Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

£ «Mai 1ML október 1. vasár**# 1 Szebb és lelkesítőbb a valóság felé vezető úton sem szűnik az | Újra megyénkben a halasi csipkekiállítás A% autóbus* fürgén, né­ha nagyokat zökkenve nyeli a kilométereket Utasai — Kecs­kemét általános iskoláinak igaz­gatói, tanulmányi felügyelői, néhány gyakorlati oktatást ve­zető tanár — az elsuhanó tájat nézik gyönyörködve és kíván­csian Egyenletesen szántott, vagy napraforgótól sárgálló táblák, gondozott gyümölcsösök, szőlő­tőkék között vezet az út. Az első megálló: Izsák, az állami gazdaság ágasegyházi üzemegy­ilégtelen Sohasem adtam igazat azoknak, akik szeretik egyet­len pillantásra felmérni az embereket, s ítéletet is mon­danak róluk ízibe, jót vagy rosszat, mindenesetre a ma­guk használatára megvál- toztathatatlant Az ember sokkal bonyolultabb, sokré­tűbb annál, nemhogy ilyen egyszerűen és felületesen megmérhető legyen, s ezen­kívül szakadatlanul változó is. Mindezt csak azért mon­dom el, nehogy elfogultság­nak tűnjék az a megrökö­nyödés, amit a napokban is­merősöm keltett bennem. Jóravaló, ha nem is éppen kiváló képességekkel meg­áldott, de azért használható és tisztességtudó embernek ismerem, Szemüvege mögül buzgón tekinget a világba, a mozdulatai ugyan lassúk és tétovák, de azért lát, tud, „nyüzsög”, amolyan ambi­ciózus lélek, amelyikből ép­pen tizenkettő egy tucat. Hogy e sorok címéhez iga­zodjam. ha nem is jeles em­ber, de képességeit illetőleg legalább is közepesnek, ügy­buzgalmát pedig jónak mi­nősíthetem. Tegnapelőtt azonban, is­merősöm alaposan, próbára, tette a bennem is megbízó felületes ítélőt. Keresett valakit a szer­kesztőségben, s benyitott a szobába: itt van-e az illető? Abban még nincs semmi kivetni való, s nem is üt.őd- tem meg rajta, hogy a kalap a fejebúbján állt csáléra. Még mindig jobb, mintha hajlongva jött volna- Az se zavart, hogy másnapos sörte burjánzott az ábrázatán. Megesik. Szemenszúrt azon­ban a szája sarkában lógó csikk, amitől a nevét is alig lehetett érteni, mert csak motyogott, hogy ki ne essen onnan... Ez már valahogy túl „lezser” volt nekem. Lám, milyen az ember. Egy pillanat alatt átfutott rajtam, hogy ismerősöm munkaköre folytán naphosz- szat egyik helyről a másik­ra szaladgál, tárgyal, a ma­ga kis ' hatáskörében intéz­kedik, másutt kér; megfor­dul „lenn” is, „fenn” is. Ez a dolga. De ahol kér, vár­hat-e kedvező fogadtatást, ahol intézkedik, számíthat-e tekintélyre Így? Aligha En­gem is bosszant, aki isme­rem, s ha. most látnám elő­ször, bizonyára nehezen ja­víthatná ki később a kultu­rált magatartásból kapott elégtelent. Csakhogy, mini mondtam,, hiszek benne, hogy az em­ber szakadatlanul változik Ennek érdekében meg is mondtam volna neki mind­járt ott helyben a magamét, ha nem marad tátva a szám a meglepetéstől. Talán elég lett volna ennyi is: Bará­tom, lomposnak lenni ma mér nem „sikk”. SS. sége. Csővezetékek kígyóznak a földön és az új típusú Mannes­man öntözőberendezés szórófe­jei ezüstös csillogással ontják a vizet A törpegyümölcsfák — erdő játékonszágban — ágaik virulóan piros jonathán és starking almáktól roskadoznak. Láttukra Demovics János, a ménteleki általános iskola ta­nára hangosan gondolkodik: — A gyakorlati oktatás ná­lunk mezőgazdasági jellegű. Mi lenne, ha megpróbálkoznánk mi is néhány törpegyümölcsfa ültetésével? A gyerekek megis­mernék az új eredményeket nemcsak szavakból, hanem a maguk eleven valóságában is... Miközben a többiek a csöve­ket tanulmányozzák, vagy a hibátlan, jóízű almából kóstol­gatnak, dr. Molnár Frigyesné, a Budai utcai általános isko­la igazgatója mindannyiunk ne­vében felteszi az első