Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-31 / 25. szám
5. oldal »miivelöbésEgyEnk* Ui kiadvány megyénkről Tánciépésben 1963. január 31, csütörtök /sfp*P» kivitelű, tartalmas folyóirat látott nemrég napvilágot a Bács-Kiskun megyei Tanár« művelődé« >s7.ttalva. j kecskeméti Szakszerve-^ietek művelődési otthona közös kiadványaként. A füzet anyaga széles témakört ölel fel, tudományos alapossággal foglalkozik a nevelés-oktatás, népművelés, könyvtári munka, a múzeum- és népkutatás megyei jelentőségű kérdéseivel. Tájékoztatást kértünk Kádast Lászlótól, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől az érdekes új kiadvány keletkezésének körülményeiről, céljáról s a további tervekről. ■— u»irt rrwn"*lin'- teljesült azzal hogv ezt az új kiadványt több mint ezer példányban sikerült ki bocsátanunk. — hangzott a felelet. — Célunk, hogy az évente három alkalommal megie'enő füzetben megyénk pedagógusai, népművelési szakemberei részletes és elemző írásaikkal útmutatást nyújtsanak az előttünk álló feladataik végrehajtásához. A kiadván/vt minden pedagógushoz, népművelési, könyvtári dolgozóhoz eljuttatjuk és tervünk, hogv a jövőben minden művelődési ág — az iskolán kívüli népműveléstől a színházig — képviselve legven. Szeretnénk, ha ez a kis füzet beváltaná a hozzá Mzöfct reményeinket és mintegy újszerű, igényes „szócsöve” lenne a művelődési osztály eszmei irányító munkájának A Művelődésügyünk” frő? megyénk pedagógusai, népművelési dolgozói, de itt kannak helyet a minden évben meghirdetett Ded a gógus-pál vázatok dí j- nvertes munkái is. Dr. Karsai Ferenc, a tavalyi pályázat nyertese például az általános iskolai közösségek fejlődéséről számolt be magas színvonalon. Hogyan vélekedik erről és a kiadvány többi írásairól a szerkesztő bizottság egyik tagja. Zsolnai József, megyei pedagógiai felügyelő? — A füzetben megjelent tanulmányok a pedagógiai gyakorlat legsürgetőbb igényeit elemzik, mint dr. Karsai Ferenc írása is. Egy másik cikk — dr. Majoros József gazdag szakfelügyelői tapasztalatait ismerteti, majd az iskolai és a közművelődési könyvtárak megoldásra váró feladataival Fenyvesiné Góhér Anna, az ismeretierjesztés időszerű kérdéseivel Magyar János foglalkozik. Hegedűs András: Gárdonyi, a néptanító című könyvét Joós Ferenc ismerteti. Ez csak a kezdet, a következő számokban még több művelődési ágból fogunk ízelítőt nyújtani. 4 kiadvány*'an helyet kapott még dr. Henkey Gyula népkutató érdekes embertani vizsgálata is Homokmégv felnőtt lakosságáról A tanulmányról dr. Lipiák Pál egyetemi docens és dr Banda Ká’mán egyetemi magántanár elismerően nyilatkozott, dr Hent-nv Gyula pedig a következőket mondotta róla: — A népkutató munka elismerését ieleotl hogv n Művelődésügyünk első számában a ho- mokmégvi kollektív kutatásokkal kapcsolatos tanulmányok nyomtatásban megjelenhettek. A tanulmány egves részeit Kőhegyi Mihály, Kuczv Károly, Cserev József. T-akatosné Ká- konvi Margit írták — nagy körűiteken tésseL 4m a!mandatin' bá! világosan látható, hogy az űj, jobb módszerek keresése, átadása céliából kiadott füzet felkeltette pedavóvusaink. népművelőink érdeWődéaét. Erről a segítőkész szándékról tanúskodik a Művelüdésű gvünk első Száma, melvet remélhetőleg rövideden hasonló, vagv még sokoldalúbban összeállított kiadvány követ. V. Zs. Szabadegyetem