Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

1963. január 8, kedd

S. «Idái

73 helyen indul megyénkben szakmunkásképző tanfolyam Szélesedik a brigádvezetői továbbképzés köre 1300 űj traktorvezetőt képeznek kJ

A mezőgazdasági szakoktatás tervei

Beszélgetés a filmről

Kertes házak utcája

A megyénkben folyó meEŐgazdasági szakoktatásról, saz . ezzel kapcsolatos terveikről nyilatkozott lapunk munkatársának. Magyar Ferenc, a Bács-Kiskun megyéi Tanács Mezőgazdasági Osztályának szakoktatási előadója.

— Az idén a szakoktatást az elmúlt évekhez viszonyítva még alaposabban kívánjuk megszervezni — mondotta. — Tervünk szerint a szakoktatás irányítóira most kettős feladat hárul: biztosítanunk kell a Földművelésügyi Minisztérium által központilag szervezendő tanfolyamok megyei résztvevőit; másik teendőnk pedig a megyében indítandó tanfolyamok megszervezése.

Ami az előbbit illeti: a Her- éeghalml Állami Gazdaságban tsz-tehenészlképző iskola indul, ainelynek keretében négyhetes gépi fejő, illetve itatásos borjú- tievelő tanfolyamon vehet részt megyénk közös gazdaságainak IC—10 — szükség esetén esetleg még több — dolgozója.

A Kenderesen induló (hathetes öntözési gépkezelő tanfolyamon való részvételre 72 megyei tsz-gazdának nyűik lehetősége, a baromfi gondozók részére pedig a Bábolnai Állami Gazdaságban kerül megrendezésre egy háromhetes szaktanfolyam. Az állatorvosok ugyancsak háromhetes tanfolyamán négyen vesznek részt a megyéből. Ezenkívül pedig a fővárosban, az Agrártudományi Egyesületben időnként megtartandó szakü lésekre 11 megyed állatorvost küldünk, akik az ott elhangzottakról járási és városi állatorvosi értekezletéken számolnak majd be kollégáiknak, s adják át tapasztalataikat.

A fenti országos jellegű szakoktatás1 lehetőségeken kívül a megyed tanács mezőgadasági osztályának rendezésében is számos tanfolyam indul az idén.

A jól bevált és a régi ezüstkalászos tanfolyamok fejlettebb

formájának megfelelő szakmunkásképző tanfolyamok első évfolyama 73 helyen indul a megyében, a másodévesek pedig huszonkét tanfolyamon folytatják tanulmányaikat. A harmadik évfolyamot 36 osztályban 800 fő végezheti

Január elején a megyed tanács solti üdülőjében tsz-brigád- vezetők részére tartunk egyhetes zöldségtermesztési, majd ezt követően — két, illetve három csoportban — szőlő- és gyümölcstermesztési. valamint öntözési tanfolyamokat. Márciusban. májusban és augusztusban egy-egynapos továbbképzés keretében a tsz-ek 400 növényvédelmi felelőse bővítheti majd szakmai ismereteit.

Még az első negyedévben mintegy 150 termelőszövetkezeti dolgozó vesz részt a Kiskőrösön induló egyhetes felvásárlási tanfolyamon,

A MESZÖV-vel egyetértésben a szórvány-gyümölcsösök növényvédelmét ellátó brigádok 120 vezetője részére indítunk egyhetes tanfolyamot, amelynek helyét később határozzuk meg. Juhászaink a Bugaci Állami Gazdaságban három csoportban kapnak oktatást az inszeminá- cióval kapcsolatos módszerekről.

A termelőszövetkezetek 200

részére me- gyénk négy keltetőállomásán rendezünk tanfolyamat, 22 tsz- méhész pedig a Kunfehértói Állami Gazdaságban nyer majd szakmai továbbképzést.

örvendetes, hogy a 12 hetes alapfokú traktoro sképző tanfolyamok több mint 1300 résztvevőjének közel a Me a tsz-gaz- dák sorából kerül ki

Szólnunk kell még a mező- gazdasági tanulóképzésről mely a kisfái mezőgazdasági szakiskolában és az Iskola kilenc kihelyezett osztályában folyik. A mezőgazdaság különböző ágaival kapcsolatos szakismereteket 1962-ben 449 növendék tanulta a háromhónapos elméleti oktatás során. A jövő évben újabb 500 elsőéves mezőgazdasági tanuló foglalkoztatását kezdik meg.

Kosos gazdaságainknak is át kell érezniök a szakmai továbbképzés jelentőségét. Kormányzatunk évről évre tetemes összeggel segíti elő a dolgozók szakmai fejlődését. Éljenek a tsz-ek ezzel a lehetőséggel, amelynek igénybevételével több jól képzett szakemberhez jutnak, akik képességeikkel, tudásukkal a közös gazdaságot erősítik, gyarapítják majd — fejezte be nyilatkozatát a szakoktatási előadó.

J. T.

Jó szándékú, mai életünk nagyon is elevenbe vágó jellegzetességeit boncolgató alkotás Fejér Tamás új filmje. Sok mindennel azonban mégis adósunk marad.

Az alapötlet jó és találóan jellemző kortünettel foglalkozik. A ma emberéről szól, aki tehetségesen már a holnapot építi,

de szokásában, felfogásában még nem tudott elszakadni a tegnaptól. Lehet így élni? Nyújthat-e boldogságot, kárpótlást céltalan életért a karrier, a jómód és lehet-e hazugságból, megalkuvásból harmonikus együttélést teremteni?

A film főhőse egyszerű, szak- érettségis munkásból lett egy nagy gyár főmérnöke. Mindent elért, mindent megkapott, amire csak vágyott. Megbecsült •gja a társadalomnak, saját, modern bútorokkal berendezett kertes villával, gépesített háztartással rendelkezik. Ennél tovább már nem tudott — nem is akart — jutni. Ezért tanult, küzdött fiatal éveiben, s nem veszi észre, hogy polgárként él, maradi nézetek, szokások rabjaként új divatú bútorai között.

A téma merész, izgalmas. A film, sajnos, már kevésbé. Mert azzal, hogy a kettős életformára, sőt annak a veszélyére felhívja a figyelmet, csak tényekei közöl. Tudjuk, hogy van ilyen, de azt is szeretnénk tudni, miért fejlődhetnek idáig a dolgok, lehet-e változtatni rajtuk és

hogyan?

Ennek ellenére igényes, útkereső film a Kertes házak utcája. Ha a kivezető utat nevj_

is mutatja meg — gondolatokat ébreszt, figyelmeztet. így nem lehet, így nem szabad élni — döbbenti rá a nézőt a polgári illúziókból táplálkozó életmód ürességére, tarthatatlanságára és csődjére is. Valahol, valamit elrontottunk, elmulasztottunk — mondja a film —, de sohasem késő helyrehozni az életünket.

Fejér Tamás rendezése mértéktartó, és ha mélyebben nem is ábrázolja a cselekmény bonyolult lélektani összetevőit, végig hitelesen mai atmoszférát tud teremteni. A mondanivaló hangulatához kifejezően illeszkednek Hildebrand István képei. A három főszereplő — Sara Margit, Gábor Miklós és Pálos György — kitűnő színészi játéka mellett Schubert Éva fölényes szatirikus titkárnő-alakiU tása emlékezetes.

V. ZR.

XXJOOOOOOOOOOOOOOOOÍ

A jövő szombaton színészbál

A Kecskeméti Katona József Színház KISZ-szervezsete és szakszervezeti bizottsága január 19-én, szombaton bált rendez az Aranyhomok Szállóban. Az esemény iránt nagy az érdeklődés i árosszerte, hiszen ez lesz az első bál Szilveszter után az üj szállodában. Amellett külön „csemegékkel" is kedveskednek a rendezők a közönségnek. Meghívták a színház régi tagjainak jó néhány át, s így ha csak egy estére is, ismét üdvözölhetjük Kecskeméten Erdődy Kálmánt, Szuhay Balázst, a Vidám Fiúkat, s másokat, akiket a pesti színpadokról országszerte ismernek már. Kívülük természetesen fellépnek a báli műsorban a Katona József Színház művészgárdájának népszerű tagjai is. A zenét a héttagú Nebuló tánczeneitar szolgáltatja.

Az itak találkoznak

(Vaskúti jegyzet)

elszámoloként dolgozik most — ez itt, ahol 50—60 Ft között van az egység értéke, nem Is szűkösen fizetett foglalkozás.

Az életrajzi vázlatok után hamarosan a kérdések velejéhez érkeztünk.

— Nagyon téved, aki messziről jön. s azt hiszi, hogy a sokféle nép összekerüléséből csak probléma, gond és baj adódik. Nekem más a véleményem! Nagy haszna is van ennek a „nemzetköziségnek”.

Éspedig?

— Először is az, hogy megtanultuk a Nagy Leckét. Mindnyájan egyaránt emberek vagyunk. Akár német, akár szláv, akár székely, akár palóc.

— Hogy érti ezt közelebbről? — kérdem. Stehli István rágyújt egy cigarettára, közben körülnéz és gondolkozik. Három-négy ember is van az irodán. mind feszültein figyeli.

— Hát kimondom! Annak idején voltak köztünk páram, akik elhdtték az Übermensch elméletet. Mintha mi, német ajkúak valami különös emberék lennénk. De ahogy megismertük a többiekét, napnál világosabban kiderült, hogy nem a származása teszi az embert, hanem munkája, tudása, becsülete. Ezek a tulajdonságok pedig egyaránt megtalálhatók minden népben.

— Csak a német ajfcúaknate kellett ezt a Nagy Leckét meg-’ tanulni?

Mielőtt Stehli István válaszolhatna, közbeszól valaki a társaságból:

— Csudát! Én például székely vagyok. Bennünk is volt elég sok hamis öntudat. Itt, ebben a „kis ENSZ”-ben derült ki ennek a fonákja. Való Igaz. hogy sokat tanulhattunk a német őslakosságtól — mezőgazdasági ismereteket, szőlőművelést, mértebben bizony jóval előttünk jártak ...

Érezni lehet, amint derűs, meleg légkör hullámzik keresztül az irodán. Kölcsönösen lovagias- kodnak, s az elismerő baráti szó a szívből fakad. Annyira, hogy az egyik szőke német ajkú atyafi átlendül a ló másik oldalára:

— Az én családom csak németül tudott, s régen a magyar cselédnek meg kellett tanulni a nyelvünket, ha élni akart itt. De az én fiam már csak magyarul tud. A németet még törve se beszéli...

Ügy mondja mintha ez érdem lenne. Csodálkozik, amikor tréfásan megkontrázom:

— Elég bal ha így van!

Miért nem tanítja meg német

beszédre? Hát nem tudja, begy ahány nyelven tud valaki, any- nyi ember?

Ebből aztán nagy vita támad«

s lélegzet-visszafojtva hallgat torn, amint az egyik kék szemű. szőke férfi fölveti az ötletet:

— Az öregek régen bánom

nyelven beszéltek: németül« magyarul, szäävul. Miért ne lehetne ez ma is meg — az ellentétek nélkül? Országos híre lehetne a falunknak: az egész falu három nyelven beszél. Ä szövetkezet is kihasználhatná, hiszen rengeteg külföldi vendéget hívhatnánk ide, s e három nyelven elboldogulnánk akárkivel! S mekkora nagy hatása lehetne, ha látnák, hogy milyen jól megférünk.

Valaki tovább lendíti a (képzeletét:

— Ügy bizony! Elhívhatnánk az osztrákokat, németeket, jöhetnének hozzánk Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, s mivel mindenki megértene mindenkit. egész diplomáciai faluvá válhatnánk,

Ki tudja meddig szaladna még a jó irányba meglendült fantázia, ha egy. legényke be nem kiáltana az irodára:

— Megjöttek a mezőfalviak a disznókért!

Mindenki kiseregTik az ólakhoz, s a Kossuth Szövetkezel tagjai a gondolatok magasságából visszatérnek országszerte híres tenyészállataikhoz, s megkezdődik az alku.

Ebbe már nem illik beleszólni.

Németh Géza

(Folytatjuk.)

A „Kossuth” szövetkezet zöme ma is német ajkú őslakosság. Érdekessége, hogy elnökük országgyűlési képviselő. Rendkívül tanulságos életforma lehet ez: egyszerre élni a kisközösség és az országos közösség mágneses erővonalaiban. Sajnálom, hogy nem találom az irodán.

Helyette Stehli Istvánnal beszélgetek. A beszélgetés ismerkedéssel indul. Hosszú, nyurga fiatalember. Elmondja, hogy négy középiskolát végzett Baján. Édesapja korán meghalt. A „nagy vihar” idején házukat, vagyonukat nekik is meg kellett osztani azokkal, akiket az élet akkor idesodort. Nem volt köny- nyű. 1946—49-ig a volt tehetős gazda fia napszámba járt, s úgy kereste a kenyeret, ötven- ben megnősült, két fia van, s felesége fizikai munkás a kertészetben. Stehli István tudását megbecsülte a szövetkezet, bértár mentén — ha nem szebben — mánt bármelyik Pest melletti faluban. Az öreg, áttelepített bútorok lassankint kivándorolnak a szobákból a kamrákba', a kamrákból a hátsó limlomok közé, onnan pedig a tűzre. A puliszka se divat már. inkább a

galambhúst eszik a székelyek, s a felvidékiek is terített asztal mellett falatozzák a csirkehús! és isszák hozzá a vaskúti kutak- borát.

Csak néha-néha, régi időkre, gyermekkorra emlékezve támad kedvük az egykori eledelek után s ilyenkor felcsendül a régi nóta is, az öreg mamák, papák szemében könny csillog, a fiatalok pedig összemosol yogpak, gyengéden, megértőén, majd bekapcsolják a rádiót és modem ritmusra lendül a lábuk.

Nemzetiségi probléma Vaskút? Ö. nem.

Csak a Néprajzi Múzeum vadászterülete;

Kossuth népe és az Übermensch

A puliszka és a pörge kalap

1947-ben valóban olyan voW a falu, mint egy nemzetközi kiállítás. Különösen vasárnap lehetett ezt csodálni, amikor a különböző tájegységek képviselői saját viseletűkben vonultak ki az utcára. A felvidékiek feketefehérben, a székelyek pörge kalapban, fehér ingben, az asszonyok mintás pruszlikban. A helyi délszláv népviselet zöldje cgybevegyult a palócok kékségével, a székelyek piros-fekete mintáival,

A felvidéki asszonyok az itteni papucsos németek nagy csodálkozására csizmában jártak, s hátukon vitték a kosarat, ami az őslakók szemében nagy értelmetlenségnek tűnt. Hát még a székely puliszka, amit nem kellett volna már enni. de szokásból azért egy darabig megmaradt.

A szokásoknak és színeknek ez B változatos játéka nem sokáig tartott. Szó sincs róla, hogy az egyik beleolvadt volna a másikba vagy akármelyik is uralkodóvá vált volna. Egyszerűen eltűnt.

S ml jött a helyére? A modem öltözködési és étkezési szokások. A telepesek, s a helyi nemzetiségek hamar „kivetkőztek” ősi öltözékükből, s ma már éppen úgy öltözködnék itt a ha-