kérdést: — Miért jobb, előnyösebb az ftt látható termőkaros-orsós gyümölcstermesztés? Az üzemegység vezetője kész­ségesen válaszd: — A telepítés fiatal még, mindössze négy éves, és máris termőképes. Tavaly 420 mázsa almát szüreteltünk róla. az idén a fagy okozta károk ellenére is hasonló mennyiségre számí­tunk. Ezenkívül az alacsony fákról könnyebben — jóformán selejt nélkül lehet szedni a gyümölcsöt, és kedvezőbbek a növényvédelem feltételei. Farkas Balázsné, az ének-ze­nei általános iskola földrajz- biológia szakos tanára szorgal­masan jegyezget: — Lesz mi­ről beszámolni otthon a kollé­gáknak és a gyerekeknek. Még egy búcsúpillantás a homokból sarjadt, termékeny gyümölcs­fákra és máris indulni kell to­vább ... Vakrtóam fehérfalű épületek, tarka virágágyások előtt fékez az autó. Az I. sz. üzemegység ápolt, szép környezete elisme­résre készteti a pedagógusokat Há* még a kísérletek, a gépi művelés, az öntözés széleskörű meghonosítása, amelyek mind könnyebbé teszik az emberi munkát és — ahogy a katonás rendben sorakozó szőlőtőkék között az üzemegységvezető büszkén megjegyzi: — Mintegy húsz százalékkal növelik a terméshozamot is __ — Nem hittem volna — hal­lom a hátam mögött —-, de most, hogy a saját szememmel látom, annyit mondhatok: ‘— Bizalommal nézhetünk a jövő elé. Elégedett a hangúdat. A Hosszúhegy! Állami Gazdaság vagy nyolcezer forintot. Hat ru­hát csináltatott, cipőket vett, fehérneműt és háztartási felsze­relést. Amikor Mari látta; hogy Magda milyen bátran költi a pénzt, 6 is vásárolni kezdett. A legdivatosabb ruhákat, pulóve­reket, szoknyákat, cipőket vette meg, és gyorsan a nyakára há­gott a tízezer forintnak. S azt a bundát, amit a Váci utcában kiszemelt magának télre, még meg sem tudta venni, mert már nem futotta. De mit sem tesz, van Forralnál éppen ^elég. Ami­kor este a galeri feljött a laká­sukra, Mari azzal fogadta For­ralt, hogy adjon neki háromezer forintot. — De lehet több is.. — tette hozzá. — Mi az, kisanyám, megjött az étvágyad? Na, akkor új osz­tozkodást csinálunk. Ismét kap mindenki tízezret.. F orrain elegáns ruha volt, an­érdeklődés. A „szakmai tanács­adó” Bartosik Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak dolgozója, alig győz vála­szolni a kiváncsi kérdésiekre. Ketten — Nemessaeghy La- josné, az ének-zenei és Kál- noky László, a 2. sz. általános iskola igazgatója — így össze­gezik véleményüket: — Hallomás alapján, vagy újságból olvasva nem tűnik ilyen érdekesnek a mezőgazda­ságban történt változás. Most, hogy a saját szemünkkel lát­tuk, tapasztaltuk a hatalmas fejlődést, egészen másként érté­keljük. Hazatérve összehívjuk a tantestületet és újonnan szer­zett ismereteink szellemében látunk munkához, tanításhoz... Okos gondolat volt a Kecskeméti Városi Tanács mű­velődési osztálya részéről meg­szervezni a kétnapos mezőgaz­daság tanulmányutat Egy­részt jobban összemelegedtek, barátságot kötöttek az igazga­tók, másrészt a személyes él­mény erejével győződtek meg arról: — milyen nagyszerű át­alakuláson megy át megyénk mezőgazdasága, és hogy az ered­mények megszilárdítását, a tá­volabbi célok megvalósítását nekik is támogatni kell. Jó volt az iskola zárt falai közül — vallják egyöntetűen — eljönni ide, körülnézni, is­merkedni az eddig csak távol­ról, szavakból ismert nagy­üzemi mezőgazdasággal, meg­szorítani az itt dolgozók kezét, értékes tapasztalatokat gyűjteni. Kellemes út volt — és min­den bizonnyal hasznos is.,. Vadas Zsuzsa kai készülnek megünnepelni Kiskunfélegyházán az Országos Múzeumi Hónapot és a Kiskun Múzeum fennállásának 60 év­fordulóját. Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között nyitják meg a Tóth Árpád irodalmi kiállítást. Ezt követően az újonnan ala­kult múzeumbarátok köre tart megbeszélést, majd egy sport- történeti és „Kiskunfélegyháza az irodalomban” című előadás következik. Nyilvános vita tárgyát képe­zik a helyi Petőfi kultusz prob­lémái, ahöl mindjárt ismertetni fogják a levéltári PetőG-kutatás újabb eredményeit. Október 21-én vasárnap mű­golszövetbőL Ügy nézett ki ben­ne, mintha most lépett volna ki egy Váci utcai szalon kirakatá­ból. Osztozkodtak. Aztán a fiúk üvegekét szedtek elő. Ittak. Csuti Balázs bekapcsolta a mag­netofont Ezen az estén a négy fiúnak és a két nőnek már semmilyen titka sem volt egy­más előtt. S így teltek a többi esték is, mindaddig, amíg a pénzből futotta. Valamennyien jólöltözötten, elegánsan jártak, persze új ru­háikat csak akkor vették fel, amikor az üzemből hazamen­tek. De nem nagyon lehetett titkolni ezt a kiöltözködést, a sorozatos ruhavásárlásokat, hi­szen itt is, ott is összeakadtak az üzem egy-egy dolgozójával. S odabent már sugdosni kezd­tek, hogy Forraiék micsoda pompásan öltözködnek Vajon miből telik nekik erre? És az a kis falusi liba is hogy kirán­totta magát.., Koltai Magdáról nem is beszélve... MÉG VÁNDORÚJÁNAK csak elején tart az idén ja­nuárban Kiskunhalasról elin­dult csipkekiállítás és máris szinte országos visszhang jelzi sikereit. A sajtóban és a rá­dióban gyakran hallunk híre­ket felőle. Cegléd, Debrecen, Hajdúböszörmény és Hódmező­vásárhely közönsége nemcsak a legnagyobb szeretettel fogadta, hanem szívébe is zárta a szép halasi csipkét. A halasi csipke ebben az év­ben ünnepli hatvan éves jubi­leumát. Ez az első olyan kiál­lítása, amely a főváros közön­ségének szűkkörű érdeklődésén túl a vidék lakosságával is megismerteti iparművészetünk e nemes hajtását. A múzeumok, amelyek eddig helyet adtak a kiállításnak, nem győzik to­vábbítani a megbecsülés és el­ismerés jeleit, amelyek a láto­gatók részéről nap nap után megmutatkoznak. CEGLÉDEN a látogatók szá­ma már az első naplókban meg­haladta minden korábbi mú­zeumi kiállítás látogatottságát. „A siker a vártnál is nagyobb” — számolt be a megnyitás utá­ni nap>okban a ceglédi múzeum igazgatója a halasi múzeumnak. Hajdúböszörményben a kiál­lítás időtartamát, a nagy ér­deklődés miatt, egy héttel meg kellett hosszabbítani. A látoga­tók nagy része először látott életében halasi csipkét. A kö­zönség kívánságára a kiskun- halasi csipkeház a kiállítás anyagához Hajdúböszörménybe és Hódmezővásárhelyre megvá­sárolható csipkékéi: is küldött, soros ünnepségen adják át a nyilvánosságnak az újonnan felállított szélmalmot „A modem magyar emlék- mű-szobrászat-ról” Csap Erzsé­bet, és a „Honfoglaláskori ele­mek a magyar néphit”-ben té­makörről Diószegi Vilmos tart előadást Befejezésül, október 31-én dr. Czenner Mihály, az Országos Színháztörténeti Múzeum osz­tályvezetője „Nagy magyar szí­nészek” címmel tart hangle­mezekkel tarkított beszámolót A műsor ötletes, változatos összeállítása arról tanúskodik, hogy Kiskunfélegyháza méltó­képpen ünnepli meg a múzeu­mi hónapot és fennállásának 60 éves jubileumát De minden kút kimerül egy­szer, az ő erszényük is kiürült. Pedig micsoda pompás életük volt ezalatt a néhány hónap alatt. A fizetést tulajdonképpen csak zsebpénznek tekintették. S most már az üzemben sem kel­lett úgy hajtani, hogy többet keressenek... Mert az igaz, hogy a munkát nem hagyták abba, a munkahelyüket nem hagyták ott. Ezt is Forral eszel­te ki, mert egyik-másik már azon törte a fejét, hogy most pedig nem fognak dolgozni. Forrai Iehűtötte a kedélyeiket, mondván, hogy akkor könnyen felfigyelneg rájuk, a munkake­rülőkre. De három hőnap alatt vége lett az aranyéletnek. Nehéz volt újból megszokni a szerény ke­resetet, a szerény életmódot. Ez alatt a három hónap alatt Mari úgy kivirult, mint egy igazi pesti dáma. Teljesen megfeled­kezett Lajos bácsiékról, s az öreg ugyan kétszer vagy há­romszor bejött hozzá az üzembe, ő olyan rideg volt, hogy a nagybátyi a sértődötten otthagy­ta. Az otthoniakkal Is alig tar­totta a kapcsolatot. Egyszer kül­dött levelet, noha a szülei foly­ton arról írtak neki, hogy miért nem megy már haza látogatóba. Élte világát. De most ismét ösz- szébb kellett húznia az Övét Már napok óta arról tanácskoz­amelyefcből több darab már S megnyitás alkalmával gazdára talált. ÖRÖM SZAMUNKRA, hogy a halasi csápkevarrás újból fel­lendülőben van, de sajnáljuk^ hogy a mostani nagyarányú megrendelések miatt a csipke- ház egyelőre nem tud nagyobb mennyiségű eladható anyagot küldeni a kiállítással és így nem biztosíthat megfelelő vá­lasztékot a növekvő vásárló­igény kielégítéséhez, A halasi csipkekiálilítás mos! újra megyénkbe érkezett A Bajai Türr István Múzeumban látható. További útját még nem ismerjük, de igen sok vá­ros jelentette be már az igé­nyét. Novemberben Békéscsa­bára kerül, s reméljük, rövided sen Kecskeméten is bemutat­ják. Az Esti Pécsi Napló már s múlt év végén Így kommen­tálta a halasi csipkeki állítás megrendezésének hírét: „A ván­dorkiállítás anyaga két évig járja az ország legkülönbözőbb vidékeit, s reméljük, hogy Pécsire is elhozzák, hiszen vá­rosunk művészetkedvelő közön­sége szívesen megtekintené aj halasi népművészet remekeit’? A Hajdú-Bihari Napló Így fejezi be egyik cikkét: „Most, amikor megyénkben üdvözöl­hetjük a halasi csipkét, ezt ab-i ban a tudatban tesszük, hogy a mi hazánkban, ahol a művé-: szét értékei már nemcsak a k*J választottak tulajdonát képezik^ szépet szerető egész dolgozó né­pünk szeretettel veszi körül és féltő gondossággal őrködik S további sorsa felett” MI SOKKAL inkább sajá­tunkként üdvözöljük újra me­gyénkben a halasi csipkét és további útjához szép sikereket kívánunk. , toooooooooooooo Könyvespolo Tatay Sándor; NYUGATI KAPU A regény 1SSS-U3S közöt* JACszA­dik. Színtere a „Simeon családi­ból ismert dunántúli falu, vala­mint a főváros, és tekintélyes rész­ben Ausztria és Bajorország. Fő­szereplői a Simeon-fiúk, akik a család teljes tönkremenetele után« a gazdasági válságból való kievto-« kélés Idején a maguk külön útjain alkarnak talp ráállni. A* egyk hi­vatalt, a másik gazdasági, a har­madik politikai pályán próbálko­zik. Minél inkább önmagukra lel­nek ebben ■ harcban, annál in­kább mélyül a wakariéifc a csa­lád tagjai között. tak, mH csináljanak. Most ia erről folyt a tzó Magdáék la­kásán. — Valahonnan tényleg pénz! kell szerezni... — mondta Magda. — Állj ki a sarokra — vála­szolta röhögve Csuti Balázs. — Majd a te s.. ,-del — vá­gott vissza Magda. — Meg tu­dom én szerezni a betevő fala­tomat ... De ha éjjel-nappal mást nem csinálnék, mint a férfiakkal hálnék, akkor sem tudnék annyi pénzt összeszedni* mint így... — Oda még egyszer nem me­hetünk ... — szólalt meg Kle- ment. — Tényleg nem ... — kontrá­zott Markos. — Egy bankot, vagy egy pén­zes autót kellene megnyitni ..! — vette át a szót Forrai. — Nem is rossz az ötlet... -* mondta Klememt —, csak jól ki kell tapasztalni a helyet... — Erről jut eszembe... Mi lenne, ha a gyári OTP-fiókot fújnánk meg? — szólalt meg is­mét Forrai. — Legalább félmilliót tarta­nak a házipénztárban .. Ennél az ötletnél maradtak. Mari egyetértőén hallgatta őket, V-M is hiányzott a sok pénz.,j (Folytatjuk.) 13. Magda ekkor már elköltött éO éves a Kiskun Múzeum Kiállításokkal és előadások-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents