Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-23 / 300. szám

4. oldal 1962. december 23, vasárnap — Nicsak, egy könyvesbolt — álmélkodik az utas, aki meg- gémberedett tagokkal baktat az állomásról a város központja felé. A kirakatba tett könyvek megállásra késztetik. Eszébe jut, hogy karácsony közeleg — könyvet kért a gyerek is, meg neki is elkelne már egy-két újabb kötet. Belép és kér egy Jókait. Nincs. Akkor egy Tamási Áront Nem. nem az Olcsó Könyvtár Kötetét, valami szebbet, muta- tősabbat. Ajándéknak kellene Az sincs. Hát akkor mi van. és miért hiányzik, ami nincs? Er­ről beszélgettünk Kiskunhala­son a földművesszövetkezet új helyiségbe költözött, barátságos könyvesboltiában. — Meghittebb, vonzóbb lett most a boltunk, mint a régi helyén volt — mondja elége­detten Bordós Lajos, a Föld­művesszövetkezetek Igazgatósá­gának elnöke. — Nem csökken* a forgalom sem, sőt több új arcot is lehet látni, hiszen so­kan keresik fel vásárlás céljá­ból az állomásra érkezők kö­zül. Mi is. de a bolt dolgozói is mindent elkövetünk, hogy tőlünk telhetőieg a legfrissebb kiadvá­nyokkal, bő választékkal áll­junk a vevők rendelkezésére. Szép a környezet, jó az anya­gi támogatás, közel egymilliós volt az elmúlt háromnegy*'!- évben a forgalom — látszólag tehát minden a legnagyobb rendben van. Mit mond erről a bolt vezetője. Benkovits An­tal? — Hát, Jót is, rosszat is — vallja be becsületes őszinteség­gel — Jó az. hogy szinte nap­ról napra nő az érdeklődés a könyvek, az olvasás iránt. Ma már nem kell lasszóval fogni, ügyes fogásokkal ide csalogatni a vevőt. Elértük azt is. hogy a járás minden községében két bizományosunk működik. Egy fmsz-dolgozö és egy pedagógus. Méghozzá eredményesen. Nagy szó az, hogy a falusi ember, aki azelőtt felesleges dolognak, meg nem engedhető fényűzés­nek tartotta a könyvet, most már saiát otthonában egv kis könyvtárat igyekszik kialakí­tani. A baj éppen ebből szár­mázik... — ? a- Ügy áll a helyzet, hogy 9evő bőven akadna, még több Karácsonyi csúcsforgalom Már jó néhány napja dugig tömött táskával indul útjára reggelenként Fekecs Zsigmond kézbesítő Tiszakéoskén. A nép­szerű Zsiga bácsi alig győzi el­juttatni a címzettekhez a sok karácsonyi üdvözletét, jókí­vánságot. ISándor Lajos felvétele.) is, mint ahány eddig volt. csuk éppen nem mindig tudjuk a je­lentkező igényeket kielégíteni. Ezt már as olvasó sem hagyja szó nélkül. Lunger Pál, aki eddig a polc előtt csendesen válogatott, most elérkezettnek látja az időt. hogy közbeszóljon és elmondja véle­ményét. — Azt tapasztaltam — kezdi panaszát —, hogy nem sokat törődnek velünk, vidéki olva­sókkal. Mechanikusan szétoszt­ják a könyveket s aztán a ku­tya sem törődik azzal, hogy ez a mi igényünknek, óhajinknnK megfelelő. Egy falusi ember, aki most kóstolt bele az olva­sás vagy a könyvgyűjtés gyö­nyörűségébe, még nem tartha* Proust-nál, vagy Shakespeare- nél. Neid Jókai, Mikszáth. Mó­ricz kell. Szét Is kapkodják két- három nap alatt, persze, nem jut mindenkinek. A városi bol­tokban esetleg tucatszám akad belőlük, ott már mást keres­nek az emberek. De hát lényeg az „arányos elosztás” ... Kiderül, hogy a népszerű Jó- kai-sorozatból 80-at kapott a járás. Egyetlen község — János­halma — maga igényelt ennyit. Ugyanez a helyzet a külföldi klasszikusokkal is. Tolsztoj Há­ború és béke című regényével vagy a Karenina Annával Ta­lán még a polcokon álmodozó könyvek is kíváncsian fülelnek a kitörő panaszáradatra. — Miért reklámozza a tv, a rádió, a sajtó azokat a könyve­ket — kérdik a városi-járási tanács művelődésügyi osztályá­nak jelenlevő munkatársai —, mélyeket úgy sem lehet meg­kapni a boltokban. Esetleg az­nap, amikor megjelenik. A Ki­adói Főigazgatóságnak biztosí­tania kellene, hogy a legkere­settebb művekből mindig legyei egy-kettő található. Kibocsáta­nak 2—3000 példányban olyan könyveket, amelyeket órákon belül széthordanak és eset'eg csak évek múlva adjáK ki is­mét. | Jó ez így? — kérdezi Martonosi Pál is, a könyvtár igazgatója. — Mert nemcsak Jókait keresik hiába az olvasók, de hasonló a hely­zet a mai magyar írók, költők műveivel is. Példának mindjárt a nagy si­kerű író—olvasó találkozókat említik. Kiskunhalason járt Tí­már Máté és Tamási Á^on, majd szétverték a2 üzletet va­lamelyik kötetéért. Két-harom akadt mindössze És jönnek az­óta is — hiába. A polcon Tímár Máté egyetlen könyvének, az Asszonycseré-nek három kőte*e szomorkodik, úgyszintén Tamási Áron Szirom és boly című köny­véből néhány az Olcsó Könyv­tár-sorozatban található. Pedig most már igényesek lettek az emberek, a külső Is számít, mert olvadás után nem dobják félre, a „házi” könyvtárba ke­rül ... Milyen jó volna, ha a Kiadói Főigazgatóság számolna végre a vidéki olvasók megváltozott igényével. Meghallgathatná a kéréseket, panaszokat és alapos felmérést végezhetne, hogy mi­ből. hová. mennyi kellene, és ne gátolná, hanem segítené, ápolná azt a hatalmas szellemi válto­zást. melyet vidéken, falvaink- ban a könyvek szereteíe, meg­becsülése jelent. Könyvet, minél több könyvet a dolgozók kezébe — adták ki valamikor a jelszót. A kezek már kinyúltak — kérő követe­lőzéssel a könyv felé. Akkor hát kapjanak is. Hiszen ez nem­csak az olvasók érdeke .. Már elkészült a nyári program A Bajai Frankel Leó Német­nyelvű Gimnázium KlSZ-szer- vezete a jövő nyáron negyed­szer rendezi meg az immár ha­gyományossá váló csereakcióját az NDK-ba. A csereakció során tervbe vett úton a legjobb tanulók ve­hetnek részt, s a csoport lét­száma jövőre 22 fő lesz. Részt vesznek az úton másik négy is­kola KISZ-szervezetének kép­viselői is. akik szeptember ele­jén beszámolnak küldőiknek a németországi útról. A már megállapított prog­ram szerint a jövő nváron, jú­liusban a bajai dir' nk látogat­nak el először az NDK-ba, majd augusztusban vendégül látják a német diákok csoport­ját A bajaiak útvonala: Drez­da, Meissen, Königstein, Stral­sund, Rügen szigete. Hiddensee. Wittenbergi Zahna. A német diákok Budapestet Baját. Pé­cset, Balatonfüredet tekintik meg. Mindkét csoport éllátogat ipari üzemekbe is, s a német vendégdiákokat a rendezők elvi­szik a legjobb tsz-ekbe. A csereakcióval nagvon sok jó barátot szereztek már eddig is a bajai diákok szocialista hazánknak, hathatós módszer­nek bizonyult a német—magyar barátság elmélyítésére. Schwalm Pál Beszélgetés a filmről Munchausen háró Karácsonyi ajándéknak szán­ta a Városi Mozi Karéi Zeman új filmjét —, s valóban az. Ér­dekes, szórakoztató. kedves ajándék. Régi, népszerű isme­rőst köszönthetnek a nézők, a fantasztikus, nagy hazudozó — Munchausen báró — megfil­mesített alakjában. A főhős mellé érdekes új partnereket is adott a rendező: — Tór.ikot. a modem világűrre­pülőt, Cyrano de Bergerac-ot, és Verne közismert regényalak­A másik, ami mellett ném te­het szó nélkül elmenni. — az a bámulatosan lenyűgöző trükk- technika, amely a báb-, rajz- és játékfilm-technikát egyesít­ve, Zeman filmjeiben — ebben is — erőteljesen tévényesül. Trükkjeinek érdekessége, hogy minden valószínűtlenségük el- lenére közvetlen, természetes hatást váltanak ki a nézőkből. Sőt. ezek a filmtrükkök teszik lehetővé, hogy zavartalan le­gyen az átmenet a reális jele­Jelenet a filmből. jait: Nicols-t, Barbican-t, Ar- dant. Ez a nagyszerű gárda és a film egész rendkívül eredeti ötleteken nyugvó izgalmas fel­építése — mindig új meglepe­téseket tartogat, állandó moz­gásban tartva a közönség fan­táziáját. A kitűnő csehszlovák rende­ző — Karel Zeman — meste­ri kézzé! tud valószínűtlen fan­táziabirodalmat teremteni úgy. hogy a néző sehol sem érzi mesterkéltnek, erőltetettnek a csélekmér.v mesefonalát. Már az ördögi találmánv című film­lében fehsmerhefő volt Zeman újszerű stflusteremtő törekvé­se, mely a Münchausen báró­ban még inkább elmélyült, Ané’kül hogy a film erényeit, vagy hibáit vitatnánk, — két ténvezőt érdemes megemlíteni. Egvik a szokatlan, hatásos szín­kompozíciók alkalmazása. Min­den jelenet a hangulatának megfelelő szín alaptónusára épül. nem illusztrálja, hanem szer­vesen kiegészíti annak monda­nivalóját. Gondol iunk csak ar­ra a vérvörös felhőfalra, mely a hősök feje fölött lebeeve érez­teti a közelgő veszélyt. Vagv az óceán mélyének smaragd zöldjé­re. az éjszaka mélvkékjére. netekbő! a műn chau sent vi^ lágba. Jó példa erre a hazug báré és a szép Bianca csónakos je­lenete. A Tonikra féltékeny bá­ró több megértést kér a lánytól önmaga és saját világa számá­ra, miközben a háttérben külö­nös tengeri kígyó emelkedik ki a hullámokból. S zöm vek, sár­kányok nyüzsögnek körös-körül és ezután már szinte természe­tes hogy egv óriás cet minde­nestől elnyeli az egész társa­ságot. Míg a rendező nagyszerű esz­közökkel teremt új, filmszerű kifejezési formákat — a Mün- ehausen bárót alakító kiváló cseh komikus — Milos Kopefcz- kv — jól felépített színészi já­téka is méltóan illeszkedik a film különös ritmusához. Ugyancsak es mondható el S többi szereplőről. Kiválóan ösas- saehaneolt dramaturgiai ren­dezői. színészi munkáról tanús­kodó. szórakoztató és művészi­leg Is értékes alkotás a Mün­chausen bá-ó. Űj formája nem okoz csalódást régi híveinek, de megnyeri macának azokat is, akik eddig még nem, vagy csak hírből ismerték. Zacsek úr, a piktorok gyöngye A műteremben fülledt meleg volt és ijesztő ren­detlenség. Átható ter­pentinszag csapott az or­romba. Óvatosan nyo­multam előre a szana­szét heverő ecsetek, fel­borult tégelyek és kü­lönféle intim, szakado­zott ruhadarabok között, egészen a csillogó áb- lakszámyakig, ahol a tollát vesztett kakadúhoz hasonlatos mester neki- dühödten festegetett. Zacsek Tóbiás, valaha „nagynak” kikiáltott fes­tőművész egészen eredeti látványt nyújtott. Kiszá­radt testét ócska, festék­foltos köpeny lebegte körül kopasz fejebúbján elnyűtt barett szomorko- dott. Kiálló pofacsontja' fölött feketén parázslóit a vászonra szegezett te­kintete. Nem mertem megszólítani. Nagyokat nyelve, elke­seredetten nézegettem csontos hátát és megpró­báltam kiokoskodni, hogy azok a rondán szétfolyó, tarka foltok vajon mit is jelentenek. Kezdő vol­tam és tapasztalatlan. Távolról sem ismerve a „tasizmus” rejtelmeit. De abból, ahogy Zacsek úr, — a piktorok gyöngye — gyilkolta a vásznat — formátlan festékpocso­lyákat sercintve rá — semmi jót nem láttam kialakulni. Többszöri eredményte­len torokköszörülés után o mester kegyesen ész­revett. Fölényesen végig­mért és elegáns ívben felém suhintotta buzo­gánynak is beillő ecse­tét. Lendületes mozdula­ta nyomán Illa festék­permet keletkezett és szomorúan folydogált makulátlan sárga blúzo­mon. — Szóval... izé — r.yögdécseltem. ..hozzáér­tő” szavak után kutatva, de riportalanyom, mi­után elvont színei vilá­gából a köznap szürke valóságába visszaeresz­kedett, nem hagyott szó­hoz jutni: — Kolosszál kompozí­ció — harsogta teljes ex­tázisbán. — Lerázva az intellektuális komplexu­sok igáját, lüktető ecset­kezelésem, pointillikus szimultánkontrasztjaim a színek őseredeti teremtő­erejének apoteÓ7.isai. Ó, ezek az indulatos hang­vételű vörösek, hidegen vibráló kobaltkékek és mélytónusú barnák — a szfnabsztrahálás legszebb szimbólumai. Micsoda ritmus, micsoda szándi­namika. .. Gátlástalanul lobogó színek költészete, — a színekben való tel­jes feloldódás, — meg­semmisülés. .. Az utolsó szavakat megértettem. Magam is közel jártam ehhez az állapothoz. Viszont a többiekről fogalmamsem volt, hogy magyarul mit jelentenek. Mindenesetre sejtettem, hogy a mester nagy marhaságokat hor­dott össze rövid félóra alatt. A készülő műről ítélve, a művészethez sem lehetett sok köze. Az ő baja. De az már az enyém, hogy valamit mégis csak írnom kell róla... Otthon azonnal bele­temetkeztem egy lexi­konba, — még jobban megzavart. Színeket lát­tam. Nvtílós lilákat, vi- gyorgó cinóbert — az „ős káosz”, melyről Zacsek Tóbiás szavalt valamit, az én fejembe költözött. Aztán valahogy mégis megírtam a cikket, éle­tem elsó véres verejték­kel összekapart, nagy riportját. Szó volt benne a mester temperamentum mos ecsetkezeléséről —- saját blúzomat illetően — és a lexikonból össze­vadászott szavakkal kö­rülírt. egyedülálló mű­vészetéről. melybő! as égvilágon senki semmit nem okosodhatott. De összhatásában egészen jól hangzott.. j A riport meg is je­lent. még csak botrány sem lett belőle. Többem gratuláltak, csak egyva­laki jegyezte meg félén­ken: — Jó. jó... De hát tulajdonképpen mit is festegetett az a szeren­csétlen Tóbiás?... Tényleg... Tulajdon­képpen mit ábrázolnak Zacsek művei? Jobbnak láttam hallgatni... Vadas Zsuzsa. JÓKAI KERESTETIK...

Next

/
Thumbnails
Contents