Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

1963. Január 18, péntek 3. oMM A% útjelmők előre mutatnak 500 fős étkezde és korszerű aufőszenrz létesül, szolgáltató kombinát épül Kiskörösön, a megye első járási kisipari szövetkezetében Van kiút a seakadékbél Tapaszta átok a sóit! Rákóczi T erme.őszövsikezeibeti mint 10 millió forint érté­kű javítást-szolgál tatást éa lakossági építést végez as idén. Ha ehhez hozzávesz- szük az exportrendelésre készülő faipari gépek érté­két, akkor a megye legna­gyobb kisipari szövetkeze­tében a kedvezőbb tevé­kenységek képezik az össz­termelés 25 százalékát. És miből teljesítik a többit? Faipari gépekből 8 millió fo­rint értékű az eddigi rendelés. Az összes vas- és fémtömeg­cikk ára eléri a 32 millió fo­rintot. Bútortermelésünk, 40 da­rab lakókocsi gyártása és 35 ezer darab bukósisak készítése pedig, fedezi a többi! — Szorgalom, szakmai tudás ezek szerint megvan az 50 mil­lióhoz. De ilyen értékű termelés és szolgáltatás mellett, hogy ér­vényesül az az elv: áld többet ad, az többet is kapjon — kér­deztük az elnököt — örömmel közölhetem, hogy aa OK1SZ vezetősége jóvá­hagyta egy 500 dolgozó ré­szére alkalmas üzemi ét­kezde építését. Ezt saját ki­vitelezésben készítjük a Mű­szaki Egyetem tervezőinek segítségévei. Ugyanitt egy korszerű autószerviz is épül az idén. A kettő értéke meg­közelíti a 2 millió 500 ezer forintot Ez már tény. Tervbe van véve emellett, egy szövetkezeti szol­gáltató kombinát építése is. Az OKISZ, a Bács-Kiskun megyei KISZÖV, de a megyei tanács is támogatja ennek felépítését Kis­kőrösön szintén házi kivitele­zésben. Remélem, rövidesen eb­ben is megszületik a végső dön­tés, s az építést rövidesen meg­kezdhetjük. Azt hiszem, ez elég bizonyíték, hogy erőfeszítésein­ket beruházással Is támogatják felsőbb szerveink. Sándor Géza Vastag hó alatt dermednék a gépek a solti Rákóczi Terme­lőszövetkezet majorságában. Te­tő, szín nincs fölöttük. Pedig a múlt évben szépen gyarapodott a szövetkezet gépparkja, mint­hogy a megszüntetett Solti Gép. állomásról jócskán kapott gépe­ket. Csupán az erőgépek száma 16-ra emelkedett A szövetkezet gazdái, akik kö­zül sokan dolgoznak a major­ságban, nem veszik észre ezt? De igen! Sőt, helytelenítik is a hanyagságot. Kifogásolja pél­dául Oleva József, az egyik ser­tés gondozó is. — De miért nem szól a vezetőségnek? — kérdez­zük. Hallgatás a válasza. A szövetkezeti gazdák maga­tartására különben nem a kö­zöny a jellemző. — Tíz év múlva is szeretnénk ezekkel a gépekkel dolgozni — mondják többen is. — De mi lesz így velük? Mi lesz, mi lesz? — « i kér­dés gyakran elhangzik most a közös gazdaságban. És nem ki­csi a bizalmatlanság a vezető­séggel szemben, és nem ok nél­kül. A munkaegység 10—11 fo­rintot ha ér, de azt már év köz­ben megkapták előlegként S azt is tudják, hogy jóllehet, a múlt évben saját erőből semmiféle beruházást nem eszközöltek, mégis marad a tavalyi 1 millió 300 ezer forintos mérleghiány. Kétségtelen, a tavalyelőttről származó mérleghiányt nagyban előidézte az, hogy a 2300 hold közös szántó 200 holdján létesí­tett kertészetben fúrt csők utak­hoz a májusra ígért öntözőbe­rendezést csak decemberben kap­ták meg. így a hatalmas befek­tetés ráfizetéssel járt, nem Ms mértékben az illetékes szervek nemtörődömségének következ­ményeként is. A múlt évi gyenge takarmány­termés miatt részint az aszály, másrészt a rossz munkaszerve­zés okolható. A műtrágyát pél­dául kihordták ugyan a földek szegélyére, de nem szórták szét. Ennek következtében a 460 hol­don termesztett árpa és a 250 hold kukorica termése — az it­teni talaj egyébként jó minősé­ge ellenére — nem lesz elegen­dő a 110 szarvasmarha, az éves összesítésben ezer sertés és a 3000 tojótyúk takarmányozására. Ezért a tsz-nek 12 vagon abrak­takarmányra lenne szüksége. —- Venni kellene, de honnan? — tépelődnek a vezetők. S ha meg is veszik, az Arát miből fi­zetik ki? Hiszen a tervezettnél 300-zal kevesebb hízott sertést értékesítettek, s az átadottak sú­lya is a megkívánt mérték alatt maradt A heäyteÄe* nyozás miatt a tejtermelés is visszaesett hhee járult még, hogy a 65 holdon termett ikersoros szójabab teljes egészében tönk­rement. A fűszerpaprikát száza­lékosan művelték, jó része még­is a földön fagyott, mert elszál­lítását nem szervezte meg a ve­zetőség. Az elnök, a 32 éves Török Imre nemrég lemondott. Tavaly az első fél évet elnökképző isko­lán töltötte. Amikor visszatért teljes volt a felfordulás. Potó Gyula, a fiatal főagronómus jó szakember, de a munka szerve­zésében neki sincs gyakorlata. Molnár Andrásnak, az elnökhe­lyettesnek pedig nincs tekinté­lye és egyéb vonatkozásban sem áll tisztségének magaslatán. — Sok lényeges dolgot nem közöltek velünk — panaszolja a 70 éves örsi Gábor, a vezetőség egyik tagja. — Ha valami hibá­ra akartuk felhívni az elnökbe» lyettea, vagy a párttitkár figyel­mét, azt mondták rá: „Nem keB mindent észrevenni!" A vezetésben nem volt tehát összhang. Töméntelen a baj, de temaá» szetesen van kiút S megtették az első lépést ezen az úton. Elsősorban a mun­kai egyelem szilárdítására vonat, kozóan. A legutóbbi közgyűlé­sen elhatározták, hogy mindet* szövetkezeti gazda köteles rend­szeresen részt venni a közös mun kábem. A határozat ellen vétők háztáji földjének a terü­letét csökkentik, s nem kapják meg természetben a grhoruvjá- randóságukat sem. A zárszámadó közgyflMeen egyúttal új elnököt is választa­nak. Kurucz Józsefet, a sohl Szikra Tsz jelenlegi üzemgaz­dászát már hónapok óta hív­ják elnöknek a szőve rinn im« gazdák. — Nem hinném, hogy as éti személyem elegendő lenne ti körülmények megváltoztatásé, hoz — mondja, miután a kUA- tások felől érdeklődünk tőle. — De úgy hiszem, ha helyreállA» juk a szövetkezeti demokráciád és támogatnak a gazdák, ez M eredményeken is megmutatkozik majd. Az ösztönző módszerek al­kalmazása, szervezett irányítás — ezek a céljaim. Reméltük, bogy a vezetők és a tagság közötti szakadékod amely az említett okok miatt jött létre, sikerül megszüntető! közös erőfeszítéssé! Hatvant DMA Több verseny győztese Néhány hónapja dolgozik Kecskeméten a cukráezüzemben D. Kovács Etelka tanuló. A szorgalmas és ügyes kezű kislány több kiállításon és versenyen nyert már első dijai. Többek között első lett egy nemzetközi bemutatón is, amit ac elmúlt év novem­berében tartottak. Munkájával kiérdemelte a Szakma ifjú meste­re elmei. Képünkön Etelka as Ízletes bécsi kockákat készíti. öles hó keríti a szőlős határt A téli csendben csak a fagy ropog. A halk beszéd is messze hallik. De bent az üzemben kö­zel hajiunk egymáshoz, hogy értsük, mit is mond a másik, — olyan nagy a zaj a Kiskőrösi Vegyes Szövetkezet gépgyártó üzemében. Sorozatban készül itt a 600-as, 800-as szalagfűrész, meg az új gyártmányuk, a pre­cíziós körfűrész. Előállítóik zö­me a termelőszövetkezetben ne­velődött. s ahogy a termelés fej­lődik, úgy lesz itt mind több a vasasok száma. — Az útjelzők előre mutat­nak — mondja act irodában Gárdonyi Herman elnök, aki egyben mint társadalmi párt­munkás, a járási pártibizottság Ipari osztályát vezeti. Ma már össztermelésünk két­harmadát a vasipari gyárt­mányok képezik, ■ dolgo­zóinknak a felét ezekben a szakmákban foglalkoztat­juk. Gond ftt te bőven akad a ter­melés folyamatosságának bizto­sításában. Tennivalóink nagyobb része mégis a többi szakmában adódik, hiszen a szövetkezeti összevonások után, a vasasok mellett közel húsz szakma mestereit és dolgozóit egyesíti szövetkezetünk. — Mit vár idén a Kiskőrösi Vegyes Szövetkezettől a népgaz­daság? — Kereken 59 mflJJÓ forint termelési értéket, vagyis minden dolgozónktól 160 ezer forint értékű árut és szolgáltatást, hogy Kiskörös mellett, a Járás lakosságá­nak Igényeit la kielégíthes­sük. Ez nemcsak szándéka, de fel­adata a vegyes szövetkezet dol­gozóinak. Megyénkben ugyanis ők ismerték fel először, hogy a területi elv alapján szervezett járási szövetkezet, az első fel­tétele a gyorsabb ütemű fej­lődésnek. Az átszervezés vi­szonylag rövid időt vett igény­be. öt szövetkezetét vontak itt össze a tagság közös akaratá­ból. Ma már egy szövetkezet­ben dolgoznak a közös célért an Izsáki vegyes, a kiskőrösi cipész, a kiskőrösi szabó, a Ma- to&rOs! fodrász és a vegyes azö­■i Hi I, i, if tartat. Összefogásukkal vált tehető­sé hogy a tavalyi esztendőhöz mérten IS százalékkal növeljék n gyártott áruk értékét És még egy szám, ami ennél te többet mood: A KteMrM Vcgyee Saüveti- henet a Járón területén több Választópolgárok Vannak szavak, amelyekkel nehezen barátkozunk meg, ■ amelyek régi rossz emlékeket ébresztenek bennünk. így vagyunk ezzel is: választópolgár. Pedig nem a szó a hibás, hanem a hajdani tartalma, a kép, amelyet akarva-aka- ratlan néha még ma ia hozzákapcso­lunk. Ilyenkor érezzük, milyen szegé­nyes is a nyelv, hogy nem tud rögtön valami új, találóbb kifejezést alkotni megváltozott fogalmainkra. így hót élünk vele, míg el nem kopik a régi értelme, ■ új nemzedékünk tudatában teljesen ismeretlenné nem válik az, ■mire a felnőttek jó rész* ma még kénytelen emlékezni. Pedig nem is a választópolgárokkal volt baj abban az időben, hiszen azok — például az 1939-es Horthy-Magyar- erszágban — alig tették ki harminc százalékát az összlakosságnak. Szívesen szavazott volna — nem nyíltan, mint kellett —, hanem titkosan, a többi fel­nőtt honpolgár is, mert volt vélemé­nye, szándéka, akarata — csak éppen választójoga nem, mert attól elütötte a különféle Mvételekkel telitűzdelt ren­delet A cenzusok kiterjedt hálózata „szűrte” a választásra jogosultakat, s ezen a szűrőn a kétkezi munkások, egy­szerű dolgozó emberek nagy serege nem csúszhatott át. Tízéves magyar ál­lampolgárság, hosszabb ideig tartó egy­helyben lakás, hat elemi iskola, fér­fiaknál 26, nőknél 30 éves életkor — s a nyílt és burkolt megszorítások egész serege volt az a rosta, amelyet egyre szűkebb nyílással alkalmaztak a rend­szer biztonságos uralma érdekében. Munka után vándorló kubikosok, mun­kanélküliek, a iskolát önhibájukon kí­vül el nem végzett emberek, a gazda jóvoltából gyakran helyet változtató sommások, cselédek, zsellérek nem nyilváníthattak véleményt a szavazá­sokon, s ha igen, abban sem volt kö­szönet. Hogy miért? Annak elmondá­sára kicsinynek bizonyulna e cikk ter­jedelme, s másutt, mások el is mond­ták már. Ide talán csak annyit, hogy az országgyűlésben 1931-ben: nyolcvan- négy földbirtokos, 15 bankár, 46 állami főtisztviselő, s 19 magas rangú katona­tiszt foglalt helyet „Egyik kutya, má­sik et>n — ahogy akkoriban mondták az (egyszerű emberek. Könnyen kínálkozna ezzel szemben az összehasonlítás, hiszen minden új­ságolvasó ember előtt közismert, hogy hat és háromnegyed millió szavazó já­rul az urnákhoz február 24-én az or­szágban. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez minden épkézláb és értelmes — ma­gyarán szólva épelméjű —, becsületes — tehát bűncselekményből kifolyólag hivatali jogaitól egy időre el nem til­tott — tizennyolc éven felüli állam­polgárt magában foglal nemre és társa­dalmi helyzetére, műveltségi színvona­lára és egyéb körülményeire való te­kintet nélkül. Nincs szükség cenzusok­ra, korlátozásokra, sem a nyílt szava­zás leplezetlen és proíán terrorjára ah­hoz, hogy egyöntetű és „akaratunknak” megfelelő legyen ez a választás. Nincs rá szükség, mert az ország, s a megye vezetői egyet akarnak a választópolgá­rokkal, a képviselők azonos célokért küzdenek választóikkal, a tanácstagok a lakossággal. S ez az érdekazonos­ság forrasztja egybe a nemzet színe- javát, ma már osztály kotlátok és meg­különböztetést Mentő származásbeS hátrányok nélkül. így nyer új értelmet a szó: választó­polgár Bács-Kiskun megyében is. Me­gyénkben, ahol békességben és dolgos összefogásban élnek különböző anya­nyelvű emberek, kommunisták és val­lásos érzületű személyek, munkások és parasztok, egyszerű hivatali dolgozói* és tudós kutatók.., S az említett szóval kapcsolatos rossz emlékeink is így válnak lassan semmi­vé, elmossa őket az idő. Ahogy az út hosszát — amikor már száz kilómé^ tereket jutottunk előre — nem mérica* keljük folyton az első méterekkel, úgf törpül, zsugorodik össze az a hajdan» volt régi is, amit nem felejtünk, dti nem is rágódunk rajta őrökké. Hisz az út felfelé és folyton előre visz, * nekünk az a napfényes új a fontosabb — amiben ma és holnap élünk. S ha majd — megsokasodott jogainte* nál fogva — szavazópolgárként az ur» nák elé járulunk, erre, csakis erre az újra tesszük majd le a „voksot” — hogy az a másik, a feledésre ítélt, ne térhessen vissza soha többé. & Tm m m

Next

/
Thumbnails
Contents