Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

t99t. október 14, vns&mxp

8. MM

Nem indokolt a zöldségtermesztés csökkentése Dunapatajon

Alkalmassák as ösztönző módszereket

A selejt visszavág

Dunapataj határában régóta termesztenek zöldségféléket, fű- szerpaprikát, újburgonyát. E kultúráknak igen kedveznek a Puna menti talaj- és éghajlati adottságok. Ebben az évben is több mint 200 holdon termesztett zöldségféléket, 225 holdon pedig fűszerpaprikát és 120 holdon újburgonyát a község három termelőszövetkezete. E növénykultúrák területe nagyobb volt, mint tavaly.

S jövőre? A szövetkezeti tervtárgyalások ismereteben efelől érdeklődtünk Zladics Já- nosnétól, a községi tanács vb- elnökhelyettesétől. Elmondotta, hogy fűszerpaprikából és újburgonyából a következő évben sem csökken a vetésterület, a zöldséges viszont csupán alig több mint a

kétharmada lesz az ideinek

E csökkenés okáról így tájékoztatott bennünket a tanács vb-elnökhelyettese:

— Az idei aszályos időjárás semmiképp sem kedvezett a kertészetnek. Ez is egyik oka a zöldségtermesztéstől való újkeletű idegenkedésnek. A másik pedig az, hogy az itteni szövetkezetekben kevés a munkaerő. már pedig a szóban levő növények gondozása igen sok munkát igényel.

— És az öntözés?

Az idén az Üj Élet Tsz öntözött. Egy géppel. Azt is későn kapta meg. Az öntözésnek nagyfokú talaj erőpótlással kell párosulnia, s közös gazdaságaink nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű trágyával.

Hatvanezer apróvad keiül terítékre

Megyénkben a most kezdődő vadászati idényben mintegy 60 ezer apróvad kerül terítékre, illetve október 15-től ezeknek több mint az egyharmadát élve fogják be. Az élőnyúl darabjáért 100, a fogolyért 50 forintot fizet a vadkereskedelmi vállalat. A tervben szereplő említett mennyiségű apróvadért összesen másfél millió forintot kapnak majd a vadásztársaságok.

A vállalat az élővadak befogásához szükséges felszereléseket — hálókat stb. — ingyenes használatra bocsátja a vadásztársaságok rendelkezésére, s még külön befogómestereket is küld a segítségükre.

Minthogy a zöldséges területek zöme az Üj Élet Tsz-ben van, felkerestük a község legnagyobb közös gazdaságának irodáját. Szűcs Antalné fő- fönyvelő válaszolt kérdésünkre:

— Az idén 135 holdon termesztettünk különböző zöldségféléket (paradicsomot, zöldborsót, káposztát stb.), s 137 holdon fűszerpaprikát, 52 holdon újburgonyát. Nem valami bőven fizettek. Pedig egész nyáron negyventagú állandó — a legszorgalmasabb gazdákból álló — brigád végezte ápolásukat. De így is kevesen voltak.

— Kevés a munkaerő?

— Igen. Az összterület 5168 hold. A tsz-gazdák száma 686, de közülük 142 a nyugdíjas, munkaképtelen, s háromszázötvennek eddig százon alul van a munkaegysége.

— Százalékos művelés, a családtagok bevonása?

A főkönyvelőnő tagadólag int:

Nálunk ezt nem fogadta el a közgyűlés. Megszavaztuk hát a 20 forintos előleget. Júniusig fizettük is. Azóta pénzügyi gondjaink vannak. Igaz, a másfélmilliós mérleghiányt „kigaz- dálkodtuk”.

Majd közli, hogy a felsorolt okokra való tekintettel — amellyel a jelenlevő Posztobá- nyi Lajos, a kertészeti brigádvezető is egyetért — a kerti növények területét jövőre az ideinek harmadrészére, 45 holdra csökkentik. A fűszerpaprika és az újburgonya vetésterülete alig változik.

Mindketten azzal érvelnek, hogy a 45 hold terület öntözése jövőre teljes mértékben lehetővé válik, s így az egy holdra eső terméshozamot nagyban növelhetik.

Ez igaz. Ugyanakkor felmerül azonban a kérdés: a kétségtelenül meglevő nehézségek mellett is indokolt-e a zöldségtermesztés ilyen nagyfokú csökkentése. A népsazdasági szükséglet, de a szövetkezet érdekének a figyelembe vételével is

nemmel kell válaszolnunk.

A nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek jó kihasználásával a zöldségtermesztés egy holdra eső jövedelme többszöröse a szántóföldinek. S a munkaerő problémája is jól megoldható az ösztönző módszerek alkalmazásával, ami vonzza a családtagokat is a kertészeti munkában való részvételre. Hisszük, hogy ennek meg lehet találni a módját Du- napatájon is. S annak is, hogy az Űj Élet Tsz gazdáinak több mint a fele szeptember végéig ne százon aluli munkaegységet teljesítsen. Ha egyenként csak száz egységnyi munkával végeztek volna többet az év háromnegyed részében — ami még mindig alatta van az átlagnak —, már akkor is 35 ezer többlet munkaegység jelentkezne Ez pedig bőségesen elegendő az idei és a jövő évi kertészet különbségének, a 90 holdnak a megműveléséhez. Az osztási műveletből kiderül, hogy majdnem 400 egységnyi munka jutna egy hold kertészetre, holott a megyeszékhely egyik zöldségtermesztő tsz-ében maximálisan 250 munkaegységgel egész éven át jól megművelnek egy hold terület zöldségfélét. Ügy gondoljuk, ez a számítás is kellőképpen bizonyítja a kertészet csökkentésének teljes indokolatlanságát. Arról nem is szólva, hogy azok a tsz-gazdák, akik — idős koruknál fogva — nem alkalmasak a szántóföldi munkára, a zöldségesben még szívesen és jól eldolgozgatnak. Erre is számos példa akad más gazdaságban.

H. D.

A kecskeméti Arany Homok Szálló erkélyeire szerelt zöld üvegkorlát a fekete ablakkeretek után nemcsak üdítően hat a szemre, de egyúttal mintegy jelzi: rövidesen átadják rendeltetésének az 1959 óta készülő, több millió forintos létesítményt. Azaz, hogy a beruházó megyei tanács a napokban meg is kísérelte a hatodik, ötödik és a negyedik emeletének előzetes műszaki átvételét, illetve átadását.

Megkísérelte — sikertelenül, mert nem volt hajlandó elfogadni a selejtes minőségű gumipadlózatot, a Ruggyantagyár készítményét. És jól tette.

Mit tehetett a beruházó, aki elsőosztályú árut rendelt és a reprezentatív létesítményhez ilyet joggal el is várt? A Budapesti Központi Döntő Bizottság elé terjesztette az ügyet. A kivitelező ÉM. Bács megyei Építőipari Vállalat elsőrendű munkát végzett. Jogos igény hát, hogy a vendégszobák és folyosók padlózata is ehhez méltó legyen.

Az építőipar a minőségi munka mellett példamutatóan vállalást tett a közelgő pártkongresz- szus tiszteletére, hogy a végleges átadási határidőt november

16-ra hozza előre. S ha ez nem sikerül — már pedig így van —

az 6 munkájuk, törekvésük ér» fékén cseppet sem csorbít. De bizonyára tettek vállalást • kongresszus tiszteletére a ruggyantagyáriak is. A Kecskemétre leszállított selejt gumiszőnyegekkel minden esetre ebben foltocskát ejtettek.

A gumipadlózat ügyét a budapesti Központi Döntő Bizottság elé terjesztette a beruházó. A bizottság igen rugalmasan, a lehető leggyorsabban talált módot a tárgyalások kitűzésére, lefolytatására. A gumiszőnyegek r•minőségének felülvizsgálására a napokban kiküldött két szakértő október 20-ig köteles véleményt adni. Ezt követően ö' napon belül tűzik ki a végső tárgyalást és az érdekelt felek nyilatkozatai után születik meg a döntés.

Mit határoznak, marad-e a tarka-barka, lyukacsos gumipadló vagy új, valóban elsőosztályúval cserélik ki. rövidesen eldől. Egy azonban bizonyos: a december 31-én mindenképpen működni kezdő Arany Homok Szálló építésében való közreműködéséből a Ruggyantagyárnak hasznos lesz leszűrni a kellő tanulságokat.

(P—y)

Vidám és szorgalmas munka folyik az Izsáki Petőfi Termelőszövetkezet egyik présházában. Sajtolják az ezerjót, amelynek leve naponta 80 hektóval növeli a pince hordóinak tartalmát.

Gondos kesek

(W. D.) A minap egy szülővel beszélgettem. Homloka tengelyében rendezetlenül futottak össze a gondterheltség redői. Két iskolába járó fia van és ebből a forrásból buzog szenvedélyes hangú panasza „Tudod, nehéz ezekkel a pedagógusokkal.” És közben felerősödik a hangja, hogy jól értsem mondókáját. i,A gyerek nem egészen ugyanazt hallja az iskolában, mint otthon.” Én a szó- hozjutás alkalma nélkül hallgattam a panaszkodót. de ha jól megfontolom, egyébként sem vitatkoztam volna vele, hiszen nem ismertem a fel panaszolt pedagógusokat és azt sem tudtam pontosan. hogy a gyerek vajon mit hall otthon. így hát néma maradtam, fejbólo- gatásom néha imitálta ugyan az együttérzést, de nem szóltam, mert nem akartam igazságtalan lenni. Most azonban megvallom — és bocsájtassék meg emberi gyengeségem —, valami maradt bennem. Egy egészen kicsinyke gyanú: hátha mégis igaza van?

