Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-24 / 301. szám
1962. december 24, hétfő 7. oldal A laktanya épületei Között vad táncot járt a hideg decemberi szél. Felkavarta a nemrég hüllőit hópelyheket, felkapta a levegőbe, majd dühösen a falhoz vágta. Az apró jégkristályok ezernyi tűhegye végigkarcolta az épületek falát, behatolt az ajtók résein. Az őr ott állt a faköpeny előtt. A bundán, a meleg kesztyűn át is. érezte a hideget, de a belső tűz, amelyet a harci feladat elvégzése gyújtott benne, jócskán hevítette. Lassú, kimért léptekkel sétált, és hunyorgó szeme a távolt kémlelte. A szél a gyakorlótér felől parancsszó-foszlányokat hozott, s Bomher György őrvezető markáns arcán egy mosolyféle vonult át Talán azt gondolta: „Tanulnák a fiatal katonák.” Megfordult. s fáradhatatlanul tovább rótta az utat... — Géppuskára! Repeszgránát. pillanatgyújtó, hármastöltet, irányzék nyolc-tíz, balra nulla- öt. tűz! Az aknavető feketén ásftó torka azonban néma maradt. Nem röppent ki belőle surrogva a pusztító gránát. A „vető” körül álló fiatal katonák: Kaszás Lajos. Bikás László. Domokos Lajos, Tóth 2sigmond szeme meg sem rebbent, hiszen jó néhányszor hallották már e parancsszavakat. A tüzelőállás elfoglalását az aknavető harchoz való előkészítését. a parancsok végrehajtását gyakorolták. Szokatlan még számukra ez a kemény harcra edző élet hiszen néhány hete még vasat esztergáltak, vagy kovácsoltak, szántottak és vetettek. ki-ki a maga foglalkozása szerint. Kulcsár József őrvezető a rajparancsnok, nemcsak az aknavető irányzását, töltését, a fegyverekkel va'ó bánásmódot tanította meg a fiatal katonákTA SS, Az aknavetőüteg első lövegének kezelő személyzete Kulcsár József őrvezetőtől tanulja az aknavető betöltését. tot gyakorló lövészeket... — Harchoz! A katonák rátapadtak a hóra. A fegyverek csöve a feltételezett ellenségre szegeződik. Kovács István hadnagy, kiváló szakaszparancsnok mégis elégedetlenül csóválta meg a fejét. — Föl! — kiáltotta, s maga köré hívta a harcosokat. — Lassan megy, elvtársak ... Gyorsabban kell lefeküdni.... s vigyázni a fegyverre; A harcszerű mozgás a katona életét védi... Bemutatom, figyeljék meg jól! A katonák a tisztet nézték, majd a parancsra ismét felsorakoztak. Elhangzott a vezényszó, s ez a gyakorlat már valamivel jobban sikerült. Kovács István hadnagy akárcsak egy jó pedagógus, mindegyik katonához odament, beszélt, magyarázott, s ha kellett, ő maga mutatta be. hogyan csinálják gyorsabban, jobban ... Az őr megigazította fegyverét. A szél pattogó katonanóta hangjait hozta a gyakorlótér felől. Lépte keményen dobbant a fagyos földön, őrzi. akárcsak a többiek, a 37-es -forradalmi ezred katonái, szabad hazánkat, a békét! Gémes Gábor kai, szívesen mesélt vidám történeteket is. Átsegítette őket a kiképzés gondjain. Egyszerűen fogalmazott: „Itt a haza védelmében a fegyver a mi szerszámunk!” Az aknavető üteg katonái megpihentek. A tenyerek óvhe- iyén fellobbant a gyufa lángja, rágyújtottak, s topogva figyelték a havas mezőn a harcésza— Anyuka? — A tsz-ben van. — Apuka? — Édesapa jön nemsoká. Már itt is kellene lennie. Tetszik tudni, ő vasutas. Szállásgondnok az Építési Főnökségnél Pesten... — egyik kezével a szemébe huncutkodó hajtincseket simítja félre, a másikkal meg a seprőt tartja, amellyel az imént nagy buzgón a szoba új, piros, meleg padlóját tisztogatta. Ferkó öccse és kishúga, a nyolcéves Rozika mellé húzódva állnak és oldódó bizalommal szemlélik a vendéget, akinek száján éppen új