Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-23 / 300. szám

9 Világ proletariat, egyesüljetek / BACS-K»SKV/IM Me&VTEt LAPJA Erőteljesen fejlődik megyénk inara A gazdasági építSmunkábaa és a népművelésben elért eredményekről és feladatokról tárgyalt az SZMT küldöttközgyűlése XVII. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 4ra 60 fillér 1962. DEC. 23, VASÄR.NAP Szombaton délelőtt Kecskeméten a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székháza nagytermében zajlott le a megye szervezett munkásainak IV. küldöttközgyűlése. Az elnökségben helyet fog­laltak: . dr. Varga Jenő, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Bugár Jánosné, a SZOT elnökségi tagja, a SZOT titkára, Csu- torka bajos, az ÉDOSZ főtitkára. Szabó bajos, az SZMT vezető titkára, Csenki Ferenc, a Közalkalmazottak Megyebizottságának einöke, Drégeli Ilona, a Kecskeméti Konzervgyár szocialista bri­gádvezetője, Kiss György, a Bajai Vízügyi Igazgatóság igazgatója. A küldöttközgyűlést Molnár Jánosné, az SZMT titkára üd­vözölte, majd Szabó bajos, az SZMT vezető titkára megtartotta beszámolóját. Szabó La jos beszámolója Bevezetőjében vázolta azokat a politikai és társadalmi vál­tozásokat, amelyek az SZMT III. küldöttközgyűlése óta megyénk dolgozóinak életében bekövet­keztek. Ezzel kapcsolatban utalt a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésére, a társadalom osztály­szerkezetének átalakulására, a munkásosztály vezető szerepé­nek erősödésére, ami a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikájának köszönhető. Ezután ismertette megyénk ipari üzemeinek fejlődését. — Megyénk szocialista ipará­nak termelése az elmúlt évek­ben lényegesen emelkedett. Az 1962. első háromnegyedévi tel­jes termelésünk 60 százalékkal volt több, mint 1959 hasonló időszakában és XI százalékkal haladta meg az előző év azonos termelési értékét. Változott Idő­közben a nehézipar és a helyi­ipar aránya. Az utóbbi ez év kilenc hónapjában 82 százalék­kal termelt többet, mint 1959 hasonló időszakában. Különösen dicséretes a szolgáltató ipar fej­lődése. Az ipari fejlesztés üte­me eléri, sőt meghaladja az or­szágos átlagot. Nem dicseked­hetünk azonban ilyen eredmé­nyekkel a termelékenység eme­lésénél. Ugyanis a termelés nö­velését jórészt létszám növelé­sével oldottuk meg — mondotta Szabó Lajos elvtárs. Az eredményekben döntő ré­sze van a szocialista munka­versenynek és az újítómozga­lomnak. Többek között azért, ixjert az előrehaladás útjából ultavolítottuk a bürokratikus módszereket, javítottuk a ver­seny tartalmát, nem célnak, ha­nem eszköznek tekintettük a szocializmus építésében. Megyénk üzemeinek dolgozói a VIII. pártkongresszus tiszte­letére 120 milliós felajánlási tettek. Ennek időarányos részét az élelmiszeripar egyes üzemei, az építőipar, valamint a mező- gazdaság egyes vállalatainak ki­vételével teljesítették. Az SZKP XXII. kongresszu­sa után a Szovjetunióban meg­alakult kommunista brigádok példájának alapján viszonylag rövid idő alatt megyénkben is tömegmozgalommá lett az új versenyforma — a szocialista brigádmozgalom. Míg 1960-ban 1454 munkabrigád közül 575 tűzte ki a megtisztelő cím el­érését és 117-en nyerték el, ad­dig 1962 első félévében 3196 munkabrigád közül 1074 küzdött a szocialista címért. Ezekből a számokból is látható, milyen nagy lehetőségek vannak a mozgalom továbbfejlesztésére. Jelenleg több mint 16 