Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

1963. január 13, kedd S. «»Idái A SZAKMÁT SZERETNI Ma költöznek új tanmű­helybe a Kecskeméti Iparitanuló Iskola épületbádogos-tanulói a Bács megyei Építőipari Vállalat telepén. Nemcsak nagy öröm ez szá­mukra, hanem feltétele Is a jobb tanulásnak, az ezután vég­zendő jobb munkának. Mert eddig bizony télen, ha beállt a fagy — ahogyan ők mondják: amikor felment a medve a te­tőre — hol itt, hol ott húzták meg magukat egy műhely sar­kában. vagy garázsban, ahol éopen hely akadt. A gyakorlati munka, a szaktudás e'saj át í fá­sának igazi ideje eddig csupán az őszi és a tavaszi időszak le­hetett. h'ttd*d M'i'iorfof alkot­nak az iparitanuló-iskola bá­dogosjelöltjei Mindössze ki­lencen vannak, közülük is álla­mi vállalatnál csak hetein dol­goznak, kettő pedig kisiparosnál tanul. A hét fiú oktatója Ko­vács József. Először a Len in városban talál, koztam velük szeptemberben. Egy őszülő hajú férfit láttam, amint fél tucat kamaszgyerek­kel labdát rugdosott egy épülő ház tövében. Hegedűs Emő. az iparitanuló-iskola igazgatóhe­lyettese mutatta őket: A fiatal bádogosok, akik elvállalták, hogy önállóan megcsinálók mesterük irányítása alatt, de szakmun­kások segítsége nélkül az egyik épü’et tetejét. Most „pihennek”. Akkor más dolgunk volt. nem beszélhettem velük. Legköze­lebb egy szülői értekezleten ta­lálkoztam mesterükkel. Kovács Józseffel. ő volt az őszülő hajú férfi. Figyeltem, amint hosszan beszélgetett az érdeklődő édes­anyákkal. édesapákkal, s ez a kép a tanítványaival játszadozó mester felidézett látványával keveredve igen sokat mondott nekem. Nem csalódtam. Az igazgatóhelyettes nem győzte dicsérni: kitűnően felkészült szakember, remek eredménye­ket ér el, s ami az iskola szem­pontjából a legfontosabb, ra­jong a munkájáért, szereti a gyerekeket. Aztán végül a hosszú tanári asztal mellett beszédbe elegyed­tünk Kovács Józseffel is. Talán felesleges is mondanom, hogy eleinte szabadkozott, s csak ak­kor nyílt meg Igazán, amikor azt mondtam, hogy a beszélge­tés célja voltaképpen a tapasz­talatainak. a munkamódszeré­nek ismertetése. 4 fiú*} kosul eredetileg e°vik sem akart bádogos lenni. Egészen véletlenül csöppentek ide. Először tehát e szakmát kellett megszerettetni velük. Szinte nem is hozzám beszél, arrrkor mosolyogva réved az emlékeikbe: — Ki vittem őket néhány el­készült új házhoz és azt mond­tam: látjátok, akik ezt csinálták, valamikor maguk is tanulók voltaik, mint most ti. Aztán el­mondtam nekik, mennyit keres egy bádogos. Beszélgettünk a szakmunkásokkal. Az erőpróba oedig az volt, amikor felvittem őket a tetőre. Most dőlt el: lesz-e belőlük valóban épületbádogos? H’szen aki fél a tetőn, az soha nem szeretheti meg ezt a mun­kát — Jobbról-balról karon fog­tam egyet-egyet közülük, az­tán így hármasban kimentünk a tető szélére. Megismételtem néhányszor mindegyikkel. Har- madszorra-negyedszerre néme­lyiket már figyelmeztetni is kel- 'ott. hogy ne olvan merészen! Közben mondogattam: ugye mi. lyen szép itt és egészséges is! Hiszen mindig jobb levegőt szí­vunk. mint a lentiek. — Aztán már gyorsan m^it minden. Kedvvel csinálták, te­hát könnyen tanultak. Így ju­tottunk oda, hogy végül elvál­laltuk a Lenin városban egy épület tetejének bádogosmun­káit. Látni kellett volna milyen büszkék voltak, amikor sikerrel lezajlott a műszaki átvétel! Fel­néztünk a nagy épületre, a sze­mükben az volt: ezt mi csinál­tuk. egyedül! — Közben még játékra is volt idejük, amámt láttam — mon­dom. — Persze, hiszen gyerekek még. kell nekik a játék. Műnk- közben, amikor eljön a pihenő ideje, mi nem ülünk le dohé nyozni, mint a felnőttek, hanem futkérozunk, rugdossuk a lab­dát. Komo’yan mondom, nekerr is jól esik. Hadd hiratkozsam is­mét Hegedűs Emő igazgatóhe lyettesre: — Kovács József sikereinek titka: bár soha nem feledkezik meg róla, hogy a tanulói mé'- gyerekek, úgy kezeli őket. min' felnőtteket. Nem ..tanár bácsi” hanem inkább afféle első szak­munkás közöttük. Ha pedig valaki ezután is ké­telkednék benne, hogy Kovács József tanítványai megszerették a szakmát, amitől eleinte annyira idegenkedtek, elég meg­győző lesz talán a statisztika: az iparitanuló-iskola több mint másfélezer növendéke közül az ópiiletbádogosok mulasztanak a legkevesebbet. A késést nem ismerik, igazolatlan mulasztás nincs, s még munkáról kiírt beteg is alig akad közöttük. Mester László Az Akadémiai Kiadó első negyedévi terveiből Az Akadémiai Kiadó az új esztendő első negyedében szá­mos jelentős tudományos mun­kát tesz közzé, köztük több olyan művet, melyek a szak­emberek mellett a nagyközön­ség figyelmét is megérdemlik. Stoll Béla Kéziratos énekes­könyvek és versgyűjtemények bibliográfiája című kötete első­ként összegezni azt a hatalmas lírai hagyatékot, melyet eddig csak töredékesen feltárt mint­egy ezer kéziratos énekesköny­vünk foglal magában. A kiadó Jókai-sorozatában a negyedév folyamán a Töröktn- lág Magyarországon, a Politikai divatok és a Szerelem bolond­jai című regények kerülnek ki a sajtó alól, kritikai és nép­szerű kiadásban. Cj kritikai kiadás indul Juhász Gyula ösz- szes műveinek közzétételével. A versek és műfordítások há­rom kötete, mely a sorozatban elsőként hagyta el a sajtót, mintegy a negyedével növeli meg a költő eddig ismert lírai alkotásainak számát: közel 1400 verset tartalmaz, gazdag jegy- eetrnyag kíséretében. A családi jog rendjének alap­jai című munkájában Nizsa- lovszky Endre széles történeti, gazdasági és tartalmi alapokon mutatja be a házasság és a csa­lád intézményének szocialista átalakulását, valamint várható továbbfejlődésének útját. A nagyüzemi gazdálkodás kér­dései című rövid idő alatt nép­szerűvé vált agrárökonómiai so- rózatban jelenik meg Bíró Fe­renc A pénzbeli munkadíjazás módszere és alkalmazása a ter­me1 ^szövetkezetekben című ta­nulmánya. Kozma Pál A szőlő termékenységének és szelektá­lásának virágbiológiai alapjai című könyve a tárgykör nem zetközi viszonylatban Is legtel­jesebb. gyakorlati következteté­seiben is jelentős feldolgozása Ballanegger Róbert és Fihály István A magyar talajtani ku­tatás története című kötete nagy múltú, nemzetközi hírnevű talajtani irodalmunk első össze­gezése. Győrfi János Erdővéde­lemtan című munkája a tárgy­kör elismert szakemberének el­sősorban gyakorlati célú, gazda­gon illusztrált kézikönyve. A kiadó szótárkiadási tervé­ben szerepel végül a teljesen kifogyott Magyar—német és Német—magyar kisszótárak új, immár hetedik kiadása. Az említetteken kivül számos magyar és idegen nyelvű nyel­vészeti, régészeti, orvosi és egyéb tudományos munka szerepel az Akadémiai Kiadó negyedévi ter­vében. Sokat beszélgetünk még a szórakozásról is. Jó részük meg­lepően tájékozott a világiroda­lomban és a zenében. A napi sportesemények természetesen itt is közismertek, de ők maguk is majdnem kivétel nélkül spor­tolnak valamit. A kérdésekre egészséges, józan választ adnak, távol áll tőlük minden ilyenkor másutt előforduló frázis vagy zavaros szépítgetés. Minden kertelés nélkül megmondják a véleményüket, még akkor is, ha az éppen nem általánosan el­ismert. Estére jár már az idő, s mi­előtt elbúcsúznánk, megkérdem őket, mire emlékeznek szüleik múltiából? Azt akarom kipu­hatolni, hogy vaipn a „nénván- dorlási múlt”-ból mennyi él még bennük, s hogy látják szü­RpwZ^rJpa számok 1959 óta öt új felsőfokú in­tézmény kezdte meg működé­sét megyénkben: a Bajai Felső­fokú Tanítóképző, a Kecskemé­ti Felsőfokú Óvónőképző, a Fel­sőfokú Kertészeti Technikum, a Kiskunhalasi Felsőfokú Me­zőgazdasági és a Bajai Felsőfo­kú Vízügyi Technikum. A filmszínházak iránti foko­zott érdeklődést mutatja, hogy a megye 188 filmszínházában a látogatók száma 5 millió 600 ezerről közel 6 millióra emel­kedett az elmúlt négv év alatt. A filmszínházakban 1961. évben összesen 35 124 különböző jelle­gű filmet vetítettek. leik jelenlegi helyzetét. — Amikor letelepedtek, a helyzet nagyon rossz volt. Most már minden évben jobban és jobban fejlődik — mondja az egyik ipari tanuló fiú. — Igen, nálunk is így volt. 1946 után újra kellett kezdeni az életet. Nagyanyám US év után, idén látogatott meg min­ket. ö Németországban él. Cso­dálkozott, hogy a házat ismét rendbehoztuk, hogy mindenünk megvan, ami szükséges — foly­tatja a fodrász-kislány. Egy „történelmi tudatú” lány: — Szüleim ősei Bajorország­ból jöttek, de már nagyon ré­gen. Szüléimét semmi emlék nem fűzi hozzá. Édesapám tsz- tag. Szép lakásunk van. S egy másik, ahol az élmény még közeli: (Részletek a megyei pártbizott­ság agit.-prop. osztálya kiadásá­ban megjelent „Az adott szó nyo­mában” című kiadványból.) Az utak találkoznak (Vaskúti jegyzet) X. Az ifjúság reflektorával Beszélgetés a filmről KEGYETLENÜL őszinte film, s talán ez az oka annak, hogy a nézők közül nagyon sok elé­gedetlenül távozott. A kiváló olasz rendező, Fellini nagyszerű ritmusérzékkel, a riportra jel­lemző leleplező élességgel, lo­gikus érveléssel rombolja szét a polgári társadalom hazug illúzióit, annak az életformá­nak és nézetnek hamisságát, melynek gyökerei még nálunk is sűrűn fellelhetők. Nem cso­da hát. ha Az édes életei azok is, akikről — de azok, is, akiknek — szól, eléggé vegyes érzelmekkel, mindenesetre tar­tózkodva fogadták. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a film szokatlan és nehéz. Szédületes tempóját, kiélezett gondolatme­netét nehéz elfogadni és követ­ni annak, aki eddig másfajta filmélményekhez szokott. A mi filmjeink egysíkú történései és az eddig látott népszerű nyu­gati filmek, szép nőkkel, dzsesz- szel, erotikával fűszerezett lát­ványos produkciói után meg­hökkentő a valóságnak ilyen könyörtelen megfogalmazása. Talán azért is annyira meg­döbbentő alkotás, mert — hiszen érezzük — Fellini minden túl­zástól tartózkodott, mértéktartó 'ór.anságonl, minden szépítgetés nélkül villantott elénk arcokat, helyzeteket, emberi vagy ember­telen érzelmeket. Nem egy köz­ponti cselekmény drámává érle- lődésének folyamatát ábrázolta. hanem kemény valóságlátássai — az életet. MINDENT tagad ez az élet, miben hisznek, vagy amit hin­ti akarnak a kisemberek, és ezért sokan hitetlenséggel vádol- ák Fellinit. Holott az ő lát­szólagos hitetlensége éppen egy — az élet másfajta szépségeiben szenvedélyesen hivő és hitét ve­szélyben forogni látó — mű­rész erőteljes tiltakozásából fa­kad. Hibája, hogy ebből az ér- elmi és érzelmi válságból nem seres kiutat, hanem az ember végső magára maradását, mind­entől elidegenedését ábrázclja, le legalább ugyanekkora erénye s. hogy felhívja rá a figyelmet •s nem titkolja el a torz és ha­zug jelenségek legmélyebb in- lítékait. Főhőse Marcello, a tehetséges is jószándékú újságíró. Vidék- öl került a világvárosi élet kellős közepére — a Via Vene- tóra — és hamarosan felismerte: ennek az életnek ára van. Meg­próbál menekülni eligazodni a zűrzavarban — eredménytele­nül. Túlságosan függ azoktól, akik között él, de vajon a lát­szólagos szabadság, a tétlenség­gel párosult hit kivezeti-e az embert a hazugságra épült, megalkuvó élet zsákutcájából? — veti fel a kérdést a rendező Steiner alakján keresztül. Steiner Marcello ellenpólusa. Márcellóé, akikkel tele van az élet. És akik, ha néni is köz­vetlenül, de felelősek o kisszá­mú Steiner ek pusztulásáért. Mert Steiner útja, látszólagos békéje, harmóniája az, adott körülmények között a halálba, öngyilkosságba vezet. MarceHó­nak marad az élet és a teljes erkölcsi megsemmisülés. NAGYON sokat mondott ez a film, hibái, a mi felfogásunktól elütő mondanivalója ellenére. Jó volt a befejezése — egy tiszta, fiatal arc mosolya. V . 7«. Pillanatkép a statisztikából A könyvállomány fejlesztésére évről évre többet fordít álla­munk. 1961. évben a megyében eme a célra több mint 1 millió forintot költöttek. Ez az összeg 54.3 százalékkal haladta meg az 1959. évi ráfordítási. Az ezer la­kosra jutó fejlesztés összege fgy 1247 forintról 1950 forintra emeli kedett az egy könyvtárra jutó fejlesztés pedig 2182 forintról 3133 forintra. — Szüleim Romániából jöt­tek a háború idején, semmit nem hoztak el, csak a visele­tűkből maradt. Egy-egy szőttes terítő, törülközők, szoknyák. Ezekről a tárgyakról minden kedves emlék „előjön”. S egy fiúnál előtűnnek az óhaza-vonzások: — Szüleim vagyona a háború alatt elveszett. 1948-ban tele­pedtünk ide Azóta sokat vál­tozott a rendszer, és szerintük és szerintem ma már sokkal jobb a megélhetés. Én nem na­gyon szeretek itt élni. Szülő­földem szebb volt fent Északon. Az életemet szívesebben nagy­városban tölteném, Nos, sorolhatni lehetne még a dokumentumokat: a fiatalság tudatában a múlt — nagyobb­részt egybeesik születésük ide­iével — nehéz, próbákkal, vi­harokkal telies időszaknak tű­nik. Ehhez mérve a ielen sok­kal jobb. Miért mendiák ezt? Azért, mert Így halnák otthon. Érdekes az érzelmi motívu­mok (fent Északon, székely nép- művészeti emlékek) és a modern élet vonzásának együttfutását megfigyelni. (Tnkább nagyváros­ban!) Késő este van, amikor búcsú­zok tőlük. Arra kértem őket, állítsák reflektorfénybe a falut, s mondják el a véleményüket mindenről. Miközben jellemez­ték az életet, önmagukat is jel­lemezték. Csattanóul a nemzetiségi té­mához egy szimbolikus adalék. Az egyik gimnazista kislány el­mondta, hogy rokonságából töb­ben voltak annak idején Volks- bund-tagok. Ezt csak úgy mel­lékesen említette meg, nem so­kat tud róla, családjában hal­lotta valamikor. Az volt az ér­zésem, maga se tudja pontosan, hogy miféle szervezet is voll ez akkor. Hamar más témára for­dult a beszélgetés, s később, mi­kor a példaképekről beszélget­tünk, ugyanez a kislány mond­ta: — Az én példaképem Anna Frank. Olvastam a naplóját és nagypn megszerettem. Egy pillanatra elhallgattam, s .. míg a fiatalok csevegtek, úgy éreztem, hogy egy feleítbetet- len, nagv történelmi szimbólum magasodik fel a virágos vaskúti klubszobában.. Németh Géza. (Folytatjuk.) ..............

Next

/
Thumbnails
Contents