Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

t, oldat I9S3. Január 4, péntek ,yA leszerelés pajzsával védjük meg a békét!” Csőmbe feltételei NYUGAT és Kelét'bé­kés együttműködésének reális lehetősége, e prog­ram lenini bölcsessége és iegikussága” — ez a titka annak a nemzetközi visszhangnak, melyet a Daily Expressziek adott Hruscsov-nyilatkozat keltett — állapítja meg a Pravda mai szerkesztőségi cikkében. A szocia­lista országokban, ahol a társadalom a boldo­gabb jövő felé halad, a szovjet kormányfő vála­szait az 1963-as év békés munkájának program­ijaként fogadták. A világ hírügynökségei nagy részlete. 'ggel az évkezdés ünnepi hangulatában kommentálják a szovjet kormányfő gyakorlati javaslatait és hangsúlyozzák: Hruscsov meg van győződve arról, hogy az emberiség békés fejlő­désének éve lesz az új esztendő. Angliában álta­lában nagy figyelemmé! és jó szándékkal fogad­ták Hruscsov nyilatkozatát. Érdemes megjegyez­ni ezzel kapcsolatban, hogy az angol kereskedel­mi minisztérium kimutatása szerint a Szovjet­unióval kötött új egyezmény kedvezően módosí­totta az angol—szovjet kereskedelmet a követke­ző 18 hónapra. Annál inkább sújtja azonban Angliát az amerikai gazdasági körök hátrányos, megkülönböztetési politikája. Ezzel kapcsolat­ban keserűen jegyzi meg az Angol Munkáspárt országos végrehajtó bizottságának tagja Mikardo, hogy „az Egyesült Államok jelenlegi kereskedel­mi politikája nem annyira kommunistaellenes, mint inkább Anglia-eUenes.” A jelenlegi viszo­nyok között egyre inkább világosabban látják az angol gazdasági körök, hogy míg Amerika egyre barátságtalanabb partnerré válik és nagyrészt az 6 erőszakos fellépésének köszönhető az elmúlt évi angol exportforgalom jelentős csökkenése, addig a Szovjetunió őszintén tartja magát a nem­zetek közötti békés kapcsolatok elvéhez és bár­mikor hajlandó az egyenlőség elve alapján elő­nyös gazdasági szerződéseket kötni. Nem vélet­len as sem, hogy a Szovjetunió újabb állástfogla- !á»a az általános és teljes leszerelés mellett ked­vező fogadtatásra talált Angliában, és a világ jő néhány pontján. Igen sokan értenek egyet az­zal, a megfogalmazással, amit Hruscsov használt: fcA leszerelés pajzsával védjük meg a bőkét az őrület erőitől” G THANT az UNS? főtitkár® szerda! nyöatko- eaíáhan kereken elutasította Csombénak, a fct­tangai Kiskadarok veze­tőjének feltételeit, hang­súlyozva: kizárt dolog, hogy Csombévai tovább folytassák a tárgyalásokat a katangaá helyzet rendezéséről Már csak olyan eszmecserékre ke- rühet sor. tette hozzá az ENSZ főtitkára, me­lyek a Kongó újraegyesítéséről széló tervezet egyes gyakorlati részeivel kapcsolatosak. Csőmbe egyébként változatlanul Jadotville-ben tartózko­dik és az Union Miniere helyi tisztviselői kará­val együtt — ha az ENSZ-erői a várost meg­közelítenék — az ottani ipartelepek felrobbantá­sára készül. Jadotville távolabbi térségében az ENS2 fegyveres csapatai most azon fáradoznak, hogy megakadályozzák ezt a cselekményt, mely­nek első fázisa a várostól észak-keLetre fekvő erőmű elpusztítása lenne. Lapzártakor jelentet­ték a hírügynökségek azt is, hogy Jadotville-be behatoltak az ENSZ egységei. Csőmbe pedig ál­lítólag ismeretlen helyre menekült. EGYRE INKÁBB olyan politikai szövetség for­máját ölti a francia és nyugatnémet monopó­liumok együttműködése a két ország katonai és gazdasági potenciáljának növelésére, amely mél­tán érdemli meg a „Bonn—Párizs-tengely” elne­vezést. Ez a szövetség megalkotóinak elképzelése szerint hivatott a nyugat-európai országok kato­nai és politikai csoportjának vezetésére. Nyugat- Németországot különösen a francia atomipar- ban való részesedés érdekűi, de nem hanyagolják el azokat az intézkedéseket sem. melyek segítsé­gével a két országot hadműveletek céljára készí­tik elő. A francia uralkodó körök az együttmű­ködéstől azt remélik, hogy ők jutnak vezető sze­rephez a csoportosulásban. A nyugatnémet mil- htaristsák azonban átvéve és felhasználva a fran­cia tudományon és katonai tapasztalatokat, egyre erősebbeknek érzik magukat, a a haditermelés területén a potenciális lehetőségeket tekintve túl is szárnyalták francia partnereiket. Az együtt­működés állandó veszélyt jelent Európa békéjére nézve, hiszen bármit terveznek a francia poli­tikusok — állapítja meg egy ezzel a témával fog­lalkozó cikk egy tekintélyes szovjet nemzetközi folyóiratban — sorsuk az, hogy követniük kell erősebb és ravaszabb nyugatnémet partnereikéi. A Párizs—Bonn-tengely EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Decemberben több mbit Í3G0 ityagatnémet állampolgár települt át az NDK-ba BERLIN. (MTI) December 23-a és január 1-e között naponta négy-hatezer nyugatnémet állampolgár érke­zett az NDK fővárosába. De­cember folyamán csupán a hal­iéi kerületben 8600, az erfurti kerületben pedig 7100 tartózko­dási engedélyt állított ki nyu­gatnémet polgárok számára a népi rendőrség. Nyugatnémet adatok szerint 1902-ben 4 100 000 ember uta­zott a hrimstedti ellenőrzési ponton keresztül Nyugat-Német- országból Nyugat-Berlinbe, illetve vissza. Számos nyugatnémet polgár azonban nemcsak látogatóba jött, illetve nemcsak átutazott az NDK területén, hanem át is települt Nyugatról az NDK-ba. 1962 decemberében például az NDK hatóságai 1303 volt nyu­gatnémet állampolgár számára adtak letelepedési engedélyt. Adenauer január 21-én utazik Párizsba Bonn. Bonnban csütörtökön hivatalosan közölték, hogy Adenauer kancellár január 21-én utazik Párizsba, hogy két napon át megbeszéléseket foly­tasson de Gaulle elnökkel. A kancellárt elkíséri Schröder kül­ügyminiszter, valamint von Hassel, az új hadügyminiszter és Heck családvédelmi minisz­ter is. Az Adenauert kísérő mi­niszterek a francia miniszte­rekkel folytatnak majd közvet­len tárgyalásokat. Néptanácsí választásokat tartanak Romániában Amneastiarendelet jelent meg as RVK-ban BUKAREST. (MTI) A Román Népköztársaság Ál­lamtanácsának törvényerejű rendelete értelmében 1963. már­cius 3-án Romániában népta­nácsi választásokat tartanak a járások alá tartozó városok és községek néptanáes-tagjainak megválasztására. mények miatt elítélt személye­ket. Ezenkívül teljes amnesz­tiát ad azokra a szabadság- vesztéssel járó büntetésekre, amelyeket a közvagyonban nem szándékosan okozott 50 ezer lejig terjedő kárért róttak ki. Az 50 ezer lejt meghaladó ká­rokért kirótt büntetéseket felére csökkentik. A Román Népköztársaság ki­kiáltásának 15. évfordulója al­kalmából az RNK Államtaná­csa amnesztia-rendeletet adott ki. A törvényerejű rendelet amnesztiában részesíti az erdé­szeti kihágások és bűncsel ek­A törvényerejű rendelet teljes egészében elengedi a két évi szabadságvesztéssel járó bünte­téseket, felére csökkenti a 2—5 évi, egyharmadával az 5—10 évig és egynegyedével a 10— 25 évig terjedő büntetéseket. Wfi-myr Angol nők béketüntetése LONDON. (MTI) A Londonban dühöngő hó­viharral dacolva hatvantagú nőküldöttség vonult tüntető me­netben a miniszterelnöki hiva­talhoz, ahol Macmillanhez cím­zett, mintegy háromezer londoni családanya által aláírt levelet adott át. A levél hangoztatja: — Mi anyák, súlyosan aggó­dunk az atomfegyver-kísérletek következményei miatt, amelyek az emberi életet és egészséget fenyegetik. Itt a legfőbb ideje az eltiltó egyezmény megköté­sének. Már régóta meg kellett volna tenni a leszereléshez ve­zető első lépéseket. A tüntető menetben felvonult küldöttség tagjai végül olajág­ból font koszorút helyeztek el a hősi halottak emlékművén. A koszorún a következő felirat ol­vasható: „A múlt háború halottai em­lékének hódolva ígérjük, hogy 1963-ban újult erővel és el­szántsággal harcolunk a bé­kéért.” Az amerikai béke- és leszere­lési nőmozgalmak táviratilag biztosították támogatásukról londoni társaikat. Az Egyesült Államok újai provokációra készül Dél-Vietnamban WASHINGTON. (TASZSZ) Dél-Vietnamban áü a harc. Az amerikai hírügynökségek saigoni jelentései szerint újabb heves csata zajlott le az ame­rikai fegyveres erők részvéte­lével a Mekong folyó torkolatá­nál. Az amerikaiak öt helikop­tert vesztettek. Az amerikai fővárosban az utóbbi napokban olyan hírek terjengenek, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben nagy­mértékben fokozni szándékozik a hadműveleteket a dél-viet­nami nemzeti felszabadító erők ellen. Ezzel a kérdéssel foglal­kozik a Washington Post and Times Herald egyik cikkében. Jelenleg — írja a lap — 12 000 amerikai tiszt és katona tartóz­kodik Dél-Vietnamban. Ameri­kai pilóták irányítják a had­műveletekben részt vevő re­pülőgépek 30—50 százalékát* amerikaiak dolgozzák ki a par­tizánok ellen folytatott hadmű­veletek terveit és még a szá­zadokat és szakaszokat is őfe vezetik. A hadműveletek na­ponta másfélmillió dollárba ke­rülnek az Egyesült Államok kormányának. Mérvadó amerikai és dél­vietnami megfigyelők szerint azonban — írja az AP hírügy­nökség saigoni tudósítója — a harcok még több esztendőn át tarthatnak és továbbra is bi­zonytalan a küzdelem végső kimenetele. Bonn gyarmati politikája A CÍM nem téves, mert jelen­leg az Európai Közös Piacot il- le'ő tárgyalások, Macmillan an­gol miniszterelnök franciaor­szági, majd az Egyesült Álla- mok-beli utazásának hátteré­ben ott kísért a bismarcki né­met gyarmatbirodalom vissza­él tásának fantomja. űz a gazdasági egyesülés tű­ié űonképpeni célja a jelenleg 4 vámterületet alkotó 6 ország (Franciaország, Német Szövet­ségi Köztársaság, Olaszország és a BemeJux-államok) ' között 1958. január l-étől, az egyez­mény életbelépésétől, az áru­forgalom 20 százalékos emelése és emellett egymásnak 10 szá­zalékos vámkedvezmény nyúj­tása, majd később, 1970-ig min­den vámhatár megszüntetése a tagállamok között. A, közös piac azonban 4 éves Imúltja alatt már messze túllé­pett e célokon, s a nyugatnémet gyarmati terjeszkedés — és itt elsősorban Afrikára gondolunk — részére a legkedvezőbb lepel­nek bizonyult. Anglia belépésének halogatá­sa. Franciaország és az NSZK Afrika-politikájának megérté- séheg szemügyre kell vennünk Németországnak az I. világhá­ború előtti afrikai gyarmatbi­rodalmát. A volt Német Dél- nyugat-Afrika ma a Dél-afrikai Unió mandátumos területe, a többiek (Német Kelet-Afrika, Kamerun és Togo) az utóbbi két év alatt — Togo a Daho­mey Köztársaság részeként — független állam lett. E volt gyarmatok 2 millió 716 ezer négyzetkilométer, tehat Euró­pánál nagyobb területén, mely egyébként 11-szer nagyobb az NSZK területénél, összesen 11 millió 313 ezer ember él, azaz a gyarmatra éhes „anyaország” lakóinak csupán az egyötöde. MIVEL kívánja elérni Nyu- gat-Németország a gyarmati céljait? Elsősorban a személyi kérdést biztosította azzal, hogy az Európai Közös Piac elnöke dr. Walter Hallstein professzor lett, majd ezenkívül is a né­metek számos fontos pozíciót foglaltak itt el, hogy példának csupán a „külügyi kapcsolatok” és a „tengeren túli gazdasági segítség” kérdéseivel foglalko­zó bizottság német elnökeit említsük. Természetesen, a gyarmatosí­tás eszközei manapság erősen megváltoztak. Ilyen eszközök például az egyes afrikai álla­moknak szerződésekkel a közös piachoz való csatolása, majd ezután a vámokkal kordában tartása, végül is a tőkeexport, mely a tagállamok közül éppen Nyugat-Németországnak a leg­nagyobb érdeke. A gyarmattartó hatalmak ki­vonultak Afrikából, hogy a gyarmati monopóliumok még megmaradhassanak ott — ez jelenti ma a közelmúltban füg­getlenné lett afrikai országok legnagyobb problémáját. Jelen­leg ugyanis ezek az államok — melyek természeti kincseik el­helyezését természetesen Euró­pában keresik — nemcsak a közös piac vámfalával találják szembe magukat, hanem alkot­mányuk „a magántulajdon tel­jes védelmét biztosítja”, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a föld kincsei Itt még mindig nem kerültek teljesen a nép kezébe. MINT már említettük, a kö­zös piacon belül elsősorban Hallstein révén a gazdasági irányítás egyre jobban a néme­tek kezébe kerül. Szövetkeznek a talajukat vesztett francia gyarmatosítókkal, s az esetleg belépő Anglia, mely a tenge­rentúli birtokaival speciális helyzetet foglalna el úgyis a piacban, nem jelent vetélytár- sat az NSZK számára. Nem­csak az egyesülés székhelyén, Brüsszelben, hanem otthon is igyekeznek Adenauerék a talajt gyarmatosító terveiknek előké­szíteni. 1956-ban alakult meg a Német Afrika Társaság, melynek vezetőségében képvi­selve vannak a nyugatnémet konszernek (Ferrostahl, Német Bank stb.), azóta több mint 100 e célból létesült egylet, alapít­vány, bajtársi egyesület szüle­tett meg. RENDEZTEK két Afrika- hetet, melynek keretében cél­jainak megfelelő több afrikai személyiség látogatott el az NSZK-ba. Az egyik ilyen csere­látogatás kapcsán a fajüldözé­séről híres Dél-afrikai Unióban Lübke nyugatnémet államelnök kijelentette: „A bennszülöttek problémája itt jó kezekben van...” Afrika azonban időközben nagykorú lett. A független af­rikai államok addis-abebai kon­ferenciáján 1960-ban már egyik napirendi pontként szerepel az Európai Közös Piac neokolo- nialista politikája. 1962. év vé­gén több itteni állammal lejárt a közös piaccal kötött szerző­dés. s hogy most már egyálta­lán tárgyalások vannak — as afrikai országok védelmet ken­nek áruik számára, a behozat tali iparcikkekre védővámot al­kalmaznak — már ez is ered­mény! Előkészületek folynak továbbá egy afrikai csúcskon­ferencia létrehozására, ahol aa antiimperialista államok veze­tői lefektetnék a jövő közös gazdasági politikájának alap­jait. Múlt év végén Bonn is meg­kezdte akcióját. A tőkeszegény francia monopóliumok helyére igyekszik a német tőke a volt francia gyarmatokra behatolni. Schröder nyugatnémet külügy­miniszter is a propaganda szolgálatába lépett és október­ben éppen az Ugandában levő Entebbe városát tartotta a leg­alkalmasabbnak arra, hogy 60 bonni, Afrikában akkreditált diplomatának kiadja az Euró­pai Közös Piaccal kapcsolatos utasításait... AZOKNAK a népeknek ásott­ban, akik a gyarmatosítókat nemrég söpörték ki országuk­ból, nehéz lesz megmagyarázni, hogy nem kell félniök a közös piactól, mert hiszen annak nem célja, hogy Afrikában a volt gyarmatosítók pozícióit vissza­hódítsa. D*. Kováts Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents