Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-09 / 262. szám

4. oldal 1962. november 9, péntek A modern festészet ősforrása Hat emelet magasságban a vá­ros fölött, az épülő kecskeméti szálloda legtetején friss, merész színekből szőtt, különös ihleté­sű falikép látványa tárul a belé­pő elé. A leendő társalgó két szemközti falát — 50—60 négy­zetméter területet — betöltő, most készülő seccokompozíció gyümölcsösének erőteljes voná­sait. Kecskemét házainak jelleg­zetes atmoszféráját, az öreg Ré­vész kis tanyájából kibontako­zott művésztelep mai képét. Mindazt, amit látott, tapasztalt a művészet sajátos eszközeivel szeretné rögzíteni, visszaadni. — Nem művész az — vallja A nagy munkában bnzgón segédkezik a tavaly végzett, fiatal fes­tőművész Fajó János is. mozgalmas képszerkesztése, ki­fejező színösszeállítása az alkotó sajátosan egyéni látásmódjáról tanúskodik. A mester — Hin ez Gyula Kos- súth-díjas festőművész — össze­húzott szemmel figyel, gondol­kodik. Komponál. Színekbe, for­mákba sűríti az állandó élmé­nyekkel jelentkező világ jelleg­zetességeit, hangulatát. — Az a nagyszerű ebben a munkában — mondja halkan, szinte csak önmagának —, hogy teljes szabadságot kaptam, min­den tervrajz nélkül, az adott tér­ben gondolkozva valósíthatom meg elképzeléseimet. Mielőtt festéshez láttam volna, alaposan körülnéztem a városban és a környéken. Megfogott ennek a tájnak a szépsége, fejlődése, szomjas törekvése minden új iránt. így raktározta el magában az Izsáki Állami Gazdaság törpe­Sxerkesstiii üzenetek NAGT E. KECSKEMÉT: Panaszát a teljes lakelme nélkül nem tudjuk orvosolni, S. G. KECSKEMET: Ilyen forma- ban közSlhetetlenek írásai. Több konkrétumot és kevesebb „melléke­iét” Írjon legközelebb. minden pátosz nélkül, az igazá­ról meggyőződött ember bizton­ságával —. aki nem veszi észre maga körül az élet ezernyi vál­tozását, rohamos fejlődését, sőt elzárkózik előle. Sajnos, még mindig akadnak olyanok, akik nem értik meg például azt, hogy a századforduló fotografikus szemlélete a maga idejében helytálló volt, de ma már újat, szebbet és jobbat kell adni az embernek... — Mert nem igaz, hogy a nép­től, a nagyközönségtől idegen a modern művészet. A modern­ség korszerűséget jelent, — azo­nosulást a mával és minden ilyen törekvésnek — a festészet­nek is — ősforrása a népművé­szet, amelynek színes, elvont vi­lága, koncentrált jellemábrázolá­sa már sok kiváló művészt meg­ihletett. Ez a közelség — a népi témák­kal, hazai tájakkal, emberekkel —» teszi egyedülállóvá Hincz Gyula különös ízű művészetét is. Invenciózus, sokoldalú egyéni­ség. A IX. Képzőművészeti Ki­állításon sokan megcsodálták de­koratív gobelin faliszőnyegeit, a könyvgyűjtőknek legutóbb élet- teljes Csongor és Tünde illuszt­rációjával szerzett örömöt. Ne­mes egyszerűség jellemzi kerá­Jlfegér tett ük és helyeseljük Az új középiskolai tantervröl szóló viták egyik legsikeresebbje a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban zajlott le. A ter­vezetet nagy érdeklődéssel ta­nulmányozták át a nevelök, és a vita során Igen sok helyes Ja­vaslat született, amelyek a Jövö iránti felelősségérzetről tanús­kodtak. Sok vélemény hangzott el az egyes tárgyak óraszámá­ról és anyagáról, a tervezet alap- elveivel azonban az iskola ne­velőtestületének tagjai egyetér­tettek. Az alábbiakban Ka tani cs Sándornak, a gimnázium Igaz­gatójának véleményét közöljük a vitáról és a* új tanterv fel­tételeiről. A tervezet megvalósulásának alapjait a nevelők együttérzésé­ben és a jó tankönyvekben lá­tom. Az áj tantere bevezetésének lehetőségeiről még nem egysé­ges a nevelők véleménye. Nem mindenki látja még a megoldás távlatait. Sokan a régi fajta műveltséggel rendelkező peda­gógusok közül nehezen monda­nak le szaktárgyuk eddigi ará­nyairól, és nem szívesen adnak helyet az új ismereteknek azon az áron, hogy kiszűrjék az anyagból az általunk feles leges­nek tartott ballasztot. A több­ség azonban megértette az új tanterv célkitűzéseit, a vita so- tém ebből e szempontból bí­rálta a tervezetet és igyekezett a maga tapasztalataival hozzá­járulni végleges kialakításához. A mi iskolánkban szemmel lát­ható a törekvés, hogy a nevelők a vita hivatalos idején kívül is meggyőzzék egymást és át­segítsék az akadályokon azokat, akik nehezebben jutnak el az új megértéséhez. A másik döntő eszköz a tan­könyv. Név előtár saimmal együtt az a véleményem, hogy a tan­könyvet nem tudja helyettesí­teni, pótolni a pedagógus. A vita során többen is hangoztat­ták, hogy az új tankönyveket a legjobb eredményeket felmu­tató gyakorló pedagógusok ír­ják. Azok, akik több éves mun­ka során tapasztalhatták, hogy a tankönyv hogyan segítheti nemcsak az órák munkáját, ha­nem a diákok otthoni tanulá­sát is. A jó tanterv megszületésének biztosítéka a mostani széleskörű vita, amelyben valamennyi pe­dagógus, az ifjúság és a szülők képviselőivel együttesen vesz­nek részt. Vitánk eredménye azt mutatja, hogy testületünk nemcsak átérezte az új tanterv fontosságát, hanem képes is lesz végrehajtam. a népművészet A Debreceni MÁV Filharmonikusok Kecskeméten miáit és a cselekményhez har­monikusan illeszkedő színházi díszleteit. Sokat és fáradhatatlanul dol­gozik, tanítja, formálja az ifjú­ságot, a jövö művészeit. Főigaz­gató az Iparművészeti , és tanár a Képzőművészeti Főiskolán. — Nagy öröm — és büszkeség is — mosolyog kedvesen — azt látni, hogy tanítványaim értékes alkotásokkal gazdagítják a hazai képzőművészetet. Már pedig ilyen nagyon sok akad közöt­tük... Társára, az eddig csendben fi­gyelő Fajó Jánosra pillant, aki tavaly végezte el az iparművé­szeti főiskola festő tanszakát és nagy tervekkel, ambícióval in­dul azon a pályán, amelyen mestere lassan harminc eszten­deje jár. A tanítvány a festékes tégelyekhez lép, s a következő­ket árulja el: — Üjfajta eljárással, külön­leges műanyagból készültek. Elő­nyük. hagy a vízben nem oldód­nak, tehát a falikép mosható, könnyen tisztítható. A falon könnyedén szalad Hincz Gyula fekete krétája. A befejezéshez közeledő, sugaras Hincz Gyula Kossuth-díjas fes­tőművész alkotás közben. A tár­salgó falait díszítő hatalmas fa­likép méltó kiegészítője lesz a modern vonalú, impozáns szál­lodának. fiatalságot árasztó kompozíció mintha friss, minden ízében mai kifejezésmódját, művészi hitval­lását példázná... Vadas Zsuzsa A MÁSODIK idei nagyzene­kari hangversenyesten a Deb­receni MÁV Filharmonikusokat hallottuk Nemesszeghy Lajos vezényletével és Mezó Lászlót, aki Dvorak csellóversenyét ját­szotta. Dvorak a cseh nemzeti zene egyik legkimagaslóbb képvise­lője. Ahogyan Schubert zenéjét gyakran a bécsi népies muzsika idealizálásának érezzük, úgy hat Dvorak zenéje még gyak­rabban az évszázados cseh né­pies muzsikálás tradíciói köz­vetlen folytatásának. Csellóver­senye világszerte ismert és nem hiányozhat egyetlen koncertező gordonkaművész repertoárjából sem. Mező Lászlót nem kell külön bemutatnunk, már többször hal­lottuk őt és megállapíthattuk, hogy nemzetközi viszonylatban is egyike a legnagyobb rutin­nal rendelkező fiatal csellisták­nak. Ifjú művészgárdánk büsz­kesége. Tónusa telt, technikája salakmentes, játéka biztos. Ami azonban mégis hiányérzetet kelt bennünk, az játékstílusa: a hű­vös, szenvedélymentes, bár ze­neileg ízléses, de gyakran szinte mechanikus előadásmód. EBEN AZ esetben már a mű szláv temperamentuma is több lendületet kívánna. Semmikép­pen sem válna Mező hátrá­nyára, ha több szívvel, érzés­sel muzsikálna, bár kétségte­len, hogy a mostoha körülmé­nyek is befolyásolták. Érdem­leges próbára nem jutott idő és a tempók — zenekar, karmes­ter. szólista relációban — nem egyeztek. A műsor nyitó- és zárószáma­ként két Mozart-kompozíció hangzott el. A Színigazgató című kis egyfelvonásos dal­játék nyitánya a zeneirodalom egyik vidám, sziporkázó gyöngy­szeme, amelyben megnyilatko­zik a mozarti játékos hangulat a maga sajátos bájával, jóked­vével. Mozart nagy szimfóniái már súlyos emberi problémákat vet­nek fel. Ezúttal a g-moll szim­fóniát hallottuk a zenekar meg­lehetősen részvétlen közremű­ködésével. Midőn számot ve­tünk Nemesszeghy Lajos diri­gálásával, ne feledjük, hogy eszközeink helyi viszonylatban nem nyújtják azokat a lehető­ségeket az itt élő művész-diri­gensnek, amelyekre méltán igényt tarthatna. A vezénylés minősége nemcsak képesség, de rutin dolga is. Városunk nem rendelkezik állandóan működő szimfonikus zenekarral, a ven­dégegyüttesek pedig túlterhel­tek. A vidéken működó kar­mestereknek az Országos Fil­harmónia nem tud gyakori di- rigálási lehetőséget biztosítani, sem elegendő számú próbát. MINDEZEN nehézségek elle­nére is örömmel tapasztaljuk, hogy az művészi alázat, ami­vel Nemesszeghy Lajos a mű­veket interpretálja — mellőzve a fontoskodást, túlfeszítettséget — kulturált muzsikus mivoltát igazolja, azét a muzsikusét, aki egy életen át szolgálta a zenét, akinek ez nemcsak mestersége, de hitvallása is. Az Alföld ne­hezen befogadó talaját mun­kálja évek óta. Emlékezzünk Kodály szavaira: Milyen téved­hetetlen biztonsággal különböz­tetik meg magyarjaink az ócska kocsisbort a nemes aszútól. És milyen csökönyösen ragaszkod­tak még a közelmúltban a giccszenéhez akkor is, amikor kormányzatunk irányítása és támogatása révén kitárult előt­tük a legnemesebb zene biro­dalma. Nemesszeghy és a hozzá ha­sonló kevesek fáradhatatlan munkásságának köszönhető, hogy az idősebb generáció las­san megízleli és megszereti az értékes zenét, fiatalságunk pe­dig már tévedhetetlenül a ze­nei alkotások nemes aszúját élvezi. Pártos Eszperantó tanfolyam Baján A bajai eszperantó csoport a József Attila Művelődési Ház­ban tanfolyamot indít decem­ber 3-tól e világszerte egyre népszerűbb nemzetközi nyelv iránt érdeklődők számára. A tanfolyam foglalkozásait min­den hétfőn este 5-tól 7 óráig tartják. umm ti Anti remegő gyomorral mene­kült át Kincseshez és köszönés helyett rárontott a kérdéssel: — Megölik őket?!... Az öreg Kincses bent gubbasz­tott a fazekasműhely mélyén. Béna rokkanthoz hasonlított, ahogy zömök alakjával gömyed- ten ült a háziszőttessel letakart dikón. Tenyerével a prices szélé­re nehezedett, így tápászkodott föL — Buta kérdés. Esztelen kér­dés. Pláne tetőled — szólt sér­tődötten és min t akinek oka van a neheztelésre, kerülte, hogy a legény arcába nézzen. Gondba- esve ténfergett a szobában, mint­ha hirtelen az is elkeserítette volna, hogy sánta, haragos fin­torok változtatták arcán az ezer­nyi ráncot. Nagy, csontos, tenye­rével tűnődve tapogatta a ke­mence domború hátát. Méreggel telítődött a csend, megtámadta a tüdejüket, sűrűsödni kezdett a vérükben, s mindketten érezték, hogy hamarosan földre zuhan­nak eszméletlenül, ha nem segít rajtuk a józan ész tiszta levegő­je. — Nem vagyunk gyilkosok — mondta Kincses valószínűtlenül mély hangon és nyomban súlyos megdöbbenéssel csodálkozott rá a saját szavaira, hogy egyálta­lán tiltakoznia kell valami ret­tenetes gyanú ellen. Pásztor Anti a bűnhődésre szánt vétkező megilletődöttségé- vel várakozott a szoba közepén. Valami történt a nevében, amiért felelősséggel tartozik, de amit nem tudott ésszel fölfogni. Keskeny arcát az ijedelem szür­kesége borította, nagy fekete szeme beláthatatlan mélységek­be révedt. Gondolatai vastag füstként gomolyogtak, a haragos múltból emlékfoszlányok rém­lettek elő. Az öreg látta rajta a csendes kétségbeesést. Aggódó kíváncsi­sággal fordult felé: — Apádra gondolsz? Anti a némák sejtelmes me-, rengésével bólintott rá a kér­désre. És egyszerre idézték föl azt a rothadtra ázott őszi napot, ami­kor megjelent a faluban két csendőr és elvitték Rosenberg „urat”, a göthös szatócsot, vörös kontyos feleségével, meg három gumicsizmás lánykájával együtt. Anti apja kukoricaszárat szeke- rezett végig az egyetlen utcán, s odakiáltotta a csendőröknek: „Maguk is jól csinálják. A ki­csiknél kezdik, a nagyoknál meg abbahagyják. Ha megkapják a hóhérpénzt, legalább cukrot ve­L - ' ■ ■ gyenek ennek a három gyerek­nek.” Pásztort a szuronnyal akasztották le a szekérről és az­óta senki se látta. Internálták, mint a faj védelem destruálóját és egy idegen írta meg a hírt, hogy a nyilasok agyonlőtték a Bakonyban. Tudta az öreg, hogy miféle kétségek rongálják a legényt. Segíteni akart neki, noha a ma­ga baja is elég volt. Lelkiisme­retét kínvallatásra fogta, ismer­ni akarta a pontos okot. amiért elvitték a három kulákot. Sok­sok érv kínálkozott nyugtatónak. Megjárta Oroszországban a nagy forradalmat, ölni kellett, mert sok válogatni valót nem hagyott a kényszer. Látott mindenre el­szánt kulákbanditákat, akik szíj- jat hasítottak a vöröskatonák hátából. A magyar kulákok jámborságát sem merte volna esküvel igazolni. Néha hol az öreg Kustán, hol a vastag Kul­csár szeméből kapott el egy-egy olyan pillantást, amelyben benne volt a halál ígérete. Holmi jó­hiszeműség tehát nem késztette sajnálatra. Lelke mélyén még­sem ítélte becsületesnek az eljá­rást. — Elegendőnek tartotta a hatalom erejét ahhoz, hogy az otthonok megbolvgatása nélkül is parancsolni tudjon. Számításba vette kivételes helyzetüket is: az országhatár közvetlen közelében laktak, baljós bizalmatlansággal figyeltek rájuk odaátról. magá­nyos lövések intettek, hogy csak tetszhalott a háború. A világ ka­vargó bonyodalmai sokkal na­gyobb terekre terjedtek, mint amekkora horizontot láthatott, s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents