Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

A bimtoa jövőbe Iáinak Kunpeszér ma és holnap A téli álmát alussza a kiskunsági pusztaság. Csak a szél hancúrozik pajkosain a ha­tárban. Nagy örvényeket kever a felkapott hókristályokból, hordja, viszi, imitt-amott kupa­cokba halmozza, 6 ugyancsak veresre tüaesítí az országúton igyekvő embert. A kunpeszéri tanácsháza előtt egy kiskabátoG. melegkendős asszony méltatlan­kodik: — Ejnye, az előbb takarítot­tam «3 a havat, s már megint befújta a szél! Odabenn a vb-etnök szobá­jában, vb-ülés folyik. Ne za­varjunk. Kopogtassunk be in­kád a falucska meglehetősen szűkös portájú. baráti közelség­ben egymás mellé húzódó ki­esi házaiba. Mi rejtőzik a kinti csend után odabenn, mi újság Peszéren? __ Hideg van. a fene enné me g! — szólít meg útközben egy meglett korú kucsmái férfi. — Talán a gyűlés dolgában jár errefelé? A mi családunkból a féleségem volt ott. Azt mondja, okos gyülekezet volt. Jól meg- mondogattáfc a tsz dolgait! A megyei tanácsba meg Varga Andrást, a megyei tanácselnö­köt jelölték és azt nagyon oko­san tették, merthogy Ismer­Foghúzás történetet hallót- iám m napokban Baján. — Hogy Szabó Pál tró kedvet kifejezésével éljek, egy igen Jimájszosf parasztember veit ez eset főszereplője, alá még egyénileg gazdálkodik. Egy napon iszonyúan elkez­dett fájni a foga, s ki aksar- ia húzatrn. Elment a fogor­voshoz. azonban nagyon sok­nak találta az 50 forintot, amiért az orvos vállalta vol­na a művelet elvégzését. Al­kudozni kezdett. Az orvos jó kedvében volt, $ azt az ígéretet tette, hogy érzéste­lenítés nélkül ingyen kihúz­za a rakoncátlan fogat, ha közben egy mukkot sem szól a páciens. A bácsi gondol­kodóba esett a javaslaton, s kérte, hogy kinn a várószo­bában dönthessen. Az orvos addig a többi beteggel fog­lalkozott. Hősünk pedig fogta ma­gát elszaladt egy mások or­voshoz, $ ott szintén előad­ta, hogy fáj a foga, szeret­né kihúzatni, természetesen pénzért. Ennek különösebb akadálya nem is volt, a fog­orvos beadta neki az injek­ciót, s kiküldte a várószobá­ba, hogy amíg nem érzi a hatását, addig várakozzon. Alig várta az öreg, hogy az előszobába érjen. óvatosan, lábujjhegyen kiment, gyor­san átszaladt a másik, orvos­hoz. — Doktor úr, rendben van, egy mukkot sem szólok, ha ingyen kihúzza a fogam. Úgyis történt. Az öreg szu­vas fog összetört a fogó alatt, de a páciens úgy tűr­te a vésést, faragást, mintha nem is az 6 fogáról lenne szó. Mikor kilépett az ajtón, az orvos ámulva törölte meg a homlokát: — Ilyen embert még nem láttam, aki érzés­telenítés nélkül ekkora fáj­dalmat elvisel! jük, gyakran eljön hozzánk, a szívén viseli az ügyeinket. Üti társam nyíl tszí vűsége meg­kapó. Az első pillanatban sejte­ni engedi: a napokban megtar­tott megyei tanácstagi jelölő- gyűlés nagy eseménye volt a fa­lunak. S amikor Papp F. Sán­dor portájára kopogtatok, csep­pet sem meglepő, hogy a rövid ismerkedés, barátkozás után er­re a gyűlésre terelődik a szó. — A legjobbkor iön most ez a tanácsválasztás! Ilyen alapo­san még talán soha nem hánv- tuk. vetettük meg tsz-ünk dol­gait. Sok veit a felszólaló ... S nem re itette véka alá a véleményét Papp F. Sándor sem. A hangzatos nevű Paraszt- becsület Tsz ugyanis kétmillió forintos deficittel zárja az évet. Szóba kerültek ennek oikai, s a régi hibák is a jelölő evűlésen. A megvet tanács vb-elnöke az őszinte beszéd hallatán az egész tsz tagságának felelősségérze+é- re aoellálva felvetette: miért tűrték, miért engedték mind­azt amit most ilyen nyíltan, harcosan bírálnak? — Többek között aztán én is kifejtettem — folvtatja Faop Sándor —, hogy nemcsak ben­nünk. és nem elsősorban ben­nünk volt a hiba. A korábbi vezetésűnk nem tűrte meg a be­avatkozást, nem igen volt ne­künk szavunk! Három év alatt most a harmadik elnökünk van. Nem akarom el kiabálni, de kez­dem szégvelni. hogy ezt az 58 éaies pesti embert nem egyhan­gúan szavaztuk meg. Ez most új levegőt hozott... de.;. Ami emnfrüSf a „<je” szócs­ka mögött rejtőzik, hosszú, szomorú história. Harmadéve egy azóta motorszerenesétlen- ség áldozatául esett fiatalember állt a Parasztbecsület élén. Me­rész. forrófejű vállalkozó volt, mindenbe nróbált bélekatvni — sikertelenül. A legnagyobb baj azonban az volt. hogv nem tűr­te el a mások véleményét, nem lehetett szavuk a tsz gazdáinak. Tragikus végű szeren rsétlen'séve után a szövetkezet akkori párt- titkára váltotta őt fel az elnöki poszton. Egyszerű szavaival ezt az időszakot Papo Sándor így fo­galmazta meg: — Az országban leszámoltunk a személyi kultusz idejével, de új elnökünkkel nálunk sajnos, felelevenedett e korszak néhány elítélendő vonása. A mi véle­ményünk megint nem számított. A ve7ető«ég spekulált, a maea zsebére dolgozott, s most aztán Erős jellem — Mit keres a férjed? — A cigarettát. Azért tette oda, mert le akar szokni a do­hányzásról. végre rendőrségi ügy lett be­lőle ... Pedig a szövetkezet gazdái idejekorán jelezték a járási szerveknek: nem jól van ez így! S bizony azóta is sokat em­legetik a járási tanács felelős­ségét. A bárányok téli elletése nem tetszett például a tsz gaz­dádnak, kifogásolták is, és még­sem hallgattak a szavukra. A megcsappant ellési átlagban lát­ták a kárát az elhamarkodott­ságnak. A járási tanács vb me­zőgazdasági osztálya közremű­ködésével Dunántúlon gyönyö­rű, nyolcezer forintos teheneket vásároltak, s hozták a peszéri sovány földekre. A savanyú, si­lány takarmányon két év alatt annyira tönkrementek a jószá­gok, hogy alig fele áron adhat­ták tovább, s ráadásul a takar­mány is pocsékba ment. Min­denáron fehérhússeriés tartás­ra késztették a szövetkezeteit, ám a helvi takarmány ezek tar­tására sem volt megfelelő, s csak most térhetnek át a náluk jól bevált mangalica tartására. Hol maradt a járási tanács el­lenőrző szerepe, amikor meg­tűrte, hogv a kétmillió forintos beruházással szarvasmarha-is­tállót építsenek a mocsaras te­rületre? S így lehetne sorolni a hibákat tovább. Am mindezek a jelölő gyűlés óta úgy vetődnek fel a község lakóiban, mint a múlt, amelyért drága árat fizettek. — Mert nasért akárhogyan is van, a felelősség alól ma­gunkat sem húzhatjuk ki — tol­mácsolja önmaga és társainak véleményét Papp F. Sándor. — Nagy szégyen ránknézve, hogy a 12 forintos munkaegységet is az állam jóvoltából kapjuk! Ez a nagy pusztaság korábban is eltartotta ezt a kis népet. Nem tűrhetjük, hogy most. amikor nagyüzemi módon gazdálko­dunk. ilyen rosszul menjenek a dolcsink. Mert van kiút. csak újból, egészen az eleién kelle­ne kezdenünk! — vallja szen­vedélyesen. Vissza kellene hívni a válla­latoktól a bajok miatt elpártolt tagjainkat — próbálja vázolgat- nj a kiutat Papp F. Sándor. — Biztosain szívesen jönnének, ha látják: biztató a mostani veze­tés, az évkezdés. A három és fél ezer holdas vetésünk gyö­nyörű. Olyan, hogy tavaly a legszebbik sem hasonlított a mostani leggyengébbhez. Az őszi szántás-vetéskor az elnök minden nap meglátogatott ben­nünket, valóban a szövetkezet gazdáinak tekint bennünket. Ti­zennyolc holdon almást telepí­tettünk az ősszel. Elértük, hogy a bárányok elletéséne február végén, márciusban kerül sor. Gondolkozunk a nawobh töme- eű nulvka-. liba-. izvön !)f. táson. Van rá hely bőven a ta­nyáinkon s az is pénzt boz-nq... Takarmányunk is akad. Es Var­ga András elvtárs is segítséget íeért. Azt mondom: lesz a mi szövetkezetünkből még jó gaz­daság! Urn^n fre^e volt ez a pár év a peszéneknek. de legalább akkora tanulság a táráid szer­veknek is. Most vém-e tiszta vi­zet öntöttek a pohárba. Papp F. Eándor és sok társa nem adták fel a reményt. Rendületlenül és in«*<*a! bíznak a kunpeszéri le- v minden bfzonv- nva! a járási szervek Is meg­tanulták a Paraag(br*-sület Tsz »m-íS-íinak intoin-dsál • rendkí­vül naw felelősséggel iár a nép bi-aima s azzal Jól kell *teár- kodrn! Peray Irén A nép jelő’fje A sárhalmiak segítőié Azt hiszel», kár volna elhall­gatnom, hogy a törékeny kis asszonnyal, Máté Ignácnéval — akiről ez az írás szól — sok éves személyes ismeretség fűz össze. Mint a kecskeméti járási népfrontbizottság titkara, több igaz emberről, kiváló társadal­mi munkásról szóló írásom köz­vetlen sugalmazója. Pedig aránylag ritkán, s rövid időre találkoztunk — jobbára csak egy-egy nagyobb értekezlet szü­neteiben, vagy a buszmegálló környékén —, mert mióta isme­rem, szinte mindig úton van. Fáradhatatlanul járja a kör­nyékbeli falvakat: Izsákot, La­josmizsét, Orgoványt, Kerekegy­házát és talán legtöbbet: Tisza- kécskét. Nem is csoda, hisz ez utóbbi helyen volt járási ta­nácstag az elmúlt négy évben. Mégpedig a faluközponttól ki­lenc kilométerre eső sárhalmi határrészen... Amikor most az 50-es járási tanácstagi választókerületben történt jelölése után az elmúlt négy év legszebb, legizgalma­sabb emlékéről „vallatom”, csendesen megjegyzi, hogy na­gyon nehéz feladat elé állítot­tam. Hiszen nemcsak ő, de so­kan vagyunk úgy, hogy mindig az a legizgalmasabb, amit éppen el kell intézni. És bizony sok „elintézni” való dolog akadt az elmúlt négy évben Sárhalnon, a rendszeres tanácstagi beszá­molókon és fogadóórákon túl is ... Hogy melyek voltak ezek? — Többek között a Tiszagyön- gye Tsz bekötő útjának építése, a tsz Búzakalász üzemegységének villanyvilágítása... — De ta­lán ezt meg sem kellene emlí­tenem, hiszen ha örömmel vál­laltam is, de szerény közvetítő szerep volt az ahhoz képest, amit még a sárhalmi emberek és sokan mások is hozzátettek... Érzem, ha nem „avatkozom’* be sürgősen — dicséretet, elis­merést ném váró szerénysége miatt, hamarosan zsákutcába fut a beszélgetés. Ezért emlékezte* tőül megjegyzem: — És a tapasztalatcserék» — Hát igen, azt valóban én szerveztem. Láttam: gondokkal küzdenek a gazdálkodásban, így 1961-ben nemcsak a sárhalmiak­kal, de mind az öt tiszakécs- kei termelőszövetkezetből egy buszra való emberrel elmen­tünk a fajszi Vörös Csillagba, azután a kecskeméti Aranyka­lászba ... — vallja még mindig szűkszavúan, de én tudom, hogy a nagy örömmel fogadott ta­pasztalatcsere alkalmával ké­szült felvételek azóta sem ke­rültek ki a kis irattáskából, amely mindenhová elkíséri... Amikor becsukom a jegyze­tem, még sok „apróság” kerül szóba. Családlátogatások, me­lyek során igyekezett eljutni idős vagy beteg választóihoz, akik fogadóóráin nem kereshet­ték fel őt, ha valami gondjuk, ügyes-bajon dolguk volt. így akadt rá a hetvenéves Subicz bácsira; a szívbeteg, járni is alig tudó emberre, akinek va­lamiféle adóval kapcsolatos pa­naszát intézett el a járási ta­nácsnál. De sok idős, beteg tsz- tagnak „járt ki” a szövetkezet­ből szociális juttatást, s intézte el fiatalok bérproblémáit az ál­lami gazdaságban. És bár most a község belterü­letén levő körzet vallja jelölt­jének, nem vált hűtlenné Sár­halomhoz sem. Hallottam ugyanis, hogy most is egy ot­tani kérés — az iskola villa­mosításának ügye — foglalkoz­tatja, s a járási tanács pénz­ügyi osztályvezetőiével e"y kis megtakarított pénz után kutat­nak, amivel ez megoldható len­ne... E. t. PETŐFI N£PE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér Pa Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető­a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési dH 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 Jéghegyek a Dunán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents