Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-30 / 304. szám
UMS*, december SO, vasárnap 1 oldal H esztendő I NAPONTA 100 REDŐNY A jókora hízó néhány perccel eaelőtt szusszantotta ki utolsó páráját, s a zománcipari vállalat éjszaki műszakjáról hazatért Járó Gábor kecskeméti tanácstag éppen a perzselés körül segédkezett, amikor udvarába toppantunk. Nem a legalkalmasabb időpont látogató foeadására. A házigazda mégis szívesen invitál az udvarról nyíló picike, bútorral agyonzsúfolt szobába. Az újságíró jóformán végig sem mondja jöttének célját, s ő máris néhány perces beszélgetésbe sűrítve igvekszik számot adni a választói szolgálatában töltött négy esztendő munkájáról. Nagyszerű segítőtársak — Nagyon szeretem a körzetemet. A lakosság nagy többsége olyan, mint én vagyok — munkásemberek. De nagyszerű segítőtársaim az itt lakó értelmiségiek is, mint például Gye- nesn^, vagy Fülöp Ödön tanár. Velük együtt fáradoztunk többek között azért, hogy 1960-ban megépüljön a szennyvízcsatorna a Csáky utcában. Talán nincs is a körzetben olvin ember, akit személyesen ne ismernék. Ezt főleg a pár évvel ezelőtt indított tisztasági versenynek köszönhetem. Háztól házra jártam annak idején, Tűz:elentés Megyénk egyik községének főutcáján, egyazon épületen, két hézagpótló jelentőségű tábla hívja fel magára a figyelmet, az alábbi — vagy legalábbis hasonló — szöveggel: SASblK MANÓ fodrászmester Majd mindjárt mellette: Itt lehet tüzet jelenteni! Nemrégiben, egy alkonyba hajló álmos délutánon, kackiás legény lépett be a kozmetika szentélyébe, hevesen, szelesen nyitva- csukva az ajtót. Mi tagadás, az újborok is kiforrtak már akkor, de a döntő ok mégsem ez volt. — Saslik úr, itt lehet tűzet jelenteni“: — lihegte, de a szeme sarkában huncut fény viliózott. — Itt, fiam. Mondjad gyorsan: hol ég, mi ég? A legény a mellére csapott jobbjával, s átszelle- millten mondta: — Itt ég, a betyár mindenségit. Már a nyár óta perzsel. De addig a jó, amíg ég! Mert ha egyszer el akarná oltani Julis — mert csak ő teheti meg—, az már öreg hiba lenne, drága jó Saslik úr! — és jobbról-balról két olyan cuppanósat nyomott a mester ábrázatára, hogy annak a füle is csengeni kezdett. A legény öleléséből kibontakozva. előbb igen harcias álláspontot akart elfoglalni, s már-már fenyegetően csillant meg kezében hirxitása szerszáma. Aztán eszébe jutott, hogy ö is volt valaha fiatal. ha emlékezete . •m csal, még tán szerelmes is. Valami meleg hullám csapott át fonnyadt szívén, és mélyről jövő, rekedt hangon szólt: — Jól van, gyerek, tudomásul vettem a tvzjelentésedet. Csak egv kikötésem van: a lagziba hivatalos legyek ám én is! —a —r hogy a célkitűzéseket megbeszéljem velük és nagy öröm volt számomra 1961-ben, a verseny első értékelésekor, hogy hat házunkra helyeztünk el a „legtisztábbaknak” kijáró táblácskát. Körzetem egyike azoknak a városban, amelyek ez évben a legtöbb kövezett utcát kapták. Nálunk ötöt láttak el bitumenes burkolattal. Hálásak is érte a környékiek! Mint ahogyan a kiépített utcáinknak, legalább annyira örülünk az 1961 óta fénycsövekkel kivilágított Budai utcánknak, amire ugyancsak sokat költött a tanács. A pár hónapja környékünkön megnyílt háztartási bolt is régi kívánságot elégített ki. Egyszóval: míg városunk új negyedekkel. létesítményekkel gya- raoodott, aprónak látható, de mindennapi életünkben fontos gondjaink megoldásával az én körzetem is előrelépett. Am’ nem va'ósult meg Nem lennék azonban őszinte, ha néhány olyan dolgot nem említenék, ami nem volt helves, s aminek mielőbbi megoldását újévi kívánságaim közé sorolom. Egyik az öz utca gondja. Az idén, amikor félévi munkánkról adtunk számot, a végrehajtó bizottság ígéretét tolmácsoltuk választóinknak, hogy az eeész öz utcában me"énül a vízvezeték és a szennyvízlevezető. Ezzel szemben a szennwiz- osatoma csak az óvodáig készült el. a víz pedig csak a 8-as számig jutott el. Sok választóm keresett fel emiatt szemrehányásával. És igazuk volt. Ha valami nem eléggé megalapozott, nem szabad ígérnünk! F.gvik kívánságom tehát, hogy 1963-ban megoldódjon az öz utca eme gondja. A másik: jövőre nagyobb ütemű járdaépítés folyik majd Kecskeméten. Szeretném, ha körzetem néhány hepe-hupás rossz járdája is közte volna, s ha egyemberként összefognánk környékünk szépítésére, virágo- sítására. Nem vagyok „telhetetlen” ember, de hadd toldjam meg még a kívánságaimat. Négy évvel ezelőtt, tanácsi testületünk megválasztása után szép programotj dolgoztunk ki. Közte volt például, hogy kommunista csoportunk havonta találkozik a tennivalók megbeszélésére. Majd egy évig így is volt, de utána elmaradtak erek a találkozók. ! Vagy egy másik: jómagam a1 műszaki állandó bizottságnak vagyok a tagja. Két éven át tevékenykedtünk is. Ellenőrző-' seket tartottunk az üzemekben, a kisiparosoknál, s ez a közösségnek és önmagunknak is hasznos volt. De aztán személyes ellentét támadt bizottságunk vezetői között és a munka látta kárát. Alaposabb ellenőrzést Reale Géza elvtárs, a vb elnöke a városi pártértekezleten szemrehányással illette a tanácstagokat passzivitásukért. Volt ebben igazság. Nézetem szerint azonban a végrehajtó bizottság sem kíséri eléggé figyelemmel a tevékenységünket, nem fogja kellően össze a ta- nácstasságot. az állandó bizottságokat, pedig úgy sokkal eredményesebb lehetne a munkánk! Mit kívánhatok még? Nagyon hálás vagyok főművezetőmnek. Mezei Sándornak, hogy tőle telhetőén mindig segítette tanácstagi tevékenységemet. Ferny Irén Az új esztendőben jelentősen növeli termelését Kiskunhalasom a Bács- Kiskun megyei Faipari Vállalat. Gyártási programúk többek között előírja, hogy a kislakásépítők igényeinek kielégítésére, 1963-bam ötvem százalékkal több ablak redőnyt kell előállítani. Az üzemben már folynak ennek műszaki előkészületei. Rövidesen átadják rendeltetésének a házi kivitelezésben készült új redőnyszerelő műhelyt. Emellett célgépek beállításával korszerűbb technológiát alkalmaznak majd a redőnylécek megmunkálásánál. s a termelési folyamatokat szalagszerűen kapcsolják össze. így • beruházás, valamint a munka- és üzen*» szervezés eredmó. nyékén* jövőre 109 garnitúra aV-Jtr«. dőny készül naposv ta az üzemben. Ké* pünkön: a redőny- lécek gyalulásál végzi Figura István aépmtmkáa. (Pásztor felvétele.) A Sáríorjromál csobban a báló Ilyenkor a Tisza fölött fagyos szelek járnak. Megzörgetik a parti fák tar gallyait, s azok úgy pengnek, mint valami mesebeli cimbalom húrjai. A vizen imitt-amott már leheletfinom jégréteg pillézik, s a konok-szürke decemberi ég egy- kedvűen bámulja magát a szőke tükörben. Kietlen, sivár lenne ez a kép, ha nem vinne életet belé a még ilyenkor sem szünetelő munka. Mert az alpári Virágzó Halászati Termelőszövetkezet tagjai, dacolva az időjárás viszontagságaival, egészen addig, amíg a Tisza be nem áll, markolják az evezőt, húzzák a hálót, s a nagy közös munkák szünetében kis szerszámmal is „szűrik a vizet”. Ebben az időszakban csak a holt Tisza-ágban folyik a halászat. Az „eleven” Tiszán márciustól augusztus végéig tart a szezon. Kővágó András, a Virágzó elnöke, meg Kanalas Mihály, akik a szövetkezet tagjai közül kiemelkedő eredménnyel vezetnek a kisszerszámos halászatban, most éppen megbeszélésre jöttek össze. A htsz halászai két brigádban dolgoznak, négy napot egy héten. — Hogyan tudják „rögzíteni”, hogy a Tisza melyik részén esedékes a halászás? — kérdezzük. — Ügy ismerjük mi a folyó minden centiméterét, akárcsak a faluban a házakról is tudjuk, hogy melyikben ki lakik. Persze, segítségünkre van ebben az, hogy minden folyó'—'kasznak külön elnevezése van: Sárforgó, Buksi, Bivalyúsztató: a folyó Tiszán pedig Sárgapart, Űifa- bvrt e-frt, Nyögi... — mosolyog Kanalas, Szűrük a vizet — Amikor lefekexenel a halak — Elmarad a T ma-toré* — Régen kötéllel húzták a halászok a ladikot — magyarázza Kővágó —, de a Nyöginél be kellett szállni: olyan vesz- szős, ingoványos a part, s a víznek sincs folyása; csendes, „langa” rész ez. így errefelé csak nyögve lehet dolgozni, talán innen a találó név. A kisszerszámos halászatnál használt mintegy 20 ladikon kívül van egy nagy ladikunk a közös halászathoz. A Holt-Tisza elég messze van a faluhoz. Korán reggel indulunk, és bizony beesteledik, mire hazaérünk. Egy-egy brigád nyolc-kilenc főből áll. A ladikban négy ember van: kettő evez, kettő a hálót veti, a többiek pedig a „partosok”. Persze, ez a munkabeosztás állandóan változik, hiszen a partosoknak a legkönnyebb a dolga. A partra érve összevisz- szük a kivetett háló két végét, így a középen zsák képződik. A halakat ebből a zsákból a bárkába szedjük, majd indu- dunk úiabb „tanyát vetni”. Naponta általában hat tanyát vetünk. Ennél többre csak akkor kerül sor, ha kevés a hal. Előfordult már az is, hogy csak egv tanyát kellett vetni és már te]íeoftettük a napi tervfeladatot. Eev-egv naevbálós halászatnál mintegy három mázsa szokott lenni az átlasfogás. A méreten aluli, apró halakat természetesen visszadobiuk a vízbe Tesnan nélrMul több ezer süllő nyerte vissza így — legalábbis ideiglaroaen — a szabadságát. — Általában milyen hnlf-riták kerülnek a leggyakrabban hálóba? — Most a süllő és keszeg, de akad ponty, harcsa, balin is. Az 1953-as tél a süílőállomány nagy részét kipusztította. Tavaly Tolnáról hoztunk süllőikrát, s a víz most már kezd újra benépesedni. Az idei árvíz a pontyállomány 90 százalékát elvitte, a süllőívásra viszont kedvező volt. Reményeink szerint egy-két éven belül a jó halnak a túlnyomó részét a süllő adja majd. — Télen a jég alatt halásznak-e? — Csak varsával, kisszer- számmal. Ehhez nem kell any- nyi jeget kivágni. De egyébként is jó beosztással dolgozunk, és a tervet még a komolyabb tél beállta előtt igyekszünk teljesíteni. Majd a halász-humorra terelődik a szó, mert — mint a természettel szoros kapcsolatban élő emberek általában — ennek sincsenek híján. — Évekkel ezelőtt, az egyik Tisza-törés alkalmával történt — kezd a történetbe az elnök. — Tisza-törésen mi azt értjük, hogy az inokai örvénynél levő, halban igen gazdag folyószakasz íamely egész évben tilalmas rész) mindszentek táján, mikor már „lefeküdtek” a halak, két napig halászható. Mondom, Ve- zsenyről visszafelé jövet meghalásztuk az inokai örvényt. Egyikünk alaposan a forottüveg fenekére nézett, alig bírta húzni a hálót. Az ilyen kilengéseket mi tréf5'an b"mtetüik. Hozóit a víz egy döglött nyilat, azt beleMikor ebédhez fogunk, froatogatja a tarisznyát, hát előkerül a „nemes vad”. Annyira a szí» vére vette a dolgot, hogy • vízbe akart ugrani. Indult is la*, felé, közben elcsúszott és valóban a vízbe pottyant. Alig bírtuk kihúzni, s ruháit a tűzn^ megszárítani. — A telet hogyan töltik majd a „vízi emberek”? — Amíg az idő engedi, a vfe zen. A halászati napokon, még ha kisbalta hull is az égből» együtt van a brigád. A közbeeső napokon kisszerszámmal egyénileg halászunk. E tekintetben nincs megkötöttség. Mindenkinek a saját érdeke, hogy egyéni eredményei is minél jobbak legyenek. Csak nagyon kemény zimankó idején, vagy ha jégpáncél borítja a vizet, szünetel a halászat. De a szerszámaink akkor sem kerülnek a sutba: javítgatjuk, ápoljuk őket, hogy a jobb idő ne találjon ben-» nünket készületlenül. Még meghallgatjuk a két halász beszélgetését, megállapodását a másnapi brigád által meghalászandó területben. Meg- tudiuk, hogy az idén elmarad a Tisza-törés: a hosszú ideig tartó alacsony vízállást követő hirtelen áremelkedés erre nem kedvező. Az eget fürkészik, s beleszimatolnak az éles, friss levegőbe;. — Jó időnk lesz holnap — szögezi le Kanalas Mihály. A csendes víz mélyén ma még gyanűllanu1 úszkálnak a süllő-rajok, vígan pattognak1 a kecsegék. Egyik-másik holnap már Kanalasék bárkájára® lesz a foglya, s harmadnap talán éppen valamelyik kecskeméti háziasszony nylonháló.iá- ban utazik a végső állomás, a fazék felé. Az illatos, párolgó halászlét kanalnzgatva, gondol- janak kedves olvasóink az alpári halászokra, akik most hl fáradhatatlanul vetik a hálói a hideg habokon suin'’ á i~ ' ” bá|.