Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

1963. február 23, szambái 5. o!ä»f KÉTSZERES FELADAT Okuljanak belőle Máskor is az, de a mostani rendkívüli télben igaaán ,Ju­ft em felejtik el egyhamar a közvetlen beszélgetést a kiskő­rösi Petőfi Szakszövetkezet veze­tői és a gazda ott a fehér asztal mellett, amelyen az éh elütésére, vo meg jelképként is alma és pogácsa várta a nagyhírű ven­déget. Szabó Pál látogatott el hozzá­juk. A neves író járt már ezen a környéken máskor is, de mos­tani minőségében először fordult meg itt. Választóihoz jött képvi­selőjelöltjük. A hetvenéves író érti a mód­ját, hogyan teremtsen közvetlen kapcsolatot még a leghivatalo­sabb alkalmakkor is. Most meg különösen gyorsan szelídült a bemutatkozás kissé még merev hangulata fesztelen csevegéssé. Cehei István, a Petőfi elnöke rö­vid mondatokban vázolta a szakszövetkezet történetét. A szövetkezet dolgai után a választás került szóba, s Szabó Pál mosolyogva emlékezett: — Voltam én már képviselő- jelölt a múlt rendszerben is. Gömbösék ellen. Berettyóújfalu­ban. Nem tagadom, szerettem volna elhitetni magammal, hogy sikerülni fog... aztán már a programbeszéd első mondatainál elakadtam. Alig kezdtem bele, megszólalt a toronyban egy ha­rang, néhány perc múlva csen- gett-bongott a környék minden harangja... Kerek harminc év tett H az­óta, i ma aligha zavarná meg bármi is Szabó Pál választól programbeszédét. Ehelyett azon­ban most inkább figyel, hallgat­ja választói javaslatait, pana­szait is, jegyezget, s ahol szük­ségesnek tartja, vitatkozik. Élmény volt a választóknak ez az oly gyorsan elszállt két órácska. S a képviselőjelőltnekj Ő eze­ket mondta az első találkozásról: 1956 tavaszán egy mezőgazda­sági kiállításon találkoztam elő­ször egészen közelről a homok embereivel. Alaposan meghány­tuk, vetettük az életük sorát, s írtam is akkoriban egy cikket a kecskeméti gondokról. 1957 kora tavaszán megint írtam a Kis­kunságról, a konszolidáció ki­bontakozását akartam vele se­gíteni. A Bács megyei homok lehet és talán lesz is egyszer Magyarország szőlő- és gyü­mölcsöskertje. A szakszerű nö­vénytermesztés és növényápolás a tudomány segítségével még ed­dig ismeretlen messzeségekbe fejlődhet a homoki gazdálkodás. Erre már bizonyítékok is van­nak: az eddigi eredmények. — Mindezt látva ~ mondotta végül Szabó Pál— őszinte öröm­mel vállalok részt e vidék jö­vőjéért végzendő munkából. Iz­gat ez a jövő, mint írót és fele­lősséget érzek iránta, mint kép­viselő. Az írónak ma már ná­lunk messze hangzó szava van, a képviselőnek pedig széles jog­köre. Így lesz kétszeres feladat is képviselői megbízatásom. MESTER LÁSZLÓ MORZSÁK Autóbuszról száll U s reggeli órákban egy néni. Olyan 60— 70 év közötti. Ott áll egy rend­őr, azt kérdezi, hogy most mer­re van Kecskeméten a piac, mert a lányát jött meglátogat­ni és az ott dolgozik, valame­lyik üzletben. A rendőr készsé­gesen magyarázza neki, látom rajta, hogy nem nagyon érti az útirányt, felajánlom neki, hogy elkísérem, úgyis arra van dolgom. Hálálkodik nagyon, egyszer aztán megjegyzi: „Azért, tudja kedves, a régi világban udvaria­sabbak voltak a rendőrök, mint manapság.” „Ugyan, nénikém, hogy mond­hat már ilyet”- — nézek rá megütődve. Hamiskásan mosolyog. „Mikor én legutoljára itt jártam, nem kellett szólni a rendőrnek, ahogy kijöttem az állomásból, mindjárt mellém szegődött és egész délelőtt kísérgetett.” „Mikor tetszett itt járni leg­utoljára?” „Hát, kedves, lehet annak már vagy negyven-negyvenöt esztendeje is!” Este van, este van, ki-M leöl a televízió mellé. Anyuka, apuka, Agl- ka a nagylány, Piriké a kislány és Andrásba az előbbiek ötéves szeme- fénye. Nyolc óra. a két kicsit anyu­ka ágyba parancsolja, milyen kár, pedig most jön az Igazi, a film. Igen ám, de az csak tizennyolc éven felülieknek való. így hát nincs me­se, Illetőleg az már a rádióban el­hangzott, irány a másik szoba, le ken feküdni a gyerekeknek. Le Is fekszenek, de nem alszanak el. Előbb Piriké, majd Andráska Is oodasettenkedik az üvegajtóhoz, on­nan kukncskálnak, lesik a filmet. Nem nagyon tetszik nekik, főleg Andráskának. Visszabújik a kis ágyába, megkérdezi nővérét: „Piri­ké, ml ebben a filmben a tizen­nyolc éven felüli?" „Ugyan, hát nem láttad, bogy a nénik meztelenkedtek benne?" adja meg a szakszerű felvilágosítást Pi­riké. Andráska napirendre tér a do­log felett, befele fordul, és már lát­ja is a gyönyörű álomfümeket. Másnap délután, a szokott Időben beállít a nagylány, Agika gavallérja, Andráska megkapja a szokott szelet csokoládét, annak majszolása köz­ben megkérdezi sógorjelöltjét: „Te, Sanyi, te vagy már tizennyolc éves?” „Vagyok” — feleli az udvarié — „mi.-rí kérdezed?” „Azért, mert akkor bemehet» a fürdőszobába, as Agika éppen mez­telenkedik." azóta vorif’-tá vált az Ingatlankeze­lő Vállalat Először telefonon érdeklődtünk, mennyire veszi igénybe segítségüket a lakos­ság. Míg a kagylót tartottuk, hallatszott a sürgető beszél­getés: „Azonnal kell intéz­kedni életveszélyes a beázás!” Szerda délután három óra körül, a Reiszmam S. utcai központban hasonló párbeszéd fogadott: „Nyomban küldj ki valakit életveszélyes beázás­ról van szó!” Mire a válasz: „Küldjék, de kit? Minden em­berem kint van ...” E két kis mozzanat is jel­lemzi, milyen feladat elé ál­lította a Kecskeméti Ingat­lankezelő Vállalatot is a két­napos szívós, kitartó esőzés, majd havazás. Könczöl János műszaki vezető szobájába per­cenként jönnek eligazításért az éppen nem foglalt munká­sok. Délután közepén sem jár­tunk, de aznap már 74 tetőbe­ázást jelentettek a városból, s mindenhova azonnali segítsé­get kértek. A bajok elhárítá­sán viszont csak 40 embert tud foglalkoztatni a vállalat. Több nincs. Ez is magasan „tetőzi” más évek hasonló időszakának szükségletét. A nagy hidegek alatt a csőrepe­dések, lefolyó szerkezeti hi­bák a rendszeresített 8 fő he­lyett 24 munkás állandó ké­szenlétét, megfeszített munká­ját követelték. A hibák jó részét a nyáron elvégezhető munkálatokkal meg lehetett volna előzni — ismerte él Könczöl élvárs. De mint most, akkor is munka­erőhiánnyal küzdöttek. Az idei rendkívüli fagyok idején úgy segítettek magukon, hogy az építőipar fagyszabadságon le­vő dolgozóit vették fél átme­neti munkára. Hivatkozott Könczöl János az anyagbeszerzés — lefolyó-, nyomócsövek, bádog — állan­Orvosi rendelőt épít az idén központi majorjában a kecske­méti Béke Termelőszövetkezet A rendelőt a tsz-t patronáló Honvédkórház rendezi be és a kórház orvosai vállalták a be­dó nehézségeire, ami a rend­szeres, folyamatos szolgálta­tást hátráltatja. Említést tett arról, hogy nem egyszer a bérlők mulasztása is az oka annak, hogy pl. pincébe fo­lyik az olvadó hóié, esővíz. Nyitva felejtik a tetőablakot, a padláson tárolt kukorica szellőztetésére feltámasztott cserepeket úgy hagyják. A Gáspár András u. 15. sz. a. ven­déglátó egységnél olyan gon­datlanul hányták el az udva­ron a szénport, hogy lefolyást nem hagytak a víznek, s az a pincébe talált utat magá­nak. Külön ki kell itt emelni a házfelügyelők felelősségét, akik könnyen megoldható és kötelességeik körébe is tarto­zó megelőző munkáik — mint jégdugók kivágása a csatorna- nyílásokból, kis levezető ár­kok ásása stb. — elhanyago­lásával növelik a nehézsége­ket. Kérte a házfelügyelőket, a lakosságot, a bérlőket, hogy a járdák rendszeres takarítá­sával, a lefolyó csatornará­csok felszabadításával köny- nyítsék meg a vállalat túlter­helt munkáját. Meghallgattuk a vállalat objektív nehézségeiről adott tájékoztatást, de azt is meg kell mondanunk, hogy az idei tél nyilvánvalóvá tette a ba­jok gyökeres orvoslásának: szükségességét. Illetékes fel­sőbb szervek hassanak oda; hogy az ingatlankezelő válla­latok hagyományos — objek­tív ofcoból te fakadó — tehe­tetlensége egyszersmándenkor- ra a minimálisra csökkenjék. Mert, hogy akut bajokról van szó, a jogos elégedetlenségek nagy száma te bizonyítja. Az emberekkel való törődés nagyon fontos területéről van szó, s ezért a szükséges'meg­növekedő áldozatot sem sza­bad sajnálni az ingatlankeze­lő vállalatok munkájának megfelelőbbé tételére. Hb — vá tegek kezelését te. A tsz tagjai személyenként két munkaegysé­get ajánlottak fel as egészség, ügyi Intézmény építéseinek két­ségeihez. Szabó Pál választ« körében. Termelőszövetkezeti orvosi rendelő épöl leadó — súgta Aszker. Lange bólintott, s kinyitotta Aszker bőröndjét Az alján egy kis fémdoboz volt Aztán Asz- kerral együtt a konyhába men­tek. Lizel a tűzhelynél állt, vi­zet tett a gázra. — Mondd, Lizel, ez Itt a víz­csap alatt a felmosóvödör? — Igen, Herbert —- Az asz- szony elmosolyodott — Tud­hatnád, mindig ott szokott állni. —- Igazad van. Mindig —- Lan­ge a vödörhöz indult — De minek kell az neked Herbert? Csak nem te magad akarod birtokba venni? — De igen, Lizel Egész Időre birtokba veszem, amíg itt le­szünk Ostburgban. Te ne fog­lalkozz vele. Beleönthetsz és beledobálhatsz mindent, amit csak akarsz, de ne nyúlj hozzá, érted? — Értem, Herbert. — Lizel — mondta Lange, miközben a dobozra mutatott — Ez a doboz rendkívül érté­ke* a számunkra. Neked és nekem. — Mi ez, arany? — kérdezi» suttogva az asszony. — Drágább, mint as arany, érted? — Igen — mondta határozat­lanul LizeL — Akkor most már rendben van. Először a böröndben akar­tam hagyni, de azután úgy gon­doltam, hogy ott veszélyes le­het — Veszélyes, Herbert? — Képzeld eí, hogy tolvajok törnek a lakásba. Hová nyúl­nak először? A bőröndökért, természetesen. — Most nagyon sok a betörő, Herbert. Nincs három napja, hogy kirabolták a szomszédékat Az égvilágon mindenüket elvit­ték. — Látod csak! De melyik tol­vajnak jut eszébe, hogy a kony­hában, s ráadásul a felmosóvö­dörben kutasson értékes holmik után? — Igazad van, Herbert A fel- mosóvödőrre nem is gondolná­nak. — Akkor tehát oda dugjuk. Nézz ide, beleteszem a dobozt a vödörbe. Az asszony bólintott, bár még nem egészen értette a férjét. — Nézd csak, Lizel, milyen nagyszerű. Teljesen eltűnt a krumplihéj alatt — Ott tartjuk ezentúl mindig a vödörben? — Persze. Semmi baja nem lesz ott Vízhatlan tokja van. Amikor