Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

EMBER A NAPOS OLDALON

Egy gépkocsivezető naplójából

Régóta rendszeres olvasója vagyok a Petőfi Népének. Jóleső érzéssel tapasztalom: eljutottunk oda, hogy nemcsak orvosok. agronómusok. tanárok életében, munkájában van érdekesség, hanem a segédmunkások és tsz-dolgozók életéből is kerülnek jelenetek a hasábokra. S ezt én nagyon fontosnak tartom. Érezzék ezek az emberek is, mennyire fontosak népköztársaságunk vérkeringésében.

Egy embercsoport mégis min- dig kimarad, életéből, munkájából mindig csak a kellemetlen, hibás oldal kerül papírra. Egy kicsit minden ember hiú és önző. Én sem vagyok kivétel. Jómagam is úgy érzem, hegy az én kisfiam a legaranyosabb, az én munkám a legfontosabb...

Naponta olvasom az újság hasábjain a baleseti jelentéseket: X gépkocsi vezetője a ködben nem volt eléggé óvatos és gyorshajtás miatt nekihajtott Y gépkocsinak; 2 motoros elütötte a járdáról lelélő 57 éves bácsit stb. Lehet hogy elkerülte a figyelmemet de a következőket még nem olvastam: X gépkocsi pontosan érkezett a fuvarral Kiskunhalasra, Y mentő még időben ért be a kórházba a várandós anyával; Z járművezető az árokba borult szekeret segített kihúzni és első segélyt nyújtott, vagy hogy ennek a megyének öt falujában az éle- lemeHátás a tehergépkocsik által biztosnak mondható. Némileg est szeretném mórt pótolni.

Végleg hasafelé

H vonat a szokásos fitemet döcögte a két állomás között. Embereket vitt. Többfélét. Kőművest, hegesztőt, ügyvédet.;. Voltak napi utasok: voltak, akik hetenként tették meg hosszú, fáradságos útjukat, s akadtak olyanok is, akik esek évi látogatásukat rótták le anyósnál, unokafivérnél vagy a jó barátnál Egyesek aludtak, mások olvastak, beszélgettek, s egyesek szorgalmasan kártyáztak. Telik véle az idó. Láthatott az ember egy-két szerelmespárt és egy-két természetbámuló, ré- veteg álmodozót is.

Ez utóbbiak közé tartoztam én is. Kilenc éve minden héten eda-vissza tettem meg a négy, öt, esetleg hat óra hosszába is belenyúló, számomra már kevés újat jelentő utat. Ez a mostani azonban minden ízében új volt. Alig hiszem ed. A rendszeres heti utazások sorában az utolsó! örültem, de egy kicsit fájt is a szívem. Sajnáltam a rétó helyemet, volt munkatársaimat. Kilenc év alatt megszoktam. Nem volt már lámpalázam, ha valamire szükségem volt, akár a raktárban, akár az irodában. Elégedett voltam. Valami mégis hiányzott. Az enyéim, a család. Az asszony-pajtás, a kicsi fiú...

A nyugalom, a család — megéri

Esténként, amikor a szépein berendezett csepeli munkásszállóban nyugovóra tértem, szinte belémhasított ez a hiányérzet. S ha erre gondoltam, nagyon örültem. Végre minden estémet otthon tölthetem! Vége a heti utazásoknak, az üzemi konyhának. a tíz deka felvágottaknak. Mámorosán néztem a falusi tájakat... Megszűnik a csúcsforgalom. Teherkocsit kapok. Piszkosabb vele a munka, de a nyugalom, a család — megéri!... Vajon hogyan fogadnak az új helyen, Bácsalmáson? Biztosan szemrehányón néznek majd

rám, hiszen „hűtlen kutya”-ként térek mo6t vissza a falumba. Kinéznek majd... — latolgattam. Talán még a gumikat is kiszúrják... Csak már túl lennék az első héten!

„Baja, végállomás!“ — vert fel révedezésemből a kalauz. Pár perc múlva már a felvételi irodában pattogtak a kérdések:

___neve? ... foglalkozása .,,

is

kolai végzettsége?” És befejezésül: „Holnap reggel a bácsalmási telephelyen jelentkezik.”

A jelentkezés óta három hónap telt el. Jó és rossz napok váltogatták egymást. Először nagyon furcsa volt Műszak után nem üdített fél a zuhany a fürdőben. Kezdéskor, míg a csillag-garázs sártengeréből hoztam 3d a kocsit, felködlött előttem a Csepel Vas és Fémművek szép. tiszta, fedett, betonozott garázsa. Esténként azonban, mikor otthon, a feleségem készítette túrós tésztából, vagy csak paprikás krumpliból is jóllaktam és eljátszogattam kisfiámmal, pótolva éreztem mindent.

A vezetőséggel elégedett vagyok, a munkatársaim igazi kollégák. A munka is szép, ha úgy a hátteret nézzük. A délvidéki falvak vérkeringését szinte mi szabályozzuk. Nyugodtan alvó családoknak szállítjuk a lisztet, szenet, építőanyagot, hogy mire reggel felébrednek, az üzletekben mindent megkapjanak.

Hogy pedig a műszak után fü- rödhessünk, hogy rendes garázsunk legyen, nekünk fiataloknak kell megteremtenünk.

Eltakarít iuk a göröngyöket

Örömmel tapasztalom, hogy a Pestre vándorlás kezd megszűnni, s egyre több a hazaszivárgás. Ha a hazatérők száma növekszik, úgy a falu életszínvonalának a mi erőnkből is növekednie kell. Ügy érzem, az ambícióval tele érkező embereket szeretik itt. Kulturális téren még nem egészen. Nem szemrehányásként. de megemlítem: hazatérésemkor kulturális munkabesegítésre jelentkeztem. Nem akartam fitogtatni, hogy mit tanultam a városban, csak segíteni akartam. Eddig mindössze egy verset sikerült elmondanom Bácsalmáson, a november 7-i ünnepségen. A rendezőség köszönetében elégedettséget éreztem. Újra felajánlottam munkám. Azóta semmi. No, de remélem, alakul még.

Valahogy így fest az út, Budapesttől Bácsalmásig. Nem a 180 kilométer hanem a város és a falu közötti távolság. Nem hosszú, de tanulságos. S ha pár rögöt eltakarítunk még, pár gödröt gondosan betömködünk. a megközelítés mindkét részről egészein könnyű ...

Mikó Menyhért

A megtízszereződött brigád

Szépülő tanácsháza

T>

Színeién elinaljuk!

•y?

Csinosítják a jánoshalmi tanácsháza épületét. Ennek keretében különösen az újonnan kialakított, pompásan berendezett, 200 személy befogadására alkalmas házasságkötő terem szolgál meglepetésül a község fiatal házasulandóinak. A képünkön látható homlokzati rész tatarozását nemrég fejezték be.

NÉHÁNY ÉVE működik a dávodi gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság, s munkásságáról elismeréssel nyilatkoznak a községben. A bizottság tagjai: dr. Hárs Emii orvos, Lankovics János úttörő-csapatvezető, Vékony Margit védőnő, Bugyáki Levente KISZ-titkár, Mészáros József né szülői munkaközösségi elnök, Csorba Andrásné anyakönyvvezető, és Bagényi József körzeti megbízott nevében Magyar Jánosné tanár, a bizottság elnöke tájékoztat bennünket végzett munkájukról.

— Közel négyezer ember lakik a községben, s ekkora helyen mindig akadnak megoldásra váró problémák, örvendetes, hogy bizottságunk minden egyes tagja körültekintéssel, lelkiismeretesen végzi ezt az önként vállalt munkát. Pontosak az értekezleteken, s állandóan figyelemmel kísérik a községben élő gyermekek, fiatalok életét.

MUNKÄNK sokrétű. Elsősorban a szülőkkel kell foglalkoznunk, ha azt akarjuk, hogy minden gyermek megfelelő körülmények között nevelkedjen- És ez a munka nehezebbik oldala. A meg nem értés, egyik vagy másik szülő erkölcstelen, olykor léha életmódja, az iszá- kosság legtöbbször a gyermekek előtt zajlik. Célunk, hogy az ilyen eseteket megelőzzük, s ha már megtörténtek, a szülők

A KUCSMA

borzas prémkucsmák- ban látom végiglejteni a korzón. Hihetetlen, milyen sokféle variációja létezik ennek a szokatlan, de télidőben mégiscsak okos viseletnek. Magas kucsma, alacsony kucsma, rókaszínű. fekete, fehér, más színnel szegett.. ■ Mi férfiak soha az életben ki nem tudnánk eszelni ennyiféle fejfedőt. Nincs elég fantáziánk hozzá. Vagy a~ erszényünk tartalmát sajnálnánk Ilyen műV hóbortra költeni? Nem is lehet, mert az másra kell. Persze nem nekünk, hanem ékes hölgyeinknek. akik nem

Tetszik nekem az új női viselet. Szegény boldogult öreg nagyapámat juttatja eszembe. Ha jókedvre akarta deríteni unokáit, akkor csak levette nagy, báránybéléses kucsmáját, bele lehelt, pontosabban — ahogy mi mondtuk — „hu- hult” és a földhöz vágta. Nagyot szólt a kucsma, állítólag a „huhu- lástól”, mi azonban hiába adtuk bele kis tüdőnk minden erejét, sehogyan sem akart olyan nagyot durranni, s nem tudtuk kitalálni, mi az öregnek a titka.

Csak most jutott eszembe ez a kedves, gyermeki emlék, amikor szép hölgyeinket

olyan kicsinyesek, mint mi vagyunk.

Sajnos, az én életem párja még kissé maradi, nem tart lépést a fejlődéssel, megelégszik egy kötött sapkával. Pedig milyen szívrepesve várom már

napok óta, hogy bejelentse igényét egy

kucsmára. Soha még ilyen könnyen nem

eljesülne a kívánsága, mint ez esetben. Van ugyanis egy öreg báránybéléses sapkám, ■sak szégyellem hor- lani. Azt mondják, öregít, úgy nézek ki benne, mintha saját

nagyapám lennék, s a negyedik „iksz” tájékán már kényes az ember az ilyesmire. Mégha szerette is szegény jó öregapját valamikor. Szóval olcsón megúsznám ezt a kucsma-ügyet.

Habár gyanakszom, hogy más háztartásokban is hasonló leleménnyel oldották meg ezt a kényes kérdést. Sőt, hajdani kopott muffok körvonalait is felfedezni vélem egy- egy kucsma-kreációban. De ez maradjon csak köztünk, kedves i férfitársak. örüljünk és ne kiabáljuk el. hogy ezt az egy divathullámot még aránylag könnyen átvészeltük.

T. B,

meggyőzése, kibékítése útján megakadályozzuk az elrontott családi életek folytatását.

Sok szülő megkérdezi tőlünk, milyen jogon avatkozunk bele a családok belső életébe. Ilyenkor megmagyarázzuk, hogy kizárólag azok a családok érdekelnek bennünket, ahol a gyermekek egészséges fejlődése nem biztosított. Ilyenkor — ha szükségesnek látjuk — még bírósági eljárást is kezdeményezünk. Bizottságunk működése óta szerencsére még csak egy ilyen esetünk volt. Nem könnyű feladat ez. Az érdekelt családok részéről népszerűtlenek vagyunk. A gyermekekért azonban mi ezt szívesen vállaljuk.

Az elmondottakon kívül a rendőrséggel közösen esetenként ellenőrizzük a kultúrházat, a mozit, az intézmények televíziós adásait, nem maradnak-e el a fiatalok későig felügyelet nélkül — fejezte be Magyamé.

A KÖZSÉGI tanácsnál örömmel hallottuk a minap: a bizottság eredményes közreműködésének is köszönhető, hogy elvált szülők tettek fogadalmat, két gyermekük és egymás érdekében is békességben, szeretetben szeretnének élni egymással. S az anyakönyvvezető előtt hivatalosan is újra egybekelt az elvált pár. Jó érzés töltötte el a bizottság tagjait, mert régen volt Dávodon ilyen jól sikerült gyermekvédelmi értekezlet!

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista MunkásDárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő; Weither Dániel.

Kiadja;

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat.

Felelős kiadó; Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16

zerkesztő bizottság: lo-?s Belpolitikai rovat: li-22 Kiadóhivatal:

kecskémét. Szabadság tér l a Telefon: 17-09 erjeszti a Magyar Posta, Előfizethető:

a helyi postahivataloknál *• kézbesítőknél.

Előfizetési dfi 1 hónapra 12 forint.

Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U index: 2S08B

tunk és igazán a szívünkön viseljük a közös gondjait. S amikor egyszer brigádvezetőnk — aki különben férfi — elfelejtette megadni a napi beosztásunkat, erre vártunk, és haragos szót kaptunk, ahelyett ho'jy valaki megkérdezte volna, mi .s a bajunk?

Kiragadott epizód egy asszo- nyi közösség életéből. Felvethetné bárki is: miért ne i mondták meg várakozásuk ol t a sürgető munkák idején h ~- telen haragra lobbanó elnöki ének, vagy miért nem kér másvalakitől munkát? Mer‘ -t- túk, nem veszett kárba eg z napjuk. De sajnos, hiba csúszott a munka megszervezésébe. Az asszonyoknak azonban "z fájt a legjobban: úgy érezték, hogy nem számolnak veVik olyan jelentős tényezőként, i mint amilyenek valójában, nem veszik észre dicséretes törekvésüket.

A PÁHI Ifjú Gárda Tsz vezetését — az állami gazda-ng igazgatói tiszte mellett — társadalmi munkában végző elnök, nem szánta megbántásnnk haragos megjegyzését, hiszen becsüli ő a szorgalmas asszonyokat. De hogy G. Kissné mégis magával hozta a „tüskét"

■ az értekezletre, más munkahe■ lyek vezetőit is arra figyelme z- i teti, hogy szavakban és tettekben egyaránt, igazi érdemük szerint becsüljék a nőket.

P. I.

EGY EMBER még nem brigád. S ha négyen összefognak, még az is csak megcsúfolása a szó tartalmának. Ám Páhi egyik termelőszövetkezetében a múlt év elején mégsem bánta az elnéző mosolyt az a négy asszony, akik összefogtak a közös munkában és brigádnak vallották magukat. Tudták ők, amit tudtak.

Egy deka élesztő is kevéske, mégis jókorára keleszti a tésztát. így esett, hogy aratáskor már 28 tagú brigád hajladozott, szorgoskodott a tsz határában. S mire elérkezett az őszi munkák dandárja, számuk 40-re szaporodott. Az élssztö — jelen esetben a nőbizottság — megtette a magáét.

Országos adatok között nem szembetűnő eredmény a pahi aszonyoké. Helyileg azonban annál nagyobb. Különös, hogy ezt a tsz-ben mégsem vették észre, legalább is erre utalt felszólalásában G. Kiss Sándorné, a helyi nőbizottság elnöke, a kiskőrösi járásban a napokban lezajlott nőtanácsi értekezleten.

— MÉG MA IS fáj nekünk, hogy amikor egyszer mind a negyvenen várakoztunk a tsz- iroda előtt, a mellettünk elhaladó elnök haragosan ránk szólt: „Szégyelhetnék magukat, itt rostokolnak!” Azt azonban nem kérdezte meg, hogy kora reggeltől 9 óráig miért várakozunk ott. Nagy nehezen ösz- szeverbuválódtunk, összeszok-