kérdés formálódik de a melegítőnad- formálódik. de a melegítő nad- rágos, piros pulóveres 16 éves beékeli. — Ferike, törölgesd le a port a székekről... — s máris nyomja kezébe a rongyot. Feikó nekibuzdul fél fülét felénk hegyezve. — S mi a munka ilyenkor a tsz ben, Ilonka? — szólítom meg most már a nevén a nagylányt, aki közben az ajtófélfának támasztja a seprűt. Gyors mozdulattal egy fésűt kerít és a kissé kócoska legkisebbikel kezdi fésülni anyáskodó mozdulatokkal. És beszél, beszél, Ttam’-nrír okosan, szépen, mint egy felnőtt. — Tetszik tudni, van ott még egy kis töretlen kukorica, azt csinálják. Pedig ugye, nagyon hideg van? De vitt ám édesanya egy pokrócot a derekára, meg az édesapa pufajkáját. Azt mondja édesanya, addig mindig megy a dologba, amíg el nem éri a 300 egységet. Mert naMjággfeg»? A harcszerű mozgás a katona életét óvja - I larzncsnok, a Kalocsáról bevonult fiatal katc Iktatja Kovács István hadnagy, kiváló szakasz- < nákat. <Foto: Haraszti Zsuzsa.) TASS, PETŐFI UTCA 44 gyón kell nálunk a pénz! öten vagyunk gyerekek, én vagyok a legnagyobb, meg aztán csináljuk ezt a házat. Igaz-e, hogy szépek az új ajtók, meg a szoba nagy ablaka? Szóval édesanya is mindig dolgozik. Nyáron már reggel 6 órakor elmegy ... — Nem is igaz! — avatkozik közbe a tizenegyéves Ferenc —, mert legtöbbször már öt órakor... — Nagyon boldog gyerekek vagytok, hogy ilyen aranyos édesanyátok, édesapátok van! Látom, hogy ti is iparkodtok nekik örömet okozni. A három szempár összecsillan. Látni rajtuk, hogy a kis fejekben egyforma gondolatok születnek. S a legkisebbik Sztána leány — az ötük közül a legjobban tanuló —, Rozika, szemüvege mögül tekintetével is biztatia nénjét a szólásra. — Igen, iparkodunk. Legtöbbször mi szoktunk kitakarítani, főzni. Persze ebben, ha otthon van, édesapa is segít. A jószágot is mi látjuk el. És tetszik tudni, most mit akarunk csinálni? Van ötünknek 11 forintja, édesapa meg nyert a 25 forintos békekölcsönével 37 forintot, azt nekünk adja és meglepjük édesanyát egy zománcozott tepsivel. Olyan régen akar már venni! Disznóvágáskor ebben sütheti a hurkái! — És vajon a számotokra mi lesz a karácsonyfa alatt? Ilonka a két kisebbre néz és így folytatja: — Biztosan lesz valami most is, pedig... Pedig néha haszontalanok vagyunk. Vali, aki most Lacinkkal együtt iskolában van, például a múltkor becsapta az új konyhaajtót. Egyik ablaka meg volt kicsit repedve, s erre az egész kitört. De ez még nem volt elég. Az ajtó nyitvamaradt, a szobáé is, és arre fel a huzat becsapta a szobai ablakot, az is kitört. Tessék elképzelni, szegény édesapának 106 forintot kellett emiatt új ablakokra kidobni. — Rozika, szaladj, jön édesapa! — szakítja félbe a beszélgetést, mert a szoba ablakán át a szolgálatból hazatérő családfőt pillantotta meg. ö maga pedig a mosogatórongy után nyúl és nagy buzgón törölgeti a reggeli után az asztalon maradt kenyérmorzsákat. A kis konyhába lépő Sztána László arcáról a kétnapi szolgálat fáradalmának nyomai pillanatok alatt eltűnnek gyermekei láttán. Rozika még a kezébe kapaszkodik, a másik kettő meg egymás után nyaka köré fonja karjait és csókokkal üdvözlik őt. — Milyen lesz az ötgyermekes Sztána-család karácsonya* erről kíváncsiskodtunk, kedves házigazda. A gyerekek már sok mindent elárultak, hadd mondjon róla valamit a? édesapa is. — Olyan, mint ahol egy gyerek van. Vagy még annál is szebb, hiszen mi sokan vagyunk! Valami kedveskedés mindegyik számára jut. Tavaly például több mint 3000 forintot