Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

1963. február 19, kedd 3. oldal Hpi ev alatt kilábaltak a nehézségekből Zárszámadó közgyűlésen az izsáki Mező Imre Termelőszövetkezetben A jó gaxda gondosságával Megelevenedett az izsáki ha­tár Gedeon dűlői része. Különö­sen a múlt év tavaszán telepí­tett száz hold törpealmás övez­te dűlőútakon igyekeztek szép számmal közeli majorságukba az izsáki Mező Imre Tsz gaz­dái, megtartani második zár­számadó közgyűlésüket. Az új gyümölcsös, amely dia­dalmasan ékelődik a téli táj egyhangúan szikrázó sivatagába, a tavalyi nagy előrelépést is jelképezi a közös gazdálkodás útján. Hiszen amit a . ászt társadalmi munkával tei Viteti almás jelent a szövetkezetnek, ezt elsősorban azok tudják, akik az elmúlt tavasszal, vasárnaponként sem pihenve« reggeltől napestig rakták a törpefákat a földbe. Az egy éve megválasztott el­nök, Márki Kálmán, is érté­kelte zárszámadási beszámolójá­Nemrég fflt össze a verseny- értékelő bizottság a Kiskunha­lasi Vas tömegei kkipaii Válla­latnál, hogy eldöntse, melyik brigádot illeti a szocialista cím, kik érdemesek a pénzjutalomra. Hildáimé teljesítmények Alapos mérlegelés «tán úgy határoztak, hogy a soron követ­kéz» termelési tanácskozás részt­vevődnek azt javasolják: egyet­len brigádnak se ítélje még oda a címet. Indokolták ezt azzal, hogy a kongresszusi verseny ideje alatt a brigádok teljesít­ménye rendkívül hullámzott, amelyet döntően befolyásolt az a hír. hogy 1963 elején két rész­re „szakad" a vállalat. Ekkor kellett volna jelentkezni annak a kollektiv erőnek, amelyet jog­gal el lehet várni a szocialista címért küzdő brigádoktól. Ez azonban nem következett be. Ha a legjobbaknak neon sike­rült a megtisztelő szocialista brigád cím elnyerése, mint egy­szerű munkabrigádok végzett munkájuk alapján érdemesek a kitűzött pénzjutalomra. Éppen ezért az első öt helyezett — a Kovács, Váradi, Csordás. Vö- rösné és Kovácsné vezette öt brigád — 30 ezer forintot ka­pott, a tíz legjobb egyéni ver­senyző pedig 500—500 forintot ban a szövetkezeti gazdák szor­galmát: — Csak örülhetünk annak, hogy tavaly az egész tagság a jó gazda gondosságával végez­te a munkát. Ez nagyrészt an­nak köszönhető, hogy — a többi izsáki tsz példájára — alkal­maztuk a százalékos jövedelem- elosztási formát. Ez ösztönözte a gazdákat, hogy egész éven át kiválóan műveljék a szőlőt, a kertészeti és a kapásnövényeket. Számok hosszú felsorolásával ismertette az eredményeket, amelyeket a 197 család a 2200 holdas szövetkezeti gazdálko­dásban elért. Közel hárommil­lió forint volt tavaly a tsz ösz- szes bevétele. Ebből bőven ju­tott különböző beruházásokra, létesítmények építésére. S en­nek köszönhető az is, hogy har­minc forintot ér egy munkaegy­ség, ami csak ötven fillérrel marad a tervezett alatt. Majd újabb — de az előbbi­vel szemben már lehangolonak tűnő — számsor következett. vezésnél lényeges módosításo­kat kell végrehajtani. A fő irányelvek ismertetése után — amelyeket a Minisztertanács és a SZOT határozata foglal magá­ban — kizárólag a brigádokra kell bízni a felajánlások kialakí­tását, nagyobb önállóságot kell biztosítani részükre a teljesíté­sek elbírálásánál, de szükséges a verseny nyilvántartásának ad­minisztrációját is jelentősen csökkenteni. A szocialista cím elnyeréséért indított verseny ön­kéntes. tehát feltételezhető, hogy nem kizárólag az első helye­zett részére kitűzött hatezer fo­rint a húzóerő. Éppen ezért a vállalat veze­tőségének, pártszervezetének és szakszervezetének meg kell fon­tolnia, hogy 1963-ban helyes-e 20—25 ezer forintot kitűzni a legjobb eredményt elérőknek. Mondjuk ezt azért, mert tapasz­talataink alapján az elmúlt év­ben a verseny utolsó szakaszá­ban szinte késhegyig menő ve­télkedés folyt, főleg olyan pon­tok megszerzéséért, amelyek döntően befolyásolták a helye­zést, de semmivel sem segítették elő a meghittebb, kollektív szel­lem kialakítását. Gacsályi István Azok a százezer forintok, ame­lyeket a fagy, a szélverés és az aszály rabolt el a szövetkezettől. Több mint egymillió forint az elemi csapás által okozott kár. Ennek ellenére mégis szép ered­ményeket mutathat fel a két­éves szövetkezet. — Nincs mit szégyellnie en­nek a tsz-nek — mondotta hoz­zászólásában a vendégként je­lenlevő Csík Antal, a Városföl­di Állami Gazdaság igazgatója. — Megbizonyosodtunk afelől — tette hozzá Kovács László, a megyei tanács mezőgazdasági sztályának munkatársa —, hogy csak az a szövetkezet fejlődhet, amelynek gazdái érdekeltek a nagyobb terméshozamok el­érésében. Ilyen az izsáki Mező Imre Tsz is. Problémák? Még szép szám­mal akadnak — derült ki a be­számolóból és a gazdák hozzá­szólásaiból. De ezek megoldá­sa az első lépések után min­dig könnyebb lesz. A jó munka- szervezést egyelőre gátolja a brigádvezetők szakképzettségé­nek hiánya, de ezen a télen már a részükre rendezett szak­oktatáson pótolják a szükséges ismereteket. Súlyos gond még a talajerő­pótlás is. A talajadottságok csak korlátozott állattenyésztést tesz­nek lehetővé, a telepítéshez vi­szont több száz vagon szerves anyagra van szükség. A közeljö­vőben azonban ezt a problémát is megoldják, a szövetkezetnek ugyanis, hogy fejlődni tudjon, telepítenie kell. Hiszen a tavalyi összbevétel 85 százaléka is a 274 hold szőlő és köztes gyümölcs­fáinak terméséből származik. Tavasszal 130 holdon telepíte­nek szőlőt — s utána minden évben ennyit, sőt ennél is töb­bet. A már meglevők mellé újabb csőkutakat fúrnak, hiszen a homoki gazdálkodásnak nem eléggé méltányolható segítője as öntözés. Beszámolójában az elnök kö­szönetét fejezte ki az Izsáki Ál­lami Gazdaságnak, amely sokat segített a szövetkezetnek a gyü­mölcsös telepítésében, de más alkalommal is. — A termelőszövetkezet két­éves működése alatt kilábalt a nehézségekből — mondotta vé­gezetül Nagy József, a községi párttitkár. — Minden remény megvan arra, hogy pár éven be­lül virágzó gazdaság legyen a Mező Imre Tsz. Hatrxrni Dániel A szocialista cím helyeit pénzjutalom Ennek sikere érdekében a ezer­A városföldi Dózsa Tsz szorgalmas gazdái között is az elsők közé tartozik Pusikás László. Három éve lépett a szövetkezetijei s a itovénytermesztésben dolgozik. Az elmúlt évben 406 munka­egységet szerzett. Egyetlen napot sem maradt «1 a közös munká­ból, s nem egyszer vasárnap is dolgozott, ha szükség volt rá. A szövetkezet nemrég lezajlott zárszámadása közgyűlése után 5600 forintot kapott kézhez, de az elmúlt év során kétszer aenaryit érő terményt, s több ízben előleget is adtak neki. Képünkön Puskás László már a tavaszi munkára gondol, amikor azt vizsgálja, hogy megfelelően javították-e ki a rend­sodrót. (oooeoooooóoaoooo<MK Beszédes számok 2nn ess i960 «6« A községfejleszt esi alapokból négy év alatt összesen S3 törpe, vízmű épül. A legtöbb — nyolc — 1961-ben készült, amf betűző» rese volt as 1958. évinek. Ezenkívül 67 mélyfúrása kúttá! és 99 kilométernyi vízvezeték-hálózattal gyarapodtak megyénk falvai és városai. vett fel. Betartották a határidőket A három adminisztratív mű­szaki brigád vetélkedése eltérő adottságaik miatt, külön-külön meghatározott feltételek alapján zajlott le. Nekik nem állt ren­delkezésre az előző évek tapasz­talata. Ezt figyelembe véve, ugyanakkor méltányolva az út­törő vállalkozással járó nehéz­ségeket, a bizottság az első há­rom helyre a Maglódi, a Szalai és a Kiss brigádot tartotta ér­demesnek. Ök kapják a legjob­baknak járó 6000 forintos jutal­mat. Az öt legjobb egyéni ver­senyző pedig külön-külön 500— 5fto forintot vett át. A verseny eredményeként si­került