Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

L «Mal «m «tut« n, «at«»«» Mit ígér a televízió a téli estékre? Szőttesek, csipkék és faragások A nappalok rövidebbek, hosz- srzabb a sötétség, tovább jut idő vidékein is arra, hogy munka után az emberek a televízió kép­ernyője élé telepedjenek. Felke­restük a televízió műsorszer­kesztőségét, hogy megtudjuk, mit ígérnék a következő hóna­pokra, mát láthatunk az elsöté­tített szobákban a vibráló kép­ernyőn. — Mindenekelőtt úgy gondol­juk — kapjuk a választ —, hogy nincs különösebb eltérés a vidéki, a városi és a budapesti nézők között. Amennyire a levelek­ből meg lehet állapítani, hason­lóak az igényeik, kifogásaik. Itt is. ott is a sport- és színházi követítést szeretik legjobban és a íilmműsor ellen van a legtöbb panasz. Mindez nem azt jelenti, hogy nem tervezünk néhány kü­lön adást, elsősorban a mező- gazdasági dolgozók számára, Sxaktanfolyam — Már a következő hetekben, egészen pontosan november hó Így is lehet A B ács-Kiskun megyei Mozi­újság szerkesztőinek senki sem szólhatott volna egy rossz szót sem, ha az elsősorban propa­ganda célokat szolgáló Tájé­koztatóban válogatás nélkül lel­kendezve dicsérik aas új filme­ket Korholná-e őket valaki, ha a vélt nagyobb bevétel érdeké­ben olykor a közönség olcsóbb izgalmakat, big romantikát kedvelő rétegeire kacsintaná­nak. Eddig például egyetlen olyan írással sem találkoztam, amely a nemcsak ízléstelen, de a szocialista etikával ellentétes lottó- és totóhirdetéseket ki­fogásolta volna?! Négy szám fekszik előttem. Nézem, mit népszerűsítenek a fő helyen, az első oldalon, mit tartanak a legfontosabbnak. Sorban: „Az igazság és a szép­ség élményét kell adni az em­bereknek”, a „Ma éjjel meghal egy város”. „Üzenet az élők­nek” és „Amikor a fák még nagyok voltak” című filmeket Kommentár szükségtelen. Tudják továbbá: a filmművé­szet megújhodása a közönség Ízlésének finomodása és némi szakmai alapismeretek nélkül elképzelhetetlen, s az aktuális közlemények rovására — bölcs előrelátással és * szocialista művelődéspolitika iránti felelős­séggel — helyet adtak „A film története” és „A nagy kép előtt” című folytatásokban kö­zölt tanulmányoknak. (Az utób­bi bizonyára élénk vitát vált ki, nem baj, így tisztulnak a nézetek, csak így juthatunk előbbre.) A havonta megjelenő kiad­vány munkatársai hisznek a korszerű filmművészet diadalá­ban és mindent elkövetnek azért, hogy örömeikben minél többen osztozzanak. Mondan­dómnak talán ez leghangsúlyo­sabb része, mert közelebb len­nénk már a „szocialista köz­műveltség országiásához”, ha a könyvtárakban kivétel nélkül olyanok dolgoznának, akik ma­gúk is szeretnek olvasni és hisznek a Betűben, ha a mű­velődési otthonok dolgozói egy­től-egyig vallanák a művészet emberformáló erejét... A Bács-Kiskun megyei Mori- űjságot megyénk lakossága napról napra jobban kedveli. Hétezer példány fogyott el szeptemberben. Éppen a siker és a kis hibák hatását is sok­szorozó nagy példányszám kö­telezi a közreműködőket: még gondosabban ellenőrizzék, csi­nálják a leadott szövegeket, hogy h itt-ott fellelhető ma­gyartalanságok, pongyolaságok M naplózzék az Igen kedvező. Matató összképet, Oeftaá Nándor 13-án. szerdán este indul a TV Mezőgazdasági Szakmunkáskép­ző műsora. Ezután minden szer­dán 5 és 6 óra között jelentke­zik ez az adás. Az ország na­gyon sok községében indult me­zőgazdasági