Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

Á nép jelöltjei A szovefkezef! elnök Az áruellátás posztján „Panaszunk nem lehet, mert a városban a mi kerületünk kapta meg először a vízvezeté­ket. Csak az lenne a kérésünk, hogy az első kerület valamelyik utcáján kövezzék ki a kocsiutat, mert elég nagy a forgalom, és a sáros utakon nehéz a szállí­tás. És még egy: járda- vagy útkövezésnél szívesen segítünk mi, az utca lakói is .. Ez a néhány mondat a kis­kunfélegyházi 2-s számú vá­lasztókerület jelölő gyűlésén tek lehetnek, de vajon a vásár­lók elégedettek lesznek-e a vál­lalat munkájával a jövőben is? — próbálom a tervekre és a jövőre terelni a szót. — Vállalatunk dolgozói, de személy szerint magam is min­dent megteszünk, hogy ne es­sék panasz az áruellátásra. Ezért a nagykereskedelmi válla­lat segítségével az idén igyek­szünk még teljesebbé tenni az ipar és a kereskedelem koordi­nációját, mert bár nagy értékű, tartós fogyasztási cikkekben az ellátás jónak mondható, de ki­készült jegyzőkönyvben „árul­kodott” elmondója — Szabó Szűcs József — felelősségérze­téről városa, lakóhelye iránt Rövid kérdezősködés, és kide­rül, hogy a Dobó utcai felszó­laló az Iparcikk-Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi osztá­lyának vezetője, nem csupán választópolgár, de választott, illetve jelölt is a lakóhelyével szomszédos 49-es. körzetben. Amikor munkahelyén felke­restük, csak üggyel-bajjal sike­rült előkeríteni egy értekezlet­ről. Mentegetőzve magyarázta: — Vállalatunk az átszervezés óta a múlt évben érte el a leg­jobb eredményt, s most éppen a nyereségrészesedés elosztásá­ról tanakodtunk. A korábbi évek három napnál alig több nyereségrészesedésével szemben az idén ugyanis majdnem ki­lenc napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés kerülhet ki­osztásra. .. — Tehát a dolgozók elégedet­petOfi nepb /í Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kladjai a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgatf Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 16-S6 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tőr 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: 9 helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH 1 hónapra 12 forint J Bács-Klskun megyei Nyomda V S Kecskemét — Telefon: 11-85 ■ Index: 35 065 sebb értékű cikkeknél akadnak még bosszantó hiányosságok. Például a forgalomban levő tűz­helyekhez szükséges tepsi hiá­nya és sorolhatnék még néhá­nyat. Ezeken a gyártó vállala­tokkal folytatott gyors és köz­vetlen megállapodásokkal sze­retnénk segíteni... — És mint tanácstagjelóltnek mik a tervei, elképzelései? — Szeretnék úgy dolgozni, hogy ne csak választókerületem­nek háláljam meg a bizalmat, de hasznára lehessek az egész városnak. — S az egyszerű és őszinte válasz után ő fog „val- latóra” arról, hogy van-e átcso- portosítási lehetőség a KÖFA- alapban. Mert ha mégis meg­építenék azt az utat, és társa­dalmi munkával még olcsóbbá is tennék, talán futná a közvi­lágítás bővítésére is... ESZIK ÉVA A jogán* Nincs olyan ember Kalocsán, aki ne ismerné dr. Lásziófy Lajos ügyvédet, az ottani mun­kaközösség vezetőjét. Amikor a jelölő gyűlésein be akarták mutatni a választóknak, azok mosolyogva jegyezték meg: — Nem kell nekünk bemutatni Lásziófy elvtársat, hiszen rég­óta nagyon jól ismerjük. Az ügyvédi munkaközösség­ben, aktákkal alaposan meg­pakolt asztalnál találtam dr. Lásziófy Lajost. Sok a munká­juk Mielőtt elkezdtük volna a beszélgetést, boldogan vezet­getett az „új otthonban”, aho­vá nemrégiben költöztek. Be­szélt a terveikről, mit fognak még vásárolni, hogyan szeret­nék berendezni a szobákat. — Három taggal alakult a közösség 1953-ban, de