Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
latinär 89. kedd 5. (rid id Nagy az érdeklődés Beszélgetés a filmről Keserű szerelem A megyénkben február 3-án megnyitásra kerülő Mező- gazdasági Könyvhónapra való felkészülésről beszélgettünk Németh Jánossal, az Állami Könyv- terjesztő Vállalat kecskeméti boltjának vezetőjével. Elöljáróban a könyvvásárlás általános fellendüléséről tájékoztatott bennünket. — Bár a könyvellátás túlnyomó részét a MÉSZÖV faluellátó könyvesboltja bonyolítja le — mondotta —, a mi boltunkban is lemérhető a kereslet örvendetes növekedése. Amíg például 1955-ben — amikor pedig bizományosok útján az egész kecskeméti járást és Kecskemét város valamennyi üzemét mi láttuk el könyvvel — az évi forgalom nem érte el a másfél millió forintot, addig tavaly, kisebb működési területen, csaknem két millió forintos forgalmat bonyolítottunk le. Az eladott művek között jelentős mennyiségben szerepeltek a mezőgazdasági vonatkozású szakkönyvek. 4x utóbbiak közül a szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó művekből vásárolták meg a legtöbbet. Az egyik legnagyobb könyvsiker dr. Molnár Frigyesnek, az MSZMP megyei első titkárának egy éve megjelent „A homoki szőlőtermesztés korszerűsítése” című munkája volt, amelyből a kapott több mint ezer példány az utolsó darabig vevőre talált. Igen nagy volt az érdeklődés a „Szőlőtermesztés homokon” című kiadvány iránt is, amely tizenhárom szerző — köztük számos megyei szakember — közös tanulmánya. Nagy példányszámban fogyott Kozma Pál „Csemegeszőlő” című könyve és a „Kertészek kézikönyve” is. Az utolsó negyedévben hozzávetőleg 25 ezer forint értékben vásároltak nálunk mezőgazdasági szakkönyveket. A könyvhónap kiadványaira már számos előjegyzéssel rendelkezünk. Többen megrendelték már például Tompa Bélának, az MSZMP megyei bizottsága mezőgazdasági osztályvezetőjének a „Szőlőgyümölcs itthon és a nagyvilágban” című könyvét, amelynek megjelenése a közeljövőben várható. A könyvhónap alatt, az ebből az alkalomból megjelenő tájékoztatót a megye minden részébe eljuttatjuk. Tablót készítünk, amely feltünteti, hogy a mező- gazdasági szakkönyvek tanulmányozása miképpen segítheti a termelési Ezenkívül egyéb módon is népszerűsítjük a kiadványokat A könyvhónap rendező bizottsága könyvkiállítás szervezésével, szakelőadások, író —olvasó találkozók, könyvan- kétok megrendezésével siet segítségünkre A kecskeméti tanyavilágban több helyen filmvetítéssel egybekötött könyvismertetést tartunk. Benéztünk a könyvesbolt raktárába is, ahol magasra tornyosuló könyvhalmok várnak a könyvhónap megnyitására. Szellemi táplálékban nincs tehát hiány, s a boltvezető tapasztalataiból ítélve, nem lesz hiány az érdeklődésben sem. Jóba Tibor oooooooooooooo Tanulnak a szövetkezeti oazdák A kiskőrösi járás 13 községében 30 téli tanfolyamot készítettek elő a pártszervezetek a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai képzettségének növelése céljából. A tanfolyamok két hétig tartanak, és ez alatt a párt VIII. kongresszusáról, a termelőszövetkezeti demokráciáról, a jövedelemelosztásról, a munkaszervezés kérdéseiről, a közös gazdaságok alapszabályairól és az idei tervek megvalósításáról hangzanak el előadások. A tanfolyamok február első napjaiban kezdik meg munkájukat. Harmincöt éven át borzongatta a párizsiakat a rémségek színháza, a Grand Guignol. A Montmartre egyik régi kolostorának kápolnájában működött, idegenforgalmi látványosság volt, mint a Moulin Rouge és a Fo- lies-Bergéres. Csaknem ezer rémdráma szerepelt műsorán. Válságba a második világháború után jutott, eladására azonban csak most került sor. Búcsú a Szív küldi tői Többen szidták, még többen rajongtak érte. Egyesek idegrohamot kaptak, mások a rádióra tapasztották fülüket, mikor felcsendült végre a jól ismert melódia, mely jelezte, bogy most huzamosabb ideig a Szív küldi műsora uralkodik szivek és ide. gek felett. És szállt a* üzenet, szárnyalt a dal Köcsög ©pusztára, Gömböcszéplakra másfél évtizedig. Ezáltal eljutottunk a zenei kulturáltság oly magas fokára, hogy nem akadt senki szerte ag országban, vagy akár a nagyvilágban is, akinek örökre ne vésődtek volna emlékezetébe a Gyere Bodri kutyám, az Én kis unó. kám, vagy az Árva a ház szívhez szóló dallamai. Az igényesebbek vá’" szhattak az Asszony ingatag és a Cigány- kórus között. Ha mégis akadna olyan, aki az Édesanyám te jó asz- szonv — kezdetű dalt még mindig hamisan énekli—, az magára vessen. Mert a Szív küldi — kinek örömére, kinek bosszúságára — március 31-ével bosszú és diadalmas oái^afutásának végéhez érkezik. Bocsássuk meg tehát hibáit és búcsúzzunk tőle annak » reményében, hogy a hallgatók igényeinek megfelelő szórakoztató és nevelőhatású zeneszámokkal — egy kicsikét több, Igényesebb ösz- szeállításban — a rádió műsorszámaiban továbbra is találkozhatunk. Marcel Lupovivici színházi szakember vette meg. A 230 férőhelyes kis színházat átépítette és Shakespeare, Brecht, Pirandello és Lorca darabokat akar itt előadni. A színház nélkül maradt Grand Guignol szereplőgárdája azonban nem tétlen. A francia vidéki városokban tesznek körutat egy új darabbal, melynek hőse Landru, a tömeggyilkos. Mindjárt azzal kezdeném, amivel mások általában befejezik egy filmről alkotott véleményüket: — a zenével és a fényképezéssel. Ritkán hallani ilyen érzékelhetően kifejező, a képek tónusához, a cselekmény hangulatához elválaszthatatlanul hozzátartozó, lüktető filmzenét. Michel Magne zeneszerző mindent belesűrített ebbe a zenébe — a konkrét zenétől a lágyan feloldó, érzelmes dallamokig — de szuggesztív hatású motiválása nem lépte túl mégsem a film formai, tartalmi megoldásának határait. A gyors egymásutánban váltakozó képek, a színészi játék és a zene egybehangolt, magával ragadó ritmusa olyan hőfokon bontotta ki két ember boldog-fájdalmas kapcsolatát, fejezte ki gondolatok és érzések rejtett megnyilvánulásait, ahogy arra csak a film — mint művészet — képes. A vásznon képsorokat, arcokat látunk, melyeket nem lehet egykönnyen elfelejteni. A párizsi utcák, diákszállások villanásnyi epizódjai, a sötét háttérből felizzó tekintetek, a Szajna-part megejtő őszi varázsa, a festőiség és a költészet tökéletes filmbeli megfogalmazásával ejt rabul. A film írója és rendezője Claude Bernard-Aubert kitűnően érzékeltette a két főhős — a néger fiú és a francia lány —hirtelen jött és tisztulttá érett szerelmének történetét egy olyan országban, ahol látszólag tánca ugyan faji megkülönböztetés, mégis emberi—szerelmi kapcsolatuk nem lehet teljesen zavartalan. Hiba volt részéről, hogy az ellentétek okát az emberi természetben, nem pedig a társadalomban kereste, és éppen ezért indokolatlannak, furcsán zavarónak is tűnt a filmje mondanivalójától hamisan elütés idillikus befejezés. Ettől eltekintve értékes, vitathatatlanul művészi alkotás a Keserű szerelem, melyben jelentős része van a kiválóan ösa- szeválogatott szereplőgárdának, különösen a kiét főszereplő,Fran- coise Giret és Gordon Heath bensőséges, őszintén átélt játékának is. V. Zs. Bezárt a párizsi Grand Guignol színház Jelenet a film bői. hunyorgott utána a szeme. Egy bolthajtásos mennyezetű, kör- alakú, igen erősein megvilágított helyiségben találta magát. A padló enyhén döngött lépteik alatt, mintha üres lenne, nem töltötték volna ki. Valahonnan fojtott zúzás hallatszott. Max és a gestapós egy nyíláson át még lejjebb ereszkedtek, ezúttal már csak egy szűk csigalépcsőn, s egy hosszú balkonra jutottak, amelyet vaskorlát szegélyezett A balkon alatt egy nagy, négyszögletes gödörszerű mélyedés volt: hossza vagy 40 lépés, szélessége ugyanennyi. Víz csobogott, moraj lőtt benne. Maxnak az volt az érzése, hogy a víz egyre szaporodik. Egy SS-tábornoki egyenruhát viselő férfi ment oda Maxhoz és társaihoz. A Hauptmann jelentette, hogy a hegesztő a felszerelésekkel együtt munkára készen áll. — Ő az? — kérdezte a tábornok Max felé intve a fejével. Vállonfogta Maxot és a mélybe mutatott — Ott a víz alatt egy fémfal van — mondta a tábornok. — Acélból van, s igen erős. A fal a víztől választja él a helyiséget. De valahol rés van. Repedés ... vagy a nyavalya tudja, hogy ml keletkezett. Le tud ereszkedni a víz alá. s ott meg tudja javítani a hibát? Max, meghökkenve mindattól, ami a szeme elé tárult, alig hallhatóan megkérdezte: — Tehát a víznek nem kell itt lennie? — Ne kérdezősködjön! kiáltott rá a tábornok, aki láthatóan ideges volt. — Arra feléljen, amit kérdeztem: igen, vagy nem? Max attól tartott, hogy végeznék véle, ha megtagadja a munkát. Azt válaszolta, le kéU ereszkedni a mélybe, a víz alá, hogy megnézhesse a hibát A tábornok valamit szólt a mellette álló tisztnek. Az elment s pár perc múlva néhány katonával tért vissza, akik búváröltözetet hoztak, meg kaucsuktömlőket, köteleket, levegőszivattyút és a hegesztőapparátokat amelyeket még a gyárban tettek kocsira Max kísérői. Negyedóra múlva Max a vízbe ereszkedett. Csak amikor már vagy három méter mélyre engedték, akkor érzett talajt a lába alatt. Néhány lépést tett a víz áramlásával szemben, s hirtelen még lejjebb merült. A víz sodrása itt sokkal erősebb volt. Max minden energiáját összeszedte, hogy előre tudjon haladni. Végre megérintette maga előtt a vasfalat, amelyről az SS-tá- bomok beszélt. A víz ereje hátradobta Maxot, de aztán mégis elérte a falat, s óvatosan tapogatózva ment mellette. Igen. itt a repedés! A vaslemez szélébe kapaszkodott, s szinte vízszintesen lengett az éles sodrású víz-zuhatagban. Csak úgy tudta megvizsgálni a hibás rést. Nagyon nagy volt a repedés. Két összehegesztett acéllemez vált szét. Körülbelül egyméteres lehetett a hasadás. A víz nyomása elhajlította a lemezeket. amelyek mind távolabb kerültek egymástól. Arra gondolni sem lehetett, hogy foltot tesz a megrongálódott felületre és azt ráhegeszti. A víznek akkora nyomása volt, hogy a repedés közelébe sem tudta volna Illeszteni a foltot. Egy darabig töprengett, aztán arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen megoldás, ha jó erős vaspántokat hegeszt a repedés két oldalára, s azokon csúsztatja a felszakadt részre az eltorlaszoló acéllemezt. Előbb a széleken lehet majd odaerősíteni, aztán, ha megállt, az egész felületen ráhegeszteni a vasfalra. A javítás terve tehát kész volt. Max hátravetette magát, hogy elhagyhassa a falat. A következő pillanatban valami éles tárgybn ütötte meg a hátát. Odafordult, s egy világos színű, fémből készült, hatalmas ládát pillantott meg. A ládán valami fehérlett. Max közelebb férkőzött, s most már tisztán látta, mi az. Felirat volt. Az elázott fehér kartonpapíron már szétfolytak a betűk. Alig tudta kiböngészni: „Vinnyica No 12.” A láda tetején egy másik feküdt. Annak az volt a feirata: „Lvov No 5”. Max néhány lépést tett oldalt, s észrevette, hogy még igen sok láda van ott egymás fölé rakva. Erről van tehát szó! Max megértette, hogy az egyik rejtekhelyen van. EÍddig csak hallomásból tudta, hogy léteznek ezek. Ilyen rejtekhelyeken őrizte a nemzeti szocialista párt, a Gestapo. az Abwehr és más hivatalok vezetősége a külön’&ges értékeket és a legfontosabb dokumentumokat. Ezen a rejtekhelyen a Szovjetunióból hozott dokumentumokkal megtöltött vasládákat őrizték. Max jelt adott, hogy húzzák fel. Csakhamar felért, s levették róla a búvársisakot. Kérte, hívják ide a tábornokot. Az meg is jelent azonnal, s jóváhagyta a javítás tervét, amelyet Max javasolt. Kiderült, hogy a ges- tapósok már előkészítették a hegesztőpisztolyokat, s acéllemezeket is hoztak. Max munkához látott. Jó öt óra múlva mindennel kész volt. Amikor az utolsó varratot hegesztette, agyába villant: kevés reménye van rá, hogy az élők között marad. Nagyon sokat tud. Valami megoldást kellett találnia, hogy elhárítsa a veszélyt. A munka befejezése után, amikor Ismét felhúzták a víz alól, szólt a tábornokhoz: — Tábornok úr, igen nagy szerencse, hogy éppen énrám esett a választásuk. Merem állítani: a mi városunkban más senki nem csinálta volna meg ezt a munkát. Távolítsák el a vizet, s egy hét múlva hozzanak ki ide még egyszer. Meg kell majd nézni, hogyan viselkednek a varratok, nem kell-e megerősíteni őket. Ilyen módon Max értésükre adta a fasisztáknak, hogy őrá, a kitűnő szakemberre, szükségük lehet még. Ez-eaz oka, vagy valami más, de egy ujjal sem nyúltak hozzá. Visszavitték a városba, s elengedték. Igaz, előtte figyelmeztették: tartsa a száját. Max elmondta: akkor hajnalban, amikor őt visszavitték a városba, a nap előttük volt* mert a homályos üveg, amely az autót két részre osztotta, valósággal rózsaszínnek tűnt a ráverődő napsugaraktól. A gépkocsi tehát nyugatról keleti irányba haladt. Ostburgtól nyugatra pedig az Elba van. A titkos rejtekhely ezek szerint az Elba- partján lehet. Számítsa mindehhez hozzá az erdőt is, mert emlékszik, Max fák zúgásáthallotta, utána pedig érezte a fenyő illatát is. Ostburg közelében viszont csak egy helyen van fenyőerdő. Ennyit mondott el nekem Max Wiesbach. Aztán rövid hallgatás után hirtelen megkérdezte tőlem: — Te kommunista vagy, Georg? — A kérdés nem ért váratlanul. Wiesbachhal mi jó barátok voltunk, nem volt titkunk egymás előtt. <3 Ismerte az én nézeteimet. Az egyetlen, amit nem mondtam meg neki: a párthoz való tartozásom. <5 természetesen gyanította ezt, de tapintatból hallgatott, nem kérdezett. S azon a napon én bevallottam. Megértettem, mire céloz. És nem is tévedtem. Ezt mondta: — A rejtekhelyről tudomást kell szereznie a szovjet csapatok parancsnokságának. Sokáig gondolkodtam, hogyan lehetne ezt megcsinálni. Egyetlen lehetőség van: neked, Georg, át kell men"'"1 az oroszodhoz. Ha én lennék a te helyedben, én is ezt tenném. Erre megesküszöm neked. Felesleges lett volna tiltakoznom. Maxnak igaza volt. Hát ezért vagyok most itt. (Folytatjuk.) t^