Jevtusenkó, Víznyesaemszkij, Rozsgyesztvenszkij, VLnukorov, Szolzsenyicin és a fiatal szovjet írónemzedék több más kitűnő képviselőjének a nevével, munkásságával száz- és százmilliók ismerkedtek meg az elmúlt esztendőkben. Sok izgalmas kérdés merült fel a kapitalista államok irodalmi életét figyelők előtt is. Az öt-hat évvel ezelőtt készített monográfiák, tanulmányok ma már alig használhatók. Aki napjaink irodalmi viszonylataiban tájékozódni kíván, az legfeljebb néhány kötet előszavában, a Nagyvilág egy-egy cikkében talál rá alkalmat. Ezért várják oly nagy érdeklődéssel Kecskeméten Kristó Nagy Istvánt, a Világirodalmi Intézet tudós kutatóját, aki ma este 6 órakor, a TIT Móricz Zsigmond utcai klubjában, a Szabadegyetem művészeti tagozatán sorra kerülő „Pillantás a mai világirodalomra” című előadásában összefüggő képet rajzol majd a legújabb törekvésekről. Bodor Tibor színművész, a Madách Színház tagja, kísérő műsorában főként a szocialista államokban élő fiatal művészek alkotásait tolmácsolja. Az elmúlt hét utolsó két napján a pécsi Nádor Szálló nagytermét az ország minden részéből összesereglett fiatal költők töltötték meg. Mi tette szükségessé ezt a találkozót? 1957 óta az irodalmi megújhodás egészséges és biztató légkörében új költőnemzedék nőtt fel. Számos olyan kérdés merült fel azonban az utóbbi időben, amelyek megvitatása éppen a töretlen továbbfejlődést, a szocialista valóság magasabb rendű költői megfogalmazását segíti elő A kétnapos tanácskozás megmutatta, hogy a fiatal költők mennyire átérzik a kor problémáit, s mint törekednek kifejezni azokat. Ugyanakkor azonban mennyire különböznek a művészi megfogalmazás módszereiben. A nemzedék, melynek tagjai részt vettek a találkozón. Nincs még villany a Kisszállás négyes telepi iskolában, de ez nem zavarja a tanyai fiatalokat Turcsányi László fiatal pedagógus vezetésével a kulturális szemlére készül az ének-, zenekar és a tánccsoport. Nikovitz Oszkár pedagógus a színjátszókkal foglalkozik. Serényen próbálnak, lelkesen készülődnek a szemlére, egyetlen vágyuk csupán. hogy villany mielőbb náluk is legyen. Remélhetőleg kérésük az illetékes szerveknél meghallgatásra talál Képünkön: Turcsányi László egy új lépést mutat be a népi táncosoknak. különböző csoportokra osztható aszerint, hogy a kérdésekre milyen választ adnak. Csoóri Sándor, az egyik felszólaló fiatal költő a hivatás felelősségéről és magasrendűségéről beszélt. Ez az alapja a tar vábbfej 1 őd ősnek. Ehhez azonban szükséges, hogy a fiatalok az eddiginél nagyobb teret kapjanak a nyilvános fórumokon. Többen — köztük Darvas József, az Írószövetség elnöke is — javasolták egy új irodalmi folyóirat létrehozását. amely a fiatalok írásainak több helyet adna. Örömmel tapasztaltuk, hogv új, sokszínű, de az értelem el- sőrendűségét hangsúlyozó líra van kibontakozóban, amely azon ban — Simon István meggyőző fejtegetése szerint — a legjobb hagyományok folytatása legyen A tudatosan vállalt szocialista költészet feltételezi a mai valóVf nzorjet filmek Az Izvesztyija tudósítója be* számol a Szovjetunióban készülő új filmekrőL 1963-ban több mint 100 játékfilmet forgatnak, sok irodalmi művet filmesítenek meg. Leonov Orosz erdő és Szi- monov Élők és holtak című regényéből kétrészes film készül, a színpadi sikerek után filmre viszik Visnyevszkij Optimista tragédiáiét és Bondarjev Csend című művét Több film készül Leninről. Kozincev pedis megkezdte a Hamlet felvételeit, j ság minél mélyebb megismerését. A problémák bátor, de nem felelőtlenül -odamondogató” tej- tárásában példa lehet a fiatal szovjet költők magatartása Jó volt látni, hogy a fővárosiak mellett a vidéken élő költők is szép számmal jelentek meg a találkozón. A vita meggyőzött bennünket arról, bogy számunkra is — bár még sok a megoldatlan kérdés — egyre kedvezőbbek az alkotás feltételei. S a vita a lehetőségek mellett a további kibontakozáshoz szükséges feltételek megteremtésére is felhívta a figyelmet. Reméljük, hogy a találkozó egy olyan folyamatnak volt kezdete, amely hozzásegíti a vidéken élő írókat a magasabb rendű alkotáshoz, s ezzel bekapcsolódhatnak az országos irodalom Aram* latába. Gál Sándor — Hatvani Dániel Eredményes munkát végeznek Ugrásszerűen nő hatókonvsága és jelentősége megyénkben a szakszervezeti kulturális nevelőmunkának. A szervezett dolgozók közül kb. 60—70 csak az analfabéták száma és az általános iskolai oktatásba 3500 dolgozó kapcsolódott be. két és félszer több, mint 1959-ben Ugyancsak szépen halad a szakmai képzés is. az állami és szövetkezeti kereskedelem területén dolgozók 80—85 százaléka rendelkezik a munkaköréhez szükséges szakképzett- céggel A statisztika adatai szerint az üzemi dolgozók 15—20 százaléka veszi rendszeresen igénybe a letéti könyvtárakat és jelentős fejlődés tapasztalható még az Ismeretterjesztés területén is. Az úi líra seregszemléje A fiatal költők pécsi találkozójának tapasztalatai Állítsanak bíróság elé, ítéljenek el a törvény szerint. — A lopásért? Pontosabban azért a jelentéktelen zsebtolvajlásért? — Azizov hangjában olyan nyüt irónia volt, hogy Scsuko azonnal elhallgatott, s idegesen harapdálta a szája szélét. — Figyelmeztetni szeretném — folytatta Azizov —, hogy ezúttal az állambiztonsági hivatal ezredese hallgatja ki önt. Scsuko nem válaszolt. Erőlködve fordult meg az ágyon. — Nos, akkor beszéljen. — Nem értem magát, parancsnok polgártárs. Valamit összekever. Rám akar varrni egy ügyet, de nem sikerül. — Beszéljen — ismételte Azizov változatlanul egyenletes, nyugodt hangon. — Tolvaj vagyok — mondta Scsuko. — Tolvaj, érti? És kész. Pont. — A ponttal még ráérünk Pontot csak jó idő múlva tudunk ennek az ügynek a végére tenni — felelte Azizov, s a hangjában fenyegetés érződött. Elvett Szemintői egy borítékot. — Közlöm, hogy a szobájában, abban, amelyet özvegy Szuhová- tól bérel... Azt hiszem, így hívják az asszonyt, ugye? — Szuhova — bólintott Szemin. — Szóval ebben a lakásban. az ön szobájában házkutatást tartottunk. És az ön bőröndjében egy újságot találtunk. — Lehet. Imi, olvasni tudok, ezért időnként úiságot is 'r“- szek. Sőt, néha könyvre vetemedem. — De az újságon titkos írás van! Scsuko mozdulatán észrevették a nyomozók a csodálkozást. — Tessék — folytatta Azizov —, nézze meg ezt az írást. Kiterítette az újságot, s megmutatta. — Nem az enyém — mondta sietve Scsuko. — Életemben először látom. És nem írtam. Ellenőrizzék az írást. Nem az enyém. Azizov, mintha nem is hallotta volna Scsuko szavait, folytatta: — A rejtjeles írást megfejtettük. A pontos szövege: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a küldöncöt a csomaggal.” Tessék, megnézheti maga is. Ez itt a titkosírás, ez pedig itt hozzá a rejtjelkulcs. így van ez, Scsuko. — Nyomozó polgártárs! — Scsuko felült az ágyon, s a fejét fogta. — A színigazat mondom: én ezt az újságot soha életemben nem láttam! — Mi célból jött ide? Scsuko hallgatott. Kopogtak az ajtón. Azizov elégedetlenkedve fordult abba az irányba. Szemin felállt, • kinyitotta. Egy percig hallgatott valakit, aki az ajtó mögött állt, aztán visszajött. — önt keresik, ezredes elvtárs — mondta. Azizov kiment. Egyik beosztottja várta a folyosón. — Ezredes elvtárs! Most jelentették, hogy egy kis faluban, pontosan itt — térképet terített ki, azon mutatta — egy idős férfi hullájára bukkantak- Odahaza halt meg. Hirtelen halál. Az a gyanú, hogy a szive okozta. A lakás átvizsgálásakor egy rejtett lejáratot leltek, amely a padló alatti titkos helységbe vezetett. Itt egy álcázott üregben nagy hatósugarú rádió adóvevő berendezést találtak. Az áramforrás be volt kapcsolva, tehát nem sokkal előbb használhatták ... Az öreg... Azizov félbeszakította a nyomozót. — Hívjon azonnal kocsit. És telefonáljon, hogy sommihez ne nyúljanak. Küldjön a helyszínre szakértőket és fényképészt. Azonnal ott leszünk mi is. Azizov visszatért a kórterembe. Feltett még néhány kérdést a letartóztatottnak. Miután nem kapott rájuk választ, abbahagyta a kihallgatást. Tíz perc múlva a kis tengerparti falu felé rohant a gépkocsi Azizowal és Szeminnel. A halott arccal a föld felé feküdt, karját előrevetve, lábát behajlítva, mintha kúszni akart volna. Alsóruhában volt Az ágy igen rendetlennek látszott; a matrac oldalt lecsúszott, s kilátszott a rozsdás sodrony, a lepedő és a takaró össze-vissza volt gyűrve, a párna a földre esett. Azizov és Szemin mindezt azonnal észrevette. Figyelmesen végignézték, átvizsgálták a szobát, ellenőrizték az ablakzárakat. — Mikor állt be a halál? — kérdezte az ezredes a lakásban felügyelő nyomozótól. — Reggel nyolc óra körül vették észre, hogy halott. A szom- szédéknak tehenük van, s az öreg mindennap vett tőlük tejet. A kislány szokta áthozni, a szomszéd lánya Ma is a szokott időben jött. — Értem — szakította félbe Azizov. — Hogyan vették észre a rádióleadót? — Az orvosnak, aki idejött, hogy megállapítsa a halál tényét, feltűnt egy különös számcsoportokkal telelrt papírlap amely az asztalon, a nyitott Korán mellett feküdt. Háború van, az emberek éberebbek, figyelmesebbek. Hát 5 is bejelentette a dolgot a rendőrségen. Onnan kijöttek, hívtak szakértőket... — A Koránt használták, hogy összeállítsák a rejtjeles szöveget? — Igen. Úgy látszik, as öreg dolgozott, aztán rosszul érezte magát és lefeküdt. Még rosszabbul lett, az ablakhoz akart menni, de már nem jutott eL — A halál oka? — Szívszélhüdés ... Miután megtalálták a rejtjeles írást, keresni kezdték a leadót is. így bukkantak rá a föld alatti lejáratra, és az ottani rejtekhelyre. Azizov nem hallgatta végig. Szemin, aki a sarokban nézett valamit, visszafordult s fejével intett az ezredesnek. Azizov odament, s a fogason egy báránybőr kucsmát látott meg. — Barna — mondta Szemin, Azizov bólintott. — No... és a szilvakék öltöny? — kutatva nézett körül,. Szemin a szekrényhez lépett amely a szoba másik felén veit Kinyitotta az ajtaját. — Ott van? — Itt. — A zsebeket! Szemin átkutatta a ruhát. Á szék támlájára tett zubbony belső zsebében megtalálta, s nyomban átadta az ezredesnek a sárga irhabőr irattárcát. (Folytatjuk) ^
