Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
IMS. Január 11, csütörtök S. oldal Korszerű agitáció JCéi kónéért, k&z&tt Hétfő óta vetítik a mozikban a megyei filmhíradó új kis filmjét. Címe: Ki mit tud Bács-Kiskun megyéről. A csaknem félórás film két szempontból is újszerű, érdekes kísérlet Egyrészt nem sorolha- ható semmiféle műfajhoz, nem játékfilm de több mint dokumentumfilm. Legtalálóbban keretjátékos dokumentumfilmnek nevezhetnénk. Újszerű ugyanakkor a film azért is, mert szakít az agitáció szokásos módszereivel. Nem csupán elsorolja a tényeket, adatokat, hanem valamiféle cselekménybe ágyazza őket. S bár ez a cselekmény egyszerű, az érvek mégis természetesebben és meggyőzőbben hatnak általa. Éppen ez a film egyik fő érdeme. A Ki mit tud Bács-Kiskun megyéről ugyanis a választási előkészületek jegyében fogant. Nagyszerű feladat ez. hiszen 6zavak helyett képeken megjelenített tények, adatok seregével érvelhetünk. Az eredeti terv szerint az alkotók sorra vették volna a legutóbbi választások óta épített létesítményeket, bemutatták volna a nagy változások eseményeit, s a megye lakosságának alakuló, szépülő életét. Az előkészületek során azonban egy kitűnő ötlet hozzáadta az alapgondolathoz azt a többletet ami miatt a filmet mélfán nevezhetjük korszerű esitációnak. Ez az ötlet: rendezzünk a megye fejlődéséről a mind népszerűbb „Ki mit tud” játékok mintájára vetélkedőt. Vegyük filmre, s amit a verTI T-csoport, szakkörök Homokmég yen A homokmégyi szép, új művelődési házra nemhiába büszkék a helybeliek. A művelődési ház egyre inkább a község kulturális központjává válik. A múlt év végén megalakult a községben a TIT-csoport 12 fővel. Tóth László tanár irányítása alatti Megalakult három új szakkör is: a népi hímzőket Lakatos Ferencné tanítónő, a bábosokat Szabó Károlvné óvónő. a rajzszakkört pedig Tóth Menyhért vezeti. A tanács látva a buzgalmat, amellyel a szakkörök dolgoznak, nem sajnálja a további anyagi áldozatokat sem a művelődési ház felszerelésére. Hamarosan megalakul a fotoszak- kőr. a gyerekek pedig játék- szakkörbe tömörültek. így néhány hét óta Homokmégven nem unatkozik vasárnap délelőttönként a község apró népe, hanem igyekszik a művelődési házba, ahol valóságos meseország várja őket. Az Érdekes találkozások klubjának új műsora Kecskeméten ' A Művelődési Ház és a városi KISZ-bizottság szervezésében pénteken délután 6 órakor kerül sor az Érdekes találkozások klubja következő műsorára Kecskeméten, a Rákóczi u. 3. ez. alatti épület nagytermében. A klubesten a mai magyar Irodalmi élet helyzetéről beszélget a közönséggé] Baranyi Ferenc. Demény Ottó. Csanády János Papp Lajos, Simon Lajos költő és Koczkás Sándor irodalomtörténész. Az Állami Könyvesbolt a költők műveiből kiállítással egybekötött árusítást rendez a helyszínen. senyzők elmondanak, bemutatjuk a vásznon is. Rövid idő alatt és számtalan technikai akadállyal küszködve készült el a film. A nehézségekről elég annyit elmondani, hogy a híradófilmek készítésében szakavatott kollektíva, csupán e célra alkalmas felszereléssel vállalkozott egy bizonyos mértékig játékfilmnek számító mű elkészítésére. A megyei filmhíradó archívumából kiválogatott részletekkel a vágás hat napot vett igénybe, s 6zlnte képtelenül rövid idő alatt, mindössze egy nap alatt végezték el a hangosítási Hasonló hosszúságú film hangosítása szinkronberendezéssel rendelkező stúdióban is napokat vesz igénybe. A játékteremben indulnak a Ki mit tud első kockái. Figyelő fiatalok, a játékvezető, felnyújtott kezek képei villannak, amikor elhangzik az első válasz. Azután mind kevesebbet látunk a beszélőkből és mindig többet abból, amiről beszélnek. Néhány elvillanó kép bemutatja a régi kisvárosi Kecskemétet, s azután megkezdődik az ipar, a mezőgazdaság eredményeinek impozáns felvonultatása, s végül láthatjuk a művelődésben, a lakosság életviszonyaiban bekövetkezett változásokat. Néha visszatér a lencse némileg hosszabb időre is a játékterembe, de csak azért, hogy a sok benyomás között megpihenhessen, s a jórészt csinos fiatal lányok láttán felfrissülhessen a figyelem. Szép képeket látunk a szőlőtelepítésről, az öntözésről, a kecskeméti Leninváros építkezéseiről, az üzemekről... minderről, amivel joggal büszkélkedünk. Vannak természetesen hibái is a filmnek. Ezek elsősorban a megfelelő technikai felszerelés hiányából eredő fogyatékosságok. Voltaképpen megoldhatatlan feladat beszéltetni egy filmet szinkronberendezés nélkül. A hang bizony gyakran késik, a szereplők szája már becsukódott, s a szavakat még halljuk. A vásznon már mást látunk, mint amiről a szereplők beszélnek. (A kép már a könyvtárról szól, de a beszélő még a mozikat sorolja.) Egyenetlen a film tempója is. Egy-egy kép a kelleténél hosz- szabban elidőz valahol (mint például az úgynevezett púder- doboz-jelenetnél), máskor viszont neki iramodik a felvevőgép. s nem győzzük követni a látnivalókat. (Felsőfokú intézetek.) Örömmel láttuk volna, ha a beszéd kissé jobban kitölti a képsorokat. Egy-egy részletnél hosszabb ideig csend van (bár a zene szól) csak a képek váltogatják egymást. Nem túlságosan zavaró, de néha a beszélő szaggatott mondata! miatt afféle „csinált dolognak" hat a film. Érzésünk szerint az sem ártott volna, ha néhány grafikonnal, vagy ötletes, szellemes rajzzal tarkítják a képeket. Noha a lehetőséghez mértem kevés az elmondott adat. mégis ltt-ott szinte egymásra torlódnak a számok, s megjegyezni őket lehetetlenség. Egy helyen azonban igen ügyesen odavetett grafikonokat látunk annak érzékeltetésére, hogy milyen óriási adattömeg rejlik a kép mutatta eredmények között A hibák — ismételjük — technikai okokból és abból is adódtak, hogy a készítők „kifutottak az időből”. A Ki mit tud Bács-Kiskun megyéről ettől eltekintve kitűnő munka, célját eléri, korszerű agitáció. Dicséretet érdemel az alkotói kollektíva, Radó Gyula rendező, Kovács Imre a forgatókönyv írója, Ábrahám János operatőr Halász Mihály vágó és a megyei filmhíradó egész technikai személyzete. Mester László A Kecskeméti Katona József Színház öltözőjében — két koncert közötti szünetben — találkozhattam a tehetséges, fiatal hegedűművésszel: — Kocsis Albertiéi. Pihent, erőt gyűjtött az esti fellépéshez, amikor — aznap immár másodszor — Mendelssohn Hegedűversenyét tolmácsolja majd a város zenekedvelő közönségének. Sokat utazik. Bizonyára megerőltető szinte naponta másutt többször is fellépni, alapos fel- készültséget, koncentrált játékot igénylő műveket megszólaltatni. — Valóban nem könnyű — válaszol —, de az a sok élmény, öröm, amit a vidéki közönséggel való találkozás jelent számomra, kárpótlást nyújt a fáradalmakért. Vegyük például Kecskemétet. Hat éve játszottam először a városban, azóta is elég sűrűn járok ide és mindig kellemes emlékekkel távozom. Nem a tapsokból, hanem a játék közben észleli bensőséges kontaktusból éreztem meg, milyen értő figyelemmel élik át — velem együtt — a játékomat. Kéthónapos vendégszereplesre az Egyesült Államokba es Kanadába utazik Zentay Anna, a Fővárosi Operettszlnház művésznője. Az Országos Cirkusz Vállalat műsorában az amerikai nagyvárosokban, New Yorktól Los Angelesig és Kanada magyarlakta vidékein lép fel. -,- Az Itteni hangversenyek ■ 'közül akad-e olyan kiemelkedő zenei élménye, amelyre mindig szívesen vissza emlékezik? — Hogyne. Néhány éve Róna Frigyes karmesterrel együtt adtuk elő Beethoven hegedűversenyét. Felejthetetlen volt. Ugyancsak kellemes meglepetést okoztak az ifjúsági hangversenyek. Az ifjú hallgatóság nagy száma és érdeklődése a város zenetanárainak jó munkáját dicséri. Általában azt tapasztaltam, hogy itt nemcsak a könnyebb műfajt ápolják, hanem a klasszikusokat is. -És ez nagyon jó. Hiszen a siker nemcsak rajtunk, előadóművészeken múlik, hanem azon, hogy a város művelődési vezetői, zenetanárai mennyire készítik fel, nevelik a nehezebb műfajú zenei élmény befogadására alkalmassá a közönséget. Nagyon fiatal — harmincegy éves — és tíz éve koncertezik; Hogy lehet ez? — Korán, hét éves koromban kezdtem el hegedülni a hatvani zeneiskolában. Tt.nárpm a most Kecskeméten tanító Pártos Erzsi volt. Az ő segítségével hallgattak meg később a. főiskolán, ahová 11 éves koromban fél is vettek. 1955-ben diplomáztam Zathureczky Edénél, és diplomamunkámért kormánykitüntetésben részesültem. Azóta négy nemzetközi verseny díjával tüntették ki és két éve itthon Liszt-díjat kapott Kitűnő képességű, világ- viszonylatban is elismert nevű muzsikus. Nem véletlen, hogy sokfelé hívják. Fellépett már a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, Franciaország, Belgium, Ausztria, Nyugatnémetország hangversenytermeiben és mindenütt megérdemelt sikert aratott. — Milyen műveket játszik legszívesebben és mik a távolabbi tervei? — A muzsikus életében mindig váltakoznak a korszakok. Egy időben a romantikusokért rajongtam, majd következett a jó modern zene, most- pedig kedvesebb Bach és a klasszikusok. Persze ez nem azt' jelenti, hogy mást nem is játszom, szívesen. Ere az évre egy nyugatnémet, egy skandináv ét egy egyesült államokbeli turnét írtam már alá és repertoáromban Bartók Szólószonátája, valamint egy fiatal Liszt-díjas magyar komponistát Lendvay Kamilló szerzeménye is szerepel. Beszélgetésünknek a hangverseny kezdetét jelző cseng« berregése vet véget Szavak helyett most már a hegedű művészi nyelvén szól hallgatóihoz Kocsis Alberti És a várakozó csendben meleg szépséggel csendül fed keze alatt Mendelssohn Hegedűversenyének édes dallama. V. Zs. Es as év is jól kesdődött... A szilveszter legnagyobb bosszúságát a rádiónak nem az évzáró kabaréműsora okozta nekem. Azt még csak elviseltem valahogyan. December 31-én a délutáni órákban Ady-ver- seket adott elő a Kos- suth-rádióban a Nemzeti Színház neves művésze. Áhítattal figyeltem az egyik jól ismert verset (Séta bölcsőhelyem körül), de ezt az ünnepi magam-átadást csakhamar bosszankodás váltotta fel. Először hallószervemre gyanakodtam, egy versszakkal később azonban gond»4rtb^n sür- gŐ”"ií oocsánatot kértem ( le. örültem ugyan, hogy a hallásommal semmi baj sincs, de kimondhatatlanul elkeserített, hogy Thália legelső hazai templomának papja — nem tud olvasni. Feltételezem ugyanis, hogy a mikrofon előtt kapásból, a memóriájára támaszkodva senki sem szerepelhet. Szó van Adynak ebben a versében egy bizonyos „Kótó”ról, amit előadónk hanyag eleganciával „Kotó”-nak ejtett. Pár sorral odébb azt mondja a költő: „Ez itt falu Az én falum.” Művészünk — mit neki Hekuba! — betold egy névelőt, így „Ez itt a falu." Elnézést a szőrszálha- sogatásért. Lehet, hogy van, aki szerint egy ékezetre és egy névelőre kár ennyi papirt fecsérelni. Különösen, ha az egyik plusz, a másik mínusz- Az eredmény 1:1, mondhatnák Persze, más a sport és más az irodalom. A döntetlen a labdarúgásban is pontveszteséggel jár, a mi esetünkben pedig mindenki veszít: a hallgató az illúzióját, a versélvezés nyújtotta örömet, a versmondó viszont hitelét, nimbuszát veszti. Én legalábbis az 6 előadásában többé nem óhajtok verset hallani. Az újév napján „bakizó“ másik művész számára az egyetlen mentség, hogy fiatal kezdő. Ö Kosztolányi versén tett durva erőszakot azzal, hogy szinté» be toldott, ha nem is névelőt, hanem egy egész szót. A vers utolsó sora eredetileg így hangzik: „... s akarsz, akarsz-e játszani halált?” Kis barátunk aszongya, hogy aszongya: — Mondd, akarsz, akarsz-e.:. stb. Hát, kérem-.. vannak gondolatok, amelyek nem bírják a nyomdafestéket! Hajnalba nyúló tivornyák idején mégcsak elcsúszik a nóta sorai közt egy-egy „hej, de”, meg „iliaj-csuhaj”... De hogyan hangzanék például a hamleti monológ ebben a tálalásban: „Lenni, vagy netalán- tán nem lenni, ebben a formában kell a kérdést felvetni.. .* Annak idején az iskolai önképzőkörben, mikor már egy szavalat bírálata így hangzott: érdeme, hogy a verset tökéletesen megtanulta”,— ez annyit jelentett, hogy az előadás csapnivaló volt. A jelen esetben még ennyit sem mondhatunk el bírálatként. Nincs a Magyar Rádió apparátusában senki, aki valamelyest is ismerné Ady és Kosztolányi költészetét? Vagy a mag- nótekercseket a felvétel után sorsukra bízzák, s a műsort anélkül röpítik ki az éterbe, hogy aA irodalmi osztályon valaki, verskötettel a kezében, meghallgatta volna? Ma, amikor életünk minden vonatkozásában annyira egészségesen igényesek vagyunk, — valóban nem volna szabad ilyen kirívó esetekre „szót vesztegetni". Elsősorban, persze, előfordulniuk nem volna szabadj
