Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

1902. november 22, csütörtök i oldal Qleoet a k&nqjtenziLS A pártkongresszus fontos, nagy figyelmet és felelősséget követelő kérdéseket tárgyal De a komoly percek néha azért mo­solyban oldódnak fel, a felszó­lalók egy-egy ízes, derűs és per­sze a legtöbbször nagyon találó megállapítása nyomán. (Derültség) — írhatták a jegy­zőkönyvbe Takács Imre duna­újvárosi párttitkár szavainál is, és itt körülbelül mindenki tud­ta, kik a címzettek, kiken de­rülünk. Takács elvtárs arról szólt, hogy Dunaújvárosban ké­sik a 400 ágyas modern kórház felépítése, mert a keret ugyan megvan hozzá, de hiányoznak •— az ablakkeretek. — Három minisztert kellett mozgósítani, hogy végre itthon készüljön ablak a kórházhoz panaszolta, joggal. Magasszintű ablakok lesznek, annyi bizonyos ... * Pullai Árpád elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága első f:*kára kedvesen, derűsen, de igen ha­tározottan tartott tükröt azok elé, akik hajlamosak az általá­nosításra, s arra, hogy minden fiatalban huligánt lássanak. — Sokan vannak, akik az öl- tözésből ítélik meg a fiatalokat Hiába: ebben az idő mindent megszépítő messzesége játszik szerepet. Pedig az önámításra ■vezet. Érdemes megnézni réges- régi fényképeket, még ma meg­becsült kommunista veteránok fényképeit is, hogy a maguk fiatalkorában siminyakkendőt. zsirardi kalapot, hegyesorrú ci­pőt, hozzávaló szűk nadrágot viseltek, s szabad idejükben ta­lán charlestonoztak is. Akkor az volt a divat, s ettől még semmi bajuk nem származott, becsületes, haladó gondolkodá­sú fiatalok maradtak. Miért ítéljük el tehát ma azt a fiatal­embert, aki a mai divatnak hó­dolva a nagyapáink idejéből származó fazont választja a szabónál és a klubban csa-csa- csát jár? Megint nevetés! Akárcsak an­nál a megjegyzésnél, amikor a KISZ arra gondolt, hogy tánccal, társasjátékkal, énekkel kellene vonzóvá fenni a fiatalok össze­jöveteleit, egyesek berzenked­tek: „Mi az, a KISZ tangólé­pésben akarja tanítani az osz­tályharcot?’’ És az egész kong­resszus derűje újra megmutatta hogy a KISZ-nek van igaza. * A budapesti fülnek rendkí­vül érdekesen hangzott Sebes tyén Gyula, a kővágóőrsí tsz- elnök felszólalása. Elvégre nem mindennap hallani valakit, aki hamisítatlan falusi tájszólásban egyszerű mondatokban csak úgy dobálózik a terminológiával hogy „bővített újratermelés’’, „nyereségrészesedés” stb., de a tájszóláson kívül nagy figyel­met érdemelt mondanivalója, néhány csípős mondata is, amely még az önbírálatot sem nélkülözte. / Sebestyén elvtárs felszólalá­sában jjisszautasította például a tsz-eket gyakran érő célzatos bírálatokat, amelyek — itt egy pillanatra elgondolkodott, majd így folytatta: — „többségükben igazságosak” ... Amiloar meg a falu kulturális életéről beszéli és megdicsérte a Déryné Szín­ház művészeit, akik „élethűen adják elő a darabokat, hogy a Nemzeti Színház sem adná kü­lönben”, mindenki vidáman for­dult a budapesti küldöttek fe­lé, akik között ott ül Major Tamás, a Nemzeti Színház fő­rendezője. ö nevetett a legjob­ban. — Vető — A Vili. kongresszus tiszteletére Határidő előtt teljesítették éves tervüket Az első sorban A minisztériumi iparbél első­ként az ÉM Kecskeméti Épület­lakatosipari Vállalat közölt győ­zelmi jelentést. November 20-án műszakváltáskor jegyezték fel azt a termelési értéket, amivel a vállalat dolgozói befejezték a második ötéves terv első két esz­tendejének termelési előirány­zatát. A vállalat a kongresszusi versenyben 130 millió forint ér­tékű árut termelt. A vezetőség számítása szerint, év végéig 14 millió forint terven felül gyártott áru előállítása vár­ható. Ezek döntő része épületla­katosipari alkatrész több orszá­gos beruházáshoz, a lakásépí­tési terv időarányos részének tel­jesítéséhez. Továbbá ötven, száz és kétszáz köbméteres tartályú hidroglobusok a megye és az ország egyes területein az ivó- vízellátás javításához, valamint ostomyél formáid lámpaoszlo­pok elsősorban Kecskemét város közvilágításának korszerűsítésé­hez. Vízművek — csőkutak A Bács-Kiskun megyei Víz­mű Vállalat vezetősége jelen­tette Kiskunhalasról, hogy 1912. évi feszített tervüket fáradsá­got nem ismerve, jól összehan­golt munkával igyekeztek telje­síteni. A nemes vetélkedés ta­vasz óta folyik a vállalat mun­kahelyein. Októberben pedig kongresszusi műszakot kezde­ményeztek a dolgozók. Ennek eredményeként jelentős sikerek születtek a községi vízművek építésében, a központi vízveze- rékhálózatok bővítésében, vala­mint a jövedelmezőbb nagyüze­mi gazdálkodás segítése érdeké­ben a csökutak és más öntöző- rendszerek építésében. A kongresszusi műszak, de az egész évi munkaverseny eredményeit értékelve a válla­lat jelenthette, hogy 1962. évi termelési tervüket 26 millió fo­rint értékben november 20-án maradéktalanul teljesítették. Kettős siker Kedden Kecskeméten is ösz- szeült a Községgazdálkodási Vál- 'alat vezetősége, pártszervezete és szakszervezeti bizottsága, hogy részletesen értékelje: az év el­ső tíz hónapjának termelését mennyivel növelte a november elsején indított kongresszusi hó. nap. A dolgozók szorgalma, a műszakiak jó szervező és irá­nyító munkájának eredménye­íízéves a l'unszenfmikltisi háziipari szövetkezet (Tudósítónktól:) A napokban ünnepelte meg­alakulásának tizedik évfordu­lóját a kunszentmiklósi háziipa­ri szövetkezet, amely külföldön főként raffia- és gyékényáruiról, belföldön pedig konfekciójáról és rece-kézimunkáiról híres. Az 1952-ben 150 fővel megala­kult szövetkezetnek ma már 1100 tagja van, s a tíz év alatt forgalmazott termelési érték meghaladja a 35 millió forintot. A bevételből mintegy 15 millió forintot fordítottak munkabér­re, kiegészítve Kunszentmiklós, Dunavecse, A pás tag, Harta, Tass, Szabadszállás és Fülöpszállás szorgalmas asszonyainak és leá­nyinak a mezőgazdaságból szár­mazó jövedelmét. ként megállapíthatták, hogy a vállalat mind a kongresszus tiszteletére tett felajánlását, mind pedig az éves termelési tervet becsülettel teljesítette. A kollektíva 7 millió 900 ezer fo­rint tervelőirányzatával szem­ben, november 20-ig több mint 8 millió 200 ezer forint értékű munkával segítette a megye- székhely városfejlesztési tervei­nek teljesítését, Kecskemét szé­pítését, egyben a lakosság szol­gáltatási igényeinek kielégítését. Gyors ütemű fejlődés A szocialista verseny dicséren­dő munkasikereivel büszkélked­het a tanácsi vasipar egyik erő­teljesen fejlődő vállalata, a Ti- szakécskei Permetezőgépgyár. Az üzem 1959-ben, a VII. párt- kongresszus esztendejében 19 millió forint értékű árut adott a népgazdaságnak. A gyár azóta minden évben jelentősen növelte termelését. Idei előirányzatuk 34 millió forint értékű egyedi gép és berendezés, a sorozatban készülő permetező- és porozóké­szülékek mellett. A tavasszal ennek idő előtti teljesítésére tettek felajánlást a dolgozók a termelési tanácsko­záson. A gyár vállalta, hogy a VIII. pártkongresszus megnyitá­sának napjára befejezi éves ter­vét. ígéretüknek eleget tettek, így a kongresszusi verseny lehe­tővé tette az éves terv több mint tíz százalékos túlteljesíté­sét, melynél külön is említést érdemel, hogy ma már gyártmá­nyaik egyharmada export célo­kat szolgál. Terven felüli mun­kájuk nyomán pedig, december­ben új hírt közölhetünk: A Ti- szakécskei Permetezőgépgyár a két kongresszus között eltelt idő­ben megduplázta termelését. A fejlődés sodrában Balotaszállás nem nagy tele­pülés. A házak ugyan eléggé nagy területen szétszórva álla­nak, s így sok gondot, nehéz­séget okoz a közművesítés. — Az idén már nem sokat va­lósíthatunk meg a szándékunk­ból, de így is örülünk, hogy eddig jutottunk — tájékoztat Vízkele­ti Sándor vb-elnök. — Az egyik iskolánkat két tanteremmel bő­vítették, ezenkívül építettünk egy új politechnikai termet is. Mindez 570 ezer forintba került, s ebből 120 ezer forint értékű a saját anyagunk, 25 ezret társa­dalmi munkában adtunk hozzá, 60 ezer forintot pedig a megyei tanácstól kaptunk. A még hiány­zó összeget a községfejlesztési alapból fedeztük. Nagyon kellett már ez a két, illetve három tan­terem. A lakosságnak 80 száza­léka tanván él, ami azt jelenti, hogy a gyerekek nagy része is az öt külterületi iskolába jár. Szeret­nénk, ha legalább a felső tagoza­tosok bekerülnének a községi is­kolákba. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ez milyen elő­nyökkel járna. Remény van ar­ra, hoey a megyei tanácstól még kaDunk támogatást az iskolaépí­téshez. — Van aztán eev másik elgon­dolásunk — folytatja a tanács­elnök. — Jövőre a község min­den házába bevezetjük a vizet. A Szegedi Vízügyi Igazgatóság egy mélyfúratű kutat létesít, ami 120—130 ezer forintba ke­rül. Ez a kút a szakemberek vé- ’oménve szerint tízezer lakosú község ellátásához is elegendő vizet ad majd. Az idén sajnos, tovább nem mehetünk. A cső­hálózat elkészítése már jövő évi feladat. A lakosság igen ak­tívan érdeklődik a törpevízmű iránt. Legalább 50 százalékuk már személyesen is bentjárt a tanácsházán, hogy mikor kezdik a munkát, s mennyi idő alatt készül el egészen. Ez igen nagy bátorítást, lendületet ad nekünk, mert látjuk, hogy elgondolásunk helyeslésre talál. — Az utóbbi három-négy évben szinte telje­sen megváltozott a község lakos­ságának a gondolkodása. Bizo­nyítja ezt, hogy az emberek ma már sokkal igényesebbek. Külö­nösen nagy az érdeklődés a kul- túrházban rendezett műsoros es­tek, előadások iránt. Egy-egy ilyen alkalommal zsúfolásig megtelik a terem. Hetenként egyszer kijár Kiskunhal-vról a művelődési autó. s ilyenkor a filmvetítéseket 300—350 ember nézi végig. Nagyon kedvelt, bár nem egyedüli szórakozásunk a film és már régen szerettünk volna egy vetítőgépet a község­nek. Ez azonban még eddig nem sikerült. — önálló mozijuk nincs? — Nincs. Ez a település a fel­szabadulás után jött létre, az­előtt tanyavilág volt itt. Az öt­éves terv végére, 1965-re terve­zünk a kultúrház mellé egv mo­ziépületet.. Mi felépítjük, a Mozi­üzemi Vállalat pedig