Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

1963. január ti, kedd

i.

Színházi notesz

4 kellék

í un olyan színdarab,

amelyiknek az előadásán a dísz- let kap tapsot. Máskor egy-egy szép kosztüm is kivívja az elismerést. Ein eddig — mint egyszerű bérletes néző. aki pihenni, •szórakozni, ha lehet gyönyörködni, s netán okulni jár a színházba — még soha nem vettem észre, hogy a kellék is valami. Pedig az bizony! Most a Tamási bemutatón meggyőződtem róla.

Kezdődött azzal, hogy a szép havadi jegyzőné — a darab szerint valamikor 1946-ban — a székelyesnek szánt szobájában jött-ment igen divatos öltözetben. Városias, légies teremtés, tele nosztalgiával, szerelmes vágyódással. távoli férje után — miért ne várná ilyen igazi mai eleganciával haza a fogságból. Se nem főz. se nem takarít — ® rra ott a kiscseléd — ő csak vár, vár szegény, igazi székelyes szobájában, ieazi pesti divat szerinti ruhában... Nem csap be hozzá sem az akkori élelmezési nehézség, sem e—-ób hiányosság <— ő a régi. Ahogy öt éve hagyta ott az ura. Az ura. aki később szintén felveszi öt év *'1-" elegáns ruháját, amely se nem fcő. se nem szűk — nem fogyott és nem hízott a fogságban •— mintha ráöntötték volna.».

•»* ágy alatt oedig egy tcalódi hegyes orrú, tűsarbú to- panka: 1962—63-as fazon. Nagyon bántotta a szemem, ez a »kellék”, de hiába Kláris félti uzta és abban sétálgatott tüntetőén. Volt rá «ka. megelőz* a divatot lfl esztendővel...

Bejött aztán egv szén virágos feg is, a tiszta szagú, tavaszi Illatú szobába. Az ágat a kujon (szerelemre áhítozó kántor hozta. Ee mivel szerelme nem talált (viszonzásra. dühösen rázni kezdje az ágat — s a virágok és levelek csörögni zörf-mi kezdtek, teellék volt ez is. Tudtam róla. addig is. de ágy tettem, mintha Bem venném észre. Aztán esör- gjett* mée más is. akinek esek feeze ügyébe került S éa mindannyiszor rádöbbentem nézői mivoltomra, s becsapott, meg- esafetatt emfceraefe érezftem magam. misst ®z a havai® Jegyző, amíg meg nem győződött élettársa hűségéről

Még szerencse. hogy roeavigasztalt a fail ingaóra látványa. Az — úgy tetszett — mintha igaza lenne. De az se baj ha jelkép, hiszen nincs szerepe a történetekben —- gondoltam. Az ám, de hazajött a férj, s szavaiba beüeszőtte a faliórát is. amely ki tudja mennyit ketyegett. sétált, amióta ő távol volt hazuról. S rögvest feltűnt az óra sanyarú állapota, mert nem járt szegény. Állt, ki tudja mióta, s ezt a gazdája sem vehette észre — szerepe szerint De a közönség az igen. Az észrevette és kuncogott. A kellék volt az oka.

A második felvonás végén jól ellátták a teddide-teddoda bíró baját az asszonyok, s büntetésül be akarták zárni egy oldalsó szobába. Igen ám, de nem nyílott az ajtó. Rázták, rázogat- ták, csak úgy rengett a díszlet, mind hiába.

— Vigyétek körbe! — találta fel magát valaki a szereplők közül És vitték. De közben a kulisszák mögött is észre veti étiét a helyzetet és evorsan kinyitották a lékallantyúzott ajtócskát.

— Na. kinyitották. Mégiscsak erre vigyétek! — mondta fel- tóhajtva az előbbi találékony színész, s az asszonyok visszahozták a bírót

— Ezt nálunk úgy hívják, hogy sajtóhiba! — súgtam a mellettem ülő nejemnek.

— De e*t rajtad kívül csak kevesen vették észre, nem úgy mint a ti sajtóhibáitokat — tromfolt le mérgesen. — Figyeld inkább a darabot, ne a „bakikat».

— Azt figyelem, nem látod..; — súgtam vissza némi szégyenkezéssel.

S attól kezdve nem volt semmi baj. A színészekre figyeltem, s nem bántam meg. Mert ők ’*?»zán megtették ami tőlük telett.

Fütyültek a rakoncátlan kellékekre.

F. Tóth Pál

jfcwrriAw este 6 árakor Kecskeméten, a művelődési ház Szi- ledy Károly u. 8. sz. alatti Ifjúsági klubtermében nyilvános vitaestet rendez a városi tanács művelődésügyi osztálya (Tamási Áron: Boldog nyárfalevél című színművéről és ennek kecskeméti előadásáról.

í

A feltett kérdésekre az író: Tamási Áron, és a rendező: Seregi László, valamint a darab főszereplői adják meg a válaszokat. Az érdekesnek ígérkező rendezvényre a helyi színház- barátokon kívül a Magyar írók Szövetsége drámai szakosztályának több tagja is bejelentette részvételét.

Yenem két könyvet

A Kópiásokat meg kellett venni, ez « magyar „Ordasok. között", sláger, szóval ez keli Meg is vettem, belefogtam, de alig jutottam a 13. oldalig, fel is bosz- szankodtam, Ez a lap ugyanis — mintha csak úgy bele lenne ragasztva a könyvbe ■— nincs semmiféle értelmes összefüggésben a 12. és IS. oldallal. Lapoztam előre, lapoztam hátra, később se sikerült megtalálni az előzményét és a folytatását.

Hogy a MEO elgondolkozhasson, röviden csak ennyit: ez már a negyedik kiadás a Kopjásokból. Öröklődött-e, vagy csak a mostaniba csúszott bele a hiba? Teljesen mindegy, 25 ezer példányban bosszantja az olvasókat.

Egyébiránt meglehetősen különös ötlete a Szépirodalmi Könyvkiadónak, hogy a szerzőket csak vezetéknevükön írja ki a címlapra: Berkest—Kardos. Hamarjában nem is tudom, talán közvetlenségnek szánták? Mint a suliban a srácok: Idesüss, Kemenes! Súgj már Pacákfy! Akkor ajánlhatnánk egy közvetlenebb formát, a becenevet: Bandika, öcsi stb. Vagy talán valamiféle tisztelet íratta oda csak a vezetéknevet? Hiszen így szoktuk mondani, keresztnév nélkül: Arany, Jókai, Balzak. Só. A műveik címlapjára azonban már kiírjuk: Arany János, Honoré de Balzac, vagy legalább így: G. B. Shaw.

Bár az is igaz, hogy az olyan nagyságok, mint Homérosz, Szophoklész neve mindig csak egymagában szerepel. Viszont nekik nem is volt keresztnevük,

•

A másik könyv Szerb Antal műve: A világirodalom története. Nagyon megörültem neki. Még az se rontotta kedvemet, hogy a nem éppen olcsó kiadás kitűnő merített papirosból készült lapjai tucatszámra gyűröttek, töredezettek. Juszt is örülök! Vissza még akkor se adnám, ha kétszeresen fizetnék vissza a pénzt.

Még akkor se, ha a MEOsok zsebéből fizetnék nékem vissza.

—r—6

AZ ARANYEMBER

Több oldaliról is érdemes megnézni azt a napokban sűrűn elhangzott kérdést: — érdemes volt-e Jókai: Az aranyember című regényéből szélesvásznú, új magyar filmet készíteni?

Nehéz lenne erre egy tömören odavetett igennél, vagy nemmel válaszolni. Ha ugyanis. az egyik oldalt nézzük — mely szerint Jókai ma országunk egyik legolvasottabb, legnépszerűbb írója — akkor egyetérthetünk azzal, hogy filmgyártásunk igyekezett a jelentkező igényekhez mérten az egyik legfelkapottabb Jókai regényt megfilmesíteni. A siker őket igazolja, de vajon ez a minden várakozást felülmúló meleg fogadtatás kinek szól. Jókai nevének,

bizonyos kapkodásokat, zavarj kép- és fogalomzavarokat erediményezett. Arról nem is szokva* hogy a „mindent markolni aka*t ró” rendezés kieresztette kezei közül és ellaposította a regény legreálisabb, legdrámaibb sz©° mélyét: — Tímár Mihály gazda« gon megrajzolt, ellentétes érzél sak közt vívódó, nagyszerű fi** guráját.

