Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

1963. január 16, szerda

5. oldal

HOGYAN TERVEZZÜNK?

Mielőtt a tankönyv elkészül...

A munkaterv készítésére nem mindenütt fordítanak elég gondot a művelődési házak vezetői.

Annál inkább jólesett kézbevenni a Bajai József Attila Művelődési Ház új tervezetét. Látszott, hogy gonddal, szeretettel állították össze és persze, — hozzáértéssel is. De nézzük meg miben különbözik a többiektől, sőt még saját tavalyi munkatervétől is?

A szocialista emberért

Miközben a tervet lapozgattam, Bánáti Tibor igazgatótól megtudtam azt is. hogy a 10 éves fennállását nemrég ünneplő művelődési ház eddig végzett jó munkájáért Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt kapott. Kevesen részesültek az országban ilyen megtisztelő kitüntetésben és a jogos örömön túl még jelentősebb feladatok valóra váltására tettek ígéretet. Ennek szellemében született meg ez évre szóló, új munkatervük is.

Lényeges vonása, hogy nem népművelési áganként, hanem az igényekkel és lehetőséggel összhangban álló sürgős tennivalók köré csoportosítva állították össze. Alapos felmérést végeztek a városban, megállapították, hányán tanulnak, vagy vesznek részt különféle — a művelődési háztól független — tanfolyamokon és a fennmaradó létszámra tervezve, az igények, érdeklődési körök várható megoszlását figyelembe véve határozták meg munkájukat.

Első és legfontosabb céljuk a szocialista ember nevelése, általános és szakmai műveltségének állandó és fokozatos emelése. Ennek érdekében felajánlották segítségüket a felnőttoktatás. az analfabéta-tanfolyamok szervezéséhez, a könyvtári munka javításához. A Lenin, Micsurin és Vörös Fény Tsz-ben indítottak tsz-akadémiát, a munkásfiatalok számára ifjúsági akadémiát szerveztek és az ősz. szefügső előadássorozatok témakörét közvéleménykutatás alapján tervezték meg.

Észrevették, hogy gyengül az érdeklődés az ismeretterjesztő előadások iránt, tehát újszerű, komplexformák kísérletezésével próbálkoztak meg. Hasonló a helyzet a szakköröknél is, melyeknek vonzóerejét ankétokkal, kirándulásokkal, üzemlátogatásokkal szeretnék fokozni.

Tervszerűen megoldották a járás és a város fotoszakkör, énekkar, színjátszó, irodalmi színpad, klub és népi tánc vezetőinek havonta egy alkalommal történő elméleti, gyakorlati továbbképzését Is.

Közösségi tudat és művészi ízlés

A munkaterv második csoportjába a szocialista életforma kialakítása, a közösségi tudat, és a művészeti ízlés fejlesztése tartozik. A korábbi tapasztalatok jó példáiból kiindulva tervbe vették és már hozzá is láttak a klubélet kötetlen és szervezett formáinak továbbfejlesztéséhez.

Arról se feledkeztek el, hogy a klubokat a város minden rétege szívesen látogassa. A szocialista brigádok tagjainak részére összejöveteleket, műterem- múzeumlátogatásokat, városnéző sétát, közös színház-, hangversenylátogatást terveztek. A tsz-eknek nemcsak művelődési terveik elkészítéséhez nyújtanak támogatást, hanem vállalták, hogy a tagság részére rendszeresen tanulási és szórakozási alkalmakat teremtenek. Az ifjúság szórakoztatását szolgálta a művelődési házban nemrég rendezett első bajai KI mit tud? vetélkedő, — a tánc- rendezvények színvonalát emelték a társas tánctanfolyamok, versenvek.

Részletesen foglalkozik a terv a műkedvelő csoportok belső nevelésével, feltüntetve a járásban történő szerepléseik sorrendjét, továbbá megjelöli a rendezésre kerülő kiállítások anyagát, időpontját. Az érdekesnek ígérkező összeállításban láthatják majd a bajadak többek között a modem magyar

festészet legjobb alkotásait, a Nemzeti Galéria új szerzeményeit, a vaskúti művelődési otthon képzőművész-körének és a Duna Fotoklub tagjainak anyagát.

A Műcsarnok által leküldött képek tárlata 24 alkalommal kerül bemutatásra a járás községeiben.

