Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
Esti körút az élelmiszerboltokban — avagy: ami felér egy türelemjátékkal Eladó voltam egy boltban — ilyen riportot írtak már újságíró kollégáim közül jó néhá- nyan. Én ezúttal egy hétköznapi estén, pénteken — vevőnek álcáztam magam és megnéztem, mit rejt magában a munka utáni bevásárlás. De nem csupán egy boltban, hanem a megyeszékhely központjának négy élelmiszerüzletében. Igyekszem röviden és tömören elmondani amit láttam, ígérem, hogy felesleges szóvirágokkal nem veszem igénybe az olvasó türelmét. Hogy egyen as ember mákostésztát ? Kosssuth téri bolt, 17 óra 25 perc. A kenyérpult előtt négyöt ember. A pult mögött egy eladó. A kiszolgálás gyors és udvarias. — Tessék megmutatni melyiket adjam? — hallom a kérdést. Füszerrészleg: öt-hat vevő, egy eladó. Egy férfi három kiló cukrot kér. Három egy kilós csomagot tesznek elé. Visz- Bzaadja, egybe szeretné csoma- goltatni. — Kérem — Kicserélik. Ügy látszik itt siíics baj az udvariassággal. — Daráltatni lehet a mákot? — hangzik az „álcázott” vevő kérdése. — Nincs darálónk. — Melyik boltban van? — Talán a Rákóczi úti ön- kiszolgálóban. — Hajaj, az messzi van — válaszolom, s inkább lemondok ma estére a mákostésztáról. Talán inkább veszek egy kis felvágottat. Megpróbálkozom a sorbaállással. Előttem 15 ember. A kiszolgálás gyors, de ... Hm. Inkább nem eszem felvágottat. A húsmérő pénzt is kezel: hús, pénz, hús, pénz, hús, pénz... A tízeseket még ki is simogatja. Cukorkarészleg — háztartási cikkek — trafik és gyümölcsosztály ... — Egy-egy eladó, néhány vevő. Vajon nem lehetne a csúcsforgalmi időben „átcsoportosítani” közülük valakit a húsáruhoz? Felvágott csak reggel less Széchenyi téri úgynevezett tej bolt csemegerészlege. Nem tudom, máskor előfordult-e, de tény, hogy most, amikor úgy, fél hat körül benézek hozzájuk, már nincs húsárujuk. — Ma már nem is lesz, csak holnap reggel — mondja az eladó. Nem csodálkozom, hogy itt mindössze öt-hat vevő váaw Felkeltetted apukát? rakozik a sorára. Meggyőzi a kiszolgáló — ha nincs portékája. Sorbanállás háromszor Annál vigasztalanabb kép fogad a központi csemegeboltban. Higiénia szempontjából nem lehet kifogás, sőt még az igyekezet és gyorsaság sem hiányzik. Hiszen két eladó méri teljes gőzerővel a felvágott-félét De mindegyikükhöz 20—25 emberből álló sor kanyarog, s ez volna még a kisebb hiba. A bosszankodás ott kezdődik, amikor a cédulácskával a pénztárhoz lép a vevő, s itt is ugyanannyian vannak előtte. Létezik ugyan másik kassza is, de az általában, s a jelen esetben is üres. Nincs aki kezelje a pénztárt, vagy a gép rossz, nem lehet tudni. — Ez a jelenség szinte állandósult mostanában — panaszolják a vevők. Megkísérlem azért a bevásárlást én is és közben stoppolom az időt. Pontosan 25 percem ment el, mire a harmadik sort — ugyanis az árukiadás előtt is 10—15-en várakoznak — „kiböjtölöm”. Ezután még kenyeret veszek, — ezzel szintén a pénztárhoz kell járulni, újabb tíz perc, még szerencse, hogy a gyümölcsosztályon és a cukorkánál elveszik a pénzt is. Itt már nem kunszt a vásárlás. Valamiféle gyorskiszolgáló rendszer elkelne már a csemegeboltokban is. Nemcsak nálunk, hanem azt hiszem országszerte. Vajon mi lehet az oka, hogy idegenkednek ennek bevezetésétől? ... Persze a központ! De hisz ott is emberek ülnek. Vagy lehet, hogy ők nem a csemegében vásárolnak esténként?... Ahol nem lennék pénztáros Kis kosárral járom körbe a nemrégiben korszerűsített ön- kiszolgáló rendszerű Kálvin téri csemegeboltot. Csend, rend, nyugalom. Csak a két pénztár zakatol veszet*- gyorsasággal. Mindegyik előtt hat-nyolc ember. Haladnak gyorsan. Sajnálom a nekihevült két „kartársnőt”, nincs könnyű dolguk. De látszik, művészei a szakmának. Dicséret illeti őket. S újabb séta a Kossuth téri bolthoz: az idő pontosan hat óra. A kép, ami fogad, szinte megMEGRETTENVE olvastam az egyik hirdetőoszlopon a plakátot, hogy elrendelték az ebek kötelező oltását. Mindig én szoktam elővezetni a kutyát, most is rám várt ez a kényes feladat. Gondolkodóba estem, hogy hogyan vigyem él az ebet. Végül csak a póráz mellett döntöttem, mert ha ölben viszem, az mindkettőnkre nézve megszégyenítő lett volna. A lépcsőházban még vidáman ugrált mellettem az öklömnyi kutya, de az utcán, mintha ördög bújt volna belé. Észrevette, hogy madzagon vezetem, elkezdett vonyítani, ugrálni, s egészen magára vonta a járókelők figyelmét. Én, mint aki semmit sem tud az egészből, fejem magasra szegve húztam magam után a vergődő ebet, de az mind döbbentő. Alig lehet beprése- lődni az üzletbe. A húsáru előtt kettősen kígyózik a sor. Megszámolom: én vagyok a harmincadik sorbaálló. A türelmetlenül várakozók közt kisgyermekek és édesanyák gyermekükkel. A kenyérnél most két kiszolgáló, de itt csak egy. Az eladónak izzad a keze, fogja a pénzt, azután a húst... kifordulok. Félóra múlva ismét visszatérek — Valamelyest enyhült a forgalom, már csak 16 várakozó van, s a húsnál két férfi méri az árut, tiszteletreméltó igyekezettel. Ez a kisegítés bizony előbb is elkelt volna. Összegezés féle A tanulságok következnének, de az újságíró nem akar böl- csebb lenni mindazoknál, akik jól ismerik ezt a helyzetet és éppen a napokban elég súllyal és magas szinten — a megyei tanács vb előtt — tanácskoztak is róla Kecskemét kereskedelmi helyzetét alaposabban mérlegre téve. Amit be akartam mutatni, az nem volt több, mint egy kis aláfestés és bizonyítás mindazokhoz, amit ott a felelős elvtársaink is megállapítottak: a megyeszékhelyhez méltatlan állapotok uralkodnak egyes kereskedelmi ágazatokban Kecskeméten. S a helyzet javulása nem is mindig a felszerelésen, a berendezés korszerűsítésén múlik — habár az is valóban sürgető lenne —, hanem a boltok munkájának belső szervezettségén. Tűzzék ezt is napirendre mielőbb az illetékesek: az említett boltok központjai. Hálás, nagyon hálás lesz érte a ma még gyakran türelmetlen és bossszankodó, tegyük hozzá joggal bosszankodó nagyközöns£g. F. Tóth Pál Ki-ki a maga m 5 dján Ahmed Husszein kairói egyetemi docens szokatlan módszert gondolt ki női hallgatói teljesítményének fokozására. Megígérte, hogy feleségül veszi azt a diáklányt, aki az ő tantárgyából, a kereskedelmi jogból valamennyi vizsgát kitűnően teszi le. ígéretét betartotta, rövidesen megtartja esküvőjét a 19 esztendős Fatima el Khelyvel. a négy lábát előrefeszítve meg akart szabadulni a póráztól. Persze, ez nem sikerült. A kutya vonyított, s én húztam magam után. Egyszer aztán bekövetkezett, amitől már előre féltem. Egy idős néni villámló szemekkel állt elém, s megfenyegetett, hogy miért kínozom ennyire ezt a drága jószágot. Olyan hangosan vont felelősségre, hogy hamarosan embergyűrű vett körül bennünket. Középein én álltam megrettenve, a lábamnál pedig az ebecske, saját kínjának cseppfolyós megnyilvánulásában feküdt és vicsorgott az öreg nénire, aki úgy látszik, céljául tűzte ki, hogy megszelídíti a kis aranyost. Közben ilyen megjegyzéseket tett a tömeg: Mint már hírül adtuk: négy bcrház 167 lakásának leendő tulajdonosa alakította meg a III-as számú kecskeméti lakásTefszik? Még kellemesek a nappalok, de este és kora reggel felülik a pulóver. Az idei kötöttárudivat választékosnak ígérkezik, íme egy bordáskötésű modell a sok közül. — MIÉRT nem vágja zsebre azt az egeret? — Már ez is kutya? — Fiú vagy lány a kicsike? Végre aztán megharapta a néni kezét, aki mérgében nagyot húzott volna a kutyára a botjával, ha az el nem ugrik, de így az ütés a járdát érte és a finom, ezüstfogantyús görbebot kettétört. Megragadtam az alkalmat, s a futásnak eredt kutyával elrohantam a színhelyről. Vágtatva érkeztünk .meg az oltásra kiszemelt helyre. BEÁLLTAM a sorba. Előttem egy hatalmas vadászkalapos férfi állt, farkaskutyával. A két kutya rögtön ismerkedni kezdett, bár a termetük közti arány kizárta, hogy ezen valaha is túljussanak. Erre néhány perc alatt ők is rájöttek, s a farkaskutya oroszlán módjára rontott a csöppségre. Megrémülve utasítottam rendre a hatalmas álszövetkezetet. A 8-as és 9-es számot viselő szövetkezeti házakba már be is költöztek a boldog tulajdonosok, míg a 10-es és 12-s számot viselő házak leendő lakói most kezdik az előkészületeket az október 16-i és a november elejei költözködéshez. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy szinte nanonta körüljárják és képzeletben rendezgetik leendő otthonukat, sőt — mint a képünkön látható fiatal házaspár — arról *s ..időben” igyekeznek meggyőződni: kellemes kilátás nyilik-e az új lakás ablakából? PETŐFI VPPE » Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács ' o)a Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadia: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. ’elelős kfadé: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám Szerkesztőségi telefonk’ zpont; 26-19 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-98 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél előfizetési áíi 1 hónanra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85 latot, mire a gazdája hátranézett. — Vigye innen azt a patkányt, mert széttépetem! — Hova a csudába vigyem? — kérdeztem —, hiszen ehhez a körzethez tartozom, máshol nem oltják be. — Ebbe a kutyába nem is fér bele a szérum — válaszolta, mert egyszerűen szétpukkad. Nem is hiszem, hogy beoltják, hiszen belepusztulna. Közben sorra kerültem. Az orvos egy gúnyos pillantást vetett a remegő, öklömnyi állatra és beledöfte a tűt. Ebben a pillanatban hatalmas vo- nyítás, s a csöpp kutya oroszlánként vágódik le az asztalról* s mint a gímszarvas, száguld el a várakozók sorfala mellett. AZÓTA se lett meg, de legalább nyugodt vagyok, mert legközelebb nem nekem kell oltásra vinni. Kutyaparádé Gál Sándor.
