Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-13 / 265. szám
A Sipka-szorostól a Fekete-tengerig VI. Kőerdő és a múzeumváros Divatjamúlt cipők és dekorációs kellékek a kirakatban — bolt helyén raktár — kínálat és a valóság Kecskeméti portálszemle néhány tanulsággal A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megtartott ülésén igen pozitívan értékelte a Kecskeméti Városi Tanács V. B. előterjesztését a megyeszékhely kereskedelmi helyzetéről. Rámutatott ugyanakkor, hogy az anyagi eszközök elosztásánál a kommunális beruházásokhoz hasonlóan most már a kereskedelmi hálózat bővítésére, a meglevő üzlethálózat minél ésszerűbb, gazdaságosabb kihasználására és nem utolsósorban az árukínálat és a kiszolgálás kulturáltságára kell törekedni. E gondolatok jegyében indultunk a napokban egy kis kecskeméti portálszemlére. MEG KELL HAGYNI: kirakataink miatt általában nem kell szégyenkezniök a város üzleteinek. Az Állami Áruház fővárosba is beillő portáljának bizonyára köze van az üzlet meglehetősen nagy forgalmához. Az áruk gondos összeválogatása és mesterkezekre valló kirakati elhelyezése méltán állítja meg szemlélődésre és serkenti vásárlásra a járókelőt. Szívesen áll meg az ember a Széchenyi téri kisáruház legújabban ren- idezett kirakata, a csemegebolt melletti női és férfidivatüzlet portálja előtt, és ötletesen használja ki árukínálási lehetőségét a Nagykőrösi utcai népművészeti bolt is. DE NÉZZÜNK csak át a túlsó oldalra. A BRK készruha- fizlet sok lehetőséget kínáló kirakatai nem túlságosan csábosak. A férfikalapok közé mintha befújt volna a szél, méltóbb '^tálalást” érdemelnének a női és lánvkaruhák, s ugyanez vonatkozik a férfiruha-konfekció- ra is. Nyakkendővel talán még a képünkön megörökített felöltő és férfiöltöny is jobban mutatna... — Nálunk a faluban különbet lehet kapni — kaotuk el a megjegyzést a Rákóczi úti leértékelt áruk boltjának kirakata előtt. Magunk is meggyőződtünk róla: Nem éppen a város legszebb utcájához méltó ez a divatjamúlt cipőket, s visszamaradt holmikat kínáló kirakat, s talán az egész üzlet sem. A BÚTORBOLT szép kirakatainak szemléje után a szomszédos üzlethelyiség fölötti „Ajándék” felirat vonja magára a figyelmet. Aki először jár Kecskeméten, azt hiszi: ide érdemes betérni. De a kétes tisztaságú kirakathoz érve csalódik. A kecskemétiek már tudják: nem ajándékbolt, hanem bútorraktár van az ajtó mögött, az életveszélyesnek minősített helyiségben. De vajon meddig lesz még az? A Rákóczi úton tovább haladva álljunk meg egy elfüg- gönyzött üzlethelyiség előtt, melynek rendeltetéséről egy kicsike tábla árulkodik: „Állami Kereskedelmi Felügyelőség ” Vajon működéséhez nem lenne megfelelőbb valahol másutt egy irodahelyiség? Hiszen — állandóan azt panaszolják — kevés a bolthelyiség, okosabban kellene bánni a meglevőkkel. ÉRDEMES visszatérni még egy pillanatra a Nagykőrösi utcára és elgondolkozni rajta: dekorációs kellékek tárolására nincs alkalmasabb hely a Patyolattal egy házban levő üzlethelyiségnél? A portálja gondozatlan, belülről fenyőgerendák támasztják alá a mennyezetet, felette pedig laknak. Azt mondják róla, hogy életveszélyes. A Patyolat helyiségét r aztán mindent megtalál. De próbáljon meg odabenn egy kalapácsnyelet vagy nyeles baltát kérni. Udvarias „nincs kérem’ Dekorációs kellékek „díszítik” a kirakatot mel kénytelen beérni. Hiába ígér sokat a kirakat, ha az üzletben még gyakori a „hiánycikk”. Tudjuk, hogy ez nem csupán a helyi kereskedelem hibája, hanem iparunké is, de a kulturált kiszolgáláshoz az igénykutatás, az igények kielégítésére való gondos törekvés is hozzátartozik, s ez közös feladat. RÖVID SÉTA, egy kis szemlélődés, s az eredmény: egy csokorra való „felfedezés”, amin legalábbis elgondolkozni érdemes. Alaposabb körültekintés bizonyára jóval több rejtett lehetőséget is feltárna. Perny Irén Ajándékbolt? Dehogy! Bútorraktár... nemrégiben hozták rendbe igen szépen. Nem lenne érdemes ugyanezt tenni az azonos adottságú üzlethelyiséggel is, és azt kereskedelmi célokra hasznosítani? VÉGEZETÜL vágjunk át a téren és tekintsük meg az Állami Áruház mögötti vas- és edénybolt portálját. Kirakata sok mindent kínál. Szitát, lakatot, csavarhúzót, ajtózárat, gyerekszéket. A sokféle portéka láttán azt hinné az ember, itt A nyakkendő nélküli ^divatos’’ öltöny PETŐFI NEPE * Magyar Szocialista M’jnkáspúr* Bács- Kiskun megyei Sízottsáea és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Oániek Kiadja: a PetőB Népe La okiadó vállalat felelős kiadó- Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét Szecnen.y» tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19. 25-1« Szerkesztő öízottság: 10-38 Belpolitikai rovat: il-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti ^ Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál é* kézbesítőknél ■n öfi/érést jf-i hinaon 1? forin Bács-klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefoni 11-85 Részlet a múzeumvárosból. Kellemesebb a várakozás A kiskunfélegyházi Petőfi téri férfifodrász-üzlet — hiába volt a város főterén — sokáig nem tartozott a „legfényesebb” műhelyek közé. Nemrégiben korszerűsítették, s higiénikusabbá tették, modern világítással látták el. Még a várakozás is kellemesebb ilyen környezetben — mondják azóta a vendégek. Képünkön: kicsik és nagyok olvasással töltik az időt, amíg rájuk kerül a sor (Tóth Sándoc felvétele.)I innen már csak pár perc a meglepetés helye, Bulgária őskorának védett területe — a Kőerdő. A ritka természeti érdekességből még mit sem látunk, a bolgár IBUSZ, a BALKÁN- TURISZT autóbuszkaravánja jelzi, hogy idegenforgalmi nevezetesség következik. Tempónk csökken, balra fordulunk, s a látvány tényleg egyedülálló. Kilométer hosszan, mintha valami pusztító erő letarolta volna lombkoronáját, kőerdő húzódik lankás dombok között. Ügy mondják, vulkánikus ritkaság. Valamikor tenger borította, s ahogy visszavonult, hullámai mosták ki a homokból. Egy-egy kőtörzset ketten sem tudnak átkarolni. Kattognak a fényképezőgépek, ezer emlék készül. Mi is megörökítünk egy pár részletet, aztán irány vissza a tengerparti országúiig. A Napsugárpart innen 130 kilométer. Az út nagy részét a Balkán előhegyeinek szerpentinjén tesz- szük meg. Figyelmesség az utazó iránt, hogy a kanyarokban és a veszélyesebb helyeken üvegprizmák vannak beépítve az útjelző kövekbe. Éjszaka úgy csillognak a fényszóró pásztóiéban, mintha alma nagyságú ’ánosbogarak lennének. A nap közeledik zenitjéhez, amikor a hegyi út utolsó vargabetűje után előtűnik a tenger, s a hegycsúcsról kitárul a Napsugárpart panorámája, hátterének ködöses kéklő mesz- szeségében pedig a múzeumváros. Neszebar ősi városa festői környezetben, szép sziklás félszigeten terül el. Története visz- szanyúlik az időszámítás előtti hatodik századba. Hérodotosz is említi, mint az antik görög világ kereskedőinek egyik virágzó telepét. Kétezerötszáz év, de különösen a korai középkor annyi műemléket hagyott itt hátra — főként templomokat, rendkívül gazdag szobrászati és sokszínű festészeti ornamentikával díszítve, hogy a városkát a bolgár népi kormányzat védett területté, afféle múzeumvárossá nyilvánította. Ne- szebár így megtartotta történelmi patináiét, régies arculatát, érdekes kiképzésű, emeletes kereskedőházait. A félsziget régebben nem kapcsolódott közvetlen a szárazföldhöz. A tenger hullámai halmoztak itt fel homokot, kavicsot, s erre a keskeny földszorosra énült az összekötő mű- út. alig nár méterrel a tenger szintje felett. Viharok ideién ezért az emeletes hullámok át- csapdosnak a földnvelven. s a háborgó teneer Neszebart elzárja a külvilágtól. Ilven vihart mi nem láttunk. Atsuhan- tunk a középkori várfal kapuién. amit most restaurálnak, s órákat töltöttünk az öreg műemlék-templomok, a szűk ut- "ák és a iellegzetes faburkolattal ellátott emeletes házak között. Az óvárostól aranvsárga bársonyos homok húzódik végig a *Pn pemarton az úionnan épült üdülőkig. A homok itt dim éket. szélbarázdás buckákat képez. A tenger sekélv. száz méterre is bemorécpkedoek a fürdőik. Az éghajlat tipikusan szub- mediterrán. Minden együtt van tehát, hogy Neszebar a iövő- ben még nagyobb központja lépvén az idegenforgalomnak, fürdőhelye, a Naosueároart építészete máris vezet.. A G’o- bus Hotel a legnagyobb szálloda a tengerparton. Mellette a óvári vendéglő egyszerre több mint ezer embert tud fogadni. A réginek és az újnak ez a sa- tátos keveredése eevre vonzóbbá varázsolja a külföldiek előtt őzt a vidéket. Űtunknak vége. Meevonhat- !uk a mérloget. A régi értelemben vett Balkánt mi már nem ‘aláltuk. Gvászos emlékeit csak a múzeumok őrzik. A népi hasalom tizennyolc éve leszámolt a bolgár néo évszázados szenvedéseivel. Igaz. az úiért való bare nem volt könnvfj, de a balkán visszavonult. Ha a való- - ágban keresi az ember, innen, Neszebart ól már nincsen mesz- sze a török határ. A szállóigévé lett Balkán ott még rég! nyomorúságában díszeleg. Sándor Géza Vége. A szeptemberi nap éppen kel a tengerből, amikor utolsó utunkra készülünk a hazatérés előtt. Térképünkön kettős karika jelzi a helyet: Napsugárpart, Neszebar. Kísérőnk azonban meglepetést tartogat számunkra. A tengerparti út helyett Szófia felé kanyarodunk. Elhagyjuk a várnai repülőteret, aztán a százasra ugrik a Volga sebességmérője. Egyenletesen suhanunk, mégis percek telnek, amíg egy új szőlőtelepet elhagyunk. Kétezer hektár egy tagban — magyarázza kísérőnk. Mind csemegeszőlő. Aztán újabb tűnik fel, s tart egészen a kietlen sziklás vidékig. Meatudiuk. hogy