azóta már hétre növekedett ez a szám. Nálunk Is, mint minden­hol, nagy lendületet adott a munkának a közös erő, mert így olyan feladatokat is meg­oldhatunk, amire külön-külön csak nehezen lettünk volna képesek — mondja az ősz hajú ember. — Szoros kapcsolatot tartunk a termelőszövetkeze­tekkel. Ma már 16 tsz jogi képviseletét látjuk el. Szívesen »esszük ezt, hiszen nekünk is jóleső érzés, ha igénylik a munkánkat. Sűrűn nyílik az iroda ajtaja, kucsmás parasztemberek, vi­harkabátos munkások, nagy- kendős nénikék jönnek taná­csért, felvilágosításért, s Lász­iófy ügyvéd készségesen tájé­koztatja őket, de szívesen mond véleményt kollégáinak is egy- egy bonyolultabb ügyben. Ami­kor pár percnyi időnk van, folytatjuk a megkezdett be­szélgetést. — Az idei választásokon va­gyok először tanácstagjélölt — mondja elgondolkodva. — Tud. ja, azelőtt, az ötvenes évek elején még igein rossz véle­ménnyel voltaik az ügyvédek­ről. Ma már elmondhatjuk, hogy megbecsülnek bennünket, értékelik a munkánkat, s igen jólesik, hogy a bizalom ilyen fontos tényezőben is megnyil­vánul, mint a tanácsválasztás. — Nagy ambícióval fogtam hozzá a munkához — folytatja — anvkor választóim elfogad­ták jelölésemet. Szeretek em­berekkel foglalkozni, hiszen ez a szakmám. Belép a postás, s egy halom meghívót, idézést, levelet tesz elé. Érdeklődéssel merül a munkába, míg feje fölött kas felhői úsznak a cigarettafüst­nek. gál Sándor Boros Antalt, a tompái Sza­badság Termelőszövetkezet el­nökót ismét jelölték országgyű­lési képviselőnek. Mikesen ke­resésére indulok, apró termetű, idős ember szegődik mellém. — Antit keresi? Kicsi gyerek­kora óta jól ismerem. Nem le­hetett több tizennégy-tizenöt évesnél, amikor velünk, felnőt­tekkel, egy sorban dolgozott a kisszállás! uradalomban — tá­tesz és a tavalyi ttzemmyoiccal szemben most 30 mázsa átlag­termésre számítunk. Ennek ér­dekében a talajt megfelelően eáőkészrfcetfcSk, a termésered­mény most már elsősorban a palán tamevelés minőségén mú­lik. Természetesen más növé­nyekből ás magasabb hozamok elérésére törekszünk. A cukor­répát, burgonyát és a kukorica nagyobb részét 50 centiméter :* A tsz-iroda asztala körül helyet foglaló Bessenyei Ernő fő­könyvelő, Vörös Ferenc elnökhelyettes és Pécsi József föagronó- mus a tavaszi mezőgazdasági munkák tervéről tájékoztatják a mögöttük álló Boros Antalt. jékoztat kéretlenül is. — Talán nincs is, aki ne becsülné. So­kat tanult, de azért megmaradt egyszerűnek, közvetlennek, jó barátnak, mint régen volt. Hoz­zá mindig bizalommal fordul­hatunk. A köz ügyeivel éppen úgy szívesen foglalkozik, mint az egyszerű emberek ügyes-ba­jos dolgaival. A képviselőjelöltet hatalmas embergyűrűben találom a ter­melőszövetkezet irodájában. Mi­után meghallgat, s feljegyez né­hány kérelmet, panaszt, a bri­gádvezetőkkel vált néhány szót. Csöndesen, megfontoltan beszél. Ügy tűnik, hogy a három és fél ezer holdas gazdaság adottsá­gait, a gazdák gondjait, tenni­valóit úgy ismeri, mintha az egész szövetkezet csupán egy tenyérnyi parcella volna. S már­is sorolja idei főbb feladataikat. — A kertészetben dolgozókra nagy feladat vár, mivel a ta­valyi száz helyett száznegyven holdon termesztünk zöldségfélé­ket. Fűszerpaprikánk 100 holdon őszi mélyszántásba vetjük. Idén is alkalmazzuk a fészektrágyá­zást és egy 100 holdas kukori­catáblán kipróbáljuk a vegy­szeres gyomirtást. A talajerő- pótlásra zöldtrágyának 300 hol­don másodnövényeket vetünk, a kertészetben pedig egy-egy holdon átlag 5 mázsa műtrá­gyát használunk fel. Jelentősen fejlesztjük állatál­lományunkat is. Az előirányzott 740 sertés helyett 900-at hizla­lunk meg. Felnevelünk tízezer pecsenyekacsát is. Számításunk szerint