, ami még megoldásra vár. Mi itt az utca végén épülő új, 16 tantermes technikumnak örülünk a legjobban ... Hiszen olyan szűkében vagyunk már a helynek... — Pedig az aligha nyer befejezést azalatt a másfél év alatt, amíg itt tanulnak? — AZ IGAZ. de már az utáGyörgy, a Kecskeméti József Színház kiváló k gű, Jászai-dijas művésze ta: — Ez az összhang — n együttesünk tagjai közöt értelmet a munkánknál dag tartalmat az életünk sok erőt a szerepek met lásáért vívott küzdelem Egyben felelősséget hogy önmagunkból min legjobbat próbáljuk nyű Őt év óta játszik Kec ten, s a közönség megi sót, szeretetét harminc kerű szereppel vívta ki. és megvalósítója volt a művészi törekvéseinek, ő figyelte, milyen sokat fe szépült a város, menni toztak az emberek. — Jó látni és tapasztó hogy évről évre nő a Iá száma, és a dolgozók ezr< csak megkedvelték, ma közelállónak érzik a szí hanem már igénylik is a jobb műsort, értékesebb darabokat. Kívánságuk teljesítése érdekében szeretnénk — talán sikerül is — felújítani a régebbi, nagysikerű előadásokból néhányat, köztük a számomra egyik legkedvesebbet: — Pável Kohut: Ilyen nagy szerelem című árá- máját... Erre gondol talán, amikor elindul a szavazóurna felé. Elér gedett, ha a színházra pillant — az ország legszebb vidéki színháza —, de ebbe az érzésbe töprengés, gond is lopakodik: — kicsivel több támoqatás, igényesebb műsorösszeállítás a jövőben bizony nem ártana. Jogos kívánság, s hogy mielőbb teljesüljön, arra szavaz nézőivel együtt Simon György — a A két ifjú teohnikusjelölt a géptanszertárban órára készül. V. Zs. cAzt adujuk JCőí&mp fh JZáiz/étól... iskunmajsán, a Finommechanikai Vállalatnál segédmunkásként dolgozik Kolompár Pál választópolgár. Amikor felkerestük, éppen az egyik épület kéményének építéséhez keverte a maltert. — Mi, a cigánytelep lakói ezúttal először jelölünk magunk közül tanácstagot — mondta többek között. — Azt várjuk Kolompár Lászlótól, a tanács- tagjelöltünktől. hogy méltóképpen képviselje májd ügyeinket. A cigánylakosság ma már látja, mennyire fontos számára,, hogy jobban beleilleszkedjen a község életébe, munkát vállaljon, megfelelő házakat építsen magának. Ez természetesen nem megy máról holnapra, ezért csupán a legsürgősebb problémáink megoldását kérjük. — A cigánytelep még egy ideig fenn fog állni, ezért tó vizű kútra lenne szükségünk. A WC építéséhez az építőanyagot már kihordták. jó lenne, ha az építést is mihamarabb megkezdhetnénk. — Nagy eredménynek tartjuk, hogy a cigánygyermekek már rendszeresen járnak iskolába, s az egyik nevelőintézettől különböző ruhadarabokat is kaptak. — Tudjuk azt, hogy községünk ipara most van fejlődőben és reméljük, hogy a jövőben számukra is több munka- vállalási lehetőség jut. Végül, a most megválasztásra kerülő tanácstól azt kérjük, intézze el, hogy részletfizetésre is adjanak számunkra házhelyekét. Néhá- nyan közülünk ugyanis a községben szeretnének házat építeni, de anyagi helyzetünk csak akkor engedi meg, ha ezt a kedvezményt megkapjuk. Kolompár Pál munka közben. (Pásztor Zoltán felvételei^ A békés építőmunkára adjuk szavazatunkat nunk következők jobb körülmények között tanulhatnak —, s ezért mi is szívesen vállalunk egy kis társadalmi munkát. Meg azután mi is most kaptunk új kollégiumot, ahol a korábbi húsz helyett csak nyolcán lakunk egy szobában ... — mondják, s volna még mivél folytatni, de azt hiszem az utóbbi kérdésre már ez is elég csattanós válasszal szolgál. Eszik Éva vezeuneJA. lseiig az axauiut. — Azután járda is kellene, meg jó lenne, ha portalaníta- nák előttünk az utat, amely eléggé forgalmas és télen sáros, nyáron poros. Van ezenkívül még egy óhajunk, a vizvezeték- hálózat idevezetése. — Azért nemcsak megbízásokat adunk mi a tanácstagnak — folytatta Pintémé —, segítjük őt abban is. hogy mindaz, amit kívánunk, megvalósuljon. Szívesen végzünk társadalmi runkát. — És mit vár az új községi tanácstól az elkövetkező években? — Községünk szépen fejlődött az elmúlt időszakban, mi választók azt várjuk, hogy a jövőben még gyorsabb legyen ez. a fejlődés. És lenne még egy javaslatom. Annak idején, amikor még egyénileg gazdálkodtunk, a szőlőnk melletti kertünkben spárgát is termeltünk, ami szépen jövedelmezett. Nem nehéz a megmunkálása, a fiatalok is elboldogulnának vele. s közben pénzhez jutnának, megtalálnák számításukat. Űgv gondolom, az újjáválasztott tanács szorgalmazhatná. hogy a jászszont- lászlói termelőszövetkezetekben is meghonosítsák a spárgatermesztést. N. O. — Provics Flonanne lett a mi választókerületünk községi tanácstagjelötje. A jelölő gyűlésen azzal bíztuk meg, hogy sürgesse a villányhálózat-bőví- tést. Ide kétszáz méterre már be van vezetve a villany a lakásokba. Nézze csak a falból kikandikáló vezetékeket, a ház belső szerelése már elkészült. A szomszédoknál ugyanez a helyzet, csak már minél előbb _ Hőha, Sarga! — kiáltott vid áman a jászszentlászlói Aranyhomok Tsz kocsisa és már ugráltak is le a búzával telt zsákok tetejéről az emberek. — No, Pintémé, meghoztuk a kommenciót — szólt az egyik tréfásan a bakon ülő asszonyhoz. Míg á férfiak lerakták a munkaegységre járó kenyérgabonát. a választásokról beszélgettünk Pintér Ferencnével.