spórolgattunk össze, s azzal utaztunk fel Pestre a feleségemmel elvásárolni. Igazán szépen jutott belőle mindegyiknek. Nem mondom, most egy kicsivel soványabb lesz a jézuska... Tudja, nemrégen vettük ezt a házikót. Persze, nem ilyen volt. Idén erre kellett minden erő. Kettőnk keresetéből 6000 forintot kupor- gattunk össze. így tudtam megemelni, stukatérozni a roskadozó mennyezetet, kicserélni a rossz ajtókat, ablakokat és megcsinálni a szoba padlóját. De még jó, hogy értek hozzá, mert a pénz éppen az anyagra volt elég. Hallgatom Sztána Lászlót és közben megértem, honnan való a gyermekekben az a sok melegség, okosság, életrevalóság. Mennyire hat a szülői péda! Az öt gyermek édesapja a családi pótlékkal együtt havonta 1400 forintot hoz haza tisztán. S ha még hozzávesszük a tsz- ben dolgozó édesanya keresetét is, bámulatra méltó, hogyan futotta még a házra is egy év alatt 6000 forint, s hogy a karácsonyfa alá még így is jut valami apró kedveskedés az öt gyermek számára. — Nem ördöngösség ez, csak beosztással kell élni — mondja szerényen Sztána László. — Bizony én azt is meggondolom* váltsak-e hetijegyet az állomásig közlekedő buszra. Kétnaponként járok haza. ezért Jobban jövök ki, ha csak alkalomként váltok. Majdnem 4 forintot spórolok így meg... Fáradt lehet a papa, nem foglalom le tovább. Hadd pihenjen le. S a kis konyhaajtójuk kilincsét magam mögött hagyva még hallom a rokonszenves család társalgását: — Mit főzünk, ma, Ilonka? — Grízlevest és krumplistésztát, édesapa. Ezt hagyta meg anyuka, i. Perny Irén Négyes találat Csesznéki lógó orral, ballagott az utcán, kezével néha legyintett. mintha láthatatlan szúnyogokat akarna füle mellől elzavarni. — Szervusz, hogy vagy Csesznek!? — köszöntöm. — Ne is kérdezd, én vagyok a világ legbo’dogtalanabb embere. — Ugyan ne beszélj, hiszen az egész város te’e van vele. hogv a lottón négytalólatosod van? Rámvetette elcsigázott tekintetét. — 'gén, de müven kö- ••n'rnépvek között? Nagyot sóhaitott s megint legyintett "gyet, aztán elkezdte: Vasárnap ebéd után 8s«zeü1ünk-: feleségem, anyósom, fiam és iómaeam. Mindenki elmondja a tipreit. me°ái'a- nodunk a számok- fcan, én kitöltőm a a szelvényeket s az asszony másnap a lottózóban bedobja. Ez három év óta így folyik hétről hétre. Le még nem fordult elő, hogy az általam javasolt bármelyik számot egyetlen egyszer megjátszottul! volna. Viszont sohasem nvertünk s így ha más nem egy kis kárörömöm volt. Az elmúlt vasárnap ismét ö°szeül- tünk, de kiderült, hogv sem az én sem a fp’eségem töltő- tol’ában nincsen tinta, sőt az is hogy a csemetém töltőtolla elveszett. Így a tippeket (illetőleg az övékét) eCTv papírra írták fel azzal. hogv másnap majd a hivatalban töltsem ki és dobiam be. így is törtért azzal a kis különbségei, hogy nem a megbeszélt számokat írtam a. szeH’zpyékre. Be- lémbúit a megbán- totiság ördöge. Azért se azt írom! Három éven át az ő akaratuk érvényesült, most jöjjön az enyém: s az x-et mindenütt egy kockával előbbre tettem. így lett négy találatom. Rácsodálkoztam. — De akkor, hol az ok a bú«ulásrá? — Várd ki a végét. Mikor azon a bizonyos pénteken félőrültként rohantam haza, a feleségem a nyakamba ugrott, úgy súgta a fii’embe: — Látod édes, mi'yen jó. hogy világéletedben két balkezes voltál, s eltévesztetted a kockákat! Porig voltam sújtva. Egy szót sem szóltam. Mit is mondtam volna? Egyszer vártam elismerést. csak egyszer életemben. — Ehelyett meg kell e’égednem egv vacak négvta1á1-'tnd szelvénnyel, tözóiat
