Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-24 / 301. szám

- 6. „oldal

1962. december 24, hétfő

Harta egy napra megnyitotta előttem a szívét.- A szemeken, a házak gangra nyíló kiskapuján! a koccintást kísérő mosolygáson át tényleg a szívekbe láttam. Egyszerű hartai emberek: szövetkezeti gazdák,, az új élet elindítói, egy egész napon át . jókedvemet élesztgették.

nyugdíja mellé a négy gyerek minden elsején szépen hoz haza pénzt, külön-küiön kasszában kezelve a fiúk és a lányok forintjait.

S hogy miből hoznak haza szépén az emberek, azt néhány házzal odébb részletesebben tudtam meg fcavács Árpádné huszonnégy éves ifjú asszonytól, aki tagja a Zrínyi Ilona szo- ciálistá címért küzdő brigádnak. Most az év végén mind a tizenöten tele vannak izgalommal, vajon az eredmények lehetővé teszik-e á cím megszerzését.- Bízni lehet benne, hiszen Lavácsné egyedül két hold kuSokaí dolgozik érte, de vigyáz .is rá nagyon. „Forint alig \an az én zsebemben, fröccsöt is csak akkor iszom,, ha valaki fizet.” Ebben az évben két lányát és egy fiát házasította ki, s mondják, olyan lakodalommal, hogy még a szomszéd faluból jöttek is elcsodálkoztak a bőség láttán. De a legboldogabb akkor volt, amikor feleségével és hét otthon maradt, gyerekével beállított a ruhásbollbn és egyszerre valamennyinek télikabátot vehetett. S a hónap elején, ahogy beköszöntött a fagy. nagy visítás volt Madácsiék udvarában. Egyszerre három 180

dolgozó vezetés, a célokra mozgósító szervezettség. S ha mindehhez társul a művelődés igénye, a tanulási kedv, a kettő együtt olyan egységeset képez, mint a kerék és amelyen forog: a tengely. Erre is sok biztatót iáttam: megszervezték a nők akadémiáját, látogatottak az ismeretterjesztő előadások, hét-, venkeíten tanulnak az általános iskola felnőtt tagozatán (az ötvenéves Füzesi István, Gilich Henrik, Kálmán Károly és mások). Van énekkar, színjátszó, és táncesóport, tűzoltó és úttörő zenekar. S mindehhez megvan most már az anyagi érőHartai

emberek között

Orosz Gábor üzemgazdasági , szakmérnök.

. Amerre csak jártam az 1100 házban lakó, 5900 lelkű, 21 ezer aoldas határú községben, vezetők és egyszerű emberek szájából, ha más szavakkal is, de azonosan csengett ki: többet és jobbat akarnak! Pedig, ha valahol, akkor Hartán elmondhatják, hogy sokat és jól tettek az .elmúlt években, de az idei esztendőben is. Nagy, modern gazdaságok formálódnak: gépekkel, szakemberekkel, eszes, messze- iátó elképzelésekkel, szorgalmas, fáradhatatlan gazdák százai vat, lelkes, a földet szerető fiatalokkal, tanulni vágyó, modernül élni akaró, egész falúra való emberrel. S ami legjobban megkapott, az az elbizakodottkoricát, egy hold répát, fél hold paprikát, ugyanannyi hagymát, napraforgót és burgonyát vállalt, amit becsülettel el is végzett. De fölös idejében a brigád más tagjaival együtt aratásban kévét hordott és segített áz uborkában, borsóban és paradicsomban, de nem kevésbé a dohánysimításban is. Ezért á hét hónap alatt összesen több mint tizenháromezer forint jár, amit még fölözhet a 100 forintonként 10—15 forintos jutalom. Ám senki se higgye, hogy a pénz könnyen hull Lavácsné vagy mások ölébe. Ez a fiatalasszony egy holdról 307 mázsa cukorrépát adott át.' „Sokat kellett dolgozni, de azért megérte” — mondja a' beszélgetés összefoglalójaként. Aztán szedegeti á könyveit, a füzeteket és indul az iskolába, annak is a nyolcadik osztályába, amelyet azért végez, hogy jövőre felvegyék a kalocsai technikumba.

Azt mondja Tiboldi elvtárs, hógy a Béke tagjai után most mér illenék egyet a Lenin Tsz- ből is megnézni, így kerültünk Madácsi Mihály portájára. Nagy csend az udvaron, kutya sem ugat, emberi - mozgás sehol. A konyhában Madácsi Mihály ujMadácsi Mihály a családnak egyszerre vásárolt nyolc télikabátot rendezgeti.

gág hiánya. Ezek az emberek mindig fölfelé néznek. Semmi sem áltatja őket a megnyugvásra. Türelmetlenül és elégedetlenül a magasba törnek. Lenin, Űj Élet, Béke... Mintha a három termelőszövetkezet neve is valami elígérkezés lenné a nagyöt alkotásra.

•

Kapunyitás, ajtónfcopogtatás és Pommer Ferencné egyáltalán nem csodálkozva idegen mivol- lomon, a legkisebb gyanakvás nélkül tessékel a konyhába, onnan meg a szobába. Igaz, velem vannak a jótállók: Hálák János e Béke és Tiboldi János, a Lenin párttitkára. Pommer néni — így dukál róla emlékezni, hiszen már hetvenkét éves — beszédbe elegyedik nyomban, pint, ahogyan az a jó vendéglátóhoz illik. Unokáiét a tér- .ére vpnja és ettől örömre , .../álladó arccal meséli, hogy a ,’aláaból négyen dolgoznak a pékében. Két nőtlen fia, egy őzvegyasszony és egy hajadon lánya. Jóízűen kerekedik ki «xvondókáiából. hogy a saját

jáival fésüli kócos fejét, a vetetten ágy dunnája még meleget áraszt. Most kelt fel, mert egész éjszaka répát szállított a vontatóján. Jól kipihente magát — mondja —, mert szeren,. cséré: a feleségét disznótorba hívták, s így nem volt, aki egész nap az ajtót csapkodja.

Már napközben mondták a helybéliek, hogy hat lány, meg négy fiú apja és kis házát is az idén vette, ezért jobban szem ügyre vettem.

Magas, szikár ember Madacsi Mihály. Megcsonto'sította az élet neheze, amelyből jócskán kijutott rieki. Solton a Petőfiben alapító tag volt, majd onnan került Hartára. Negyvennégy éves korában ült először traktorra a Teleki gróf egykori cselédje. „Nem volt könnyű az elmúlt időben. Voltak olyan évek, amikor éppen hogy léteztünk. De a hit tartotta bennünk a lelket és most már nyu- gondtan mondhatjuk: nem csalatkoztunk.” Ebben az évben Madácsi Mihály fizetése a harminchatodik ezer forintnál tart.

kilós hízó telte halálát, hogy a jó fehér kenyér mellé egész éven át meglegyen a hozzávaló.

Gotsál Mártonék felé nagy a sár. Az alja még fagyos, így a kocsik nem akadnak el, de aki gyalogosan arra iár, nehezen ismer a cipőjére. A sáros utca mentén azonban szép házak épültek, köztük Gotsál Mártoné is, aki az Űj Étet traktorosa. (A ház egy azon száznegyven közül, amelyeket az Utóbbi tizenkét esztendőben hoztak tető alá, s közülük mintegy negyven a szétvert tanyák helyett épült.) A. feleség a két kicsivel a szép kis otthont melegíti, hogy ha egy traktor hűtőjének a megjavításából hazajön az embere, jó pihenést teljen. Ebben a várakozásban nyitottunk a Gotsál-otthonba, de nem sokkal később hazajött a családfő is, s így már néki is dicsérhettük szorgalmuk julal- mát: a 160 ezer forintos új házat. Marci — mondják a többiek — :vígkedélyű embér. Persze, most nagyobb tere is van a jókedvnek,, mert „uborkaszezon” van. Előtte váló nap este az elnök összehívta a traktorosokat, hogy megbeszéljék a rendet íbiszen már 25 gép lesz a kezelésükben), s miután illendően meghallgatták a diszciplínát, utána néhány pincét is megnéztek. így. aztán, az értekezlet elnyúlott -vagy fél kettőig. Az asszonyok otthon az elnökre morogtak, hogy menynyire igénybe vészi az emberéket, pedig Ugyáriéz időben a pinceboltozat visszhangozta a válogatott magyar nótákat.

*

A községi pártszervezet szobájában beszélgettünk. Az előbb bégyűjtott kályha melege még nem vette birtokába a szobát — a kabát vállunkra terítve —de a tervek és a hallott számok még a fagyoskodót is felvillanyozták. Mi tesz jövőre? Hogyan lesz 1963-ban? — ez foglalkoztat mindenkit a községben. természetesen a pártszervezetet is. A jelen és a jövő számokban sorakozik. Bíró Géza, a községi párttitkár mondja, hogy tavalv 100 darab lucernaszárító állvány volt, az idén mái- 900. de jövőre egyetlen szál lucmTát sem szárítanak a földön. 200 holddal nagyobb tesz a lucérnakaszálójuk is. Tehenenként 3000 liter tejet akarnak fejni. Birkából is 1800-zal tesz több két év alatt és .jövőre már 1000 mázsa baromfihúst értékesítenek. Az idén a kötelező 2400 helyett 2800 hízót adott a község. Égy év a’att 700 holbúnl többet öntözlek és a vízellátóit terület a földek negyedét teszi ki.

Ezek a számok érdekesen részleteződnek az egyes szövetkezetekben. De nem Is a számokat akarom érzékeltetni, hanem azt a célratörő munkát, amelv tői tükrözi, hogy a nagyüzemi pn7daeág _ azon túl. onev a mezőtök és a gazdák jó elgondolások szolgálatába szedődnek n- vaStogikával fejlődik A. gazdálkodás naponta szüli Önmaga tOVPbt.T’niiődécénak fel- Mt-lét. pmalvet csak gyorsíthat a tudományos eszközökkel

forrás is, hiszen a termelőszövetkezetek felajánlották szociális és kulturális alapjuk egynegyedét, ami hetvenezer forintot tesz ki.

Hogyan gondolkodnak egyenként a termelőszövetkezetek?

Gotsál Márton, az Űj Élet Tsz

traktorosa.

A Lenin Termelőszövetkezetben, de a, , többiben is mintegy 10-—15 százalékkal több forint jut a gazdáknak, mint tavaly. És hogy jövőre még jóbfa tegyen. Orosz Gábor üzemgazdasági szakmérnök fogadja, hogy megszűnik a kalandorkodás a gazdálkodásban. „Specializálunk — mondja — és az állattenyésztés 30 százalékos arányát 50 százalékra emeli ük. Kevesebb növény, több takarmány és több öntözés, ez a jelszavunk.”

Az is gondjuk többek között, hogy az egyetemet végzett (négyen vannak), felkészült vezetők elképzeléseit a megfelelő áttétel biztosításával a gyakorlatba tudják vinni. Ezért szükségesek — a megszokott kifejezést használva — a középkáderek. Hét technikus és egy egyetemi hallgató ösztöndíjasuk van.

A Béke Termelőszövetkezet épületében dunaszentbenede- kiekkel találkoztunk. Egy héttel élőbb járt közülük néhány Hartán és hazavítték a hírt, hogy-mint mennek a aoígok. Űey látszik, a vezetők csak lig hittek, ezért maguk ráhdul- tak. át, hogy megnézzék, miért is magasabb itt a jövedelem. Tóth Imre, az elnök szívesen látja a látogatókat és nagy készséggel segít. Szabadszálláson állandó kapcsolatuk van a Zöld Mező, a Mathiász János és a Lenin Szövetkezetekkel. De minek szól ez a nagy érdeklődés? A 40—50 mázsás kukoricatermésnek. — Vállalták, ahány centiméter mélyre szántanak a földbe, annyi mázsa, termést hoznak föl belőle. Ezért van az, hogy még most is tavalyi kukoricából etetnek. De szól az érdeklődés a 250— 320 mázsa közötti cukorrépatermésnek is olyan területen, ahol nemrég még a 100 mázsa sem termett meg. De annak is, hogy a Veitei foknál készített csatorna segítségével jövőre már ezer holdat öntöznek.

Ez a gazdálkodás hoz a konyhára. Ezek a szövetkezeti gazdák megengedhetik maguknak, hogy egyre több villanytűzhelyük, porszívó- és mosógépük legyen. Néhány napja bútorkiállítást szerveztek a községben. Reggel 8-kor húzták fel a redőnyt, a vásárlók betódultak és 10 órakor már nem volt mit eladni. Seid! János 40 ezer forintot költött el.

Az Üj Étet Tsz-ben ugyancsak látogatók voltak. A du- navecsei Virágzóból jöttek át néhányan meghányni-vetni a gazdálkodást. A környékben arról híresek, hogy egy holdról egy mázsa húst adnak az országnak. Kukoricából 32 mázsát, burgonyából 92 mázsát, paprikából 42 mázsát termeltek holdanként, s így a vállalt 300Ó forintos áru- értékesítést 4300 forintra teljesítik; Az egy tagra eső jövedelem átlagosan 18 ezer forint, Leitheizer Imre, az élnök elmondja, hogyha a gazdák naponta a 80 forintot nem karesik tpeg, szóvá teszik.

így élnek és dolgoznak teljes egyetértésben , a hartai. emberek. A szövetkezetek nem egymás után, hanem egymás mellett haladnak. A Lenin Termelőszövetkezetben mesélték a meg nem ismétlődő múltként, hogy „néhány éve még mi voltunk a legrosszabb tsz”. Pedig akkor

Tóth Imre, a Béke Tsz elnöke a dunaszentbenedekieket tájékoztatja.

Ehhez öntöző szakmérnökük is van, Cibere Vilmos személyében. Mindent mérni, hogy a gazdaságosság jobban figyelhető legyen és a gazdálkodás az adottságokkal teljés összhangot kapjon — erre igyekeznek. Holdanként 10—15 ezer( forintos terméshozamot akarnak és nagy jelentőséget tulajdonítanak a másodvetésekhek. Jó például említik a rostlent, amely után holdanként még 3—4 ezer forintos értéket takarítottak be.

is megvoltak Hartán a szorgalmas és a munkára kész emberek A jó politika tette tehetővé, hogy a szorgalom nyomán eredmények fakadjanak nemcsak a szövetkezetben, hanem az étet minden terén. Huszonkilenc magánautó, hatvan darab televízió, teli éléskamra, a pincében a jókedvre derítő bor és az elégedett hartai emb-'-ek hirdetik a párt orszá'■'építő munkájának «iverrí*

Weither Dániel

|