Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

Tanácskozik a pártkongresszns

(folytatás az I. oldalról.)

1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt, a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcsolatban előfordulnak véleménykülönbségek. meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésben, a származás szerinti kategorizálás megszüntetéséről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezéséről.

Egyesek manapság aggályos- kodnak azért, hogy pártszervezeteinkben élénk viták folynak, s attól tartanak, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezik egymást.

A párt egysége mindig akkor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról, és megoldásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950-es években a Rákosi-klikk- nek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vi- takiufe, ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cselekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban.

Gáspár Sándor elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatáról beszélt, a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta:

— A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé állítják a pártot. Mindig lehetnek olyan emberek — különösen nagy történelmi sorsfordulók idején —, akik egyik-másik új módon felmerülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen szabadulnak meg már beidegződött, rossz, elavult, munkamódszereidtől.

Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szerveiből is visz- sza kellett hívni, ki kellett zárni néhány embert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt.

Mi természetesen ismerjük a vezetők szerepét a munkásmozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt világnézete és politikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött.

A pártegység és a pártvezetés egységének biztosításához az is hozzátartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik görcsösen ragaszkodnak hibás álláspontjukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rendszabályokra is szükség lehet. Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében.

Az előadó részletesen foglalkozott a párton belüli bírálat problémáival és egyebek között a következőket mondotta:

— Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikátlan hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövidebbet. Bizony sok keserűséget okoz az ilyesmi még moot is az embereknek. De va- rázgigót mi sem ismerünk, és nagt, ja lebe* semmÉfiéáe központi

határozattal, egyszer és mindenkorra elintézni, ráolvasással megszüntetni sokszálú, valamilyen módon szinte minden embertől függő társadalmi problémákat.

Olyan közszellemet kell teremtenünk minden pártszervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és legméiyiehatóbban tárják fel a mnnVa fogyalékusdor, a Nógrád megyei pártbizottság első lakára következett felszólalásra, akit Major Tamás Kossuth-díjas művész követett. Felszólalása befejező részeként előadta József Attila: Levegőt! című kői Töményét, mélyet nagy tapssal fogadott a kongresszus.

A szünet után Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. Elsőnek To tár Ferenc, a salaszentgróti

Az ülésteremből.

ságait. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen pártszervezetünk, egyetlen kommunista se idegenkedjék az olykor talán magukat érdesen kifejező, úgynevezett „nyughatatlan” emberektől, ha azok valóságos problémákat mondanak ki.

Elvtársak!

járási pártbizottság titkára szólalt fel, majd Nikosz Parcalidisz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a kongresszust. Kijelentette:

— A magyar dolgozók szolidaritást vállaltak és vállalnak

népünk harcával, forró együttérzéssel vesznek részt abban a harcban, amelyet nemzeti hősünk, Manolisz Glezosz és a nemzeti ellenállás többi harcosának kiszabadításáért, az általános amnesztia kivívásáért folytatunk. Ezúton is mély hálánkat fejezem ki pártjuknak és népüknek ezért a szolidaritásért.

Ezután megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió és kormánya nagyfokú felelősségérzettel, mértéktartással és szilárdsággal megmentette a világbékét. Ez nagy megkönnyebbülést váltott ki az egész világon. Az emberiség mélységesen hálás a Szovjetuniónak, amiért megakadályozta a termonukleáris katasztrófát;

A továbbiakban megjegyezte, hogy az albán vezetőknek a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov elvtárs ellen irányuló minősíthetetlen és felháborító támadásai nemcsak azt mutatják, hogy az albán vezetők szakítottak a kommunista világmozgalom nemzetközi tanácskozásainak elveivel, hanem azt is, hogy teljes mértékben elidegenedtek az egyszerű emberek érzés- és gondolatvilágától.

A következő felszólaló Kisházi Ödön munkaügyi miniszter volt. A gazdasági vezetés problémájáról szólva megállapította, még bátrabban kellene bővíteni a gazdálkodó szervek hatáskörét. A központi utasítások azonban csak akkor korlátozhatók — tette hozzá —, ha helyükbe olyan gazdasági mechanizmus lép, amely biztosítja a népgazdaság tervszerű fejlődését.

Utána J. G. Gonzales, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra, akit Túri József, a kiskunfélegyházi járási-városi pártbizottság első titkára követett.

— A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták. méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros. eltéphetetlen kapcsolata szempontjából. A pártegység további erősítése, a pártdemokrácia, a kritikai szellem és a kollektív vezetés továbbfejlesztése nem önmagáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még odaadóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét.

A Központi Bizottság nemrég hozott határozatot a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A párt jóvátette mindazt, ami még jóvátehető volt.

A mi népünk, a magyar munkásosztály nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákért. Számunkra, a ma élő nemzedék számára örök tanulság, hogy tiszta célt, a haladó emberiség szép eszméjét, a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szolgálni.

Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősítsük testvéri kapcsolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzelmének záloga — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtárs.

Ezután Torma István, a nagyatádi járási pártbizottság első titkára szólalt fel.

A következő felszólaló Jánossy hajós Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója átadta a kongresszusnak a Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak üdvözletét, akik az új atomreaktor megépítésével és átadásával köszöntötték a párt VIII. kongresszusát. Beszélt a tudományos kutató munka nemzetközi összehangolásáról és a Tudományos Akadémia tagságának elnyerésével kapcsolatos feltételekről. Ezután Jakab SánTúri József felszólalása

Pártunk VII. kongresszusán — mondta bevezetőben — a Bács megyei küldöttség két fontos ígéretet tett. Az egyik: megyénkben is végrehajtjuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését — a másik: megkezdjük a korszerű homoki gazdálkodás kialakítását. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy első ígéretünket sikeresen teljesítettük, és másik feladatunk megoldásában is lényegesen előrehaladtunk;

A felszólaló részletesen ismertette Bács megye mezőgazdasági szerkezetét, azokat a sajátosságokat. amelyeket a helyi politika minden lépésnél figyelembe vett. Éppen ez biztosította az eredményeket. 1956 előtt a gyenge, futóhomokos területeken is erőltették a termelőszövetkezetek szervezését, holott sokkal többre jutottak volna, ha ezeken előbb alacsonyabb típusú szövetkezeteket hoznak létre. Most a kiskunfélegyházi járás területének felén termelőszövetkezeti csoportok és szakszövetkezetek működnek. Ezekben szívesen dolgozik a parasztság. A termelés az átszervezés időszakában sem esett vissza, sőt még emelkedett is.

— Megyénkben az ötéves tervidőszakban 70 ezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepítünk — folytatta a felszólaló. — Az utóbbi három évben ebből 11000 hold telepítése valósult meg, most pedig újabb 9000 hold telepítése folyik. Petőfi szülőföldje, a sivár futóhomok munkánk nyomán aranyhomokká változik.

★

Maas Gerardus, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és Daud No- vuzi, az Iráni Tudeh Párt Központi Bizottságának tagja, felszólalását követően, az ebédszünet után Nyers Rezső elnökletével folytatódott a tanácskozás.

A délutáni vita első felszólalója Brutyó János, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára volt.

Brutyó János felszólalása

Jelenthetem a kongresszusnak, — mondotta — hogy munkásosztályunk, a dolgozók szorgalmas, lelkes munkával készültek a kongresszusra és törekvéseiket az öntudat, a párt iránti megbecsülés vezérli. Ezt bizonyítja, ahogyan a Központi Bizottság kongresszusi zászlajának, az ezzel járó erkölcsi elismerésnek elnyeréséért dolgoznak. Teljesítették és sok vonatkozásban túl is teljesítették szocialista felajánlásukat. A kongresszusi munkaverseny gazdasági hasznossága mellett annak is bizonyítéka, hogy a tömegek helyeslik pártunk politikáját és magukénak érzik, készek megvalósításán fáradozni. örvendetes — tette hozzá Brutyó János —, hogy gyorsan terjed és erősödik a szociálist.* brigádmozgalom magasabb formája: a „Szocialista munka műhelye. üzeme, vállalata”, címért

folyó nemes verseny is. A mozgalomnak ez a formája több mint 300 munkahely dolgozóit ragadta magával. A szakszervezetek gazdasági munkája azonban nem korlátozódhat a munkaverseny szervezésére, mint ahogy sokan értelmezik — mondotta, majd a népgazdasági érdek körül jelentkező hibás szemléletről szólt részletesebben. Milyen népgazdasági érdek fűződik például a hóvégi hajrához? — tette fel a kérdést. Romlik a termékek minősége, növekszik a selejt, emelkedik a termelés költsége. Ezek egyenes következménye, hogy hiányt szenved az export és a belső piac, ugyanakkor kedvezőtlenül hat a keresetekre, az életszínvonal és mindenekelőtt a munkakörülmények alakulására is. Ismételt határozatok ellenére fokozódik a törvénytelen túlórázás is. Ez évben

egymOltöral több tfflórűt használtak fri az iparban, <ésősorban a KGM-néi, mint az előző

esztendőben. S mindez „a népgazdaság érdekében” jelszóval Vajon kinek érdeke ez? Sena a népgazdaságnak, sem a dolgozóknak nem érdeke. Ellentétes pártunk politikájával. Ezután Brutyó János arról beszélt, hogy műszaki fejlődésünk üteme ma még nem kielégítő. Helyenként keveslik az új műszaki berendezésekre fordítható valutát, de elmarad a különböző belső lehetőségek kiaknázása. Brutyó János beszélt a szakszervezetek népművelési feladatairól, közvetlen politikai agitációs és propaganda-tevékenységéről. Elmondotta: e munkánk is rendszeresebb és hatékonyabb már a korábbinál. Majd hozzátette, hogy a „fehérfoltok eltüntetéséért és a munkásosztály elmaradottabb rétegei politikai és kulturális színvonalának emeléséért fokozottabb figyelmet fordít a szak- szervezet a munkásszállásokon és a bejáró munkások között végzendő feladatokra. Ugyanakkor helyzetük sajátosságának figyelembevételével törekednek a dolgozó nők és a fiatalok közötti eredményesebb munkára.

Adoulaye Maiye nagykövet, a Mali Köztársaság Szudáni Unió Pártjának képviselője adta át pártja üdvözletét a kongv' wjs- nak, majd hazája belső problémáiról beszélt. A többi közölt hangsúlyozta, mi békésen munkálkodó szocialista államot fogunk hazánkban felépíteni, amely szolidáris a világ mindet* békeszerető munkásmozgalmaival.

Erdey-Grúz Tibor Kossuth- díjas akadémikus felszólalásában többi között a következőket mondotta:

— A pártonkívüliek köszönetét tolmácsolom azért a megtiszteltetésért, hogy meghívottakként részt vehetünk a párt- kongresszus tanácskozásán —- kezdte beszédét, majd rámutatott arra, hogy az elmúlt fél évtizedben jelentős fejlődést értünk el az élet minden területén, olyan fejlődést, amelynek a pártonkívüliek is tevékeny részesei és amelyet tevékeny részvételünkkel akarunk gyorsítani.

— Erre a cselekvő részvételre — folytatta — munkánkon kívül az adott lehetőséget, hogy a párt minden fontos kérdésben kikérte a dolgozók véleményét. A párt különösen nagy figyelmet fordít a szakemberek : véleményére.

Megemlítette, hogy az országos távlati tudományos kutatási terv kidolgozásában több mint kétezer kutató vett részt.

— A bizalom légköréhez tartozik a nehézségek nyílt feltárása. az őszinteség, a hibák bírálata is — hangsúlyozta, maid befejezésül a következőket mondotta:

A párt elvhű politikája a szocialista humanizmus nemes elveinek érvénvesítésére irányul. A humanizmus szellemének érvényesülése hatalmas vonzóerő, s ennek nagy szerepe van abban, hosv értelmiségünk túlnyomó többsége meggyőződött a szocializmus éof- tésének helyességéről, szüksé- -■eKsépéről. Rabizonvosodott: ma minden becsületes embert munkája szerint becsülnek nálunk- a megbecsültek pedig eltökéltek arra, hogy ereiük megfeszítésével munkálkodianak szor'a- Rsta hazánk énítésééri, a Párt politikáiénak megvalósításáért.

Khitmna Hosszén, Algéria Kommunista Pártja Köznonti Bizottságának taeín bevezetőben elmondta hogy 1956-ban a ma- "var pártot rágalmazó inmeria- 'ista propaganda nem volt hatással az algériai nénre. Hiszen ugyanazok rágalmazták az. önök országát és a Szovjetuniói!, ugyanazok akarták. hoey-«o kozzunk a z ell efo—a d a 1 rr. í -ok sorsán, akik a mi hazánk földién gyarmati és pusztító háborút folytattak, vagy ebben gédkeztek — mondotta —. Az

(Folytatás a 3. oldalon*) j