Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-19 / 15. szám
S. oldal ln,!3. január 19. szombat Befejezték a leltározást, készül a mérleg termelőszövetkezeteinkben i X ár sasa m adási munkák tapasztalatai A nép jelöltje A per'titkár Ismeretterfesztés^Rk feflfidftse a legutóbbi választások ita Király Lászlóval, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának tsz főkönyvelőjével beszélgettünk a közös gazdaságok zárszámadásának, illetve az azt megelőző számviteli műveletek eddigi tapasztalatairól. — A január 10-ig már mindenütt befejezett leltározási munkák során az eddigitől eltérő új módszert alkalmaztak termelő- szövetkezeteink, amely lényegében az ipari vállalat- tok leltározási módszereihez hasonló. A leltározás lebonyolításának segítése végett részletes tájékoztatót bocsátottunk rendelkezésükre. Megkapták az előnyom- tatott leltárjegyzéket is, s ezáltal gyorsabban, egyszerűbben végezhették el a munkát. Pontos utasításokkal láttuk el őket a legapróbb részletekre vonatkozóan is: így egységesen történhetett például a kazlak felmérése, az állatállomány súlyának megállapítása stb. Ez az új módszer vélemé- nvürak szerint igen alkalmas az elmúlt években több helyütt előfordult leltárhamisitások m egakadályozására. Sajnos, elvétve akadt néhány olyan szövetkezet is — mint a különben jól gazdálkodó kiskunfélegyházi Vörös Csillag —, amelynek vezetősége nem alkalmazta az új módszert, s az utasítás ellenére nem használta fel a kiadott leltárjegyzéket. Kéz- j detleges, maguk ötlött* eezkö-1 lökkel végezték ezt a felelős- j ségteljes, nagy lelkiismeretességet kívánó munkát, amely éppen ezért nem tükrözheti pontosan a közös vagyon mértékét. A mérleget tm elmúlt hét végéig mintegy 35—M termelőszövetkezetünk készítette eL A járási felülvizsgálatok most folynak, • rövidesen lehetőség nyűik a számszerű adatok rész- i lefces ismertetésére is. Közös j gazdaságaink számviteli dolgo- ; «M különben minden elismerést megérdemelve fáradoznak azon, hogy mielőbb rendelkezésünkre tbocsáthassák as eredményeket tükröző adatokat. 1 Megkezdtük a Mmérúaefcat arra nézve is. hogy mely ter- «nelőeaövetkexetekben van lehetőség a készpénzfizetési forma bevezetésére. Ezt megyénk néhány közös gazdasága — például a hartal Lenin, a tataházi Petőfi, a tiszakécskei Tl- szagyőngye Tsz — már eddig is közmegelégedésre alkalmazta. Döntő fontosságúnak tartjuk, hogy különösen a gyenge termelőszövetkezetek zárszámadása mielőbb elkészüljön, mert ez is szükséges ahhoz, hogy az idén állami támogatásban részesüljenek. Ennek érdekében a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaira az a feladat hárul, hogy a jó tsz-ekből időlegesen megfelelő képzettségű szakembereket irányítsanak a gyenge gazdaságokba, a zárszámadási munkákban való segítségnyújtás végett. Hassanak az osztályok oda is, hogy az illetékes bankfiókok a gyenge tsz-ek kedvezményeit számolják el elsőként, s az egvéb adatszolgáltatás (hitelesedékesség-, kamatközlés) is elsősorban velük kapcsolatban történjék meg — fejezte be nyilatkozatát a főkönyvelő. J. T. Januárban is ropogós A Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János telepén a csemegeszőlő nemesítésén kívül sokirányú kutatómunkát végeznek » gyümölcs értékesítésével kapcsolatban is. Az évek óta folyó piackutatáson kívül tavaly a szőlő tartósításának a lehetőségeit is tanulmányozták. Az erre vonatkozó kísérleteket a kecskeméti és a debreceni hűtőházban kezdték meg. A kecskeméti eredményeket " a napokban értékelték. Kitűnt, hogy a későn érő szőlőfajták is jól bírják a tárolást. A 0 és plusz 2 fok közötti hőmérséklet, valamint 70—80 százalékos relatív páratartalom mellett az Erzsébet királyné például még januárban is friss, ropogós. Jól bírja a tartósítást a Mathiász János és az Ezeréves Magyarország fajta is. Debrecenben — ahol 0 és mínusz 2 fok között tartják a szőlőt — az értékelésre a közeljövőben kerül sor. A kísérleteket jövőre megismétlik, s újabb fajtákat vonnak megfigyelés alá. A lakosság kulturális felemelkedésében, természettudományi és műszaki ismereteinek növelésében, a világnézeti nevelés, valamint a* általános szakműveltség fokozása tekintetében igen jelentős szerep Jutott a tudományos ismeretterjesztés intézményes megszervezésének. A különböző kulturális intézmények által tartott társadalomtudományi előadások száma 1959-től 1961-ig több mint kétszeresére emelkedett és IMfc évben 2823 volt Az egy előadásra jutó látogatók száma 53,2-rSl 61,3-ra emelkedett 1961. évben 2214 természettudományi előadást tartottaki 52.5 százalékkal többet mint 1959-ben. A látogatók száma itt 59.6 százalékkal növekedett 1962-ben pedig az előadások száma meghaladta a 3000-et, a hallgatóság összlétszáma csaknem 200 000 volt Az új erőgép A khfcÓTösl Petőfi Szakszövetkezet gazdái saját evőből korszert, új traktort vásároltak, amely a gyümölcstermesztő gazdaságban Jó szolgálatot tesz majd. Képűnkön Pesti Albertné, a szakszövetkezet főkönyvelője a traktorosok gondozásába adja át a most érkezett erőgépe*. (Pásztor Zoltán felvétele.) hetett «I útja Argentínába? — Hosszú története van annak. Annyira utáltam a Horthy- léle rendszert, összetűzésem is 9rolt vele, hogy a végén 1922- t>en itt hagytam csapot, papot, lógtam a batyumat és elmentem Romániába szerencsét próbálni. — Innen Törökországba vándorolt, majd végül Argentínában keresett új hazát. Mintha restellné kicsit a Buenos Airesben rájuk váró nehéz napokat. Rövid biztatásra azonban szinte megelevenítve „tálalja”: drága albérlet, üzlethelyiség. Elhelyezkedés a svéd érdekeltségű „Nordiska” nevű asztalosüzemben, alacsony munkabér, hiányos szerszámellátás. Emiatt, mint mondja, „felrázta” társait, sztrájkot szerveztek, ami egy évig elhúzódott, s mégis belebuktak. Aztán megint az álláskeresés. Kis megtakarított pénréből vásárolt néhány deszkát, szerszámokat, és hozzálátott egy háló fabrikálásához. Az utcai üzlethelyiség műhellyé változott és egyben „kiállítási” teremmé. A félkész, nyers bútorokat sokan megszemlélték. Egyszer csak megáll a ház előtt egy elegáns autó és utasa az üzletbe nyit. — Kié ez a bútor? — Az enyém. — Megvettem, éppen ilyet keresek! — Dehogy vette meg az úr, nem eladó! — kapnék is én az asszonytól — gondolta magában. — No, ne okoskodjon, fizetek. — Nyolcszáz pezóért viheti! Furcsán, fejcsóválva nézett rá az úr, mint kiderült, egy nagy bútorkereskedés tulajdonosa, hiszen ennyi pénzért éppen három hálót adnak. De nem teketóriázott — Itt van hatszáz pezó! Rendben? — s máris számolta a pénzt. Berényi bácsi sem volt önmaga ellensége. Eladta a félkész hálót. Lett hát nyersanyagra való a saját bútorához és tekintélyes megrendelés a cégtől. Teltek, múltak a napok, ■ egyszer csak bekopogtatott a „konkurrencia”. Kombinált ebédlő megrendeléssel traktál- ta. S Berényi György először sza- bódott, de a kedvező feltételek hatottak. Most már két cégnek is dolgozott. Munka, munka, szinte éjjel-nappal. Ekkor már segítsége is volt. Summa-sum- márum: kikászálódott a kátyúból és megteremtette önálló kisüzeme alapjait. — No, tudom én, hogy az itteni viszonyok közt tőkésnek számítok, de azért a gondolkozásom megmaradt a régi. Igazán nem mondhatom, hogy nélkülöztem, hanem az az üzem sem volt valami könnyű dolog! Amikor pár évvé’ ezelőtt felszámoltam, kielégítettem a munkásokat, rá is ment az egész. És sorolja ismereteit, tapasztalatait, élményeit a latin-amerikai politikáról, az ottani viszonyokról. Van az élményekből bőven. Az argentínai haladó célkitűzésű függetlenségi párt például kétszer is képviselőjévé jelölte. 1958-ban nagyon sok, de 1960-ban csak 27 szavazat hiányzott megválasztásához. — Milyen más világ van itthon! — vált át az itthoni tapasztalatokra. Pedig tudja, kis elvtársnőm, hogyan indultunk az útnak? Argentínában az a hír járta, milyen szegénység van errefelé. A honvágy azonban — áh, nem tudja maga, milyen érzés! — nagyon erős volt Egyszerűen nem volt maradásom. Felpakoltunk hát alaposan: bődön zsír, szalámi, ez az... Elég legyen, amíg itthon leszünk. Mikor aztán elérkeztünk Pestre, néztünk egymásra az asszonnyal: hát, fiam. ennyi minden, ilyen kirakatok Argentínában sincsenek! Géró Sanyi, kecskeméti jó barátom még viccet is csinált a pakkunkból!... Megkapó, ahogyan ez a világot látott bácsi az itthoni életet szemléli. Az Itt töltött napokban szinte gazda módjára jártkelt a városban, nézegette az építkezéseket, amelyen — ahogyan ő látja — kissé eltérnek az argentínaiaktól, ott jobban csinálják. A legszívesebben azonban a faárugyárban időzött* jó tanácsokkal látta el a szakmabelieket. , — Most már ezt szeretném csinálni életem végéig! — jegyzi meg felélénkültén. Hiába, a vér nem válik vízzé! Diókéiban ennyi az Arany* homok elsőnek bejegyzett lakójának, a hazájából messzire szakadt Berényi Györgynek regényes élete útja. Hatvankilenc év nyomja a vállát. Gyötörte a honvágy, a szíve hazahúzta. S amit itthon talált — tetszik neki. Öregkori pihenése napjait a megszépült, emberségessé lett szülőföldön szeretné tölteni a jó barátok, régi harcostársak között. Most visszautazott, rendezgeti ny, cóíjának folyósítását • • • Pemy Irén Den keserű vonás képződik. Asl tán felenged, s óiból megszólal. — Nem is tudom, hogy bírtam. Sok volt, nagyon sok. Elhiheti. Bólintok, hogy nem kőtelke-; dem. Erre átugrik pár esztendőt. !V ár szakmunkás az ütemben. Többet tud, többet keres.; Később csoportot bíznak rá. S ezzel tanulni kezdi a vezetést. Üjabb esztendő telik és az üzemi bizottság elnökévé választják. Aztán újabb választás és újabb előléptetés is következik. A kommunisták Fekete Istvánt választják az üzemi pártszervezet titkárává. Neve alá pedig ezt gépelik a vállalat, hivatalos papírjain: műsz-aki ügyintéző. HOGY MENNYI minden történt közben, azt nehéz lenne sorjában összegezni. Fekete eiv- tá.rs is csupán a fordulópontokra emlékezik. Az üzemben azóta gép könnyíti a pékek munkáját. Gyár lett a régi kemencék helyén. Termelésük értéke idén már eléri az 50 millió forintot. És mi történt otthon? Fekete István a családfenntartó, embert nevelt testvéreiből. Anna ma már Va’da József- né. Oklevele van. Övómő Solt községben. Jancsi az öcskös, szintén felcseneredett. üzemben dolgozik. Szakmunkás. Szabása a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalatnál. Pista bátyjukat pedig egy édes csöppség köszönti otthon minden este: a két és fél esztendős Andrea. Ha pámá* Ids karjait a nyaka köré fonja* apu olyankor minden gondot eitelejt. Játszanak önfeledten. ML. kor pedig álom száll a baba Kap: mére. előkerülnek a könyvek, füzetek. Ami elmaradt az iskolában, most Igyekszik pótolni a papa, Kecskemétre Jár a kétéves művezetőképző tanfolyamra. Ha felelni keC, diák ismét mint tizenhárom évvel ezelőtt. Csütörtök éta pedig másért t> izgul Fekete István. Kalocsán a 20-as körzetben először Jelölték városi tanácstagnak. A Jövőhd. napban éj tantárgyból vizsgázik — a bizalomból. Sándor Géza AMIKOR a tanácsvalasztás előkészületeiről érdeklődtem, mint az üzem első jelöltjét mutatta be Fekete István párttitkárt a Kalocsai Sütőipari Vállalat igazgatója. Bevallom, először azt gondoltam, sok a dolga Molnár István igazgatónak, s így akar megszabadulni tőlem. Most viszont hálás vagyok, hiszen javaslata alapján bemutathatom egy munkásember nem mindennapi életútját. Életút? Először olvasva, talán furcsán hangzik ez a fogalom egy huszonnyolc éves fiatalemberről. Sorsa, családi körülményei mégis úgy hozták, hogy többet irhát történetének képzeletbeli lapjaira, mint hasonló korú munkatársai. A második világháború vészterhes időszaka után, mint sokan mások, a Fekete család is évekig várta, visszajön-e az apa? Aztán mindig kisebb lett a remény. Nem maradt más, csak az emlék, meg egy hivatalos papír: a holttá nyilvánítás. . . Pista akkor volt kamasz gyerek, vékony cingár termetű és fekete. Édesanyjából korán kiégette az egészséget a sok robot, a három gyerek eltartásának gondja, meg a bánat. Fekete Istvánból ilyen körülmények között lett családfenntartó, alig tizenöt éves korában. Búcsút mondott a gimnáziumnak. Vele az élet tétetett érettségit csupa jeles osztályzattal. Mások mesélték a vállalatnál, hogyan kezdte gyerekfejjel tanulni a felelősséget. Nappal kihordófiú volt, éjjel pedig besegítő az üzemben. Alig látszott ki a dagasztóteknő mögül. Erő- rabló munka volt akkor a tészták ész ftés a csupa izom pékeknek is. Hát még neki! De csinálta álmatlanságtól karikás szemekkel, mert otthon is kellett a kenyér. Meg annyi mtn- ően máa énna húgának, Jancsi öeősének, beteges édesanyjának. ITT MEGMARAD a szava. Elmereng. Nem zavarom, csak nézem. Homlokának ráncai elmélyültek. Látszik rajta, hogy nem sokat beszél mások előtt erről a témáról. Szája szegleté-
