Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

1063. január 13. vasárnap 3. oldal Megyénk kertészeinek tanácskozása rí c fi or határozta el, hogy ezt az érdekes hivatást vá­lasztja életcélul? — kérdezzük Kozma Ferenctől, a Kecskemé­ti Agrometeorológiai Obszerva­tórium fiatal, de máris komoly, tudományos tekintélynek örven­dő munkatársától. — A katonaságnál rádiótáv- irász voltam. Megkedveltem ezt a mesterséget, s mikor le­szereltem, az Országos Meteo­rológiai Intézetnél jelentkeztem. Felvettek.' Itt még szélesebben bontakoztak ki előttem e tu­dományág szépségei. A következő évben, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem természettudományi karán beiratkoztam a meteoro­lógiai szakra. Négy év múlva pedig, a diploma birtokában a Martonvásári Agrometeoroló­giai Obszervatóriumhoz kerül­tem. A kecskeméti, hasonló jel­legű intézet 1959-ben létesült. Azóta itt dolgozom. Mint elmondja, az egyéb irá­nyú tudományos kutatás, kísér­letezés mellett új műszerek szerkesztésével is foglalkozik. — A hagyományos régi műszerekkel bizonyos tudomá­nyos feladatok csak körülmé­nyesen vagy egyáltalán nem voltak megoldhatók. Ezért kel­lett megfelelő műszereket konstruálni. Az obszervatórium vezetőjével, Szilágyi Tiborral és másik kollegámmal, Stollár Andrással együtt készítettük el például a termisztort. Ennek az elektromos műszernek egyik előnye.- hogy a szükséges méré­seket távolról is el tudjuk vé­gezni, a másik pedig, hogy egé­szen kis légterek hőmérsékleté­nek és páratartalmának méré­sére is alkalmas. A közelmúltban, ugyancsak a termisztorok felhasználásával, egy újabb műszert szerkesztet­tünk. Ezzel a növény által bi­zonyos idő alatt elpárologta­tott vízmennyiség mérhető. A Irnnssspirometer — ez az új műszer neve — zárt műanyaghengerében viszont akár egy teljes növény is el­helyezhető, s természetes kö­rülmények között, a fejlődés kü­lönböző szakaszaiban, folyama­tosan is vizsgálható. A készü­lék hordozható, tehát a sza­badban is végezhetünk vele mé­réseket. Az idei mezőgazdasági kiállításon a műszer prototípu­sa—. amelyet egyébként a Kecskeméti Szolgáltató Válla­lat készített el — aranyérmet nyert, s már külföldről is szá­mos helyről érdeklődnek iránta. — Milyen kutatások folynak jelenleg? — A szőlőállomány meteo­rológiai vonatkozásaival foglal­kozom; azt vizsgálom, hogy a különféle művelési módok mi­képpen hatnak a klímára. Emellett természetesen állan­dóan végezzük az intézet egyik fő ágát képező, s a mezőgaz­daság szempontjából rendkívül fontos fagyelőrejelzést is. Nem maradok azonban hűtlen a mű­szertervezéshez sem, hiszen ez­zel kapcsolatosan mindig újabb feladatok adódnak. — Milyen tervei vannak? — Most készülök a doktorá­tusra. „A talaj közeli légréte­gek éjszakai hőmérsékleti vi­szonyai” a disszertációm címe. Ebben közelebbről azzal foglal­kozom. hogy a felhőzet, a szél, a talajnedvesség, a harmatkép­ződés milyen mértékben befo­lyásolja az éjszakai leülést. Harmincnégy éves. Több mint egy évtizedes tudományos munkásság van már möeötte, és szép tervek, kutatási elgon­dolások valóra váltását reméli a jövőben. Jóba Tibor A járási tanácsok kertészei a megyei tanács mezőgazdasági osztályán értekezletet tartottak, amelyen Pfenning Gyula, a me­gyei tanács főkertésze ismer­tette a nemrégiben lezajlott országos értekezleten elhang­zottakat. A zöldségtermesztéssel és fő­ként a