Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-31 / 25. szám

1963. január 31, csütörtök

S. oldal

Előbbre léptek

— Dohánypajtát. 500 férőhelyes hizlaldát, 100-as marhais- táliót. 300-as juhhodályt, 15 va- gonos magtárt építettünk és vásároltunk egy hídmérleget is — mondja dr. Hangya Mihály, a pál monostori Keleti Fény főkönyvelője. — Nagyrészt állami hitelből létesítettük a gazdasági épületeket, de tekintélyes rész. 250 ezer forint volt a saját erő. bői történő hozzájárulás is.

Tavaly a termelőszövetkezet új vezetőséget választott. Így lett elnök Takács Ferenc.

Vele együtt szakképzett mezőgazdász, Kucsera János irányítja a gazdálkodást. Megkérdezzük tőle: mi a titka a tavalyi előrehaladásnak.

— A szervezett irányítás — válaszolja. — A brigádokat az egyes területekhez mérten alakítottuk ki. A kapások nagy részét tavaly százalékosan műveltük. Csak egyetlen összehasonlítás: tavalyelőtt év végén 240 holdról alig több mint ezer mázsa kukorica került a góréba, s a gazdák semmit nem kaptak. Az elmúlt ősszel viszont 338 hold terméséből a góréban 4100 mázsát tároltunk, s a gazdák is kaptak több mint 2000 mázsát. A százalékos művelés ösztönzé- sére ugyanis háromszor kapálták meg a kukoricát.

— Több mint 25 forintot ér eev munkaegység — tájékoztat a főkönyvelő. — De ha gazdálkodásunk továbbra is nárosul az ésszerű tervezéssel, a szervezett munkával és a hozzáértő vezetéssel, két év múlva 45-öt is oszthatunk.

Villamosítás és társadalmi haladás

Korunk embere ma már szinte természetesnek tartja, hogy a munkából hazatérve egy kattintással világosságot, egy gombnyomással vagy fordítással a rádióból zenét, a televízióból képet varázsoljon a lakásába, ugyanakkor természetesnek tűnik, hogy mind több villamos háztartási gép teszi szebbé, könnyebbé mindennapi életünket.

A világítástól a főzésig, a rádiótól a televízióig, a villanyvasalótól a mosógépig, s a legkülönfélébb villamos háztartási gépekig mind-mind csalhatatlan és visszavonhatatlan jelei a villamosítás mind nagyobb jelentőségének, életünkre gyakorolt kedvező hatásának. Mindezeken túl döntő szerepe van a kultúra terjesztésében, az emberek nevelésében.

Falvainkban a villamosítás teremtette meg a lehetőséget az emberibb élethez, a falu elmaradottságának felszámolásához és nem utolsósorban az egyes mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítéséhez.

S most, hogy a villamosításnak lényeges fordulópontjához értünk, amikor is valamennyi községünkben megvan a lehetőség a kulturált, a mindenki által óhajtott szebb és jobb élethez, nem árt visszapillantani a múltra: honnan indultunk el, hogyan értük el eredményeinket.

Visszapillantás

A villamosítás országszerte 1888-ban elkezdődött folyamata Bács-Kiskun megye jelenlegi területét csak 1900-ban érintette, a kecskeméti városi erőmű létrehozásával, s igen kevés fogyasztó bekapcsolásával. Ezt követően is igen lassú a fejlődés. 1914-ig, az első világháború kitöréséig hat újabb település,

A szövetkezet dohánypajtája előtt Kucsera János fömezögaz- dász mutatja Tápai László szövetkezeti gazdának, hogy az idén taova építenek még egy százas marhaistállót és egy gépszínt.

míg 1930-ig 19 került villamosításra. E 30 év — a megye első villamosításától — során a különböző tőkés vállalkozók, csoportok, részvénytársaságok a kapitalista üzleti érdekek elsődleges szem előtt tartásával „villamosítottak”, ott, ahol a legnagyobb hasznot vélték elérni. A legkevésbé törekedtek arra, hogy szebbé, kulturáltabbá tegyék a megye városainak, falvainak az életét. Ezt bizonyítja a közvilágítási hálózat csekélysége, valamint az alig pár ezer háztartási fogyasztó.

