Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

19*33. január 29, kedd

S. oldat

Ez is virtus ?

(Tudósítónk írja.)

Ugyancsak érezzük a kemény tél okozta nehézségeket. A napi sajtóból, a rádió híradásaiból, az emberi helytállás nagyszerű példáiról értesülünk. Amit most elmondok, nem éppen ezek közül való. De hát a virtus is sokféle. S csak felületes jellemzése a történet hősének, ha megjegyzem: akadnak még melegvérű emberek!.. i

Történt a napokban, hogy Tompán a Lakhan- disi kocsmában húsz fokos hidegben jöttek ösz- sze az emberek. Tereferéltek, viccelődtek, s egyszer csak egyikük megjegyzi: most volna aztán valami mezítláb kint szaladgálni! Babarci barátunk, a kocsma vezetője nyomban közbeszúrja: „Adnék is másfél liter kevertet, aki most innen a három kilométerre levő kisvendéglőbe futna él mezítláb!" S képzeljék csak, akadt vállalkozó. Drenkovics Béla jelentkezett a heccre. Lehúzta a cipőjét és útnak indult. A kisvendéglőbe érkezésekor Fodor Jenő, a vendéglő vezetője írásban igazolta ezt. A tüzestalpú Drenkovics pedig újabb három kilométer megtétele után visszatért Babarcihoz, s megkapta a másfél liter kevertet

(Sajog-e azóta a mezítlábas kengyelfutó talpa? — erről még nem érkezett jelentés.)

josmizseiek, s érdekes, hogy a nyolcvanegy jelölt között kilenc KlSZ-fiatal. Egyikük Molnár Ilonka, a helyi gyógyszertár fiatal technikusa, akit nemcsak pontosan és nagy

Kis község — nagy eredmények

(Tudósítónktól.)

A déli határ mellett meghúzódó Csdkériának mindössze 2100 lakosa van, igaz. hogy még fél- százados múltra sem tekinthet vissza a község. A felszabadulás előtti időben szinte teljesen magára volt hagyva ez a Ids település, aJn'g, vagy egyáltalán nem törődtek vele. Ezt nagyon jól tudják az ott élő emberek, főleg az idősebbek, akik szemtanúi voltak a múltnak, s alkotó részesei a jelennek. Néhány képet szeretnénk felvillantani a felszabadulás óta eltelt időből: — Nézzük mit fejlődött Csákérla.

A .honfoglalók”, akik az első házat, az első utcasor falait húzták fel a megye déli részén, a Jelenlegi Csákéria helyén, bizony álmukban sem gondolták, hogy él jön az idő. amikor büszke villanyoszlopok sora áll az utcákon, a a házakban a füstölgő, pislákoló lámpavilág helyett a villany egészséges fénye árad. 1958. óta csupán két utca: a Hunyadi és a Sebesdcs villanyhálózatának bővítését« 272 ezer forintot fordított a község, s megjavították a közvilágítást is, ami 11 ezer forintba került. A csi- kériaiak ma már otthonuknak tekintik a települést, amit sok szeretettel és még több munkával szépítenek, csinosítanak. Tizenötezer forintot költöttek parkosításra, 9 ezer forintos költ. seggel sportpályát létesítettek, s elkészült a szabadtéri színpad is.

Fokozódott a község lakóinak kulturális igénye, ami természetes, hiszen országszerte, s így Csikérián is szaporodott a tanulni, olvasni, művelődni vágyó emberek száma. Szükségessé vált. hogy új művelődési házat építsenek. Ennek egyik része 1960-ban el is készült 905 ezer forintos költséggel. A másik rész megépítése már az idei év feladatai közé tartozik, s ehhez 600 ezer forintot a községfejlesztési alapból, 50 ezer forintot társadalmi munkából fedeznék és 150 ezer forint értékű saját anyagot használnak fel az építkezésen. Két évvel ezelőtt új iskolát kapott Csikéria. Ez az épület, ami két tanteremből és szolgálati lakásból áll, 700 ezer forintba került, s ennék 10 százalékát a község biztosította. Ugyancsak a kulturális érdekeket szolgálja a 8000 forintért vásárolt könyvállomány is.

Az elmúlt 1962-es év a takarékoskodás és a hitetek visszafizetés esztendeje volt. összesen 102 ezer forint állami kölcsönt fizettek vissza, s ezenkívül 95 ezer forintot az idei kiadásokra tartalékoltak.

Ebből a néhány számadatból

is igen jól érzékelhető, hogy egy olyan kis községnek is mint Csikéria, milyen lehetőséged vannak ahhoz, hogy kulturált életmódot tudjon biztosítani a lakosságnak, természetesen annak közreműködésével.

velődési házban is;

— Édesapát, aki a vasútnál mint állomásfőnök dolgozik, 1948-ban helyezték a faluba. Megszerettük ezt a helyet, így én is itt telepedtem meg. S ne higyje ám, hogy unalmas a falusi élet...! Tagja vagyok az énekkarnak, az irodalmi színpadnak, s most a sportéletet szeretnénk újjászervezni, felélénkíteni kicsit... Egvszóval van mit csinálni munkaidő után is, és most azt hiszem még több lesz... — mondja megilletődöt- ten a jelöltségre célozva.

Amint tovább beszélgetünk kiderül, hogy érdekes oka van ennek a megilletődöttségnek, Ilonka ugyanis elmondja, hogy mostmár ő a második tanácstag- jelölt a családban, mert édesapját most jelölték harmadszor,

11 fermQlösznvetketetek megszilárdításáról tárgyaltak

Eddig már több járási-városi pártbizottságon tartottak értekezletet a termel őszö vetkezetek megszilárdításáról.

Hétfőn a dunavecsel Járási- városi pártbizottságon került sor hasonló jellegű megbeszélésre, amelyen Glied Káraidnak, az MSZMP megyei bizottsága titkárának részvételével vitatták meg a tennivalókat.

Készülnek az új telepítési idényre

A megyei tanács mezőgazdasági osztályán a beérkezett igények alapján most folyik a következő szőlő- és gyümölcstelepítési idény előkészítése. Ez év őszén és a következő év tavaszán 6000 hold szőlő és 3350

hold gyümölcsös telepítésére van lehetőség. Január 31-ig elkészülnek az összesítések, amelyek tartalmazzák azt is, hogy egy-egy termelőszövetkezet milyen fajta szőlőből és gyümölcsösből mennyit telepít majd.

Fogas kérdés

Már többször írtunk arról, hogy a házfelügyelők hibájából síkosak a járdák, ami miatt ilyenkor mindig nő a baleseti statisztika. Hiá_ ba hívtuk fel még az illetékes hatóságok figyelmét is, nem történt lényeges javulás. Törtük a fejünket, hogy mit tegyünk? Végül mentő ötletünk támadt. Hallottunk egy bölcs emberről, aki Kecskeméten a Má- riavárosban lakik és mint mondták róla. minden dolognak az okát kutatgatja. A szerkesztőség engem bízott meg, hogy keressem fel ezt a férfiút és érdeklődjek az

előbb említett fogas kérdés okai felől.

— Haliga csak, te szegény balga — kezdte a bölcs ember — elméd úgy látszik, nem elég felvilágosult, pedig már elhánytad tejfogadat. Számos oka van annak, hogy nem szórják fel a járdákat. Nézzük csak sorjában.

Először. Ragaszkodnak a házfelügyelők a régi hagyományokhoz. Tavaly sem szórták fel, tavalyelőtt sem, hát akkor pont az idén szegjék meg ezt a szép szokás!. Javaslom, forgasd többet az Ünnepi népszokások című gyűjteményt.,

hogy elméd megnyíljon.

Másodszor — folytatta — biológiai okokból nem szórják fel az úttestet.

— Nem értem?

— Mert békaperspektívából nézed a világot. Nem tudod, hogy a nevetés meghosszabbítja az életet. Mikor tegyük fel valaki elesik a síkos járdán, a másik, aki tanúja az esetnek, felkacag. és ezt mondja a harmadiknak: — Nézd, mekkorát esett az a kopasz ürge. Ha viszont egy hölgy esik el, az még érdekesebb. Ekkor így kiált fel az illető: — Jé, kilátszik Loncikának a harisnyakötője.

Ettől az élvezettől nem akarják a házfelügyelők megfosztani embertársaikat Tehát az emberiség végtelen szeretető fűti őket.

Ezt mondta a bölcs és

szép baritonhangon elkezdte énekelni az ismert békedalt.

— Szeressük egymást gyerekek...

Én, szemérmesen lesütöttem a szemem és ezt rebegtem: — Ó, milyen zseniális megállapításaid vannak.

— Harmadszor — foly. tatta a nagy férfiú, miután elismerően nyugtázta dicséretemet — takarékoskodnak a homokkal, hamuval, salakkal stb. Mert mit szállítana a községgazdálkodási vállalat gépkocsija, ha mindezt szétszórnák. Nem beszélve arról, hogy

■P*—1

ezzel pisddtanák az utcát, s pontosan a ti lapotok cikkezett a legtöbbet a város tisztasága érdekében.

Megsemmisülten, magamba roskadva hallgattam és szerényen ki akartam osonni az ajtón. Vendéglátóm azonban ezt észrevette, rám csapott, elkapta a váltamat.

— És végül, te oktoe- di — harsogta — jön a tavasz és úgyis elolvad a hó és a jég.

— Óh, hogy én er» nem jöttem rá —■ sut- í ogtam bocsánatkérően, s visszásattyogtam a szerkesztőségbe, hogy a kapott felvilágosításokat to.

abb ad jam a kedves ol- ■1 sónak.

— r

A nép jelöltjei

Ketten egy családból

i gonddal végzett munkájáról t*- ! mernek a falubeliek, de gyak- I ran találkozhattak vele a műNyolcvanegy jelöltet válasz- j

tottak a tanácsba a napokban lezajlott jelölő gyűléseken a la- I

Sablon nélkül

lölték helyette. Nem egy helye« azért nem lett jelölt a javasolt személy, mert az illető nem jött el személyesen a gyűlésre. „Mi lesz később, ha most sem becsül meg eléggé bemnüniket?^ — hangzott az ellenvetés. Előfordult, hogy magatartásbeli, erkölcsi hibái, vagy éppen a tanácstagi munkájának elhanyagolása miatt esett, ki egy-egy' személy a „rostán”. Érettségről és megfontoltságról, józan ítélőképességről tanácskoztak ezek a jelölések.

— Sajnos — ezt is meg kell őszintén mondani — akadt nyoma még a maradi gondolkodásnak, értetlenségnek, szűklátókörűségnek is. Erre vallott több olyan jelölő gyűlés, ahol a javasolt személyt csupán azért nem fogadták el, mert az, mint mondták, nő létére úgysem tudná ellátni ezt a megbízatást.

Talán felesleges hangsúlyozni, milyen fontos, hogy a tanácsokban a nők is megfelelő számarányban képviselve legyenek. Nem formai, hanem tartalmi kérdés ez, hiszen ki lehet legérzékenyebb: a családvédelmi és szociális problémák, vagy az ellátás. a kereskedelem, a kommunális ellátottság kérdései . iránt, mint a nők, az asszonyok, családanyák. Kirekesztésük a tanácsokból — még ha ez csaik szórványosan is fordult elő — egy-egv vezető testület munkája hatékonyságának csökkentését vonhatja maga után. Csak úgy. mint az ahol — elvétve előfordult ilyen jelenség is — nem tették eléggé mérlegre, hogy a jelölt szaktudása, szakértelme elegendő-e a megnövekedett feladatok ellátására.

A bevezetőben a gyűlések örvendetes sokszínűségét, öntevékeny, kezdeményező légkörét hangsúlyoztuk, meg kell azonban — éppen a fentiekből következően — azt is jegyezni, hogy a felvilágosító munka élesztő tüze nélkül, okos. eligazító szavak nélkül nem képzelhető el a továbbiakban sem a belpolitikai életnek ez a nagy eseménye.

Sablon nélkül, de a nép valódi érdekelnek megfelelően! — szűrheti ük le a tanulságokat a választási előkészületek első éa lezárult szakaszából.

E zzei mindenki egyetért- hét, aki választ, s akit választanak. Hiszen: céljaink közösek, s az elkövetkező években elérendő eredményeink, gazdasági sikereink la — amelyek kivívásában oroszlánrésze lesz a megválasztásra kerülő jelölteknek — az egész nép javát szolgálják. r. Tótfe Pál

A választási előkészületek

n nagy szakaszának, a jelölő gyűlések megtartásának, lényegében végéhez értünk. De csöppet sincs vége az első szakasz értékelésének, a gyűléseken szerzett tapasztalatok és tanulságok összegezésének. Erről még sokáig beszélnünk kell, s mélyen elemezni a nagy demokratikus megmozdulás lefolyását, s annak részleteit.

Akad megszívlelni való bőven, de a legfontosabb talán mégis az, hogy nem volt a gyűléseken semmi — vagy csak nagyon kevés — a régi sablonokból. Nem a formalitás, a külsőségek keresése, hanem az őszinte, baráti hang, a nyílt, bíráló légkör, s az előrehaladás iránti vágy és készség, a segíteni akarás és felelősségérzet hatotta át a megyeszerte megtartott jelölő gyűléseket. Felnőttként — a nagy feladatokhoz is felnőve —, s jó gazdaként vitatta meg megvénk dolgozó népe: ki képviselje majd a különböző szintű tanácsi szervekben, s az országgyűlésben újabb négy esztendeig.

Ha volt valaha közömbösség, az nagyrészt a bizalmatlanságból fakadt. „Érdemes-e szólni, ha ez csak külsődleges dolog? Nyilvánítsak-e őszinte véleményt, hogy aztán ...” — ilyen kételyekkel telve nem bontakozhatott ki sem az alkotó tettvágy. sem a teljes értékű segítő szándék. S ha napjainkban azt tapasztaltuk, hogy a gyűlések résztvevői aktívak voltak, és nem volt számukra mindegy a jelölt személye, hanem elvitáztak azon, s nem egyszer felcserélték az először javasolt nevet másra — ebben az is benne volt, hogy érdemes vitatkozni, töprengeni: ki szolgálja majd legjobban a község, a város, a kerület érdekeit a jelzett fórumokon.

C ablon nélkül zajlottak le ezek a gyűlések, s nem lehetett tudni előre, kire irányul majd a nép bizalma. Néhol — valljuk be — születtek megleoe+ések is. s Olykor egészen eredeti módon — gyakran derűs epizódok között — nyilvánult meg a lakosság akarata. Nem egy helyen, például Páhin és Kisszálláson, az új jelöltet azzal utasították vissza, hogy a régi tanácstaggal meg vannak elégedve, s nagyobb a bizalmuk hozzá. Bátván a javasolt férfi helyett; a feleségét fogadták el jelöltnek, mert úgy vélték, alkalmasabb lesz tanácstagnak Rácsszőlősön egy 72 éves idős ember nem vállalta a megbízatást, erre a fiát je-