szőlő- és gyümölcstele­pítéssel kapcsolatos teendőkről volt szó. Ami az utóbbit Illeti, az ültetvénytervező vállalat a napokban átveszi a szőlőiskolák szaporító anyagát, még akkor A földművesszövetkezetek évente jelentős összeget fordíta­nak a bolthálózat korszerűsíté­sére. Az elmúlt évben kevés hí­ján 11 millió 500 ezer forintot tett ki az az összeg, amelyet átalakításra és tatarozásra for­dítottak. Elsősorban az ellátási körze­tek központjainak szakosítása volt a főbb cél. így Kecelen, Jánoshalmán, Soltvadkerten és Tiszakécskén korszerű Önki- szolgáló, illetve önkiválasztó ruházati áruházat, Kecelen pe­dig iparcikk-áruházat hoztak létre, összesen mintegy másfél- millió forintos beruházással. Ma­A megyei filmhíradó munka­társai a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztá­lyának közreműködésével fil­met készítettek a legutóbbi vá­lasztások óta megyénkben be­ds, ha azt nem szedték fel. Bi­zottság állapítja meg a anyag minőségét, s a tavaly áprilisi és augusztusi, valamint a mos­tani becslés alapján határozza meg a használhatóság százalé­kos arányát. Az elsőrendű szaporító anyag 70 százalékának értékét a vál­lalat azonnal kifizeti a szőlőis­kolákkal rendelkező szövetke­zeti gazdaságoknak, ami azért is előnyt jelent az utóbbiak számára, mert a bevétel szere­pel a zárszámadásban. darason átalakítással önkiszol­gáló élelmiszerüzletet és szako­sított iparcikküzletet hoztak létre. Akasztón korszerűsítették és preszórésszel bővítették a kisvendéglőt. Ezenkívül ruházati boltot hoztak létre. Hartán ugyancsak átalakították a kis­vendéglőt és a presszót is, a túl­zsúfolt vas- és vegyesáruboltot szakosították többek között. Két községben — Nvárlőrin- cen és Hajóson — 700 ezer fo­rintot meghaladó költséggel tel­jesen új épületet építettek. Nyárlőrincen vegyesboltot és büfét rendeztek be, Hajóson iparcikküzletet. következett gazdasági és társa­dalompolitikai változásokról. A csaknem félórás rövidfilm cí­me: Ki mit tud Bács-Kiskun megyéről?. írója Kovács Imre, a megyei pártbizottság agit­prop. osztályának munkatársa. A film munkálatai e héten fejeződtek be és szombaton dél­után 1 órakor Kecskeméten, az Árpád Moziban zajlott le a hi­vatalos bemutató. A bemutatót megtekintette dr. Molnár Fri­gyes, a megyei pártbizottság első titkára, Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára, Szabó Lajos, a megyei pártbi­zottság ágit.-prop. osztályának vezetője, dr. Varga András, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Varga Jenő, Madarász László és Sarok Antal, a megyei tanács vb elnökhelyettesei, valamint a ’árási pártbizottságok titkárai, a megyei kulturális bizottság és a tömegszervezetek képvise­lői. A Ki mit tud Bács-Kiskun megyéről? című kisfilm, vala­mint az ugyancsak szombaton bemutatott 5. sz. megyei film­híradó vetítését hétfőn kezdik megyénk filmszínházaiban. Mivel töltik szabad idejüket a falusi fiatalok ? A megyei Kulturális Bizot'ság ülése Szombaton délelőtt két jelentős kulturális jellegű probléma megvitatására ült össze a megyei Kulturális Bizottság. Az első témával kapcsolatos jelentést a KIS? Megyei Bizottsága állí­totta össze arról, hogyan lehetne tartalmasabbá tenni szerve­zett formák között a falusi fiatalok szabad idejének felhaszná­lását. A beszámolóval kapcsolatban élénk vita alakult ki, majd a Kulturális Bizottság úgy határozott, hogy a falusi fia­talok kulturális helyzetének mélyebbre ható felmérése céljából az egyes társadalmi szervek, tömegszervezetek ezzel megbízott képviselői megvizsgálják a tavasz folyamán egyelőre 15—20 községünket. A vizsgálat huzamosabb ideig tartana és célja az lenne, hogy felmérje a falun ténylegesen megtalálható lehető­ségeket s azokat az eddigieknél jobban az ifjúság nevelésének szolgálatába állítsa. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kultúrfelelősének jelen­tése alapján tárgyalta a napirend második pontjaként a me­gyei Kulturális Bizottság a szakszervezetek kulturális nevelő- munkáját. Több mint II millió forint a falusi bolthálózat korszerűsítésére KKK><XKKK>ÜO<><X><>0!X)H^ Bemutatták a Megyei Filmhíradó választss! kisüljél zony a szekeret, meg a lovat fogja árulni ezentúl a vásárokon, mert ná­luk minden az asz- szonyé volt, az meg nem lépett be, így megmaradt odaha­za a szekér is, meg a ló is­A brigádtagok egy darabig beletörőd­tek Sántha sógor vásározásába. Gon­dolták, majd csak eladja az öreg a fo­gatot, aztán beáll rendesen dolgozni De hát vásár jött vásár után, tavaszit követte a nyári, azt meg az őszi, Sán­tha sógor csak bal­lagott Árulni a fo­gatot; Igaz, az a hír járta már falu- szerte, ■ hogy bizony kevés helypénzt fi­zet ő vásáron, mert kívül áll meg és inkább a Földszöv. italsátránál rakja le az obulust, de hát a népek annyi min­denfélét beszélnek, nem igaz? Az vi­szont igaz volt, hogy estére kelve Sántha sógor „országos jár­művével” mégis csak hazaszekerezett minden vásárról. Nem kell hozzá nagy mezőgazdasá­gi szakértelem, min­denki tudja, hogy ősszel, a betakarí­tások idején, bi­zony úgy volna jó, ha minden paraszt­embernek legalább négy keze és négy lába volna, annyi a munka. Ahhoz se kell közgazdasági zseninek lenni, hogy ilyenkor pénz is bővebben van, mint máskor, hát a pénzt felkeresi a kereskedelem, ilyen­kor vannak a leg­nagyobb vásárok. Sántha sógort tehát alig lehetett látni a brigádban, annál in­kább az országuta­kon. Megunta a brigád a sok vásárt. Varga Imre brigádvezető vezetésével össze­dugták a fejüket egy péntek este a jánoshalmi vásár előtt való napon. Ennek az lett a következménye, hogy éjjel, úgy ti­zenegy óra tájban megjelentek, szép csendben Sántha só­gor udvarában. Né­gyen voltak, a négy legerősebb brigád­tag. Egyikük neki­támasztotta a létrát a nádtetős ház ere­szének, a másik há­rom pedig szinte pillanatok alatt szét, szedte az öreg sze­keret, Aztán ketten felmentek a tetőre, a másik kettő meg feladogatta a jármű alkatrészeit. Mikor fenn voltak a tar­tozékok, felmentek mind a négyen, ösz- szerakták a ház ge­rincén a szekeret, úgyhogy a rúdja kiállt egész hosszá­ban az utcára, ar­ra, amelyik János­halmára vezetett- A rúd legvégére egy tábla volt akasztva, rajta ez a felírás: Ez a szekér el­adó! A hozzá való ló bent az istál­lóban megtekint­hető! Aztán, mint akik jól végezték dolgu­kat, szépen haza­mentek. Hajnalban, négy óra fele, arra éb­red Varga Imre bri­gádvezető. hogy va­laki csendben ko- cogtatja az utcai ablakot. Tudta ő jól, hogy ki ez, vár­ta is a jelentke­zést. Beengedte Sán­tha sógort, aki igen szánalmasan festett. Nem volt az se holt, se eleven. Dadogva kinyögdöste, hogy akkora a nevetés, meg a viháncolás a háza előtt, annyi az érdeklődő a szekér­re, meg a Sárára, hogy fele is sok volna. — Hát hogy ke­rül fel a szekér a háztetőre? Mért nem a vásárra vitted el­adni? — adta az ártatlant Varga. Tudta a sógor na­gyon jól, hogy nem az arkangyalok se­regei vitték fel a gerincre, de hát nem szólt semmit, csak vizsgálgatta a csizmája orrát, az­tán megszólalt. Ke­servesen jött belőle a hang nagyon: — Gyertek már, segítsetek leszedni onnan. Bizisten fel­tüzelem, hogy a fe­ne ott enné meg. ahol most van. Ahogy Varga ci- helődni kezdett, me­gint mordult a só­gor: — Igyekezz már! Mit szuszogsz any- nyit! S látva, hogy a brigádvezető to­vábbra is csak az időhúzáson mester­kedik, könyörgőre fogta a szót; — Mire leszedjük, még az is időbe te- lik... s a végén még elkésünk a munkából­Szőts János A száműzött „férőhe y" A falura járó városival úgy vannak az emberek, hogy szeretnek beszélni neki arról, hogy nem is- .. annyira falu az a falu, és , sokféle módon bizonygat­ják az utóbbi idők válto­zásait. Büszkélkednek a . felsoroláson és egészen belemelegedő lelkesedés­sel „leltározzák” az eszT tendők szépítkezéseit. Egy ilyen beszélgetés hozta tu­domásomra, hogy az egyik községben a termelőszö­vetkezet megépítette vég­re a 100 férőhelyes tehén­istállót, a 40 férőhelyes fiaztatóval is éppen a tél beállta előtt lettek készen. „De nemcsak a határban van ám változás — mond­ja az informátorom —. hanem belül a községben is. Asszonyaink örülnek a. tízférőhelyes szülőotthon­nak és a 25 férőhelyes napközi otthonnak.” A szülőotthon és a me­zőgazdasági építmények örömöt fakasztottak belő­lem, a hallottakon egy ki­csit mégis megdöbbentem. Egy valami nagyon meg­ütötte a fülemet: az épít­ményeknél használt kife­jezések azonossága. Azt hiszem, nem érdek­telen elgondolkodni azo­kon a szavakon, amelye­ket ebben az esetben, de máskor is emberekkel kapcsolatos dolgok érzé­keltetésére használunk. Mert ami szabatos lehet a gazdálkodásban, nem biztos, sőt az említett eset­ben egyáltalán nem biz­tos, hogy az megállja a helyét az emberrel kap­csolatosan is, ellenkezően: súlyos szabadosság. És sértő az emberre! Ki­gyomlálandó gaz nyel­vünkből és szóhasznála­tunkból. Mert jelentkez­zen az az emberfia, aki­nek kellemes hallani, hogy az ő gyermeke férő­helyen született, vagy va­jon melyik anya vállalja, hogy a napközi otthonban az egyik férőhelyet az ő gyermeke foglalja le. A szülőotthon, a nap­közi otthon szocialista vívmányaink közé tartoz­nak. Ezekre a vívmá­nyokra, mint az ember mélységes megbecsülésé­nek kifejezésére ilyen megfontolatlanul árnyéket vetni botor dolog. Em­berségünk, az emberek iránti megbecsülésünk nem tükröződhet csak al­kotásainkban, hanem át kell szője az emberről vagy az emberhez szóló beszédünket is. Tényleg fenséges az, ahogyan és amit a dolgozó százezrek az utóbbi években me­gyénkben is építettek. Ép­pen ezért a róla, vagy a hozzászóló beszéd is le­gyen ehhez méltó. Aki találva érzi magát, bizonyára bosszankodik ezen az íráson és úgy gon- dolía, hogy a felvetés erőltetett. Ám. ha csak rövid időre is, de elgon­dolkodik a dolog fölött, nyomban rájön, hogy az emberek iránti megbecsü­lés egyik fontos eszköze a beszéd, a használt sza­vak és jelzők. A vádlottak padjára ültetett kifejezé­sek akarva-akrratlan sér­tik az emberi méltósá­got. Tehát a férőhelvnek az idézett módon nincs he­lye, találóbban mondva, nincs férőhelye az ember­ről szóló nyelvszótárunk­ban (—r—l—) Rádistivirászból — meteorológus

Next

/
Thumbnails
Contents