Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
Hajnali őrjárat Országutakon a közlekedési rendőrrel A holdvilág virradatkor jóformán alig halványodott el. Az 5-ös számú — budapest—szegedi — főútvonal kecskeméti Szakasza mellett húzódó házak ablakainak legtöbbje is még sötét. Nincs — a nyáron megszokott — dübörgő zaj, amely háborgatná a csendet, olyan gyér most a forgalom. Nem is csoda! Mínusz tíz-tizenkét fokot jelzett hajnali híradásában a rádió —, s az ilyen hideg, és a sikos út, nem valami csalogató a járművezetők számára... Ritka „vendégek* Az oldalkocsis motorkerékpárról Polovics József őrmesterrel, a közlekedési rendőrség járőrével, lassított tempóban haladva figyeljük az utat. Hóakadály nincs sehol, az út mindenütt jól járható. A hóeltakarító gépek már dolgoztak itt, látszik a nyomuk. A kemény hidegben szívós munkát végző munkásaiknak ezúttal segítségére volt az éjszakai hófúvás: a szél több kilométeren keresztül az árokpartokra „söpörte” szét a havat. Lajosmizséig. s onnan vissza Kecskemétig, 11 teher- és személygépkocsival találkoztunk psupán. Kerékpár még csak véletlenül sem került utunkba. Két helyen hátitáskás kisiskolások bandukoltak a hóban — semmi több. Ez volt mindössze a reggeli „forgalom” ezen a máskor jóval mozgalmasabb országúton: A város határába érve, a temetők szomszédságában, a közlekedési járőr megáll. — A benzinkút! Kérdezzük csak meg — javasolja —. hány gépjármű vezetőnek szolgált ki üzemanyagot nyitás óta a kútkezelő? Ambrus Józsefné így válaszolt: — Heggel hattól, délelőtt kilenc óráig 10 gépkocsiba benzint, 15-be pedig gázolajat tankoltam. Főleg vállalati gépkocsik voltak ma itt. Az egyik, a Baromfifeldolgozó Vállalat kocája, most ment el az előbb. — Motorkerékpárosok? — Azok ilyenkor ritka vendégek nálunk. Napjában egy- kettő, ha akad..a Lakitelekre igyekszik A békéscsabai betonúton még olyan forgalom sincs, mint a budapestin. Már hat kilométert hagytunk magunk mögött, s csupán a repülőtérig közlekedő autóbusszal és egy lovaskocsival találkoztunk. „No hiszen, itt sincs sok látnivaló, forduljunk vissza” — akarom mondani a közlekedési járőrnek, amikor a jobb oldalon ásóval a vállán, kezében meg valamilyen kaparó szerszámmal idősebb ember tűnik fel. Közvetlenül mellette fékezünk. — Nagy József vagyok — nyújtja a kezét az útonjáró —, a Kecskeméti Pályafenntartási Főnökség 10-es számú pályamesteri szakaszának vágánygondozója. — Hova igyekszik most? — kérdezzük tőle. — Lakitelekre. Az utamba eső vasúti átjárókat és a váltókat tisztítom meg a rájuk tapadt fagyos hótól. Ma hét váltóról „nyestem” le a havat, hogv a vonatok az egyik vágányról a másikra könnyen, biztonságosan térhessenek át. Negyedórája a repülőtér melletti átjárót tisztítottam meg, g most onnan jövök... — Rossz lehet ebben a hidegben dolgoznia — vetjük közbe. — Hozzászoktam már! Különben is, ha mozog az ember, nem fázik. Stop Nemsokára ismét a városban vagyunk. A belterületen már jóval élénkebb a forgalom, egyes helyeken a járművek szinte egymást érik. Mint például a szegedi úti sorompónál is, ahol az új KRESZ az eddiginél nagyobb önállóságot biztosít a járművel áthaladóknak: nem ír elő kötelező megállást, vagy korlátozott sebességet — a sebesség meghatározását az adott körülményektől teszik függővé. A városi forgalomra különben általában mindenütt a fegyelmezett közlekedés jellemző. Ennek voltunk tanúi a Kecskeméti Katona József Gimnázium előtti útkereszteződésnél is. Ott az új KRESZ előírásának megfelelően a városból kivezető és a kórház felőli főútvonal jobboldalán „stop” feliratú tábla figyelmeztet a kötelező megállásra. Ugyanennél a kereszteződésnél láttunk egy másik, új táblát is. amely — a közelben két iskola van! — a gyermekek átkelőhelyét jelöli meg. A Kecskeméti Közlekedési és Gépjárműveket Ellenőrző Csoport e havi statisztikája kedvező: működési területén eddig egyetlen — szerencsére nem súlyos — baleset fordult elő csupán. Polovics elvtárs bizakodva jegyzi meg: „Ez az év is jól kezdődik!” Ehhez még csak annvit fűznék hozzá: reméljük, jól is végződik! i.. K. A. Kedves színfolt Korszerűsített, kibővített új virágboltjában fogadja vásárlóit a kecskeméti Boldogulás Tsz. Az üzlethelyiség mögött mosdó, öltöző és előkészítő teszi könnyebbé a munkát, a raktározást. A mintegy 350 ezer forintos ráfordítással kicsinosított, kibővített üzlet méltó ékessége a szép Rákóczi útnak. (Pásztor Zoltán felvétele) A meffbecsülf ©mb©r (Tudósítónk írja.) Borotán is javában folynak a jelölő gyűlések, negyvenkilenc községi, öt járási és egy megyei tanácstag jelölésére kerül, illetve került sor. Részt vettem egy érdekes jelölésen a külterületen. A 38. számú körzet lakói Galics Pál tanyáján gyűltek össze erre az alkalomra. Igen rossz idő volt, de így is eljött a választóknak a nagy többsége. Egy helybeli kisiparos, pontosabban a ktsz dolgozója volt a jelölt: Bajai János. Ismerik és megbecsülik a község lakói, hiszen már az előző alkalommal is megválasztották tanácstagnak. Mint a művelődési állandó bizottság elnöke, nagy segítséget adott a tanácsnak. Ö látja el a község könyvtárosi teendőit is, s jó gazdája a háromezer kötetnyi könyvnek. Ettől a megbízatásától még itt sem tudott szabadulni: a jelölő gyűlést is felhasználta egy kis buzdításra, mondván, bárki részére jó szakkönyveket tud kölcsönözni. A megbecsült embert egyhangúlag jelölték tanácstagnak. Bíznak benne, ezután is jó képviselője lesz a választópolgárok, a község ügyeinek. F. S. PETŐFI N8PE Téli kirándulók A zord téli időnek vannak örömei is. Ezrével lepik el a kirándulók a hegyes, dombos vidékeket, szánkózásra, síelésre alkalmas lejtőket. Képünkön: egy vasárnapi kiránduló csoport eáfrat vet a budai begyekben. Ittasan vezette a vontatót Pólyák Jenő bácsalmási traktoros a múlt év szeptemberében azt az utasítást kapta, hogy egy kétpótkocsis vontatóval és négy rakodómunkással a bácsalmási vasútállomásról műtrágyát szállítson a tsz raktárába. Amíg az emberek a vontatóra rakták a műtrágyát. Pólyák az utasellátóban fröccsözgetett. Egy óra múlva ittasan vezette jármüvét a raktárhoz. Ütközben azonban a második pótkocsi leszakadt, szerencsére azon nem tartózkodott senki. A rakodó- munkások figyelmeztették a vontatóvezetőt a megállásra. Pólyák Jenőt a bajai járásbíróság bűnösnek mondotta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntettében. s ezért őt munkabérének 15 százalékos csökkentésével nyolc hónapi javító-neve- lőmunkára ítélte. Az ítélet nem jogerős. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1, szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 25-19. 25-16 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l t Telefon 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Flőfizetési dii 1 hfthapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: Index: 25 065 Modern Botond Ki ne ismerné Botond történetét, aki buzogányával akkora rést ütött Bizánc bronz kapuján, hogy egy hatesztendős gyerek vígan ki- és besétálhatott rajta. Gondolom, milyen mérges volt a bizánci császár a mokány kis magyarra, amiért összetörte a drága kaput. De nem is erről akarok írni. hanem arról a téves hiedelemről, ami „fennállásom” negyedszázados ideje alatt bennem élt anélkül, hogy a legkisebb kételyem is támadt volna iránta. Azt hittem ugyanis, hogy a Botondok kora régen lejárt, s a mai ember örül, ha a pincéből fel bírja vinni a szenet a második emeletre, nemhogy még a Botondéhoz hasonló ,produkcióra” vállalkozna. Ez azonban nem így van, mert reggelenként éppen az ellenkezőjéről győződöm meg. A ház, amelyben lakom, meglehetősen nagy és erős kapuval van ellátva. Igaz, hogy nem bronzból, hanem fából készült ez a kapu. de igy is elég erőt igényelhet a betörése. Már pedig ezt a kaput reggelenként benyomva találom, ami fényesen bizonyítja, hogy él még Botond. Este 10- kor bezárják a kaput, s aki kint van, kint van, aki bent van, bent van. Házmester ugyanis nincs, s hiába zörgetne a kintrekedt kulcs nélküli halandó, nem nyitják ki. Magam is többször aludtam már szállodában, vagy valamelyik ismerősömnél, mert képtelen vagyok arra, hogy betörjem a kaput, kulcsom pedig nem volt. A zárjaiból kifordított kapu azonban elemi erővel bizonyítja, hogy egy nagyon eres ember lakik a házban, aki nem riad vissza ilyen akadálytól, hanem nekifeszíti ara- szos vállát, egy-két nyomás és recsegve enged a nyers erőnek a vaskos alkotmány. Hogy bevalljam, kicsit félek is, bár lakótársaim külsejét szemlélve, nem vagyok képes rájönni, ki hordja az egyszerű zakó alatt ezeket a titánt izmokat. A nyári trikói időkre visszaemlékezve, úgy tudom, hogy valamennyien vézna, spenót-izmú emberek vagyunk ott a házban (nem sértésnek szántam), de biztosan akad valaki, aki zseniálisan rejteni tudja roppant testi erejét. 4 ház férfi lakói (mert ugyebár a gyengébb nem tagjai nem jöhetnek számításba) nyilván egymásra gyanakodnak. Én azonban nyilvánosan kijelentem, hogy ram senki ne gyanakodjon, mert nem én var ok a rejtélyes Botov’ Ti- szont, ha valah' a- puromboló hős é- re fény derűin -yy- rabecsülésem eléül hajlandó vágyó': lőtte térdet és fejet hajtani. .. Ha ugyan megelégszik ennyivel! G. S.