Csak a központ

A harmincas évek gazdasági válságát követő átmeneti fellendülés némi változást teremtett a falu villamosításában. Mind több és több községet kapcsolnak be, egyes összefüggő területeket villamosítanak, ugyanakkor hatalmas területek fehér foltként maradnak meg a megye villamosítási térképén, ott, ahol a tőkések nem találták meg a kellő hasznot, ahol túl sokba került volna a villamosítás. Még 1945-ben is csak távoli álomnak tűnt az egészségtelen petróleumlámpAs világ felszámolása. A felszabadulás időpontjában összesen 50 település központjában volt villany, főleg ott, ahol „a felső tízezer lakott”. Ugyanakkor a falu- és városszéli munkáslakta utcák — ahol a lakosság többsége élt — továbbra is sötétségben maradtak.

Beszédes számok

A második ■ világháború szörnyű pusztításai után megindult újjáépítő munkában egyre nagyobb jelentősége lett a falu villamosításának is. Ebben a munkában a kormányt és a pártot a dolgozó tömegek érdeke, mindennapi életkörülményeik javítása, kulturáltabbá tétele vezette. Gazdasági nehézségeink ellenére egy vesztes háború romjainak eltakarítása közben — öt év alatt — 1949-ig többet fordítottunk villamosításra, mint a Horthy-rendszer tíz éve alatt, 1921-től 1930-ig. öt év alatt mi 14 községbe juttattuk el a fényt. Ez idő alatt több mint 100 kilométerrel nőtt a kisfeszültségű hálózat, több mint ezerrel bővült a közvilágítási lámpák (20 százalékos emelkedés), 10 ezerrel pedig emelkedett a fogyasztók száma.

S mindez csak a kezdet volt. Az első ötéves terv során újabb 15 településbe jutott el a vil-j lány, maid az ellenforradalom,) s az azt követő év nehézségei) ellenére is hat község villamosítása után 1953-ban véglegesen hadat üzentünk falvainkban a sötétségnek. A második hároméves terv során évenként 8 községet villamosítottunk. Különösen akkor tudjuk ennek nagyságát értékelni, ha összehasonlításképpen ismerjük az 1901- től 1930-ig eltelt időszak ezzel kapcsolatos mutatóját: évenként mindössze 0,63 község villamosítását tették lehetővé.

Az összefogás ereje

A megyei párt-, tanács-, valamint az országos szervek és az érdekelt lakosság segítsége, lelkes és áldozatos munkája, összefogása 1962-ben meghozta a várva várt eredményt: valamennyi önálló tanácsú községünk belterületét villamosítottuk. A több száz kilométernyi hálózatbővítéssel pedig lehetővé tettük, hogy igen sok dolgozó lakásába eljuttassuk a fényt. Ennek eredményeként vált lehetővé, hogy a faluvilla- mosítás befejezésével a fogyasztók számát a felszabadulás előttihez viszonyítva több mint 2,5- szeresére emeljük.

Nagyszerű és történelmi időszak ez. Az egykor elmaradt és a kulturális lehetőségektől tökéletesen elzárt alföldi lakosság döntő többsége a mezőgazdaság szocialista fejlődés útjára lépve megteremtette a kulturális felemelkedés alapvető feltételeit.

A faluvillamositáson túl szocialista mezőgazdaságunk korszerűsítését is biztosító villamosítás egyúttal jó hatással van a szocialista embertípus és a szocialista életkörülmények kialakítására.

Tovább

a megkezdett úton

Településeink sajátossága szükségszerűen megköveteli, hogy figyelmünket a külterületi helységek felé fordítsuk.

A mezőgazdaság villamosítása mellett most a legfőbb feladat a jelenleg 40 külterületi lakott hely villamosítása. A nagy feladat ismét csak a szoros összefogás, a lakosság lelkes támogatása, s nem utolsósorban anyagi áldozatvállalása révén valósulhat meg.

Nem kétséges, hogy a feltételek birtokában gyorsan eljön az az idő, amikor a megyei sajtónk örömmel közölheti a hírt: befejeztük a külterületi lakott területek villamosítását is.

Berberovics István

A nép jelöltje

8/ ét dokumentum fekszik _ *' előttem. Az egyik régi

idők emlékét idézi, az elnyomatás éveit. A fiatal építő- munkás ekkor kezd ismerkedni a kommunisták kecskeméti illegális csoportjával. Valójában ez a nép szolgálatánál*

kezdete Fekete Lászlónál, aki 1940 óta vesz részt a munkásmozgalomban. A másik dokumentum vaskos köteg. Ez már a közelmúltban gyűlt össze. Kérelmek, bejelentések, panaszok, válaszok és köszönőlev^ lék. Megannyi jelei a bizalom• nak, amire az elmúlt négy én alatt igyekezett rászolgálni Fekete László megyei tanácstag^ a Bács-Kiskun megy«! KISZ Ov elnöke.

Fekete László, a később* e*- pészsegéd alapító tagja a Kecskemet: Cipész Szövetkezetnek.' Amikor a szövetkezés gondolata országosan is megérik) mint a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének területi megbízottja három megyében tevékenykedik, és ifibb mint 100 kisipari szövetkezei megszervezéséhez nyújt segédkezet.

A választók személyes Hastft

nek intézésén túl, a lakosság közvetlen igényeinek kielégítésében, a javító-szolgáltató munka növelésében tenni tBbé bet — ez a fő céllá tű zése és válasza a KISZÖV elnökének a megtiszteltetésre, hogy isméé megyei tanácstagjuknak jelölték: a bajai választók;

—«B—

Kötik a szerződést

a híres Kalocsa vidéki fűszer-1 irányzott mennyiségnek.

paprikára. A termeltető vállala- i Kalocsa környéki közös gazda- tok eddig már 5200 hold paprika j ság a tavalyinál nagyobb terű- termésére kötöttek megállapo- létén rendezkedik be az idén dásit, s ez 80 százaléka az elő- fűszerpaprika-termesztésre.

TOJÁS

' Az alábbit tréfának szántam lélegzetvételnyi balesetemről. De a tréfálkozás mögött a gyakorlati életben való botorkálásaim jelképe ez, s nemcsak az enyém. Néha a legegyszerűbb dolgokból is megbukunk. Tanulság? A ■tanulság mindenkinek a maga dolga.

Tehát én. megrögzött városi ember Csak ezt a négy tojást látom: az egyszerű feladat, forralni kell őket vízben, hogy a fehérje, sárgája megkeményedjék, aztán majd mindegyik tojást negyedébe vágni a vacsoratálhoz. Az emberiség előtt úgyszólván nincs lehetetlen. De az ügyetlenségnek sincs határa, én pedig az ügyetlenekhez tartozom. Vagyis előbb lábast kell keresni, micsoda titkai vannak a konyhaszekrénynek! Mennyi tárgy szolgálja az embert. Ezek itt darálók. Lusta vagyok rágni? Megaprózzák a húst, a mákot, a diót. én csak nyelek, ezért vannak daráló rabszolgáim. Szita. Nem tudom, mire való, de van. Ha kikérdeznek: személyi tulajdonom: sok-sok könyv, ruhák, fehérneműk, golyóstollak, képek, apró szoboralakok — és egy szita.

Ez a lábas talán jó lesz. Talán? Most döntenem kell, alumínium, vagy zománcos — a felelősség súlyának mázsája kezd rámnehezedni. Azt hallottam, legjobb tojást főzni... de melyikben? Annyi kalandom volt már szép nőkkel, irodalmi remekkel, fasisztákkal, hódító zenékkel — most itt ez a lábas ... Hideg vízben kell-e feltennem, vagy forróban? A tojásokat lepje el természetesen a víz. Maughamnál olvastam: sót kell tenni a vízbe, nehogy a tojások megrepedjenek. Éljen az irodalom!

Körmömet egy kicsit megpörkölte a gyufa, mikor a tüziet meggyújtottam. Pfff..; a gáz fúj egyet, óriás vörös láng, aztán elalszik. A konyha, úgy látszik, idegennek tart, pedig az én bérleményemhez tartozik, az én konyhám. Gázszag van.

Aztán: az életben minden megoldódik egyszer. Szabályos lábas, szabályos gázláng, szabályos víz. benne a tói ások és só, ahogy Maugham írta. Éljen! Nincs más hátra, mint kivárni a tíz (?...) percet, míg a tojások megkeményednek. Kimehetnék a konyhából, nyertem az életből tíz percet, ezalatt a technikai civilizáció tojást főz nekem, már tudniillik a lábas és a gázláng. De. nem tudom levenni a szememet a lobogó vízről. Micsoda jó csoda: az égő gáz meleggé változik, bugyboré- kod tatja a vizet, a tikmonyok (tojások)

topognak a forró ságban, néha meg is fordulnak, másik csoda: most válnak eledellé, fehérje, zsír, vitamin ...

Ekkor valami roppan. A tárgyak zaja olyan különös, lefordíthatatlan beszéd! A tojások Összekoccannak. Az anyatyúk féltése rohant talán be a konyhába, óvni ivadékait a forró víztől. Még egy roppanás! A tojások belsejében valami történt. Ez is titok, legalább nekem. Ijedten látom: fehérje és sárgája fellázadt a mészhéj börtöne ellen. vulkán tör ki, a lábast habos tajték borítja, tol ősi óva ftml'k. fehér hab, sárga málladék. vulgárisán, mintha a tojások helyén rántotta úszna a lábasban, mindinkább növekedve. Ha így tovább, túlcsorog a lábason, konyhán, lakáson, emeleten, eltemet a vizes rántotta, ej, mi a kő. tyúkanyó, kend, — mi ez, jettatore, vérbosszú? A viz lobog, mint a szerelem, a tojások pattognak, a félelmetes, undok rántotta növekszik, mit tegyek?

Talán rosszul választottam a lábast? A felelősségérzet most már leránt hínárjába, elvesztem. Hogyan lehetne a repedéseken visszadugni ezt az illegális rántottát, ezt az elvizeződött fehér-sárga masszát miért is nincs egy macskám, hogy pecsenyének adjam át neki a néhai tojások kiforrt belsejét?,

Gázlángot gyorsain elzárni, igen, de

azután? A mű tönkrement, a tyúké és az enyém, a közös mű. Bélyeg a homlokomon: selejtgyártó.

Döbbentein nyúlok a lábas után: megharap a fülével, veszettül forró, ezt elfelejtettem, ámulatomban. Maugham: Én beletettem a sót a vízbe! A világ forog velem: hová kell önteni ezt a tojáslét, ezt a buta sűrűséget, a szemét- tartóba, a vízvezetékbe? Most már a konyha is bosszút áll, a tányérok kinevetnek. rajtam kacag a gáztűzhely,- ujjal mutat rám a seprőnyél.

Az igazi férfi nem adja meg magát! Ojabb lábas, újabb fejtörés — no most zománcosba. Beleteszem, a

vízbe a sót! A gyufa nem gyullad, vizes kézzel, ó olvasó, nehogy megfogd a gyújtó foszforos fejét!

Indulok az éléskamrába újabb tojásokért. Lassan, lábujihegyen, óvatosan* lélegzetvisszafojtva, közben mindenre fülelve, közömbösnek mutatott arckifejezéssel: meg ne sejtsék a tojások* hogy meg akarom főzni őket! Óvatosan* lágyan, aoai szelídséggel teszem őket a vízbe, álmodjanak szépeket. Mi leszj nem tudom. A végzet kezében vagyunk* ó, tojások.

Sodó Béla /