bevételeinknek mintegy a felét az állattenyésztés bizto­sítja ebben az évben. Ahogy beszél, minden szava elárulja, hogy a jó gazda gon­dosságával foglalkozik a veze­tésével működő közösség sorsá­val. A községfejlesztés, járda­építés, a villanyhálózat bővítése és a termelőszövetkezetek együttműködésének erősítése is épp úgy szívügye. Ezért jelöl­ték kópivselönek. Nagy József A választók között Négy évvel ezelőtt vá­lasztották meg ország- gyűlési képviselőnek. Az első időkben havonta kétszer is megfordult a városban, fogadónapjain sok választópolgár keres­te fel bizalommal és mondta el, ami a szívét nyomta. A képviselő mindent pontosan fel­jegyzett, megtette a szük­séges intézkedéseket, s jó szót, biztatást is kap­tak tőle a hozzá fordu­lók. Később azonban hosszú ideig tartó állami küldetése szólította kül­földre. Választói értesültek ar­ról, hogy hazajön, nem felejtették el. mi min­dent tett annak idején a város érdekében, s távol­létében is egyhangú lel­kesedéssel újra jelölték képviselőnek. Most, hogy külföldi megbízatása vé­get ért, jóformán ki sem pihente a hazautazás fá­radalmait, Kecskemétre látogatott. Bár sohasem lakott a városban, úgy jött, mintha hazatért vol­na. Melegen üdvözölte barátait, ismerőseit, azok pedig mosolyogva vették körül, kezet ráztak vele, örültek a viszontlátás­nak. Először a Lakatos- ipari Vállalatnál kereste fel választóit. Az igazgatói szobában sokan ülték körül. Ott voltak a megye, a város vezetői is. A képviselő afelől érdeklődött, mi minden változott azóta, hogy utoljára itt járt. — Annak idején a kép­viselői fogadónapokon so­kan fordultak hozzám la­kásügyben. Hányán kap­tak lakást az utóbbi idő­ben az üzem dolgozói közül? — kérdezte az igazgatótól. — Tavaly több mint negyvenen. — Ez szép eredmény — mondta a képviselő- jelölt. — És mennyi kö­zülük a fizikai munkás? — Negyvenet a mun­kások között osztottunk szét. Ez természetesen nem elégített ki minden kérést. Most azonban a legnagyobb problémát a fiatal műszakiak és az ifjú házasok lakásigénye okozza... — Hány lakást építe­nek a közeljövőben a vállalat részére? — Az ötéves terv vé­géig harminkettőt. — Hogyan lehetne meg­gyorsítani az építkezése­ket? — tette fel a kér­dést a képviselőjelölt, s a teremben levőkkel együtt hosszú ideig la­tolgatta a különböző le­hetőségeket. Majd másra terelődött a beszélgetés, de mindig olyasmire, ami az üzem dolgozóinak életével ösz- szefügg. A vállalatnál pl. mintegy hatszázan tanul­nak általános, vagy kö­zépiskolában, s valami­lyen tanfolyamon. Tavaly hatszáz ipari tanulója volt az üzemnek, az idén csak újabb ötvenet tudnak szerződtetni, alig felét annak, amennyire szükség lenne. Az ipari- tanuló-képzést a tante­remhiány gátolja. — A város ipara je­lentős fejlődésnek indult, s ezen a problémán bi­zony segíteni kell — mondta a képviselőjelölt, s látszott rajta, hogy szí­vén viseli a szakmunkás- képzés ügyét. A tanács egyik vezetője elmondta hogy már megkezdték az ipari tanuló-kollégium építését. Helyes lenne, ha közvetlenül mellette fel. építenék az iskolát is, a városi tanács biztosítaná erre a célra a telket. — Rendeződött-e már a vidékről bejáró dolgo­zók zavartalan részvétele a termelésben? — érdek­lődött a jelölt. — Ezt megoldottuk — mondta mosolyogva az igazgató. Külön műsza­kot szerveztünk számuk­ra és később érkezésük nem okoz zavart az üzem munkájában. Sok szó esett még a vállalat fejlesztési ter­veiről, a fiatalok helyze­téről és egyéb közérdekű dolgokról. A képviselője­lölt — Révész Géza elv. társ mindent gondosan feljegyzett. Ismerjük őt Tudjuk róla, hogy tőle telhetőén mindent meg­tesz a város további fej­lődése érdekében NAGY OTTÖ

Next

/
Thumbnails
Contents