ezer dol­gozó nem kapcsolódott be ebbe a versenyformába. Ennek to­vábbi segítése mellett azonban többet kell foglalkozni az egyé­ni versennyel, mert ez az alapja a brigádmozgalomnak is. Fejlődött az újító- és éssze- rüsítő-mozgalom. Az aktív újí­tók száma 3500. A kongresszusi munkaversenyben hat hónap alatt 1841 dolgozó 1921 újítást adott be. Ebből 799-et elfogad­tak, 577-et bevezettek. Nemcsak az újítók száma növekedett meg, hanem javul az újítások gazdasági eredménye is. A vas­iparban hat hónap alatt az újí­tások alkalmazásával 1 millió 180 ezer forintot takarítottak meg. Az általános fejlődés mel­lett meg keli állapítani, hogy még mindig alacsony az elfo­gadott és bevezetett újítások száma. A mozgalom terebélyese- dését helyenként még mindig akadályozza a vezetők bürokra­tikus felülvizsgálást módszere. Nem segítik • a kivitelezőket, nem adnak lehetőséget a mun­kaidő utáni foglalkozásra. Az elbírálásnál pedig egyeseket in­dokolatlanul háttérbe szoríta­nak. Az üzemi demokráciával kap- •soiatban hangsúlyozta, hogy az utóbbi években pártunk és kormányunk határozott intézke­dései nyomán tovább fejlődött az üzemi demokrácia. A mun­kásokat érintő bérügyi, munka­ügyi, szociális, valamint egyéb természetű dolgokban, mielőtt a vezetők intézkednek, vélemé­nyüket és állásfoglalásukat is ügy elembe veszik. Az üzemi demokrácia megva- 'ósulását segítő szervezeti for­mák módszerei közül egyik leg­jelentősebb a termelési tanács­kozás. Az utóbbi időben ezeket csaknem minden üzemben rend­szeresen megtartják, ahol a dol­gozók 80 százaléka részt vesz Sok javaslat hangzik el. áme­neket az üzemek vezetői leg- ' "kb helyen jól hasznosítanak. Szólt a bérből és fizetésből -lő dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek alakulásáról. Ez­zel kapcsolatban megemlítette, hogy 1958-tól kezdve 1961. év végéig több mint 17 ezer fővel 'lőtt a bérből és fizetésből élő dolgozók száma. Ebből az üze­mi munkások száma nyolcezer­re tehető. Legnagyobb fejlődés a helyiiparban következett be. A párt politikai célkitűzései­nek megfelelően az utóbbi években kedvezően alakult az \ Bajai Ruhaüzem küldöttel. Középen Majoros Erika, mellette Giczi Ferencné és Móri Antalné. Az elnökség tagjai. Szabó Lajos, az SZMT vezető titkára mondja beszámolóját alacsony keresetű szakmák munkásainak bére és jövedel­me. Az élelmiszeripari mun­kások átlagkeresete majdnem száz forinttal, az állami gaz­daságok dolgozóinak bére majd­nem 200 forinttal, az építőipari munkásoké pedig majdnem száz forinttal több, mint az el­múlt években. Jövedelmük alakulását ked­vezően alakította a nyereség' részesedés és a különböző jut­tatások. 1958-ban az egy főre eső átlag 419 forint volt. 1961- ben ez az összeg 535 forintra jmelkedett. A munkaruha, az ebédtérítés és egyéb juttatások egy főre eső összege az 1958 évi 604 forintról 1961-ben 1137 rorintra növekedett. Szabó elvtárs ezután rész­letesen szólt a törvényesség megszilárdításáról, a társada­lombiztosítás fejlődéséről, az üzemi étkeztetés meglevő gond­éiról, a munkavédelmi helyzet ről, a kereskedelmi dolgozók munkájáról, a közlekedés fej 'ődéséről, a beruházások alaku- 'ásáról. a szakszervezeti sport- mozgalom fejlődéséről, a szer­vezettség alakulásáról, majd rá­tért a mezőgazdasággal kapcso­latos eredmények és feladatok ’^mertetésére. Végül a népművelési munká­ról tájékoztatta a küldötteket. FI mondotta, hogy a felnőtt oktatásban résztvevő dolgozók száma évről évre fokozatosan növekedik, s a hallgatók 90 százaléka eredményesen le is vizsgázott. A feladatokat ille­tően hangsúlyozta: Az oktatás értalmi javítása mellett szor­galmazzuk a számszerű fejlesz­tést is. Ugyanis jelenleg a bér­hői és fizetésből élők közül több mint 5200-an csak egv-három osztályt, 30 500-an pedig csak a négy-hat általános iskolát vé­gezték el. Ezek közül 2300-an járnak az általános iskolákba. A közéniskolákba beiratkozott 7000 dolgozó közül csak 1500 ta­nul. Egyetemre 245-en járnak. Az ipari termelés fokozása, a munka termelékenységének nö­velése jól kéozett szakembere­ket követel. Egyes vállal átok vezetői, felismerve ennek döntő fontosságát, nagy gondot fordí tottak a szakmunkás-tovább­képzésre. Az ipari tanulók szá­ma 1958-hoz viszonyítva 36,1 százalékkal emelkedett. A szak­munkások létszáma meghaladja a 36 százalékot. Ennek ellenire sem mondhatjuk azt, hogy bő­velkedünk szakemberekben. Termelő üzemeinkben a képesí­tett munkások száma az ossz- > munkásokhoz viszonyítva 14,8 százalék. A képesítés nélkülieké 21,7, a betanított munkásoké 28 százalék. Az üzemi munká­sok több mint 31 százaléka se­gédmunkás. Az ezzel kapcsola­tos feladatokat meghatározza az az igény, hogy 1965-ig 15 500 szak- és betanított munkásra lesz szükség üzemeinkben. A jelenleg működő technikusok számát 1300 fővel, a mérnökök* közgazdászok számát 500 fővel kell növelni. összegezésképpen megállapít­hatjuk. hogy szakszervezeti ter­melési és mozgalmi munkánk sokat javult, fejlődött. Ez a ve­zetésben, az irányításban, a munka iránt érzett felelősség­ben érezteti hatását — fejezte be Szabó Lajos, az SZMT ve­zető titkára. A vitában részt vettek: Búzás János, a Pedagógus Szak- szervezet városi titkára. Sza­bó Ferenc, a MEDOSZ megye­bizottságának titkára, Virányi Imre, az SZTK kecskeméti al­központjának vezetője, Papp Sándor, a Bács-Kiskun megyei Építési és Tatarozó Vállalat üb-elnöke, Huszár Sándor, a KPVDSZ megyebizottságának sportfelelőse, a TÜZÉP Válla­lat dolgozója, dr. Mándoki An­tal, az SZTK főorvosa, dr. Zon~ da László, a kecskeméti rende­lőintézet főorvosa, Szantmr- György, a postás dolgozók me­gyebizottságának titkára, Gajda Mátyás, a vasutas dolgozók me- •’yebizottságának titkára. Csap­tát Vilmos, a Kecskeméti Ka­tona József Színház dolgozója. A megyei párt-végrehajtóhi­zottság részéről felszólalt dr. Varga Jenő, a megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagja, és Csutor- ka Lajos, az ÉDOSZ főtitkára* a SZOT elnökségének tagja. A vita Szabó Lajos zárszavá­rai ért véget. Ezután meg'ri­asztották a 43 tagból és öt nót- agból álló Szakszervezetek Me- T’ei Tanácsát, a három ren­des és kőt nó+tpeból álló szám- vizsgáló bizottságot. Az Elnöki Tanács ü’ése A Tájékoztatási Hivatal közli: A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa szombaton ülést tartott Megtárgyalta és elfogadta a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló törvényerejű rendeletet. maid módosította a dolgozók betegség­biztosításáról szóló 1953. évi 39. sz. törvényerejű rendeleteő Az Elnöki Tanács 1963. de-' cember 31-ig meghosszabbította a külföldön élő magyar állam­polgárok állampolgárságának rendezéséről és úti okmányuk­kal való ellátásáról hozott ha­tározatában foglalt jelentkezési batáridőt. Az Elnöki Tanács ezutáa egyéb ügyeket tárgyalt.

Next

/
Thumbnails
Contents