szakmunkásképző, igen sokféle szakmában. Mi a TV képernyőjén olyan tanfolya­mokat szeretnénk tartani, ame­lyek mindegyik mezőgazdasági szakma számára segítséget ad­nak. Az ország legjobb szak­embered tartják majd az elő­adásokat ilyen témákból, mint: „A talajvédelem és a helyes nö­vényi sorrend”, a „Vegyszeres gyomirtás”, a „Szántóföldi nö­vények öntözéses termesztése”, „A legelőgazdálkodás”. Az elő­adás alatt filmvetítés és rajzok teszik érthetőbbé az anyagot és az óra végén gyakorlati szakem­berek tesznek fel kérdéseket az előadást tartó elméleti tudósnak. *Lámpafény néV* A TV agranómusa a jövőben átadja a helyét a „Mezőgazdá­szok Fóruma” című rovatnak, ahol a legjobb gyakorlati szak­emberek mondják el eredmé­nyeik titkait. Üj műsor lesz a falu járó kamera is, amelyben egy-egy érdekes eredményt, új módszert vagy éppen hibás gya­korlatot, érdekes embereket mu­tatnak be elsősorban a falusi nézőknek. Űj műsor lesz a Lám­páién ynél című, vasárnap este jelentkező adás is. Történelmi, mezőgazdasági érdekességek, a falusi kulturális élet eseményei adják majd a műsor anyagát sok filmmel, képpel. (Egy kép — két mondat címmel terveznek külön rovatot a műsorban.) Bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számat a téli műsor szá­mos egyéb eseménye is. A film­kedvelők a Szantivánéji álom filmváltozatát, s a Modem Pim- pemelt és Renée Clair filmjét, az Organ áskaput láthatják. A zenekedvelők számára közvetít­jük a Budapesti Zenei Hetek műsorát, s a világhírű néger énekesnő, Margarete Tynes ma­gyarországi vendégszerepléséről megőrzött felvételeket. S készü­lődik már a Televízió a szil­veszteri műsorra i* Tetszik a látogatóknak az aprólékos gonddal készült, művész! csontfaragás. Felejthetetlen élményt jelent minden látogató számára a Népművészeti Vállalat által Kecskeméten, a Hazafias Nép­front székházában ízlésesen, szépen megrendezett országos népművészeti kiállítás. Naponta több százan jönnek az érdeklődők: — diákok, ta­nárok, üzemi dolgozók, házi­asszonyok. még a városban megforduló külföldiek is. Eddig mintegy 4—5000-en tekintették meg a kiállítást, s hogy a lá­tottak megnyerték a tetszésü­ket, arról tanúskodnak a ven­dégkönyvbe bejegyzett lelkesen dicsérő sorok. Az elismerést méltán megér­demli a kiállítás, hiszen me­gyénk hagyományos népművé­szete mellett bemutatásra ke­rültek országunk ismert táj­egységeinek kerámia tárgyai, faragásai, szőttesei. A rende­zők — nagyon ötletesen — úgy csoportosították az anyagot, hogy érzékelhető legyen: a nép­művészet nemcsak öncélú gyö­nyörködtetésre alkalmas, ha­nem illeszkedik a ma emberé­nek modern kömyezetkialakí- tásához is. Erről tanúskodott a bara­nyaiak finoman mintázott bú­torszövete. a sárköziek kelle­mes színhatású asztali készlete, a somogyiak — íróasztalon kü­lönösen jól mutató — díszes fa­faragása, a kalocsaiak újvona- lúan motivált alátétjei, a hala­siak modern Ízlésű csipkemintá­ja, a mély tónusú baranyai, vagy a mutatós zöld-fekete-fe- hér palóc-szőttesek, és a válto­zatos, üde színfoltot képező szádafüggöriyök gazdag válto­zata. Szervirozásra, az étkező asz­talok hangulatosabbá tételére kiválóan megfelelnek a karcagi vagy a sárga-zöld színű csák- vári cserépedények, a szekszár­di vagy a mezőtúri népi kerá­miakészletek, és minden lakás díszéül szolgálnának a bemu­tatott kéri csomózásé perzsa- és kéri szőttes torontáli szőnye­gek. Hogy a látogatók ne csak a kész alkotásokkal, hanem a készítés folyamatával is megis­merkedjenek, arról megyénk néhány országos hírű népmű­vésze gondoskodott Elhozta Szeremlérő! 150 éves szövőgé­pét Porkoláb Jánosné, a nép­művészet mestere és ízelítőt adott kivételes tehetségéből Dér Antalné kiskunhalasi csipke­varró népi iparművész, Vén Lajosné kalocsai és Kolozsvári Mihályné szakmári pingáló nép­művész. Látva az érdeklődést a kiál­lítás iránt, dr. Pintér Imre, a Népművészeti Vállalat munkáé társa arról beszélt, hogy szer­vezni kellene egy népművészet barátai aktívahálózatot. Véle­ménye szerint Bács-Kiskun megye gazdag népművészete nem jut kifejezésre a középü­letek. intézmények, iskolák — esetleg vendéglátóipar — díszí­tésénél . Az idegenforgalomra való tekintettel sem ártana, ha a városba érkezők — de a vá­ros lakói is — látnák azt, hogy van itt egy élő népművészet éa ezt meg is becsülnék. Remélhetőleg a kiállítás ha­tására több lehetőséget terem­tenek majd a népművészet mind szélesebb körű térhódítá­sának. Annál Is inkább, mert hiszen szocialista művészeti irányzatunkhoz a népi díszítő művészet is szorosan hozzátar­tozik. És egyik nagyon fon tóé eszköze az ízlésnevelésnek, á gSccs elleni küzdelemnek. Legyen kezdet ez a kiáöftáA melynek folytatásaként sikerül majd elérni, hogy a népünk gazdag alkotóere jé* kifejező díszítőművészeti anyagok való­ban kőzkinccsé váljanak. Vadas Zsyasa Vén Lajosné kalocsai pingáló­asszony — a népművészet mes­tere — ügyes kézzel varázsolja papírra a szebbnél szebb kaid. csal virágmotívumokat. Gerencsér Miklós» VADGALAMBOK — Kisregény — L Megjött hát az fisz, a szegény fazekasok messiása. Indulhattak a kölcsönfogatok szerte a tájak mélységeibe, hogy a nyáron ége­tett cserépedények kenyérré vál­tozzanak. Óvatosan gördült a kocsi, álmosan poroszkált a por­ban a két almásderes. Mintha máklevet ivott volna az egész világ, gyenge álmosság hódított embert, tájat, állatot. A dombok vállain hányaveti erdőpalástok hevertek, a völgyek öléből fia­talító illatok: páráztak, a távoli hegyek sejtelmes reményként kéklettek át a verőfény lusta rez­gésén, az út fedett rovarok ka­varoglak, amott meg pille lib­bent a vakító fehér kilométer­kőre, tearózsaszínű szárnyait éberen rezeghette. Érett asszony volt az ősz. Al­mos kéjjel bontotta ki a haját, vágyakozását a világra sóhaj­totta, és a táj megtelt súlyos szerelemmel. Kusitán Dani, a lovak gazdája fájdalmas gyö­nyörűséggel hagyta heverni te­kintetét a szépségtől roskatag szülőföldön. Minden lélegzetvé­teltől csendes dallam ébredt a mellében, mintha harmonikává változott volna a tüdeje. Sok­sok tarkaság kápráztatta a sze­mét, de a pillája akkor nehe­zült el legjobban, ha a mellette ülő Kincses Klárira tekintett. A lány hallgatagon nézelődött előre a lovak ingó feje fölött. Mogyoróbama, selyemfényű ha­ja lazára oldódott a rázódástói. A nefélejcsvirágokkad telehin­tett fehér keszkenő is hátracsú­szott, csak a dús konty fölé bo­rított szűzi sátrat, amely alá itt-ott beszűrődött a napfény, s ettől olyan gyönyörű deren­gés halványodott a nyakán, hogy Dani imádkozni szeretett volna. Nem akarta elhinni a legény art az őrjítő szerencsét, hogy három hétig véle lesz a lány, idegen tájakon, idegen emberek között. Csitította az örömét, kü­lönben attól kellett tartania, hogy parazsas mellében lángot fog az ősz lobbanékony levegője és elég itt az úton, mielőtt a