meg szükség lesz rá, kivesszük és lemossuk... De erről a dobozról, Lizel, senki­nek sem szabad tudnia. Egy élő léleknek sem. — Lange el­mosolyodott. — Természetesen, ha nem akarod, hogy különböző hivatalokban meghurcoljanak bennünket: hol szereztük, ki­től, mi célból? — Minden úgy lesz, ahogy te mondod, Herbert. — Akkor jó. Igyekezz a reg­gelivel, Lizel. Olyan éhesek va­gyunk, hogy majd felfaljak egy­mást. — Lizel, te még mindig ösz- sze jársz Bertha Staleckarrel, ugye? — kérdezte Lange a reg­geli elfogyasztása után. — Hát hogyne, Herbert. Ber­tha nagyon rendes asszony. — Mi van vele, egészséges? — Tegnapelőtt láttam. Egész­séges, csak nagyon sok a stra­pája. — Nem értem, miért. Hiszen csak ketten vannak Ottóval. Gyerekük nincs. — Gyerekük ugyan nincs, de felnőtt kosztosokat tartanak. — Ne beszélj! — Tisztek laknak náluk. Két katonatiszt. Mert a szállodát le­bombázták. így aztán hozzájuk Is beosztottak két idegent. Mos, főz rájuk — Lizel egy mélyet sóhajtott. — Igaz, azt hiszem, na már el kellett utasatok a tiszteknek. Lange megkönnyebbülten fel­lélegzett, Aszker sem tudta visz- szatartani a sóhajtást. — Kedves Lizel — mondta Aszker —, szeretnénk megkérni, menjen el Bertha Staleckerhez. Beszélgessen vele, érdeklődje meg, beszállásolnak-e hozzájuk újabb tiszteket. Rólunk termé­szetesen egy szót sem. — Most? — Igen. Csak ne maradjon sokáig. Várjuk, jöjjön minél előbb. Lizel ismét elment. Amikor visszatért, Herbert éppen akkor fejezte be a bo­rotválkozást. Aszker — két te­nyerébe hajtva a fejét — el­szunnyadt. Nem múlt el nyom­talanul ez az éjszaka, s az a néhány óra, amióta itt vannak Ostburgban. Nyikorgóit az ajtó. Aszker azonnal felugrott. — Csak én vagyok — mond­ta Lizel. — Staleckeréknél min­den rendben. Bertha egyedül van. Üjabb vendég nem jön hozzájuk. — És Ottó? — kérdezte Lan­ge —■ A gyárban van — felelte Lizel, miközben az esőköppe- nyét vetette le. — Várj csak, ne vetkőzz le. — Herbert odament hozzá, s gyengéden megfogta az asszony karját. — Elfáradtál nagyon? — Ugyan, csak nem képzeled! — Akkor még egyszer el kel­lene menni. De ez az utolsó. — Üljön le egy kicsit Frau Lizel — szólalt meg Aszker. — ▲ következőkről van szú. Meff« kérjük, telefonáljon a gyárt«.. „ De igen körültekintően. Nem á gyógyszertárból, vagy valame­lyik üzletböL Csak telefonfül­kéből, hogy idegenek ki ae hall­gathassák, érti? — Igen. — Fülkéből — ismételte Asz­ker, majd Herberthe* fordult. — Most maga beszéljen tovább. — Ugyanazon a számon hívd, amelyiken engemet szoktál, amikor még a gyárban dolgoz­tam. Emlékszel a számra? — Persze, Herbert — Csak ne a hetes műhelyt kérd a telefonközponttól, ha­nem a hármast. El ne felejtsd: hármas műhely. Ha kapcsolták és ott felveszik, akkor mondd, hogy hívják oda a telefonhoz Ottó Stalecker műszerészt. — Hármas műhely, Ottó Sta­lecker műszerész — ismételte LizeL — Azt mondod neki, vagyis Ottónak: „Itt Lizel. Nagyon sür- gősen szükségem van magára. Tizenöt perc múlva várom * gyárkapunál.’* — Értem. — Odamégy, megvárod, ag megmondod neki, hogy én visz- szajöttem, és hogy munka uíá» azonnal jöjjön el hozzánk. De senkinek se szóljon erről a® egészről. Érted? — Igen, Herbert — Akkor indulj. Lizel harmadszor is elment Ismét a várakozás kínzó per- i következtek Aszker és Lan- ! számára. •, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents