Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-23 / 18. szám
W«S. január 23, szerda 5. «{dal Kisfilmesek műhelyében FÉLÉV ELŐTT Ax elmúlt év tavaszán néhány lelkes dolgozó összefogott Baján és amatőr kisfilmes csoportot alakított. Felszerelés hiányában, megértő támogatás nélkül talán rég feloszlott volna a tíz embert számláló kis kollektíva. De a városi pártbizottságtól, a művelődési háztól, s később a megyei tanácstól is segítség érkezett. Eredmény: — a nemrég Kecskeméten megrendezett kisfilm-fesztiválon első helyezést értek el „Hatos névadó ünnepély Csávolyon” című filmjükkel. A művelődési ház égjük csendes szobájában — a kisfilmesek műhelyében — Wilhelm Józseffel, a csoport vezetőjével beszélgetünk. Elsőnek legújabb szerzeményüket — a montázsasztalt — mutatja nem titkolt ölömmel. — Jelenlegi készletünk — sorolja — 30 tekercs film, egy vetítő és 7 felvevögép, melyből hat a tagok magántulajdonát képezi. Sajnos, anyagi gondokkal küzdünk, felvevő állvány kellene és a belső felvételekhez technikai felszerelés. Mivel eddig Pesten nem a legjobban hívták elő az általunk készített filmeket, az idén ezt :s szeretnénk Baját erőből megoldani. Ehhez szintén felszerelésre, vegyszerekre van szükségünk. Ax általuk kért eszközök beszerzése — úgy vélem — nem lenne felesleges pénzkidobás. Hiszen nem öncélú, haszontalan szórakozással töltik itt el jóformán minden szabad idejüket, hanem igyekeznek a város, a köMegkeídődtek Moszkvában a baráti társaságok együttműködési tárgyalásai MOSZKVA. (MTI) Mint már jelentettük, Kristóf István főtitkár vezetésével Moszkvába érkezett a Magyar- Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, hogy a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal megvitassa és aláírja az 1963. évi együttműködési rnunkatervet. Kedden délelőtt Nyina Popova, a külföldi baráti és kulturális kapcsolatok szovjet társaságai szövetségének elnöke fogadta az MSZBT küldöttségét, majd a Magyar—Szovjet és a Bzovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői megkezdték az együttműködési munkatervről folytatott tárgyalásaikat zösség életét minél jobban, kifejezőbben megörökítem. Kíváncsian forgatom szépen, gondosan összeállított munka tervüket. Két módszertani Kisfilm elkészítéséről ad számot — egyik a már említett névadó ünnepségekről, a másik az úttörőkről szól. Most készülnek felvételek a KISZ-esküvőkről és két film forgatását szeretnék rövidesen megkezdeni. Az első módszertani film lenne a moderntáncklub munkájáról, a második a művelődési ház életéről nyújtana átfogó képet Még nem döntöttek: — riport-, ismeret- terjesztő vagy dokumentumfilm jellegű legyen-e? Majd megvitatják. Főleg a riport- és a do- kumentumfilm érdekli iket. Ilyen formában akarják rögzíteni a Bajai Állami Gazdaság szőlészettel és borkészítéssel kapcsolatos munkafolyamatát is. — Bajáról, mint fürdővárosról is fogunk kisfilmet készíteni. Aztán jó volna a közönség részéről elhangzott kívánságoknak megfelelően az embereket érdeklő jelentősebb eseményekből heti híradót összeállí- ani. Ezt egyelőre tárgyi feltételek hiánya miatt nem tudjuk megvalósítani. De talán egyszer még sor kerül rá ... Szakember nincs közöttük, mégis a filmek minősége, eszmei, technikai színvonala egészében jónak mondható. Egyrészt azért, mert szenvedélyesen szeretik a filmezést, másrészt fontosnak tartják állandó továbbképzésüket Kapcsolatot tartanak Lukács Antallal, a Hunnia Filmgyár dramaturgjával és elhatározták. hogy a városi pártbizottság által biztosított autón többször felkeresik a Bács-Kiskun megyéi Filmhíradót. Ursxágsxer t *» új, ígéretes jelenségei a népművelésnek az amatőr kisfilmes csoportok. Ebbe az utóbbi időben kibontakozott és hatalmas fejlődésnek indult mozgalomba kapcsolódtak be bátor kezdeményezéssel és eredményesen a bajai kisfilmesek. Nem szórakozásból, hanem a közösség életének fontos szakaszait rögzítő, a filmkulturáltságot tudatosan fejlesztő művészeti csoportok felelősségével, segítőkész szándékával. Sok sikert és tökéletes felszerelést kívánunk számukra.... Vadas Zsuzsa —■ van... Itt ez a papír, ezen rajta a cím. A rendőrkapitánnyal telefonáltunk is oda, hogy pontosan tudjuk-e a címet. Jókora egy bolt ez. — Ismerem — mondta Azi- *ov, miközben a papírszeletre pillantott. — Na, szóval ott állok előtte a sorban... — Mikor? — Ma volt ez, parancsnok elvtárs! Délelőtt tíz órakor. Szóval beálltam a sorba, vártam. Mögöttem valami öregember állt. Lassan jutottunk előbbre. Végre már közvetlenül az ajtó előtt álltunk, mi következtünk, fcogy bemenjünk a boltba. Ekkor az öregember, aki a hátam mögött volt, hirtelen azt mondja: „Otthon felejtettem a jegyet” Hát mitévő lehet ilyenkor az ember? Mondom neki, szaladjon gyorsan el érte. — S elszaladt? — El... Telik az Idő, de az »reg még mindig nincs. Én már a cukrot is megkaptam, és az öreget nem látom sehol. — Végül nem is ment vissza? — Nem. A fene se törődik vele, gondoltam aztán. Az ő dolga. Lehetséges, nem volt elég pénze, vagy valami egyéb ... De én nem tudtam tovább várni, a gyerek a karomon. Elmentem. Megyek a villamoshoz. A piacra indultam. Elérek a megállóig és képzelje, ki mást látok, mint őt — Az öreget? — Öt magát. Oda akartam menni hozzá, hogy megmondjam, minek teszi bolonddá az embert. Aztán meggondoltam. Nem tudhatom, mi lehet az oka. hogy Így tett az öreg. Igazam van? Azizov bólintott. — És nem mentem oda hozzá. Aztán meg már jött is a villamos. Én természetesen az első ajtónál szálltam fel, a gyerek miatt. Végre elindultunk Két megállóig csendben mentünk, de ahogy a harmad! Khoz közeledtünk, elkezdett lármázni, veszekedni. — Ugyanaz az öreg? — Ugyanaz. „Ellopták a tárcámat” — kiáltotta. Nem is figyeltem volna oda, hiszen megesik az ilyesmi. De amikor tudom, hogy hazudik. — Honnan tudta, hegy hazudik? Magyarázza ezt meg kérem részletesebben. Ez nagyon fontos. — Azt kiabálta: „Ellopták a tárcámat, benne voltak az élelmiszerjegyek is.” Én pedig nagyon jól tudom, hogy semmiféle jegy nem volt abban. — Részletesebben, legyen szives. — Az üzlet előtt teljesen kiforgatta az öreg a levél tálcáját. A jegyeket kereste. Akkor nem voltak ott. Most meg hirtelen előkerültek ... Hát ki hiszi ezt el? Igazam van? — Folytassa, kérem — mondta Azizov, akit egyre jobban érdekelt az asszony minden egyes mondata. — Hát, ami utána történt, azt már ismerik... Ja, igen! Amikor a tolvajt a háztetőn elfogták, én ife bementem oda a ház udvarára. Sok nép összeverődött ott. Szétnézek, hát látom, hogy