Napokkal később szokatlan meghívást kaptam. A kecskeméti I-es számú iskola igazgatója az úttörőcsapat vezetőségének alakuló ülésére invitált. Rápillantva az előjegyzési naptárra, amelyen előrelátható elfoglaltságom fogja szinte

szőtté ph eteti en pántba napjaimat — bizony először csak a fejemet vakartam. Igen, ezt tettem, mert végiggondoltam, hogy most voltam tanácsülésen, később küldöttként részt veszek az egyik járási pártértekezleten és e két jelentős esemény között ilyen „aprósággal” veszítsek órákat? Ez a hangtalan, de azért időt igénylő gondo'atpergés az igazgatót a telefon másik végén érvelésre késztette. így hát megadtam magam. Gondoltam, érdekes „szendvics” lesz, ha a „nagypolitika” két eseménye közé az „úttörő politika” sehol sem feljegyzett, egy iskolában történt szerény témája húzódik meg.

Nagy asztalokat ültünk körül. Valamennyien nevelők és néhány magamfajta meghívott. Kevés férfi, jóval több nő. így érveket is gyűjthettem az esetleges alkalomra, ha valaki a női emancipációt merné vitatni.

Az igazi élmény azonban, amiért ez az írás megszületett, ezután következett.

Az igazgató prológusa, amely szívesen barangolt már a jövő szeptemberben, mert akkorra kilenc tanteremmel bővül az iskola. ígéretre késztette a jelenlevő Neiner Jánost, az építő igazgatóját, mondván: „Nem lesz késedelem.” A nyitány után most már peregnek az érdekességek: az 1525-ös Zrínyi Ilona úttörőcsapat vezetője és a pedagógus úttö- rővezetök szinte egymást „túllicitálva”

mondták el felelősségteljes, felnőttet és gyermeket egyaránt lelkes izgalomba hozó terveiket

„Találkozzanak tanulóink a munkásokkal és a szocialista brigádokkal. Fejlesszük a gyermekek öntevékenységét rendezzünk szellemi akadályversenyeket és közös kirándulásokat.”

A VII. b. osztály egyenként tíz órai társadalmi munkát ajánl fel, és néhány órát már a szüretben szeretnének eltölteni. A VII. c-nék is hasonló tervei vannak.

A másik osztályban riporterőrsöt szerveznek, amelyik vállalja, hogy kis írásokban rögzíti a csapat életét, sőt még a megyei sajtóba Is küld anyagokat

Olyan őrs is akadt, amelyik könyv- kötészetet tanul.

Az érdekességeknek azonban még mindig nincs vége.

Az egyik őrsvezető bejelentette, hogy a megyeszékhely ismeretében jártas idegenvezetőket képeznek, hogyha más városokból fiatalok érkeznek, legyen, aki kíséri őket.

S mivel egyöntetűen azt vallják, hogy a legfontosabb a tanulás, egy találékony őrs elhatározta, hogy a faliújságon autó- buszjáratot szervez. A busznak lesz ötös. négyes és hármas osztálya Az ablakokban azok nevei szerepelnek, akik megfelelő osztályzatot értek el. Egyes és kettes jeggyel csak lemaradni, de felszállni nem lehet az autóbuszra.

S míg gyönyörködtem ezekben az egyszerű szavakkal elmondott, helyenként szinte elbűvölő és nagyon meleg szívekből és okos fejekből áradó tervekben, eszembe jutott mezítlábas gyermekkorom, a szegénység és a kilátástalanság áthatol hatatlannak hitt bűvköre, az ebből csaknem vadon felnevelkedett generációm: de eszembe jutott a gyanakvás láthatatlan mikróbáiát belém hullajtó szülő is. aki a nevelőt ültette a vádlottak padjára.

Ugyanakkor ott a szobában, mintegy pedagógus-laboratóriumban a felnövő, széleslátókörű, művelt, szocialista ember születésének elemeit szemléltem. S szinte láttam a pedagógiai elemek szerves összekapcsolódását abban az új anyagot létrehozó, serkentő folyamatban, amíg az iskolapadban ülő palántából ember, mégpedig szocialista ember lesz. Nem akarom túlértékelni ezt a kétórás bepillantást, de túlzás nélkül mondom: felüdültem, mintha nem is egy teremben, hanem dús levegőt árasztó ligetben lettem volna.

Jó kezekben vannak hát gyermekeink! Válaszolom a felelősséget megosztani egváltalán nem akaró szülőnek.

Maiamnak csak annyit: érdekes volt a múlt héten ez a „kis” és „nagy”-po- litikából összehozott „szendvics”.