Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

ü Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 4. oldalról.) rőt és másokat, akiket a szemé­lyi kultusz idején lefolytatott perekért a fő politikai felelősség terhel, politikailag felelősségire vonjuk és a párt soraiból kizár­juk. Az augusztusi határozat min­den pontjának az volt a rendel­tetése. hogy újabb, további biz­tosítéka legyen annak, hogy a szocialista törvényesség megsér­tése, a pártdemokrácia lábbal tiprása ne ismétlődhessék meg többé pártunk életében, az or­szág történelmében. Csak a személyi kultusz gyö­keres felszámolásával, a szocia­lista törvényesség helyreállításá­val és megerősítésével vált ké­pesé pártunk arra, hogy a szo­cialista forradalom győzelméért folytatott harcban nélkülözhetet­len vezető szerepét méltóképpen betölthesse. A párt egyik legfon­tosabb feladta, hogy továbbra is őrködjön a szocialista törvényes­ség felett. Elvtársak! Pártunk eredmé­nyes munkájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a revi- zionizmus ellen vívott kétfrontos harcban megőrizte a marxista- leninista eszmék tisztaságát. A magyar kommunista mozgalom­ban a reviziondzmust is, a szek­tás dogmatizmust is visszavon­hatatlan történelmi vereség érte. A kétfrontos harc pártunk szá­mára nem taktikai jelszó, ha­nem állandó feladat, a marxiz- mus-leninizmus lényegéből kö­vetkezik. A dogmatikus-széktás felfogás és szemlélet ma főképp azzal gátolja és nehezíti az előreha­ladást, hogy értetlenül áll szem­ben a szocialista társadalmi fej­lődés szükségleteivel, egykor idő­szerű. de elavulttá vált jelszava­kat kér számon, szemben áll pár­tunk szövetségi politikájával. A felfogás és szemlélet veszélyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsoló­dik, s a nemzetközi helyzet ál- forradalmi, antímarxista megíté­lésével is összefügg. A revizionizmus sem adta meg magát: ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meghamisí­tásához folyamodott, úgy most a XXII. kongresszus eszméinek el­torzításával keresi a maga iga­zolását. A revizionisták opportu­nista módon meghamisítják szö­vetségi politikánkat. Szövetsé­get akarnak ideológiai harc nél­kül, tagadják a munkásosztály­nak és pártjának vezető szerepét a szövetségben, elvetik a szövet­ség célját — a szocializmus tel­jes felépítését. Kísérletet tesznek a marxizmus és polgári-kispol­gári ideológiák összebékílésére. A marxizmus-leninizmus tisz­taságának megőrzése, alkotó al­kalmazása, a helyes politika is csak úgy vezethetett nagy győ­zelmekhez, hogy pártunk a harc­ban összekapcsolódott és egysé­ges volt. Az egység nem formá­lis kérdés. Az egység nem zár­ja ki, hanem feltételezi a kérdé­sek sokoldalú megvitatását, s e vita során a különböző vélemé­nyek kifejtésének lehetőségét. Pártunk egysége azt jelenti, hogy a párt valóban alapos és beható vita után hozzon határo­zatokat, amelyek azután minden­kire kötelezőek és a végrehaj­tásban érvényesüljön a szigorú fegyelem. Az elmúlt hat esztendő alatt előfordult, hogy olyan nézetelté­rések is támadtak, amelyek vé­gül is szakításhoz vezettek. Négy, volt központi bizottsági taggal Öltött a vita olyan formát és jel­leget, hogy végül is szakítás kö­vetkezett be köztük és a Köz­ponti Bizottság között. A Köz­ponti Bizöttság egyik esetet sem kezdeményezte, de amikor elvi nézeteltérések támadtak, s a ha­mis felfogás és magatartás kép­viselői — jobboldali vagy „bal­oldali” eltévelyedés következté­ben, esetleg személyes hiúságból — szembefordultak a párt fő irányvonalával és szervezeti rendjével, a Központi Bizottság nem habozott, a párt és a nép érdekeit tartva szem előtt csele­kedett. Nincs olyan ember, aki­nek elvi kérdésekben a párt en­gedményt tehet. Marxista-leni­nista eszméink, a párt politikája. egysége mindennél fontosabb számunkra. Pártunk politikája, a marxiz­mus-leninizmus alkotó alkalma­zásával olyan bonyolult kérdé­sekre adott választ, mint az osz­tályharc és az osztályszövetség összefüggése; az ellenforrada­lommal vívott harc és a szocia­lista konszolidáció; a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének problémái — mondotta, majd megállapította, hogy a szocialista építőmunka eredményei a mar­xista-leninista elmélet sikerei is voltak, a gyakorlatban igazolták az elmélet helyességét Ideoló­giai munkánk még elmarad a társadalmi fejlődés, a lehetősé­gek és a követelményék mögött. A marxizmus eszmei offenzívája az egész szocialista építőmunka parancsoló szükségessége. A pol­gári és kispolgári ideológia le­győzése, a társadalmi tudat szo­cialista átalakítása a szocializ­mus teljes győzelmének elenged­hetetlen feltétele és része. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában a politikai harc is gyak­ran ideológiai harc formájában jelentkezik. A kapitalizmus ideo­lógiai maradványai, az imperia­lizmus eszmei behatolása elleni küzdelem is osztályharc. Ez a harc nem a polgári és kispolgári hatások alatt levő dolgozók el­len folyik, hanem értük is, azok ellen az eszmék éllen, amelyek objektíve a burzsoázia érdekeit fejezik ki. A Központi Bizottság megfe­lelő figyelmet fordított a párt­tagság és a párttal szimpatizálók ideológiai képzésére. A pártok- taitásban részvevők majdnem 50 százaléka pártonkivüll. Egészségesen növekszik pár­tunk szervezeti ereje, pártszer­vezeteink száma; 17 396, a ter­melőszövetkezeteknek több mint 97 százalékában van pártszerve­zet. A párttagság létszáma (tag­jelöltekkel együtt) ez év szep- termber elsejei adatok szerint 511 965, tehát a VII. kongresszus óta 77 ezerrel nőtt. Növekedett a párttagság álta­lános műveltsége: A pártsajtó példányszáma is emelkedik. A párt központi napilapjának, a Népszabadságnak példányszá­ma jelenleg 707 ezer, százezerrel több, mint a VII. kongresszus idején volt. Növekszik folyóira­taink példányszáma is. A rádió és a televízió előfize­tőinek növekvő száma, a lapok iránti nagy kereslet népünk po­litikai érettségének és érdeklődé­sének bizonysága. Bizonysága ez annak is, hogy a rádió, a televí­zió és a lapok színvonala emel­kedett, dolgozóink segítik a pár­tot, lépést tartanak a fejlődés hozta feladatokkal. Most arra lesz szükség, hogy a sajtó mun­kásai tovább gyarapítsák ideoló­giai ismereteiket és szakmai tu­dásukat; tegyék még színvona­lasabbá. még gazdagabbá és még sokoldalúbbá agitádós és propa­ganda munkájukat. A káderek nevelésével és ki­választásával foglalkozva a be­számoló megállapította; a hely­zet ezen a területen egészséges. Megszűnt a titokzatosság és a pártszervezetek egyre sokolda­lúbban, előítéletek és sablonok nélkül ítélik meg az embereket. A múltbeli érdemek számontartá­sán és változatlan megbecsülé­sén kívül a kádermunkában most előtérbe került a feladatra való alkalmasság követelmé­nyeinek érvényesítése. A káder­munkában az eszmei és politikai képzés mellett mindig ügyelni kell rá, hogy mindenkit megóv­junk a hosszú ideig végzett jó munka után még rendes embe­reket is megkísértő hibáktól, a személyes népszerűség hajszolá­sától, az elbizakodottságtól, a hatalmaskodás veszélyétől. A legjobb orvosság e tekintetben is a pártnak az utóbbi években ki­alakított egészséges munkastí­lusa. A párt munkastílusának lénye­ges vonása változatlanul az, hogy a párt minden tagjának és funkcionáriusának eleven és szo­ros kapcsolatban kell élnie a dolgozó tömegekkel. Ez az ered­ményes pártmunka elengedhe­tetlen feltétele. A kommunisták magatartásában az elvi szilárd­ság egységben van a dolgozó emberek mindennapos gondjai iránti figyelmességgel és huma­nizmussal. A kommunista veze­tőktől meg kell követelnünk a szerénységet és a közösség ál­dozatkész, önzetlen szolgálatát. Kialakult, de tovább kell erő­síteni a párton belül a választott szervek önállóságát. Ez véd leg­jobban a munka elbürokratizá­lódása ellen. Pártéletünk fejlő­désének egészséges jelensége, hogy a vezető szervek mellett — minden szántén — társadalmi bizottságok, munkatársak és ak­tivisták tevékenykednek, közöt­tük sokan pärtonkivüliek. A pártéletben egészséges lég­kört teremtettünk. Az emberek nyíltan beszélnek, vitatkoznak, bírálnak. Annál kirívóbb és el- ítélendőbb, hogy akadnak még különböző posztokon, főként ál­lami és gazdasági területeken kommunista vezetők, akik a párt politikájának szellemétől, a párt munkastílusától idegen módszereket alkalmaznak. Az ilyen emberek a parancsolgatók, az utasítgatók, a bírálat elfojtói és néha megtorlói. Az ilyen je­lenségek ellen a párton belül, de az élet minden más terüle­tén is keményen harcolni keil. Gondozzuk pártéletünk és egész közéletünk tisztaságát, ösztönözzük a vitákat, őrköd­jünk a bírálat szabadságán. A párt valamennyi szerveze­tének munkáját segíti a közvé­lemény, a dolgozók közvetlen támogatása. Évente több tízezer közérdekű levél, személyes be­jelentés érkezik a párt- és ál­lami szervekhez, a szerkesztő­ségekhez, a Rádióhoz. Ezekben a levelekben a dolgozók olykor személyes panaszként, de na­gyon gyakran minden közvet­len érdek nélkül teszik szóvá intézményeink munkájának hiá­nyosságait, egyes vezetők túl­kapásait. Pártszervezeteinknek és köz­intézményeinknek elemi köte­lességük, hogy minden ilyen be­jelentést, észrevételt a lehető leggondosabban kivizsgáljanak és a tényleges hibákat orvosol­ják. Pártunknak őrködnie kell afölött, hogy a hibákat szóban vagy írásban bíráló dolgozók teljes védelmet kapjanak; a legerélyesebben és azonnal él kell járni a bírálat elfojtóival szemben. Irtani kell azonban a „fúrás”, a rágalom és az intrika szellemét. A jövőben párt- és állami szerveink komoly indokok nélkül, például névtelen leve­lek, bejelentések alapján eljá­rást ne indítsanak. Elvtársak! A párt kialakult helyes munkastílusának megfe­lelően a Központi Bizottság a gyakorlatban azt a módszert al­kalmazza, hogy nem hoz állami intézményekre, tömegszerveze­tekre, kulturális szervezetekre, vagy más önálló vezető szervek­re kötelező párthatározatokat. A párt e területen úgy érvényesíti eszmei és politikai vezető szere­pét, hogy határozatai az ott dolgozó párttagokra kötelezőek és e párthatározatok érvényesí­téséért a meggyőzés és érvelés módszereivel kell dolgozni. Ä Központi Bizottság közzé­tette a szervezeti szabályzat mó­dosítására vonatkozó javaslatait is. Az vezet bennünket, hogy növeljük a párttagok jogait és kötelességeit, fokozott erkölcsi követelményeket támasszunk a kommunistákkal szemben. A tervezet újabb biztosítékokat tartalmaz a bírálat jogának ér­vényesítésére. Elvtársak! A párt hatalmas támaszai a tömegszervezetek és tömegmozgalmak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztály forra­dalmi élcsapata, munkájában természetesen mindenekelőtt a munkásosztály legnagyobb szer­vezeteire. a szakszervezetekre tá­maszkodik. Ezeknek taglétszáma ma kétmillió hétszázezer. A szakszervezetekre fontos felada­tok várnak a munkaverseny- mozgalomnak, különösen a szo­cialista brigádok mozgalmának szervezésében és vezetésében. A szakszervezetek mozdítsák elő a munkások, alkalmazottak és ér- telmiségiök tevékeny közremű­ködését a gazdasági vezetésben, az üzemek és vállalatok lehető­ségeinek kiaknázásában. A szak- szervezetek viseljék szívükön a dolgozók élet- és munakörülmé- nyeinek javítását, segítsék a dol­gozók szakmai és politikai kép­zését. A párt ifjúsági szervezetének, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek hétszáznyolcezer tagja van. A Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetése alatt mű­ködő úttörőmozgalom nyolcszáz­ezer gyermeket fog össze. A Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban mintegy nyolcszázezer fiatal vesz részt. A mezőgazdaságban kilencvenhétezer fiatal kapcso­lódott be a különböző termelési versenyekbe, közülük tízezer a fiatal traktorosok szocialista versenyébe. A Kommunista If­júsági Szövetség által a terme­lőüzemekben indított takaré­kossági mozgalomban kétszáz­negyvenezer fiatal vesz részt. 1962. első félévében ötszáznyolc­vanezer fiatal kereken nyolc millió munkaóra társadalmi munkát végzett. Mindez arra mutat, hogy sokszor felszínesen, igaztalanul szapulják a mi dol­gos, hazaszerető fiatalságunkat. A közelmúltban tömegszerve­zeti alapokra helyezett testne­velési és sportmozgalmunk egészségesen fejlődött. A rend­szeresen sportoló százezreken túl az elmúlt esztendőben egy­millió kétszázezren vettek részt a különböző sportakciókban. To­vábbra is fontos feladat a test­nevelés és a sport fejlesztése. Jó és eredményes munkát végeznek a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának irányításával dolgozó nőtanácsok. A nők kö­zötti politikai munka fontossá­ga változatlanul nagy és az is lesz mindaddig, amíg a nők jog szerinti egyenlősége a gyakor­latban is teljes, ténylegesen ér­vényesülő egyenjogúsággá nem válik. A tömegszervezetekben és tö­megmozgalmakban végzett párt­munka nagy fontosságát és sú­lyát mutatja az, hogy igen sok pártonkivüli munkáját befolyá­solja. A szakszervezetek négyszáz­harmincötezer aktivistája közül harminc százalék, a hétszázez­res KISZ-tagságból öt százalék, a tanácsok százötezres tagja kö­zül mintegy negyven százalék, a Hazafias Népfront bizottságai­nak százhuszonhétezer-ötszázöt- venöt tagja közül huszonhat százalék a párttag. Nagyszerű, új törnegnHrzgalrnunkban- a szocia­lista brigádmozgalomban részt vevő négyszázezer ember túl­nyomó többsége pártonkivüli. Ez egyúttal azt te mutatja, mennyire megsokasodtak a párt körül szorosan tömörülő rokon­szenvez ők, akik maguk is teljes odaadással és aktivitással hirde­tik a szocializmus igazságait és dolgoznak példamutatóan azért, hogy a szocializmus eszméi megvalósuljanak. Pártunkról szólva meg kell említeni azt is, hogy az egyesü­lés folyamata teljesen és végle­gesen befejeződött. Senki sem tartja számon, hogy párttag­jaink közül az egyesülés előtt ki volt a kommunista, ki a szo­ciáldemokrata párt tagja. _Ma az embereket pártunkban kizá­rólag munkájuk, magatartásuk, aktivitásuk, a munkára való rátermettségük aiapián külön­böztetik meg. Ez helyes és ör­vendetes. Ma a párt mindennapi munkájában érezzük annak a nagy történelmi győzelemnek áldásos hatását, hogy a magyar munkásosztály két pártja, a marxizmus—leninizmus eszméi alapján egyesült és — most már joggal elmondhatjuk — egysé­ges, szellemében és munkamód­szereiben egyaránt kommunista párttá fejlődött. A magyar nép bizalommal tö­mörül a Magyar Szocialista Munkáspárt köré. Pártunk be­tölti történelmi hivatását; biz­tosan vezeti a magyar népet a szocializmus teljes felépítéséért, a kommunizmusért vívott harc­ban. Tisztelt Kongresszusi Kedves Elvtársak! Pártunk marxista— leninista párt, a proletár inter­nacionalizmus alapján áll. Leg­főbb internacionalista kötelessé­günknek tartjuk, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének további megszilár­dításán munkálkodjunk és ha­zánkban teljesen felépítsük a szocialista társadalmat. A nemzetközi munkásmozga­lom egységének alapja a kom­munista és munkáspártokat egy­be forrasztó marxizmus—leniniz­mus. A nemzetközi kommunis­ta mozgalomban ma a pártok teljes egyenjogúsága érvényesül. A közös nemzetközi harc fel­adatait a kommunista és mun­káspártok időszakos tanácskozá­sai határozzák meg. Az egysé­gesen hozott határozatok min­den pártra kötelezőek. így te­kint a Magyar Szocialista Mun­káspárt a kommunista és mun­káspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozásainak ha­tározataira. A kommunista és munkás­pártok e két tanácskozásának határozatai adják pártunk nem­zetközi tevékenységéhez a szá­munkra kötelező elvi útmuta­tást. E határozatok szellemé­ben küzdünk a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit ve­szélyeztető revizionizmus ellen saját hazánkban is, nemzetközi vonatkozásban is. Elítéltük és elítéljük a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége legutóbbi kongresszusának revizionista té­teleit, de elítéljük a revizionista jelenségeket ugyanígy* Jelent­kezzenek bárhol a nemzetközi munkásmozgalomban. Elítéljük a dogmatikus, szek­tás irányzatot, mint a marxiz­mus—leninizmustól idegen, és a revizionizmusnál nem kevésbé káros áramlatot Harcolunk és fellépünk ellene saját hazánk­ban is, és a nemzetközi mun­kásmozgalomban is. így mélyen elítéljük a pártütő Enver Hod- zsát és társait, s mindazokat a dogma ti kus-szektás fellépéseket* amelyek a nemzetközi kommu­nista mozgalom más pártjaiban jelentkeznek. Nem értünk egyet azokkal, akik a moszkvai közös nyilatkozatokra hivatkozva helytelenítik az Enver Hodzsát és csoportját ért elkerülhetet­len, szükséges és helyes kom­munista bírálatot* ugyanakkor védelmezik és támogatják azo­kat, akik Tiranából gyalázkodó rágalmakat szórnak a Szovjet­unió Kommunista Pártjára* e párt központi bizottságára* a marxista—leninista testvérpár­tok egész sorára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az internacionalizmus próbakövének tekinti a Lenin- alapftotta nagy párthoz, a Szov­jetunió Kommunista Pártjához* az első munkás-paraszt állam­hoz, a Szovjetunióhoz való vi­szonyt Lenin fellépése óta a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme, a szovjet ál­lam létrejötte óta a föld min­den országának internacionalis­tái a Szovjetunió köré tömörül­tek, és mindig azt támadták, mint legfőbb ellenségüket, az imperialisták, a nemzetközi munkásmozgalom renegátjai és kalandor elemet Ez a történe­lem tanítása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának nemzet­közileg is érvényes megállapí­tásaival. E tekintetben is a kommunista és munkáspártok 1960-as moszkvai tanácskozásán kiadott nyilatkozathoz tartjuk magunkat, amely teljes joggal állapítja meg, hogy; a.. .az SZKP XX. kongresszu­sának történelmi határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjet­unióban folyó kommunista épí­tés szempontjából nagy jelentő­ségűek, hanem űj korszak kez­detét jelentették a nemzetközi kommunista mozgalomban is, előmozdították további fejlődé­sét a marxizmus-leninizmus alapján.. A kommunista világmoega­lom egysége — ma inkább, mint (Folytatás a 9. otdaksaS

Next

/
Thumbnails
Contents