az öreg áll mellettem. „Ej, te ilyen, olyan — mondom neki — Miért feketítesz be egy embert árt- tlanul? Hiszen a jegyek nem voltak nálad.” Ekkor mindenki felzúdult, mert a rendőr és a katonák előhozták, akü elfogtak. Én is kiváncsi voltam, hát elbámészkodtam. Aztán, amikor szétnéztem, már csak hült helyét találtam az öregnek. A rendőr is kereste, de nem akadt rá. Én meg arra gondoltam, szólni kell a rendőrségen. Hiszen nem lehet egy embert ártatlanul .. Különben miért tűnt volna el, igaz, parancsnok elvtárs? — Mindent elmondott? — kérdezte Azizov. Alig szólalt meg a csengő, a legénykék elözönlötték a folyosót. Akkora zajjal, hogy az ember saját szavát se értette. Meg is kellett ismételnem a kérdést: — Hová, öcskös? — Hazafelé. — Feleltél? — Nem. Látszik rajta, hogy nem tud hova tenni. Nem tartozom az iskola tanári karához, mi jogon faggatom hát? — Légy szíves, káskomám, nyilatkozz a sajtónak. Szélesre szalad a gyerek szája és várakozva lesi a ceruzámat. — Neved? — Horváth Gábor. — Hányadikos vagy? — Negyedikes. — Hogy tanulsz? — Kitűnő rendű voltam. — Na, akkor a nagy vakációt nem kellett elrontanod tanulással, ugye? — Fenn voltam Bodrogkővár- alján, a hegyek közt a nagyné- némnél... De azért sokat olvastam... Azt nagyon szerelek. — Hogyan készülsz a félévre? — Hát... úgy, mint eddig. Egy kicsit jobban megnyomom a gombot. Már egész gyereksereg áll körülöttünk, kíváncsian nyújtogatják a nyakukat. S amikor faggatni kezdem a két legközelebb állót, a negyedikes Lakatos Tamást és a másodikos Illés Gábort, valósággal megrohannak a többiek. Tomi „korizott” a szünetben, Gábor se sokat törődött volna a tanulással — hiszen jeles volt az elsőben —, ha nem biztatgatják a szülei, hogy olvasson legalább, hiszen az tanulás, meg szórakozás is egyszerre. — Engem is tessék kérdezni, engem is tessék kérdezni! — harsogják kórusban. De amikor válaszolni kellene, hogy ki hogyan készül közülük a félévi bizonyítványosztásra, csak a vál- iukat vonogatják: mi van abban? Máskor is készülni kell az órákra, mögt is. A nagyobbak egyike készségesen kísér el az igazgatói irodához. Radó Vili nyolcadikos. Ö már jobban megérti, hogy miről érdeklődöm. Persze, hiszen a felsősök már maguk is tudják, „hol szorít a cipő”, miből állnak jól, miből gyengébben. Vili biflázgatta az oroszt, a kémiát, meg a magyart a szünidő alatt, hogy a félévre sikerüljön kijavítani a karácsony előtt „becsúszott” hibákat. — Pedig cseppet se ízlett I Szívesebben csavarogtam volna — Amit tudtam, mindent elmondtam. — Még nem mindent. — Szemin egy tiszta lapot vett a kezébe. — Hogyan nézett ki ez az öreg? írja le az arcát, a ruháját, a sapkáját, milyen magas, hány éves lehet körülbelül? Az asszony gondolkodott egy darabig, aztán viszonylag pontosan leírta az öreg külsejét. Azizov Szeminhez hajolt, s halkan mondott neki egy-két szót. Utána Szemin kiment. Amikor visszajött, Orudzseva elé tett néhány fényképet. — Mondja, nincs véletlenül ezek között annak az öregnek a fényképe is? — Azizov kíváncsian, várakozással nézett az asszonyra. Orudzseva végignézte valamennyi képet. — Nincs közte — mondta határozottan. — Ezek mások. Egészen más emberek, parancsnok elvtárs. — Köszönöm, Orudzseva elvtársnő. — Azizov felállt. — Segített nekünk. Ha eszébe jut még valami, csak telefonáljon. Ide írom, erre a papírra a telefonszámot. Az asszony gondosan eltette a papírszeletet, karjára vette a gyereket és kiment. ÍFolytatjukJ a „faluban” — Pesten töltött* ugyanis a szünidőt Ilyen előzmények után kíváncsian vártam, mit fog mondani Nagy Antal, a Kecskeméti IL Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. — Jól kezdtük az évet. Három nappal később indult ugyan a tanítás az átalakítás miatt de végre rendezettek a körülményeink. Szilárd a tantestület is. Áz idén először mondhatjuk el, hogy nagyjából a tavalyi állománnyal kezdtünk. A tanulmányi eredményekben 3—4 tizen javulást várunk. Tavaly 3,16 volt az iskola átlaga, az év végéig azt hiszem felvisszük 3,5 fölé. — A tantestület hangulata tehát bizakodó? — A pedagógusok munkájának megkönnyítésére hozott intézkedések hatása. S bár az új tanterv szerint csak szeptembertől dolgozunk, a szellemét máris érezzük. — Az idén először nem osztályozzák félévkor az elsősöket. Nagy könnyebbség ez? — A gondolat nem új, most azonban végre keresztül is vitték. Persze, kevesebb lett vele a munkánk, de nem ez a legfontosabb ... Amikor a kis apróságok elkezdik az első évet, egy fél év kell ahhoz, hogy megszokják az Iskola fegyelmét Másrészt viszont karácsony tájékán érnek el odáig, hogy megismerik a betűket. Üjabb három-négy hónap kell ahho& hogy megtanulják a betűkapcsolást ... Mi pedig félévkor lehetőleg igazságos véleményt kellett adjunk az osztályzatokban az előmenetelükrőL Ez bizony hiábavaló erőlködés volt. Most azonban év végén nyugodtan és felelősséggel osztályozhatunk. A kecskeméti IL Rákóczi Ferenc általánosban tehát azt láttuk, hogy nyugodt a légkör, kapkodás nélkül várják a fáévet amelyre a közbejött szénszünet miatt a szokásosnál később kerül sor. Itt is — de valameny- nyi általános és középiskolában — február 9-ével zárul a tanév első fele, 9-e és 16-a között pedig megtartják a tantestületi értekezleteket. Az érdemjegyeket most szűkebb körben az osztályfőnök vezetésével megtartott rövid értekezleteken állapítják meg. S a félévi értesítőket február 16-án kapják meg a tanulók. M. JU Nagy kisfflmek A Borba nemrégi szám Nagy kisfilmek címmel beszámol az 1982-ben nagy sikert étért jugoszláv rajzfilmekről. 12 évvel ezelőtt néhány lelkes fiatalember a semmiből teremtette meg a jugoszláv rajzfilmgyártást. Ma ezeket a filmeket az egész világon ismerik és több nemzetközi fesztiválon kitüntetést nyertek el. A cikk első helyen Dusán Vukotics Hangverseny gépfegyverre című filmjét említi meg; a Cowboy Jimmy után a figyelem Vukotics felé irányult, akinek kivételes rajztudása és szellemes allegóriái mindig megfogják a közönséget. Vukotics Piccolo című rövid- filmje is nagy sikert aratott rajzainak könnyedségével, Surrogat című filmje pedig Oscar- díjat kapott Hollywoodban. Vat- roszlav Mimica Az inspektor hazatér című rajzfilmje expresz- szionista hangulatot áraszt és a bűnügyi filmeket gúnyolja ki. A fotográfusnál című filmje kifigurázza a fényképészeket, •' egyben bemutatja a mai városi embert, aki csak akkor tud mosolyogni, ha a fényképész kéri. Ugyancsak világsikert aratott és feltűnést keltett Vlado Kriszta Don Quijote című absztrakt filmj*.