betartani a határidőket, nem merült fel feleslegesen ki­adott, improduktív költség, ja­vult az egyes csoportok együtt­működése. Nagyobb önállóságot Az ez évi verseny célkitűzései között jelentőségének megfele­lően nagy szerepet kap a szo­cialista címért folyó vetélkedés. Busűlct A kis i^naszek” susz­ter műhelye a városka főútvonalán van, kartá­volságnyi keskeny, de ménkűmagas üzlethelyi­ségben. Egyedülálló öreg­ember a mester. Volt ktsz-tag is, de asztmája annyira kínozta a do­hányfüstös nagy mű­helyben, hogy ott kel­lett hagynia a közössé­get. A közösség azonban így is háta mögött ma­radt: — nyugdíj váromá­nyos^ Asztalkája a szurkos fonalaik, tűk, reszelők, dikicsek, faszegek, bőr­darabok, vasvédőik gar­madájával az üres ausz- lágra néz. Mögötte ül az apró termetű, öreg mes­ter. Nappal is, késő este is csak pergamen színű kopasz feje tetejét látni kívüliről, amint előre hajtva mozog a kalapács táncának ütemére. Ha valaki megáll a Jfcira- kat" előtt, a kisöreg mindjárt észreveszi. — Ilyenkor felpillant, vak- sin hunyorog kifelé, és ritkás ősz bajusza alól alázatosan mosolyog az érdeklődőre. „Talán kun­csaft is lehet belőle...” — ezt a reményt fejezi ki az apó készséges bó- logatása is. Ha a leske- lődő odébb áll, a mester feje visszacsuklik a ko­pott cipő fölé. Tapogat­ja, s eltűnődik, hogyan lehetne a legkisebb bőr­darabbal megoldani a foltozást, ott a kirepedt bütyöknél. Összegörbedt. sivár robotba préselt kis termetét egyformán föld felé nyomják a magá­nyos öregség gondjai és az irdatlan magas helyi­ség feketére füstölt cel­lafalad. Cipőmről leestek a vasak az olvadó latyak­ban megereszkedett bőr“ bőL Bont útbaesett, be­ugrottam a kisöreghez. Éppen egy drabális fia­talemberrel számolt. Az öreg kezében, kisujja és tenyere közé szorítva, egy százas, és zöld tíz­forintosok a szabadon maradt ujjak között. Míg üdvözölt, megille- tődve hagyta abba a szá­molást, és bocsánatot kért, amiért néhány pil­lanatra megvárakoztat. — Tehát, ugyebár, a cipők, csizmák javítá­sáért jár nekem össze­sen száz forint. Eddig előlegbe tetszett fizetni harminc forintot így jár még nekem hetven fo­rint, ugyebár? — fordult a fiúhoz. Az nem szólt semmit, csak tartotta a markát. Az öreg pedig leszámolt neki hét darab tízest. A fiatalember szinte megdermedt, az­tán ujjai megmoccantak a pénzzel, látszott, hogy leJkiismenetével vívódik. Rámnézett, merthogy végül is eltette volna a pénzt, közbeszóltam. —1 Nincs valami téve­dés? Az öreg mester kínos mosollyal, reszkető kéz­zel kapott a pénz után, és hirtelen visszavette. — Ugye, nem jól van? Nekem is úgy tűnt. A fiú olyan szemekkel méregetett, hogy nem szívesen mentem volna vele kettesben az utcá­ra. Az öreg újra szá­molt, de megint csak 70 forintot adott vissza — harminc helyett. A le­gény szívfájdalom nél­kül zsebre tette, gúnyo­san rámvillant, és gyor­san kiperdült, hóna alatt az újságpapírba csoma­golt lábbelikkel. A mes­ter hajlongott utána. Most már én is megza­varodtam. Talán nem jól értettem meg a hely­zetet, hiszen akkor top­pantom be? Kikérdez­tem a töpörödött apókét. Mikor elismételte a szá­molást, a fejéhez kapott. — Tetszik látni, tetszik látni ... Volt szíve ilyen rozoga öregembertől any- nyi pénzt elrabolni ..) Kétnapi munkám ára ;. j Csak tudnám a nevét a gonosznak, meg hogy hol lakik... Mikor távoztam a kis susztertől, a küszöbről önkéntelenül is majd“ nem visszaléptem. A túl. oldali villanylámpa ár­nyékából a fiatalember mozdult ki. Mit akarhat ez? Álltam pár pillana­tig, aztán óvatosan hát“ ra figyelve elindultam,' Mikor jó messzire értem, láttam, hogy visszament az öreghez. Megvártam, míg elmegy, én sem res­telltem visszafordulni. A jogtalanul elvett 46 forintot visszaadta. így már igen! úFőéfe t«t«w

Next

/
Thumbnails
Contents