Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

I «Mal 1 fco« GONDOLATOK ÉS REMÉNYEK Belelapozva egy kulturális munkatervbe önkéntelenül is felvetődik a gondolat: — hogyan próbál segíteni, változtatni a mulasztásokon, tükrözd-e a la­kosság fokozottan jelentkező kulturális igényeit; Kecskemét város 1962/63. évi kulturális életének tervezete — melyet a városi tanács művelő­dési osztálya állított össze — új, magasabb célok valéraváltását tűzte maga elé. Figyelembe véve az irányelveket, a városi párt- bizottság útmutatásait, felmér­ve a város politikai, gazdasági helyzetét, a lakosság kívánságait és a lehetőségeket,— a tervezet minden lehető módon a '“jlő- dést kívánja elősegíteni. Pillantsunk csak bele és néz­zük meg, hogy az elmúlt évek aránytalanságainak megszünte­tésére történt-e és ha igen, mi­lyen intézkedés? Zene Nem szorul külön ismertetés­re, hogy a növekvő érdeklődés^ re számot tartó színház, film és az irodalmi alkotások szeretete mellett eléggé elhanyagolt terü­letnek számított, háttérbe szo­rult nálunk a zene és a képző­művészet. Eddig nem sok gon­dot fordítottak népszerűsítésükre. Vajon ebben az évben hogyan igyekeznék majd pótolni a mu­lasztásokat? Elsósorban hangversenyek ren­dezésével, melyeket világhírű hazai és külföldi művészek ven­dégszereplése fémjelez. Nyolc nagyzenekari hangverseny lesz a színházban, hat kamarazenei est az Üttörőházban és 4—4 fej­törővel egybekötött ifjúsági hangverseny felső tagozatosok és általános iskolások számára. Május végén Kecskeméten rendezik meg az énék—zenei is­kolák első országos fesztiválját, mintegy 20 vendégkórus részvé­telével. Hangversenyeket ren­deznek az Állami Feneiskola nö­vendékei, a kecskeméti énekka­rok, a Felsőfokú óvónőképző Intézet és a Katona József Gim­názium tanulói. Nem feledkeztek meg a kóru­sokról sem A belső nevelőmun­ka megerősítése mellett 6—6 al­kalommal adnak műsort a város üzemeiben, tsz-eiben az önte­vékeny énekkarok. Érdekesnek leérkezik a ..Ma­gyar szóval, muzsikával” című zenés ismeretterjesztő összeállí­tás az Állami Zeneiskola, az Irodalmi Színpad és a TIT-elő- adók közreműködésével, a zenei fejtörő-bajnokság és a hang­lemezbarátok alakuló szakköre. Képzőm űr észét A tervben nem feledkeztek meg a másik „mostohagyerek­ről” — a képzőművészetről sem. Ugyancsak dús itt is a prog­ram. Képzőművészeti előadással, vitával és filmvetítéssel egybe­kötött kiállítások rendezéséről olvashatunk. Ilyen lenne pél­dául a Hermann Lápot gyűjte­ményes kiállítás, „A kecskeméti művésztelep 50 évé”, megyei és pedagógus festők kiállítása és két fővárosi művész alkotásai­ból összeválogatott tárlat. Hat vándorkiállítást tervez­nek 18 üzemben, tsz-ben, hogy itt is felkeltsék a dolgozók kép­zőművészet iránti érdeklődését. Oj szobrokat állítanak fel a vá/ros több helyén és emléktáb­lát helyeznek el a kecskeméti munkásmozgalom alapítóinak, az első hivatásos magyar színtár­sulat tagjainak emlékére, em­léktáblát kap Kada Elek szülő­háza, K acsoh Pongrác egykori la­kásának fala. Szigorúan ellenőr­zik. hogy köztérre, középületre kizárólag a Képzőművészeti Alap zsűri bizottsága által jó­váhagyott képzőművészeti alko­tások kerüljenek. Az esztétikai, művészettörté­neti előadások számának emelé­sén túl fontos szerephez jut a városi „esztétikai bizottság”. Tagjainak kötelességei közé tar­tozik tanácsokkal, észrevételek­kel segíteni a város külső képét kialakító szervek, intézmények munkáját Sajnos, a tervek között — a képzőművészeti munkacsoport mulasztása folytán — sehol nem találni javaslatot arra, hogy mi­lyen módon lehetne elevenné, fejlődőképessé tenni az eléggé vérszegényen működő képzómű­vészkör munkáját. Ideje lenne már ezen a portán te rendet te­remteni ... Anyagi és tárgyi feltételek Átugorva a bíztató képet mu­tató ismeretterjesztési vagy a felnőttoktatásra vonatkozó ter­veket és a művészetek többi ágait, vizsgáljuk meg azokat a feltételeket, melyék nélkül a legszebb elgondolások is meg­valósíthatatlanok; Vitathatatlan, hogy a város kulturális ellátottsága rendkívül szegényes. Hiányzik egy korsze­rű művelődési otthon, nincsenek technikai eszközök a 21 ezer la­kosú tanyavilág kulturális ellá­tására, nincs képtár, kiállítási helyiség, szabadtéri színpad. Ebből adódik az az alapvetően fontos követelmény, hogy leg­alább a Rákóczi úti 3. számú épület nagytermét, esetleg 3—i helyiségét művelődési célokra lehessen felhasználni. A Reszelőgyár területén levő volt munkásszállást külterületi művelődési otthonná kellene át­alakítani természetesen a Kon­zervgyár és a Reszelőgyár tár­sadalmi segítségnyújtására ala­pozva. A berendezést a megyei és városi tanács biztosítaná. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy központi, városi jellegű feladatokhoz az üzemek, tsz-ek kulturális alap­jukból nem nyújtanak támoga­tást. Jó volna, lehetőséget talál­ni arra, hogy anyagilag támo­gassanak legalább olyan rendez­vényeket, melyek dolgozóikat közvetlenül érintik. Ennek érde­kében együttműködési szerző­dést kellene kötni a művelődési intézmények és az üzemek, tsz-ek között. Nem részletes Ismertetésnek szántuk ezeket a sorokat, inkább tallózásnak abban, hogy mi is a legfontosabb. Megállapíthatjuk, hogy a városi tanács művelődé­si osztályának terve helyesen foglalja össze e legfontosab­bakat. A terv azonban csak terv, s Kecskeméten eddig nem egy ilyen rekedt meg már az indu­lásnál. A mostani széleskörű társa­dalmi összefogásra számít a ve­zetőszervek támogatására, s a legfrissebb tapasztalatok szerint — nem hiába; Igen, mert az MSZMP kong­resszusi irányelvei fein vitatták azoknak _a szemét te. akik ed­dig a művelődés ügyét amolyan mellékes feladatnak tekintették. Bízhatunk tehát a megvalósu­lásban. Vadas Zsuzsa 14. Aztán elhatározták, hogy terep, szemlét tartanak. Marinak most már eszébe sem jutottak azok a gátló, visszatartó érzések, me­lyek első alkalommal elöntöt- ték... Nem jöttek rá az első esetben, erre sem fognak rá­jönni ... S különben is, ha há­romnegyed milliót sikerül el­hozni, akkor azt elosztják hat felé, s az neki bőségesen elég. Nagyon sokáig. Talán évekig. Többször nem is fog részt venni ilyesmiben Csak most, utoljára Aztán már úgy kiöltözködik, úgy összeszedi magát, hogy élete végéig nem lesz gondja. Szerez majd egy pénzes palit, s elveteti magát feleségül.. Teljesen igaza van a Magdának. Például egy Orvossal... Azt mondják, azok nagyon jól keresnek. Vagy egy kisiparossal... Azokat is fel­veti a pénz... S amtg ő így ábrándozott, a többiek döntöt­tek. Megállapodtak; bog- Forral körülnéz. Azt tudták. gy az irodaépület mögött, eg.v külön­álló kis házacskában húzódik szerénye® az OTP üzemi de mivel együcő- «á§ «£. a hő­ségben terepszemlét kellett tar­tani. Néhány nap múlva Mari azzal állt elő, hogy állapotos. A fiúk durván, komolytalanul, röhögve heccelték egymást, hogy vajon ki a gyerek apja. — Te voltál utoljára — hec­célte nevetve Csuti Balázst a keszeg formájú Markos. — Az ,nesm számít..: — vé­dekezett Markos Ede, — Ettől még tőled is lehet... Forrai vágta él a vitát: — Egy jó orvost kell szerez­ni, Az abortus-bizottsághoz nem mehet, meri faggatni fog­ják, — ®n tudok egyet,,, — mond­ta Magda. — De az egy ezres. — Na és... — válaszolta For­rai. — Holnap este nyélbeüt­jük az OTP-t és akkor lesz pénz... Másnap este, ugyanúgy mint az első alkalommal, műszak vé­gén bentmaradtak a gyárban. Elbújtak a mellékhelyiségben, s mikor már mindenki elment, előjöttek. A szükséges szerszá­mokat egy zsákban hozták. Egyenként átosontak az udva­ron; De amikor az OTP kiren­lepetve tapasztalták az ablakon át, hogy odabent ég a villany. — Így szokott ez lenni minden bankban — suttogta Forrai a megrémült Marinak. Álkulccsal pillanatok alatt kinyitották a folyosóra nyíló ajtót, de mi­előtt beléptek volna, most Is filcpapucsokat húztak a cipő­jükre. Ezúttal is Mari kapta a feladatot, hogy az ajtónál lesel­kedjen és figyeljen. — Bármi van, sziszegj — mondta még Forrai, aztán ott­hagyták Marit az ajtó mögött. Órák teltek el, s Mari az aj­tóban semmi mást nem hal­lott, mint a fúró halk duruzso- lását. A fiúk odabent „dolgoz­tak”. Mari most sokkal izgatott tabb volt, mint a gyári pénz­tár kirablásánál. Akkor ugyanis nem tudta, hogy mi történik, most viszont igen. Ügy érezte, hogy a lábszárát ezernyi tűvel szurkálják. Zsibongott mindene, mellén erős nyomást érzett Egy­re idegesebben várta őket. Leg­szívesebben bement volna hoz­zájuk vagy elszaladt volna. De egyikhez sem volt mersze. A gyárudvaron mindössze néhány villanykörte égett. A liny a folyosóról az udvarra nyíló ajtó mögött kuksolt és időnként ki­nézett. Hirtelen összeszorult a torka. Az agya vadul kalapálni kezdett. Az udvarom át éppen az épület felé tartott valaki. Nem tudta, hogy most mit csi­náljon. Lehet, hogy idejön, le­het, hogy nem. & ha az abla­kom át észreveszi, hogy a kivi­lágított szobában vannak a öóte» Seteaem feeesSeí* Magés Beszélgetés a filmről Pirosbetűs hétköznapok AZ UTÓBBI időben láthattunk néhány új magyar fűmet, amely a „remekmű” igényével készült, aztán zavartkeltő újításai­val nagy vihart kavart fel maga körül. E filmek — tényleges és fel­nagyított hibáik ellenére — azt tükrözték, hogy filmeseink — jól- rosszul megválogatott eszközökkel, főleg az „új hullám” hatására — megújuló, korszerű filmgyártásért küzdenek. Nos, legújabb filmünk, a cseh—magyar koprodukcióban ké­szült — Pirosbetűs hétköznapok — ebből a szándékból semmit nem mutat. Ha rosszul sikerült elődeit nézzük — akkor ez a tö­rekvés jónak lenne mondható, ha viszont a filmet magát — akkor már kevésbé. Voltaképpen nincs olyan része a filmnek, amely bármely szempontból is kifogásolható. Nincs meghökkentő formabontás, nincsenek vadítóan komor konfliktusok —- csakhogy egyáltalán semmi nincs benne. A „hótiszta” történet annyira érdektelen, hogy inkább a polgári szemléletű ifjúsági regények légkörét, de semmi esetre sem mai életünk érzelmi hangulatát idézi. Jana, a prágai zongorista életében először külföldre — Buda­pestre látogat. Itt éri élete legnagyobb, szívdobogtatóan izgalmat élménye: — szólistaként szerepelhet egy „igazi”, nagy hangver­senyen. És hogy a váratlanul rázúduló ünneplés, cigányzenét va­csorák élményén túl valami másból is része legyen, megjelenik az elmaradhatatlan nagy kísértő, a Férfi, aki egyszemélyben férje is az őt oly szívélyesen felkaroló magyar asszonynak, a kon­certiroda örökmozgó osztályvezetőjének. JANA SZÉP, vonzó — és ahogy a film eleje sejtetni engedte — házasságát felhő árnyékolja be. A férfi — Gábor Miklós ala­kítja — mord és hallgatag, de főleg — felesége elfoglaltsága m.iatt — gyakran van egyedül. — Na ebből majd csak kikereke­dik valami — gondolja a néző — de feltevésében csalódnia keli A férfi a kezdeti feszengés után — talán ez a rész a legsike­rültebb — egy éjszakai mulatóhelyen felenged, hogy aztán a lift­ben váltott hosszú csók hatására marcangoló önváddal megtérjen feleségéhez. Jana is rádöbben, hogy mégiscsak jobb otthon —, a férj oldalán és szép csendesen hazautazik. Ez bizony kevés, vérszegény anyag egy filmhez. Ráadásul nincs kiaknázva az a rész sem, amikor Jana a számára ismeret­len főváros színeivel, lakóival ismerkedik. A RENDEZŐ, Máriássy Félix eddigi filmjeiben úgy mutat­kozott be, mint aki az emberi lélek legapróbb rezdüléseinek ts mesteri kifejezője. Képességeiből ebben a filmjében éppen csak felvillant valamit — és ez tőle nagyon kevés. A tréfa ifj Péntek esténként és szom­bat délutánokon hangosak a Kunszentmiklósi József Attila Művelődési Otthon termei. Ek­kor tartják próbáikat az önte­vékeny színjátszó csoportok tagjai, mintegy 50—60 gyermek és 15—20 felnőtt szereplő. Ve­zetőjük. Galambos Sándor iro­dalomszakos tanár nemcsak lel­kesen, hanem nagy szakérte­lemmel is látja el feladatát, hi­szen most végzi a színjátszó és rendező akadémia második év­folyamát. A gyermekszínjátszók három szakosított csoportra oszlanak. A „Blaha Lujra” kör kimon­fciugrott a folyosóra. — Mi van? — suttogta izga­tottam. — Jön az udvarom valaki ... — válaszolta izgatottan Mari. Magda gyorsam beszólt a töb­bieknek, s azok is kisurrantak a folyosóra, hogy ott elrejtőzze­nek. Mari a sötét folyósáról fi­gyelte a kivilágított udvart és leste, merre tart a férfi. Az éj­jeliőr volt. s Mari megkönnyeb­bült, amikor elhaladt az épület mellett — Elment — szólt a többiek­nek. Azok pedig visszasdettefc a szobába. Fél óra múlva egy teli zsák pénzzel jöttek ki a folyosóra. Csuti Balázs élőrement, hogy körülnézzem az ajtó előtt, nem jőm-e valaki. Aztán mindany- nyiam kisiettek és elindultak a hátsó kerítés felé, hogy ott ki­szökjenek. Ugyanúgy, mint a múltkor, egyenként másztak át a kerítésen. Már csak Element és Csuti voltak a kerítés belső oldalán, amikor váratlanul vala­ki rájuk kiáltott: ~ Mit csinálnak? Megállni! Klememt és Csuti lábdobogást hallott maga mögött. Forrai még a kerítés tetején volt. gyorsan lenyúlt Csutiért és felhúzta. Az­tán Klement kezét fogta meg hogy felhúzza a kerí+és tétjére, de addigra már odaért az éjjeli­őr. Még a levegőben elkapta Klement lábát és visszarántot­ta. A fiú ott állt az éjjeliőr­rel szemben, és az idős ember belehajolt az arcába, hogy lás­sa, id a menekülő. (Vésse következik.* íj mesterei dottan színjátszással, a „Ba­goly” és a „Mókus” mesemon­dással, illetve szavalással fog­lalkozik. Terveik között szere­pel egy — az iskolaév végén előadásra kerülő háromtelvoná- sos mesejáték megrendezése, a gyermek-szavalóverseny lebo­nyolítása, Kérdezz—felelek-es- tek, Kerekasztal-konferenciák szervezése, Dupla vagy semmi játékok és tréfás vetélkedők. A tréfás vetélkedők érde­kessége, hogy itt kerülnek fel­avatásra a „tréfa ifjú meste­rei”, akik tehetségüknek és me- sélőkészségüknek megfelelően arany-, ezüst- és bronzfokozatú — külön erre a célra készített — tréfás emléklap-jutalomban részesülnek. A gyerekek programjában szerepel még a „Nagymamák, nagypapák napjának” és a de­cember 6-1 Fenyőfaünnepnek megrendezése, a nemzeti és nemzetközi munkásmozgalmi ünnepekre való felkészülés ém a művelődési otthon névadó­jának — József Attilának — emlékére szentéit névadó ün­nepség szervezése. A fel nőft-színjátszók két csoportja közül az egyik Afino- genov: Kisunokám című 3 fel- vcxnásos színművét, a másik egy 3 felvonásos zenés vígjátékot tanul be. A két darab előadá­sa után Csiky és Szigligeti legsikerültebb színműveivel sze­retnének közönség elé lépni és tervbevették, hogy siker esetén Kunadacson, Kunpeszéren és Kunbábonyhan is bemutatják műsorukat. >■■■■• ata sw m am *v* s Könyvespolc Vadáaz Ferenc; KETTEN A REMETE UTCÁBÓL A regény a 20-as években játszódik. Regényes történelmi dokumentum ez a könyv azok­nak az éveknek a harcairól, amikor a Tanácsköztársaság bukása után először lendült fel n munkásság szervezett ellen- illása. A regény tulajdonkép­peni hősei kommunista ifjúsági mozgalomban részt vevő fiata­lok. akik életük minden szen­vedély esséoé cél vesznek részt 0 kor harcaiban,

Next

/
Thumbnails
Contents