kékes messzeségben rejtőző bol­dogsághoz érne, Pedig amikor egyezséget kö­töttek Kincsessel, Klári apjával, a sánta, hóttszegény kommunis­tával, szóba sem került a szere­lem. Az üzlet másképpen volt szent, mint az ő szerelme: hi­degen és szürkén, akár az isten parancsai. Ügy szólt az egyez­ség, hogy Kustán Dániel nagy­gazda kölcsönadja a fogatot a bevétel feléért. Minden köcsö­gért, fazékért, tálért és egyéb cserépholmiért annyi búzát kér a fazekas, amennyi púpozottan telíti a portékát. Itthon feleznek. Amíg a fuvar tart, a lovak ele­séséről a kölcsönkérő köteles gondoskodni. Hát így indulhattak útnak, Az öreg Kustán nem jöhetett — csak nem aljasítja le magát ilyen cigánykaravánkodással. A sánta Kincses meg azért ma­radt otthon mert ez időre a három holdacskája is munkáért Hivalkodott. Nem féltette a lá­nyát, Daniról is tudta, hogy nem tartozik az állatkodó legé­nyek közé. Sok mindenre gondolt, csak arra nem, hogy útközben életre serken a sok-sok zománcvirág a vázákon, tányérokon, salátás tálakon. Erre még Klári sem gondolt. Homorú hátai ült a bakon, csa- tos cipellős lábát az ülés alá húzta. Néha hátrapillantott, hogy nem kocol ódnak-e nagyon a szalmába ágyazott edények. Langyos borzongással futott raj­ta végig a bizonytalan ijedelem, ha az eljövendő három hét ju­tott eszébe. Szép, kerék arcát pirossal vonta be az őszi nap, kék szeme ráérősen merengett bele a távolságokba. Félt Danitól. Félt tőle, mert tetszett néki. Nem is mert rá­nézni. Csak art hallotta, hogy balról, a füle közelében halkan fütyörésrik a legény. Finoman, kényelmesen lebegett a hajlé­kony fütyörészés a kocsizörgés fölött. Klári az imént szomjas volt, s mostanra megnedvese- dett az ajka; — Valaki nagyon bánja, hogy most együtt kocsikázünk — mondta Dani szelíden, dallamo­san, mintha szóval folytatta volna az imént fütyült nótát. Klári tágabbra nyitotta sze­mét, tűnődő sajnálkodással fe­lelte: — Ha így igaz. akkor se tehe­tek róla. Nógatta valami sejtélein, hogy nézzen hátra, győződjön meg: nem szegődött-e a nyomukba az az ember, akire mindketten gondoltak, de a nevét elhallgat­ták Nem pillantott vissza, fé­lénkké tette a bűntudat, ame­lyen egy soha el nem követett vétekért érzett Pásztor Anti, aki testvére volt — nem vér szerint, hanem az együvétartozás másfajta törvé­nyed folytán — felültette mögé­jük a szekérre a féltékenységét. Klári szerette Antit pontosan úgy, ahogy a legjobb testvért szokás, de még könnyelműség­ből sem bukkant föl benne a talán, hogy hátha szerethetné szerelemmel is? Pedig az érte­lemnek nem lehetett oka a til­takozásra, ha csak az nem, hogy a legény éppen egyidős volt ve­le, márpedig feléjük csak nagy­ritkán házasodtak össze azonos korúak. Miután Anti félárva lett — apját meghökkentő hirtelen­séggel vitték el a nyilas csend­őrök 1944 novemberében — az Öreg Kincses fogadta szárnyai alá és a lányával együtt nevelte becsületes emberré. Antinak két otthona lett: ragaszkodását meg­osztotta anyja, meg a három testvére és Kincsesék között, s ahogy férfiasodott, egyre jobban készülődöt, hogy a két családot végérvényesen egyesítse. De hát az élet tele van kaján és szeszélyes kötekedéssel — úgy látszik, minden halad a ma­ga útján, ahogy az alkalom kí­nálja, aztán egy szép napon ki­derül, hogy gyakorta más ös­vényeken jár a valósáé, s me­gint máson a rerriény. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents