Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-27 / 22. szám
A világ Jeg^-jei A mai világban, a „leg^-ék untodnak: szeretnénk aleg- jofctiat, a lesfontoeabbat, a legszebbe*, a legolcsöbbat. a legújabbat, vagy a legrégibbet., Néhány hét múlva azonban megtudjuk, hogy a tulajdonunkban lévé tárgynál van még gyorsabb, van még saeb*- még nevetségesebb még Olcsóbb. Felsorolunk néhány ilyen ,Jeg”-et. A legmagasabb nő a német Marianna Wede volt Tizenhét éves korában halt meg Berlinben, magassága ekkor 2,55 méter volt. A világ legmagasabb férfija 1940-ben halt meg, 21 éves korában, Két méter hetven centi volt a magassága. Leghosszabb szakálla egy norvégnek v<;*lt 1912-ben 36 évi nem borotválkozás után 3,S>5 méter bosszú «Bakáit!t viselt. Ä leghosszabb körme egy kína,i papnak volt. 1910-ben Sanghajban mérték meg: 57,8 centiméter volt Igaz. 27 évig nem vágta. A leghosszabb ideig egy amerikai csuklóit: 1948-tól 1956-ig egyfolytában. Állítólag 8 év alatt 160 milliószjor csuklóit. Minden idők legnagyobb ágyát a londoni múzeumban őrzik. 3,38 méter hosszú és 3,27 méter széles. 1580-ban készítették. A világ legnagyobb állata a kék bálna. Hossza 33 méter, súlya gyakran a 130 tonnát is eléri. A legnehezebb drágakő majdnem 260 kilogramm súlyú volt. Ezt az akvamarint 1910-ben bányászták ki Brazíliában. A legnehezebb aranyrögöt 1872-ben találták Ausztráliában. Súlya 230 kilogramm volt. A sheffieWi Voge asszony ment férjhez a legtöbbször. 1922-ben bevallotta, hogy őt év alatt 61 -szer kötött házasságot. A legnagyobb postahelye- get 1913-ban nyomtatták K í- nábam. Mérete 24,7x6,9 centiméter. A világon a Mohamed név a leggyakoribb. fWeít am Sonntag) PETŐFI NBPE M Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és ä megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál éa kézbesítőknél. Előfizetési dH i hónapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 A NAPLÓ ÉLETRE KEL A kozelgo tanácsi választásokra készülve Kiskunhalason is összefoglalták az elmúlt négy év változásait, eredményeit. Olvastam a közel húsz sűrűn gépelt oldal tengernyi adata, száma között, hogy községfejlesztésre az elmúlt négy év során több mint 26 millió forintot költöttek, s a lakosság társadalmi munkája meghaladja a négy és fél millió forintot. Elkészült többek között 16 kilométer hosszú vízvezeték, hét Délutáni pillanatkép a hazakészülők szobájában és fél millióból utak épültek, kétmilliós beruházással bővült, illetve korszerűsödött a közvilágítás. Hosszú oldalakon így folyik a felsorolás, s valahol a vége felé egy szerény mondatocská- ban megemlítve látom a kórház tüdőosztályának bővítését is. Ex tt mondat régi emlékeket ébresztett bennem, s hívott, csalogatott a kórházba. A hófödte fenyők közt lapuló tüdőosztály magányos épületén a bejárat felől semmi változás. Az ebédlőből a folyosóra lépve azonban úgy tűnik, eltévedtem. Nem állja már utam a szűk kis tálaló, mint egy évvel ezelőtt, helyette hosszú folyosó tárul fel előttem, jobbról-balról frissen mázolt ajtókkal, rajtuk a feliratok: öltöző, nővér, ügyeletes orvos, főorvosi szoba, röntgen- helyiség, mosogató, tálaló ... Innen nyílik a három — 19(il-ben főként társadalmi munkában épült — kórterem is, amit most egy éve még csak az épületet megkerülve, az udvarról közelíthettem meg. Szerencsém van. Szobájában találom még dr. Csetényi Artúrt, az osztály főorvosát, akit azonban a járási népfrontbizottság elnökeként szeretnék vallomásra bírni a csodálatra méltó átalakulásról, mert gyanítom, hogy ennek forrása ismét egy hősi történetbe illő nagyszerű összefogás. Azt hiszem nem véletlen, s megbocsátható, hogy Csetényi Artúr szinte egy „történelem előtti” körképpel kezdi a vallomást: — Amikor 1945-ben idekerültem, nádas-mocsaras vidék volt a kórház környéke. Körülbelül a mostani nővérszoba helyén szelte át a terepet az intézet szennyvízárka, az épülettel szemben a kórház sertéshizlaldája, a közvetlen szomszédságban néhány kis parasztház állt, istállóval ... — Az épület belül sem mutatott vigasztalóbb képet. Az 1938- ban készült 12 ágyas osztály teljesen korszerűtlen volt, „jótékony” szemfényvesztésre alkalmas csupán, hiszen csak a legsúlyosabb betegeket hozták ide — meghalni... Még 1945- ben itt volt a tüdőgondozó is, amelynek várószobájául az osztály ebédlője szolgált. Eleve adva volt a fertőzés lehetősége, s szinte könyörögtem az anyáknak, hogy legalább a gyerekeket ne hozzák ide ... És ahogy a háború után erősödött, életre kapott az ország, a város, úgy kezdett lassan foszladozni, eltűnni az elkeserítő, reménytelen helyzét- kép. ötvenre már kiköltözött a sarki épületbe a tüdőgondozó, s húsz ágyra fejlődött az osztály. — Kicsit fellélegzettünk. De mint később kiderült, ez is kevés volt — jegyzi meg Csetényi Artúr. Még a tbc elleni küzdelemről szóló rendelet megjelenése előtt szóba került a kórház bővítése. S 1960 decemberében dr. Csetényi Artúr a hivatástudattól fűtötten emelt szót ennek érdekében egy megyei egészségügyi értekezleten. A népfrontban — mint később hallottam — áldozatkész segítőtársakra talált. És rövidesen megkezdődött az országban is egyedülálló kezdeményezés: kórházbővítés társadalmi munkában. 1961 decemberében adták át a három új kórtermet, melynek segítségével már egyszerre ötven beteget tudtak gyógyítani. S mindez mintegy 56 ezer forint értékű anyagból és több száz ember áldozatvállalásából született. — Csakhogy ezzel a kórházi osztály kinőtte az úgynevezett kiszolgáló helyiségeket! Ismét akcióba léptek a társadalmi munkások. A MÁV pályafenntartási főnökségének műszaki kara Tánczos Sándor vezetésével elkészítette az új öltöző, nővérszoba, röntgenhelyiség — egyszóval kiszolgáló helyiségek — tervrajzát. A faipari vállalat dolgozói készítették munkaidő után az összes ajtókat, ablakokat. Az alapozásnál a községgazdálkodási vállalat két szocialista brigádja serénykedett. Simon Béla, a villanyszerelést végezte. S szinte vég nélkül lehetne sorolni a neveket, mert körülbelül 500—600 ember nevét örökíti meg az a sokat forgatott kis napló, amelyben minden itt dolgozó társadalmi munkás nevét bejegyezték, s akik márciusban barátsági esten ünnepük meg a teljesen megújult kórházi osztály végső műszaki átadását. Miközben erről beszélgetünk, belátogatunk a kórtermekbe is. Az egyik szobában, megpillantva, nálunk az említett naplót, elkunyerálják azt a betegek, s böngészik; nincs-e ismerős név a társadalmi munkásépítők között, akiknek jóvoltából itt gyógyulásukat remélhetik. A másik négyágyas szoba a hazakészülőké. Egyikük. Perjési Béla —, aki a múlt év augusztusában bizony elég súlyos állapotba került a kórházba — néhány nap múlva már felesége és két kicsi lánya körében örülhet visszanyert egészségének. Amikor megtudom, hogy a Vastömegcikk Ipari Vállalat dolgozója, megkérdezem, nem volt-e része neki is az építkezésben? — Nem akartam dicsekedni vele — jegyzi meg szerényen — de két kocsi salakkal én Is besegítettem. Nem sok az egész, most már még többet is tennék, ha szükség lenne rá. Farkas Antal kisszállási boltkezelőt a felesége várja. A többieket szintén egy-egy kis család vagy az édesanya, s hogy rövidesen gyógyultan térhetnek haza, azt sok száz áldozatkész embernek köszönhetik. És nem ők az egyedüliek, hiszen a múlt évben már 160 beteget ápoltak ezen a kórházi osztályon, s 75 százalékuk teljesen gyógyult állapotban hagyta el a hófehér kórtermeket. Íme, dióhéjban ez a története, 1 háttere és szinte felbecsülhetetlen haszna a választásra készült beszámoló egy Szerény monda- tocskájának. Eszik Éva Kishúgom, a mester Két lány az élet elejéről, közel a húsz esztendőhöz. Vidámak, nevetnek, pezsgő rí tű áramlik körülöttük, ahogy dolgoznak, í két javasolta az igazgató Kecskemét legfiatalabb üzemében, a Pneumatikus és Hidraulikus Gépek Gyárában, amikor di- v éretre érdemes munkásokat kerestem, liiú kommunisták mind a ketten. Tassi Ilona a gyár KISZ-szervezet vezetőségi vgja, Kiss Irén pedig propagandista «'y an ott. Pár éve maguk sem gondolták, hogy \ risas-lány lesz belőlük. Aztán overált húztak, s elkezdték tanulni, hogyan lesz a szaktudásból meg a gép erejéből a célnak formált anyag — új gép, új szerez,un. Hat hónapja, hogy előléptek: ifjú szakmunkások az esztergályos műhelyben. Akkor határozták el, hogy megpróbálják eredményesebbé tenni magukat a gyárban. Élre törnek a munkában, példát mutatnak a fegyelemben, Olyan feladatokat vállaltak, amit csak gyakorlott „szakikra” bíznak a mesterek. Hat hónap mérlegében a próbatétel sikerült. Irén és Ilonka selejt nélkül dolgozik. Ritka dolog ez fél éve szabadult esztergályosoknál. A két lány mindezt mégis természetesnek tartja. Ahogy mondták, nem boszorkányság, hanem fegyelem és figyelem dolga az egész. Ennyi* akartam írni róluk. Aztán úgy adódott, hogy kétszer búcsúzkodhmk. Kézfogáskor ugyanis megkérdeztem, hogy a munka mellett, mi a helyzet a szabad idő és a szív dolgában. Ica erre így felelt: Arra még ráér, különben sincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Szakmunkást, nevel a bátyjából. Irén meg art mondta, segít a barátnőjének... Kaptam az alkalmon, hogy jegyzetem kiegészítsem. Ilyen téma ritkán adódik. Valaki szakmunkás lesz, s mindjárt az a gondja, hogy testvéréből is azt képezzen. Ilonkából csak úgy folyt a szó. amikor Sándor bátyjáról beszélni kezdett. Mondta, mondta, hol komolyan, hol meg vidáman, miként is történt. Sándor három évvel idősebb nála. ő protezsálta a gyárba. Addig-addig beszélt az igazgatónak, még a fiút felvették. Szavaiban csak arra vigyázott, nehogy megsértse a bátyós hiúságát, de neki se kelljen megváltoztatni az Igazgatónak adott, szavát: Sándor jó munkaerő lesz, garantálja, hogy szakmunkást nevel belőle. Hogy történt, mint történt — nem részletezem. Újból előkerültek a tankönyvek. Azóta, ha Ica délelőttös, minden este együtt tanulnak. De Irén is segít Sándor- , nak, amikor Ideje engedi. A fiú már be- I tanított, gépmunkás az esztergaműhelyben, j s az elmélet mellett, jól halad a gyakor- j lati tudományokban is. Kishúga a mester j ha csak teheti, napközben Is segít, taná- . csőt ad a bátyjának: így csináld, mert így könnyebb. Igaz, a szakmunkás-vizsga még odébb van, de Tassi Sándor családi patronálásn- nak már jelentkezett az első eredménye. Ica és Irén büszkén figyelte, hoav fog e. fiú munkához január másodikam Ez volt az első nap. amikor normában kezdte .i műszakot. Irénkének kicsit jobban csillogott a szeme, mint Icának, de ez már nerc tartozik ide. Sándor Géza A nép felölt'ei ötszáz munkaegysége volt aa elmúlt évben Sztankovics I.a- ,fosnának, a kisszállási Rákóczi Tsz baromfigondozójának. „Dolgos asszony, a mi érdekeinket képvse'i!” — mondták a a. körzet lakói, s őt jelölték községi tanácstagjuknak. Bán Gyula földművesszövetkezeti telepvezetőt Jakabszál- láson a 3. számú körzet fogadta el jelöltül. Jánoshalmán Farkas Erzsébet fiatal védőnő is kiérdemelte a nép bizalmát, községi tanácstagnak jelölték. Becsülik, tisztelik a község lakói Rózsa Imrét, a nyárlőrinci Petőfi Tsz főagronómusát. A 3. számú körzet jelölte tanácstagnak. (Tóth Sándor felvételei.)