Közösen

a közös célokért

A munkaterv részletesen foglalkozott a fejlettebb munka- módszerek alkalmazásának a vezetés jobbá tételének és a társadalmi, valamint tömegszervekkel való szorosabb együttműködésnek fontosságával Is. Tervbe vették a társadalmi aktívák számának emelését és a művelődési ház munkatársainak állandó jellegű szakmai és politikai továbbképzését.

Nincs olyan szeri', akinek ne jutna feladat a munkatervben és az eddigiek alapján az együttműködés jónak is mondható. Kivételt képez a Megyei Módszertani Tanácsadó, amely bizony több segítséget adhatna az új elgondolások, módszerek felkutatásához, gyakorlati alkalmazásához. Meglepően jó kapcsolat alakult ki a művelődési ház és vidék között. A járás összes községeiben megszervezték — és a terv alapján folyamatosan végzik — a helyszínen történő módszertani és gyakorlati útmutatást, minden héten csütörtökön délután fogadóórákat tartanak a járási néoművelők számára. A kiszállások tapasztalatai alapján képet tudnak alkotni egv-egy község művelődésének helyzetéről.

Az elmondottakból látható, hogy szakértői alapossággal és nagy szeretettél, körültekintéssel írták le a munkaterv minden sorát. S ami ugyanilyen fontos: — évtizedes jó munka bizonyítja, hogy Baján nemcsak terveznek, hanem lelkiismeretesen végre is hajtják a terveket.

Vadas Zsuzsa

ALIG egy hónapja zárultak le a gimnáziumi tanterv vitái. A tantestületek, a szaktanárok, a KISZ-szervezetek értekezletein igen sok értékes javaslat hangzott el, amelyek jó néhányát annak idején ismertettünk is. Természetesen egy ilyen hosszú, évekre elhatározó, széles körű tanácskozás nem zárul le a szervezés szerinti hivatalos határidővel, a gondolatok, javaslatok hulláma tovább gyűrűzik, segy- egy részkérdéssel kapcsolatosan bizonyára még ezentúl is sok megszívlelendő értékes hozzászólás hangzik el.

Az alábbiakban Mairóti Ká- rolynak, a bajai Tóth Kálmán Gimnázium francia szakos tanárának észrevételeit közöljük:

A jövőben gimnáziumaink többet építhetnek az általános iskolára — írja —, amelynek feladata a megalapozás. A gimnázium tantárgyainak új tantervét ösz- szehasonlítva az általános iskola már érvényben levő tantervével, úgy látjuk, valóban számíthatunk az általános iskolákra. Kivétel a második élő idegen nyelv, amelyből a tanulók nem kapnak semmiféle megalapozást.

Ezután arról ír Maróti Károly, hogy az egyik tábor helyesnek tartja a második nyelv három évre történő elosztását, a másik véleménye szerint négy éven át kellene tanítani, hogy jobban elmélyíthető legyen a tudás. Sokan kifogásolják, hogy a második élő idegen nyelv csak a társadalomtudományi tagozaton szerepel, a természettudományos tagozat tanulói rendkívüli tárgyként ugyan tanulhatják, de a bejárók elesnek ettől a lehetőségtől. Ezután áttér a tankönyv kérdésére.

A TANTERV általános célkitűzései szerint mennyiségileg és minőségileg is át kell rendezni a második élő idegen nyelvek témaköreit. Az eddigi két és félezer szó helyett ezután'csak 1200 szót kell a tanulóknak elsajátítanak a készség fokán. Ez bizony kevésnek látszik még akkor is, ha a tankönyvszerzőknek előre megadjak a felhasználandó szókincs-jegyzéket. Félő, hogy az eddigi hibába esünki

az új olvasmányok ugyanis « mostani tanlcönyvekben újat főleg nyelvtani szempontból hoznak. Tárgyi kiegészítésük csekély és ez megnehezíti egyrészt a szaktanár munkáját egy-egy érettségi tétel magyarról idegen nyelvre való fordításának összeállításánál, másrészt az anyag elágazik, szétesik és még ismétlő, rendszerező órán is nehéz összefogni. A kevés szókincs a tanulót olyan követelmények elé állítja, hogy megértse azt a szöveget is, amelynek néhány szavát csak sejti, vagy könnyebbség kedvéért lábjegyzetben találja. Magasabb fokon ez nem zavar ugyan, de nem nevelünk-e ezzel bizonyos felületességre.

A francia nyelvnél még egy előrelátható nehézség adódik: az általános elv szerint, mivel az iskola alapokat kíván adni, a tananyag kerüli a kivételeket. Többek között a francia rendhagyó igék számát is csökkenti, az eddigi 75 helyett osztályon- két 6—8-ra. Csak hát a franciában a gyakorlati élet legtöbb és leggyakrabban használt igealakja rendhagyó ragozásúAZ ELMONDOTTAK inkább kérdések ugyan, mint javaslatok, de jól bizonyítják, hogy a középiskolai tanárak nemcsak egyetértéssel, hanem felelősséggel is vesznek részt az új tanrend megalkotásában.

450 előadás egy ér alatt

A Kecskeméti Katona József Színház a legutóbbi választások óta sokat tett a lakosság kulturális színvonalának emelése érdekében. A Bajáin és • Kecskeméten tartott előadások, száma 1961-ben 270 volt, más városok* ban és községekben 132 előadást tartottak. Az egy előadásra Jutó látogatók száma Baján és -Kecskeméten 1958. és 1961 között át- lagosan 431-zől 493-ra emelkedett

Az utak találkoznak

(Vaskúti jegyzet)

XL

Messziről jött ember

Az öreg Nuszpl Miklós valóban messziről jött Vaskútra: Stuttgart vidékéről — látogatóba. S noha ilyen messziről jött, mégse idegen neki a táj; ugyanis éppen 17 éve, hogy elköltözött innen.

Az öreg Nuszpl világot járt, bölcs ember, s igyekszik mindenről saját véleményt formálni. Amikor idejött, se az itteni, se az ottani újságokra nem hallgatott. Ö maga akart meggyőződni mindenről, ami ebben a hazában történt. Nyakába vette hát az országot, s Tol- nán-Baranyán keresztül ért ide.

Nem éri hát váratlanul a kérdésem:

— Mi a véleménye a faluról 17 év után?

— Szebb, mint volt — feleli az öreg, majd hozzáteszi: — Pedig az idő a múltat mindig megszépíti. Sokat gondoltam én a szülőfalumra odaát is — de be kell vallanom, szebb, mint régen. Pedig, őszintén szólva, nem valami nagy lelkesedéssel gondoltam én soha az itteni rendszerre. De ami igaz, az Igaz.

— Miért találja szebbnek? — kérdem most már én is kíváncsian.

— Miért? Sokat változott a külső képe. Betonjárdák nyújtózkodnak, cukrászda ágaskodik a sarkon, a könyvtár is újdonság, a művelődési otthonról nem t* beszélve, önkiszolgáló boltjai csinosak, hogy úgy mondjam, városiasak. De nem is ez a legfontosabb ...

— Hanem? — kérdezgetem tovább, míg fújja a füstöt.

— Hát az emberek. Elégedettek. Bementem pár házba, kerestem azt a „nyomort”, amiről odaát annyit írnak. Be kell vallanom, Vaskúton sehol se találtam. Ellenkezőleg, olyan városias lakások vannak majd mindenütt, modern bútorokkal, gépekkel, mintha „odaát” lennék. Szóval, aki dolgozni akar, az mind jól él.

Nuszpl bácsi elhallgat. Nehezen töri már a magyart, gyakorta német szóval értjük meg egymást. Alles schön — mondogatja, majd egyszer csak elkomorul az arca. Látom, hogy valami eszébe jutott, ami bántja.

— Talán mégis van valami ideát, ami nem tetszett?

— Hát, ha már kérdezi, megmondom. Volt nekem egy szép házam, kint tanyán. Kimentem, megnéztem, igen elszomorodtam. Ügy megrongálták, hogy rá se ismertem. Kérdeztem az embereket, miért e pusztulás. Kiderült, hogy éppen ezt az egyet érdemtelen emberek kapták meg. Ha már így hozta a sors, hogy elkerültem innen, annak örültem volna, ha épségben találom a tanyát. De hát, mindegy, annál szebb a falu — vigaszitalódik az öreg.

üzem felé fejlődik az élet. De egy különbség van, s ez lényeges:

— Éspedig?

— Az, hogy Stuttgart mellett a kisgazda hosszú harc után kényszerül eladni a földjét, itt pedig marad, csak közösen művelik azt, amit külön művelni már nem volt gazdaságos.

Nuszpl bácsi gondolkozik, majd hozzátesz még valamit:

— S az is lényeges, hogy itt egyszerre átesett a nép a szülésen, amott pedig hosszú vajúdás, kegyetlen ökölharc eredménye — a kapitalista nagyüzem.

Ezen maga is spekulál még egy kicsit, majd lassan búcsúzni kezdünk. Elmondtuk, amit akartunk. De végül, hogy semmi félreértést ne hagyjon maga után, az ajtóban még egyszer visszafordul, s ez az utolsó szava:

— Én már öregember vagyok. Más világban is élek. Nem leszek én soha már szocialista. De amit láttam itt, az elég ahhoz, hogy tudjam: boldogul itt a munkás ember. S lehet... lehet, hogy végül maguknak lesz igazuk.

— Auf Wiedersehn, herr Nuszpl!

den nép, bármily különböző áá legyen történelmi múltja.

Vaskút eredményeivel a „bajai háromszög” falvai közül is kiemelkedik. Nem minden faluról lehet ennyi pozitív, biztató képet fényképezni. Vannak far- luk, ahol a szövetkezetek gazdasági rendje még nem erősödött meg, döcög a vezetés, akadozik a munka, soványabb az eredmény. Jártam egy faluval odébb olyan helyen is, ahol évente váltakoznak a vezetők, olyan erős a falu benső vulkanikus robaja. Itt még a nemzetiségi problémák is élénkebben villognak, s hol abban jelentkeznek, hogy a lakosság egyik része számarányához képest igazságtalanul nagyobb befolyást kíván az egész közösség ügyednek intézésében, hol pedig kicsinyes vitákban, borgőzös perekben.

Miért nincs ez így Vaskúton? Elsősorban a lakosság, a vaskúti nép érdeme. Ez a nép megértette, hogy a különböző szín nemcsak ellentétet, de harmóniát is teremthet. Ezt az utóbbit választották. Megtalálták egymás emberségét — nemcsak a fiatalok a szerelemben, házasságban. szórakozásban —, de a felnőttek is: a közös munkában. A józsefattilai gondolat valóság . lett. Ebben segített a bölcsen rendezett vezetés és felelős közéleti tevékenység.

Tömören: a falunak nem kárára, hanem hasznára vált a népek találkozása. Nem túlzás^ amit búcsúzóul egy öreg, szelíd munkás mondott nekem a buszon, midőn Baja város főterén leszállni készülődtünk:

— Az a falu, ott lent, a világ végén, az egymásra talált nagyvilág jelképe.;:

Németh Géza VÉGE,

tekintetben minta ez a falu. Nemcsak a környező népek nagy családjának lehet „makettje” ez a kis falu, de valami egészen egyetemes, emberiség-távlatú igazságot is sugároz: nincsenek „rossz” népek, nincsenek eleve egymás ellen rendelt népek, hanem ahol a társadalmi rend megfelelő formát teremt,, ott békés, alkotó egységben élhet minÜjra este van, amikor elhagyom a falut. Míg Baja felé szalad a busz, mint a vaskúti élet, oly színes tarkaságban kavarog előttem az élmény. József Attila sorai járnak az eszemben, amiket e beszámoló elejére írtam: az ősök békévé olvadó harca és a közös dolgok munkás rendezése. A költő álma Vaskúton valóság. Ebben a

búcsúzóul

Már úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy további kór- désekre is sort keríthetünk:

— Mondja meg őszintén, Nuszpl bácsi, mi a véleménye az itteni szövetkezeti gazdálkodásról?

Az öreg gondolkozik egy kárait, majd válaszol a maga módján:

— Nézze, én életem nagyobb részében gazda voltam. Nem is tagadhatom, hogy a magángazdálkodást szerettem. De ennek már az egész világon befellegzett.

— Hogy érti ezt?

— Hát nálunk, odaát is az a helyzet, hogy ötven holdon alul már nem tud megélni a kisgazda. Nem bírja a versenyt. A kicsi mind tönkre megy. Még tíz év és nincs Nyugat-Német- országban se kisbirtokos. Mikor odamentem a faluba, hatvan ló volt, ma pedig kettő. De lehet, mire megint hazaérek, az se lesz. A kisgazda gürcöl, küzd, de hiába, nem bírja a versenyt a nagybirtokkal. Százával adják el a birtokukat s mennek a gyárba. A gazdagabb pedig megveszi. Ügy van ott is, mint itt — mondja, s erre az utolsó mondatra mindjárt ráfelelek:

— Abban igaza van, Nuszpl bácsi, hogy ott is, itt is a nagy-