A filmbeH Tímár Mihály -s# Csorba András, a Romára Nép» köztársaság művésze alakította — nem képes hitelesem, elf»? gadhatóvá tenni aztt a regényben pedig jól érzékeltetett lélektani folyamatot, hogy ó valóban gyötrődik becsületén ela illúziói és a valóság között, míg végül eljut —■ minden külső

vagy a filmnek — mint a regény „sikerült” életre keltőjének?

Hát ezen sokat lehetne vitatkozni. Mindenesetre elhibázott- nak érezzük a film naív-roman- tikusan leegyszerűsített játékstílusát. a szereplők — elsősorban a főhős Tímár Mihály — egyré- szénék helytelen kiválasztását. Talán ez az oka annak, hogy végig üresnek, sőt sokszor zavarónak éreztük a film mondanivalóját. holott a rendező — Gertler Viktor — szánté görcsös merevséggel ragaszkodott — nem Jókai szelleméhez, hanem a regény szolgai lemásolásához.

Ilyen felfogásban már a XX. században nem lehet — és nem szabad — filmet készítem. Még Jókai regényéből sem. Éppen a filmgyártásnak állt volna leginkább módjában, hogy a mi élettempónktól kissé idegen, szertelen Jókai romantikát, túlzásaitól megra vesse, és korszerűbb. elfogadhatóbb formába öntve tálalja a közönség élé

A regény szerteágazó cselekményétől elszakadna nem tudás

kényszer nélkül — az önmagé» aratott legnagyobb erkölcsi diát dalig, éltépi azokat a láncokat melyek hazugságra épített életéhez fűzik. Ezekből a tulajdon. Ságokból keveset mutat a fitak sőt a Krisztyán Tódorral szemben tanúsított magatartása után, távozása a Senki szigetiére, nem sorsváUalásnak. hanem afféle gyáva megfutamodásnak tűnüa.

A szereplők nagy többsége ingadozott a romantikus és modem szerepfelfogás között. A kettőt összeegyeztetni legjobba» Krencsey Mariannafc sikerült, de a főiskolás Béres Ilona is eL fogadható alakot formált Time*» eléggé „földöntúli" lényéből. Hamis hangot ütött meg Pécsi Ildikó mint Noémi, egyébként is környezete erősen súrolta a giccs határait. Jókai népszerűségének semmit nem ártott volna a kornak megfelelő, igényesebb köntösbe öltöztetni, a film talajába átültetett művét.

▼. Itt.

Kétnapos tanulmányút

ga is rágyújtott.

— Mutassa meg a képet. *— (szólt útitársánafc.

Szemin élővett a zsebéből és edanvújtoto Sirokovnafe egy fényképet.

Középkorú, sovány és felső teste után ítélve magas férfit ábrázolt a fénykép. Sirokov figyelmesen tanulmányozta ^ a fényképen látható férfi szökés- fehér szemöldökét, mélyen bennülő szemét, orrát, amelynek alig észrevehető volt a hajlata, s a hegyét egy kis barázda szelte át. hosszú nyakát, Bmelvrő! óriási ádámcsutka dudorod ott ki az álla alatt.

— Nem, — szólalt meg, amikor visszaadta a fénvképet. — Ilyen személyt nem ismerek.

A választ igen szórakoztatónak tartotta az ezredes. Elmosolyodott.

Sirokov észre is vette, s még egyszer kezébe fogta a fényképet.

— Nem. Határozottan állítom. nem ismerem, — mondta most már magabiztosan. — Nem találkoztam még vele, ezredes elvtárs. Becsületszavamra nem.

— Ezt az embert letartóztatták — felélte AzízqYí — Ül.

Méghozzá éppenséggel itt maguknál.

