Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

1963. Január 27. vasárnap

Egy hangverseny tanulságai

A szervező válaszol

ff őrt"* volt, vidám és játékos. mint egy kölvökkutya. Kerek fekete szeme álmélkodó derűvel nyílt a világra és minden semmi-sée széles mosolyra indította, órák után hóna álé kapta az osztálynaplót és szinte berobbant a tanári szoba tiszteletet parancsoló csendjébe p oft iralftrpplvi^ íróas 7

tál szélére, álmát rágcsált, vagv kifl’'7éset. mesélt és nevetett, apró kis szüneteket tartott és újból mesélt. Szőkéék Janijáról. a!-'‘ va;as keo'-árre fii* és T>'Hkáról. aki mindig elvéti a helyes- írási vokat.

— Örökké mindent nagvbe+fi- vel írna — hullámzott belőle a nevetés, majd látva, hogy a többiek nem osztoznak az örömében. leugrott az asztalról kiszaladt a kertbe, a gyerekek kö zé ...

A bentmaradottak ielentőség- teljes pillantásokat váltottak egvmással. A kémiatapár a körmét piszkálta, néhánvan ettek, az igazgató úgy tett. mint akinek sürgős kereszipmléia akadt az iratok között. Végül Margit, az idős számtantanárnő törte meg a esendet:

— Ami sok, az sok — méltatlankodott — úgy szaladgál itt mintha a Váci utcában lenne. nem nedig komolv tanítónőként egv iskolában. A múltkor nekem rohant a folvosón. majd feldöntött, a gyerekek me« arcátlanul röhögtek raitam. Megláttátok az ilven még a mi te- kiniélvünket is tönkre teszi Ha valaki Pestről jött. azért tudhatná az illemet. . .

— Ez »kar gyerekeket nevelni’ — hagyta abba a Wv-ömou- Colást Róla. az agglegény kémiatanár _ Mert mi+ gondol a

fa

lu egv díván pedagógusról aki naphosszat kockás nadrágban futkos és olyan a frizurája. Elint a hör+önviselteké?

Az öreg Kerekes, az igazgatóhelyettes mindeddig némár szalonná zott. nem zavartatta magát Erre azonban letette a bicskát és közbeszólt:

— 4*# fcífcfín«1 valami kívülálló. hogy tüskebokrok vagytok nem pedagógusok. Miért bántja a szemeteket annvira az a lánv? Csak azért, mert szerintetek afféle ..mai” fiatal? De azt is tudjátok, hogy sok friss, érj dolgot hozott magával, ettől akarjátok őt is de a falut is megfosztani? Nem értelek téged Margit — pillantott a füzeteket iavítgató asszony felé — Emlékszem még. milyen kö- lyökmódra fellelkesülve érkeztél ezek közé az azóta veled együtt megvénült falak közé. Nekünk sok minden másként «került de azért azt a régi k>- bogást Margit azt nem szabad Bottá elfelejteni ...

A szobában zavart csend támadt. Mindenki megkönnyebbült. mikor a folyosón felharsanó csengő a tanítás kezdetét

ielezfce.

Nagy hallgatásokkal, érlelődő indulatokkal teltek a napok. Még Joli is észrevette, hogy nincs rendjén valami. Megle- vintc*',p a tckintotoVből felé csapó hűvösség vagy tétovaság. ettől aztán szótlanná váll konokul felszegte a fejét, ahányszor a tanári ajtaján belépett. Egyik este. mikor csak ketten maradtak az öreg Kerekessel.

kitört:

— Nem bántottam Őket Dezső bácsi örömmel, szeretettel jöttem ide. Éreztem, hogy nem nagv barátsággal fogadnak, de mindig hitegettem magamat: — Tévedsz Joli. eleinte mindenhol fgv megy. lassan, apránként szoknak össze az emberek.

A tegnapi gyűlés jutott eszébe. amikor szóvá tette néhány fiatalembernek, hogy más is volna a vilá«on. mint ulti meg iszogatás Ellene fordultak — kevés kivétellel — az egész társaság. Még azok is. akik titokban igazat adták neki.

Suttogóra fogta a hangját, mint aki titkot árul el:

— Pélek Dezső bácsi, komolyan félek. Megtalálom-e végre a helyem, vagy olvan leszek, mint az az öregedő szénasszonv. tudja az orvos fe1esé«e aki nvomasztö zsúnbkat ad és Pestre vágyik, ahogy mondja, jó társaságba. ..emberek” közé

Kffp' e« pierső az ablakhoz lénett. A csillagokkal letakart falut nézte, a messzire vilávfté aKlake-wne-Vet A sötA+ben alaktalan árnyéknak tűntek a hazafelé. vagy m-o-dba tartó falubeliek de Dezső felismerte őket.

— Nicsak a Marci. — nrven- -tezeit salát felfedezésének — •aoítvánvom volt. mondták, nagv ember lett belőle a tsz- ben. Most is biztosan odamegy — persze ultizni. Mindig is mestere volt- Tje lebet hogy a tv-t nézi. úiahhan rákarvatt Na. mi az Jolika, hát már el is hallgatott’ — kérdezte de nem fordult hátra. A fa,hit nézte. melvnek minden kis része lakója olvan jól Ismert, közeli volt számára.

— Nem az a fontos Jolika, hogy mások hol keresik az embereket — gondolkodott hangosan _ hanem hogy maga akarja-e megtalálni őket itt? Mert

vannak ám, persze nem mind hiba nélküliek Emberek vagyunk csak. s az emberség falun más körülmények között nyilatkozik meg. mint városon. Ha meg segítség kellene, itt volnánk mi. a „bölcs” öregek . . . — tette hozzá szelíd iróniával

Hallotta, hogv megreccsen a szék. Joli feláll, odajön mellé ás az ablaküvegre nyomja az orrát.

— És Margit néni? — kérdezte lemondó kíváncsisággal

_ Nem olvan nehéz eset —

ne

vette el magát az öreg — Csakhogy amikor 5 ideiött öregek és kono+tak voltak a házak szegények az emberek. Azóta a házak megfiatalodtak, sok minden megváltozott, ő meg lassan megöregedett. És tudja Jolika, a házakkal roés nem lehet mindent kicserélni Régi. rossz szokások emlékét hurcoljuk magunkkal előítéleteknek vagyunk a rabiai. A nehezén mi már túljutottunk, a többit maguknak. fiataloknak kell megjavítani. A jó szándék kevés itt tettekkel, jó példával kell bi- Tnmn'tnrtj . j

4* r>r-oo* ingaóra figyelmeztetően tízet ütött. Későre járt és a két pedagógus — az öreg meg a fiataj — szedelőzködött. A kapu előtt Joli szét! an bol- dOPsácrcfal megszorította Vorekes kezét Az öreg egyetértő cinkos mosollyal nézett utána mfg el nem nyelte karcsú alakját a sötétség. Aztán megnyugodva indult a házuk felé Nem történt semmi De talán mégsem tett el hiába ez a mai nat> ,..

Vadas Zsuzsa

Ki teremtette Hitlert?

Paul Rotha angol publicista

és rendező antifasiszta dokumentumfilmje, a Hitler Adolf élete, tiltakozást váltott ki Nyu- gat-Németországban. Szemrehányás érte a film alkotóit azért, hogy felelőssé teszik a német nagyipart, a tábornoki kart a Weimari Köztársaság bukásáért, és elhallgatják a „kommunista veszélyt”. Robert Neumann, a forgatókönyv társszerzője így válaszolt: „Hitlert nem a kommunisták teremtették, hanem a Ruhr vidék urai. A nagyipar megvásárolta a radikális jobboldalt. hogy a baloldali megmozdulásokat leverje.” A film spanyol vonatkozásairól így nyilatkozott Neumann: „A törvényes spanyol köztársasági kormányt Hitler Condor légiója és Franco leverte; a nemzetközi brigádok — amelyekhez nemcsak kommunisták tartoztak —, tehát a jogos spanyol kormányt támogatták..

Csütörtöki számunkban írtunk arról, hogy a neves szovjet zongoraművész — Borisz Gutnyikov — hangversenyének szervezése nem a legjobban sikerült. A külföldön is nagy népszerűségnek örvendő, kiváló képességű hegedűművészt Kecskeméten — sajnos —, barátságtalanul hideg, rosszul fűtött terem és gyér hallgatóság fogadta.

Felkerestük Vécsy György tanárt az Országos Filharmónia szervezőjét és megkérdeztük, mi volt az oka, hogy Borisz Gut- nyikov ennyire méltatlan fogadtatásban részesült városunkban?

— Az utóbbi napokban észlelt rendkívüli hideg és szokatlanul zord Időjárás — válaszolta — a magyarázata annak, hogy az Űttörőház nagytermét nem lehetett elfogadhatóan befűteni, bár a szokásos meny- nyiségnél 5 mázsával többet tüzeltek ed. Mivel Kecskemét a színházon kívül jól fűthető hangversenyteremmel nem rendelkezik, ajánlatos lenne, ha az Országos Filharmónia és a városi tanács művelődési osztálya úgy módosítaná a hangversenyek műsorterveit hogy kamarabérleti estekei csak az évad elején, szeptemberben, és az évad végén, április—májusban tartanának.

— Ugyancsak a nagy hideg

lehetett az oka annak — folytatta —. hogy kevesen vettek részt a hangversenyen. Például 150 középiskolás. 60 felsőfokú óvónőképzőé és 30 országos nevelőintézeti diákbérlet tulajdonosa közül — valószínűleg a szénszünet miatt — egyetlen egy sem jelent meg. Komoly szervezési és rendezési hibának tartom még azt is, hogy Borisz Gutnyikov hangversenye előtt egy héttel Kocsis Albert, két héttel Fischer Annie lépett fel városunkban. Még világhírű művészek vendégszereplése sem tudja minden héten a telt házat biztosítani.

Az elmondottakon kívül csak annyit kívánunk még megjegyezni, hogy a vállalatok kul- túrfelelősei akik az üzemi bérleteket kezelik, jobban figyelemmel kisérhetnék egyrészt a Szabadság téren felállított nagy hirdető táblát, másrészt a tulajdonukban levő egész évre szóló bérleti plakátot és időben gondoskodhatnának a bérletek kiadásáról

Véleményünk az, hogy kicsit gondosabb, figyelmesebb munkával a nagy hideg ellenére is melegebb fogadtatásban részesülhetett volna városunkban Borisz Gutnyikov hegedűművész.

—« —* 1

t

Kiss J. Zoltán: Tanya (akvared).

lett rá. s félretolta Horrorul akkurátusán összeszedte as asztalra szórt cigarettákat s vásaon- gubbonvának «sebébe tette

_ Nos. hallgatom magát,

mo

ndja el. amit kíván — szólalt meg az őrnagy.

GEORG HÓM ANN ELBESZÉLÉSE

Hamburgból származom. Az topám a kikötőben dolgozott vil- lanytargoncás volt. Tizenhárom éves voltam amikor meghalt An vám később féri hezment még. egyszer Ebbe én nem tudta rr bélén vugodm Örökké magam előtt láttam apámat s igen furcsa különös érzés volt. hogy más foglalta eí a helyét Egy Bzóval. elmentem hazulról Kó boroltam az országban Néhánv évei a Ruhr-vidéken töltöttem idfczaki munkákkal kerestem kenyerei a bányákban Ott — figv gondoltam — mindig lehet valamilyen elfoglaltságot találni De később már időszaki munka Bem akadt S ekkor megint nyakamba vettem az országot Kétszer voltam munkatáborban Olcsón megúsztam: összesen még egv esztendeig sem tartottak ott Aztán visszamentem a szülőföldemre

Akkoriban igen nehezen kapott munkát az ember, de nekem szerencsén volt, A hamburgi városgazdaságnak csatornatisztító munkás kellett Jelentkeztem Felvettek és egészen harminchétig kihúztam ott Abban az évben hallottam, hogy Ostburgban (szintén az Elba partján van ez a város, akárcsak Hamburg, de egy kissé lejjebb tőle) munkások kellenek valami hadianyaggyárba. Odamentem. A gyárban aknákat és tüzérségi lövedékeket csináltunk Ekkor én már tizenkét év óta tagja voltam a kommunista pártnak Hogyan meneked. tem meg a lebukástól és hogyan sikerült szabadon maradnom’ Az igazat megvallva, nem tudom Lehetséges, hogy azért, mert én nem törekedtem előre soha nem tartottam beszédet Valószínűleg mindössze ennyi » dolog magvarázata Szóval akárhogy akármint, de épségben megúsztam Volt munkám, amelyet elég jól megfizettek, volt lakásom, inni nem igen ittam, úgyhogy nyugodtan családot alapíthattam volna De nőtlen maradtam és most talán jobb is így.,.

Aztán kitört a háború. A helyembe- hamarosan valami lengyelt tetteik aki a keletről hozott munkások közül való volt. engem mez behívtak katonának. Jó másfél esztendőt lehúztam Franciaországban, aztán pedig végigcsináltam Rommellel az egész afrikai hadjáratot Majdnem ott is hagytam a fogamat. Az utóbbi másfél évet a keleti fronton töltöttem.

Vagy húsz nappal ezelőtt a század parancsnokom megdicsért az egész egység előtt, amiért elhárítottam egv tüzet az élelmiszerraktárban. amely mellett szolgálatot téliesítettem Felolvasták a parancsot, hogy intalmul hazamehetek szabadságra.

Lehetséges. he«y nem is éltem volna a szabadsággal, hiszen őszintén megvallva nincs kihez utaznom De vagy három nappal előbb, ahogy ez az Bset történt, levelet kaptam a barátomtól Max Wiesbaehnak híviák Együtt dolgoztunk az ostburgi hadianyaggyárban Naivon rendes volt hozzám. sőt egyszer még ld is állt mellet- 'em. amikor a mester, akinek valami miatt nem tetszettem befeketített a főnökségig Oh, Max osztáfyon felüli hegesztő! Még a gyár igazgatója előtt is tekintélye van.

Max levele a lock őzöm bösebh dolgokról szólt: ez egészséges amaz betegeskedik, az időiárás ilyen meg elvan, a gvárban minden a régi. De. ahogy mondani szokás, a sorok között olvasva éreztem hogy vaíam*

foglalkoztatja, nyugtalanítja őt. A levele végén ezt írta: „De ló lenne, ha sikerülne néhány napra haza ruccannod'” Arra gondoltam, lehetséges, hogy valami bal érte és most segítségemre, jó tanácsra lenne szűkbe ha egyszer lehetőségem van rá?

És elutaztam. Az első éjszakán csaknem hajnalig beszélgettünk Max-szal. A kővetkező napon ú«vis a délutáni műszakban dolgozott. Másnap este, amikor már megvacsoráztunk és kényelmesen f ittuk a füstöt. Mas közelebb hatolt hozzám Hangiát csendesebbre fogva mondta hogv be akar avatni egy különös ügybe.

Röviden a következét mondta él Az ervik éiiél — három héttel azelőtt, hogy én szabadságot kaptam — kopogtak Max aía+ián Már aludt. A kocogásra felkelt az ágyból.

— Ki az? — kérdezte Max az ajtóhoz lépve.

— Nyissa ld. A Gestapo.

Max. velem együtt, utálja a

■--- nem kommunista. de becsületes, egyenes, igazságos. Egyszóval igazi munkás... Amikor meghallotta, hogv éiieli vendégei a Oec+ano-rvrfbéVek. hirtelen megbújt az ajtó mögött. Mitévő legyen? Megszökni nem szökhetett hiszen a

lakása harmadik emeleti, a ráadásul csak egyetlen kijárata van. az, amelyik előtt a Gestapo emberei álltak Maxnál nem volt odahaza semmi törvénybe ütköző dolog. Ezért úgy döntött, legjobb lesz késedelem nélkül ajtót nyitni. Ezzel is mutatva, hogy a lakás tulajdonosa nem fél sem a letartóztatná tó], sem a házkutatástól, mert hiszen tiszta a lelkiisme- rete. Max így is cselekedett.

Három fekete egyenruhás lépett a lakásba

— ön Max Wiesbach? — kérdezte a Hauptmann. — A Ganz—Rehmer gyár hegesztője?

'— Igen.

— Víz alatt dolgozott már?

— Vágni kell? — kérdezte vissza kissé félénken Max.

— Vágni és hegeszteni.

Max elmondta, hogy katonakorában a flottánál teljesített; szolgálatot, ezért ismeri a víz alatti munkát.

— Rendben van. öltözködtök fel és jöjjön velünk — rendelkezett a Gestapo-tiszt.

Max és kísérőt néhány perc múlva már a gépkocsiban ültek. amely a ház előtt várakozott.

(Folytatjuk}

JOLI