a berende­zést adja bozzá — fejezte be a község fejlődéséről szóló kis tá­jékoztatást Vízkeleti Sándor vb- elnök. G .S. Védjük az apróvadakat! A megye apróvad-állományá- ban évente jelentős kárt okoz­nak a kóbor ebek és macskák. A kártétel csökkentése végett vadásztársaságaink tagjai rend­szeresen irtják őket. Az apróvadak védelmére a megyei tanács mezőgazdasági osztálya kéri a vadászterületek­hez közel lakókat, hogy a két háziállatot — különösen a ku­tyát — éjszaka is tartsák fogva. ASSZONYBRIGÁD Belorusszia kijáratot kap a tenuerre Belorusszija, amelynek határai legalább 400 kilométernyire hú­zódnak a tengertől, a közeljö­vőben kijáratot kap a tengerre A köztársaság területén halad majd át a Fekete-tengert a Balti-tengerrel összekötő, kö­rülbelül 2500 kilométeres köz­vetlen vízi útvonal egyik sza­kasza. A vízi útvonal megte­remtése érdekében a Pripjaty folyó, valamint csatornarend­szer révén összekötik a délnek tartó Dnyepert az északi irány­ban folyó Nyemannal. A vízi útvonal kialakításának munkálatai már megkezdődtek. A M ÉK kecskeméti kirendeltségén dolgoznak, s a hattagú kis kollektíva vezetője Forgó József- né — aki a telepnek tizenkettedik éve állandó munkása — nemrégiben kapta meg a Kiváló szö­vetkezeti dolgozó jelvényt. Társaival ő végzi el a telepre beérkező áruk jelentős mennyiségének átvételét, osztályozását és válogatását — egyszó­val, a téli tárolásra és exportálásra való előké­szítését. Átlagteljesítményük 103 százalék. Ezt a telepvezető mondta el róluk bevezetés­képpen, de azt is hozzátette: — Mint minden szocialista címért küzdő brigádunk tagjai — munkájuk kifogástalan elvégzésén túl — mást, többet is vállaltak, amit röviden így fejeznek ki: szocialista módon élni, gondolkodni. A brigád tagjai szerényen, egyenként mond­ják el, mit értenek ez alatt: — Forgó néniék két fiatal segédmunkás beta­nítását vállalták Így kerültem én társammal, Cs. Tóth Erzsivel egy hete a brigádba — mond­ja Keserű Jusztina. — Együtt megyünk moziba, színházba — szól a ládasor másik végéről egy „öreg” brigádtag. — És kirándultunk együtt a Leninvárosba. megnézni az építkezést. Olyan jó elnézegetni, ho­gyan szépül, gazdagodik ez a város — mo’''5" elábrándozva Forgó néni, de mellette társa már szeretetteljes kedvességgel másra emlékezteti: — Azután mondd el azt is, hogy amikor beteg lett a munkatársad és eljöttél meglátogatni, ki­takarítottál és kimostál neki... Miközben szaporán jegyezgetem a vallomáso- kat, egy őszhajú néni váratlan kérdéssel fordul hozzám: — Mi már eleget beszéltünk magunkról... Mondja már el, Évike maga is, hogy van a ma­ma? Ö, köszönöm jól. Nyugdíjba készül, de ne­hezére esik megválni a műhelytől. az ottaniak­tól ... — mondom szinte gépiesen az őszhaj ú néni ismerős arcát vizsgálgatva. Aztán gondola­taimban felbukkan egy távoli emlék. A régi gyü- mölcscsomagolóé, melynek sarkában ládára ku­porogva oly sokszor vártam, hogy befejeződjék a hosszú, tíz-tizenkétórás műszak és mama jöhes­sen haza vacsorát főzni... Színház, mozi, tanulás és kirándulás? Talán álmodozott, de beszélni akkoriban sosem beszélt róla — zárom le az emlékezést, s hazafelé igye­kezve már előre örülök annak, hogy milyen bol­dog lesz a mama, ha elmesélem neki: hogyan él­nek. dolgoznak ma egykori munkatársai... Eszik Éva

Next

/
Thumbnails
Contents