Sirokov maga elé húzta a nap bűneseteiről sízóló jelentéseket.

— Tolvaj? — kérdezte. — Zsebmetszés a villamoson?

— Pontosan ez az, — felelte Szemin.

— Várjanak csak ... Várjanak csak... Dehát éppen maguk érdeklődnek utána?

Azizov bólintott.

— Akkor meg mi értelme volt a lopásnak? — Sirokov felkelt a díványról. — Elment ennek az esze, vagy mi? Nem megy a fejembe.

— Nekünk is feladta a leckét. — Azizov kis szünet után folytatta. — Elég messziről küldték ide még másfél hónappal ezelőtt. S’emm-l tartink. Minden alapunk megvan a fel- tételezésre: fontos ügy miatt jött. Még alighogy akcióba kezdett. s nesze neked, belekeveredett ebbe a zsebmetszésbe.

Sirokov megnyomta az asz- ta’i csengő gombját. Belőtt a titkár. A rendőrőmagv átadta neki a villamoson történt eset jelentését, miközben ujjával aláhúzta a színhelyre vonatkozó mondatot-— Ellenőrizze, hol van a letartóztatott és ki vezeti a nyomozást.

A titkár hamarosan visszajött. s jelentette: a letartóztatott beismerte a tolvajlást.

— Beismerte, hogy zsebmetszést követett él? — kérdezte csodálkozva Azizov.

— Még meg is bánta a tettét. Meeesküdött, hogy többször nem fordul elő.

Azizov megkérte Sirokovot, adjon engedélyt titkárának a távozásra. A letartóztatottat pedig — mondotta — jól lesz szemmel tartani, de kihallgatni egvelőre nem kell.

Azizov ezután nyomozati anvarrok tanulmányozásával foglalkozott.

— Igazolványok tehát nem voltak nála. Vagy inkább valószínű. hogy a letartóztatása közben. — Alekszandr Sósukénak nevezte magát. Hamis lakcímet mondott be. Pontosan tudjuk, hol lakik... S mindennek a tetejében: beismerte a zsebme+szést! — Azizov felemelte a feiét és kérdően nézett kollégájára

— S micsoda könnyedén beismerte! — szólalt meg Szemű».

— Mindent kereken tagadhatott volna, hiszen nincs meg a kárvallott. s tanúk sincsenek.

— Ez valóban különös — mondotta Sirokov.

Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára.

— Nem különös ez, őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek neki. befejezik a nyomozást, elítélik valamennyi időre...

— Lopásért — tete hozzá Szemin.

— Igen, egv jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt, vagv megszökik közben. S máris újra szabad, és folytathatja a letartóztatás miatt abbahagyott akcióját. A legfőbb, amitől fél: egv alaraos. bosszú tde’g elhúzódó nvomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is.

Az ezredes visszament az asztalhoz. s még egvszer átlapozta a dossziéban levő iratokat. Gondolkodott.

— Engem most más foglalkoztatott. Hogyan történt, hogy 5 a tol váj szeretőébe került, s a rendőrségre jutott? Kinek volt erre szüksége? ...

(Folytatjuk.)

A község vezetőinek közreműködésével a TIT korábban tsz-akadémiát szervezett Izsákon. Az elmúlt két hét minden hétköznapján a község öt termelőszövetkezetének elnökei és brigádvezetői, összesen hatva- aan, vettek részt az előadásokon.

Az előadásokat a megye, a járási tanács és a község több mezőgazdasági és közigazgatási szakembere, s a községi párttitkár, valamint az egyik helybeli pedagógus tartotta. Szerepelt dr. Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, a TIT és a ME- DOSZ központi előadója is.

Pénteken hangzott el az utol* só előadás. Az elmúlt, szombaton mindannyian autóbuszra ültek» s kétnapos tanulmányútra in* dúltak a fővárosba. Első nap megtekintették a budafoki óin- cegazdaságot vasárnap etlátoJ gattak az Országháziba, a Nero** zeti Galériába, majd este resztvettek az egyik színház e*6»

adásán. ■*

Vita a Boldog: nyárfa levél-rol