Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
1962. október 7, vasárnapi S. oldal Javítsuk a vezetés színvonalát Ä rendezés és a munkafegyelem megszilárdításának tapasztalatai a tanácsi vasipariban A szocialista brigád címért Tízen vannak. Mind asszonyok. Tíz-tizenöt éve dolgoznak együtt a ZIM Kecskeméti Gyáregysége magpadi üzemrészében. Vezetőjük Kondorosi József né. A VIII. pártkongresszus tiszteletére indított versenyben a szocialista cím elnyerését tűzték ki célul. Képünkön: A gyár egyik legrégibb dolgozója, Beviz Imrémé — balról — és Kondorosi Józsefné brigádvezető — jobbról —, a középen álló Fekete Jánosnéval, a brigád legfiatalabb tagján val a magkészítéssel kapcsolatos szakmai problémákat beszélik meg. Szüret Izsákon Tanácsi vasiparunk üzemei az Idén erőteljesen fejlődnek. Dinamikus növekedésüket jól érzékelteti, hogy ebben az esztendőben több árut állítanak elő, mint amit 1959-ben termelt a tanácsi könnyűipar összesen. Valamivel kevesebb, mint 200 millió forint értékű fémtömegcikket, alkatrészt, valamint egyedi gépet és berendezést vár az iparág öt üzemétől a népgazdaság. Elöljáróban szólnunk kell arról ig. hogy ez az esztendő egyben az ütemes termelés próbatétele is a tanácsi iparban. Első alkalom ugyanis, hogy a havi, illetve nesvedévi terveket viszonylag időarányosan szabta meg a megyei tanács ipari osztálya. Tízmillió forint adósság Á feladatok teljesítése, a gazdaságos termelés biztosítása tehát alaposabb szervezést, körültekintőbb vezetést, termelékenyebb munkát — egyszóval a szocialista munkaverseny lehetőségeinek kihasználását igényli. Mennyiben sikerült ezt biztosítani a legnagyobb iparágban? Nyolc hónap végleges eredményei szerint nem adhatunk egyöntetű váiaszt erre. Az iparág üzemei nem tudták pótolni az első félévi lemaradást, helyenként tetézték is. Augusztus végén így a tanácsi vasipar adóssága meghaladta a 10 millió forintot. Az éves tervnek 5 százalékát teszi ki ez a hiány. A hátralevő időben ezért a legfontosabb feladatok egyike: Minden vonatkozásban pótolni azt, ami eddig elmaradt. Azért sem árt erre már nyolc hónap alapján felhívni a figyelmet, mert az augusztusi termelés összértéke alig több 15 millió forintnál. Világos tehát, hogy az év végi hajrá nem kerülhető el. Mértékét viszont csökkentheti, ha a kongresszusi verseny finisét e cél szolgálatába tudjuk állítani. Mindenképp hasznos ezért, ha az üzemvezetés hiányosságaira. a műszaki irányítás gyengéire rámutatunk: Kétségtelen, hogy az üzemek lemaradását több olyan tényező is befolyásolta (anyagbeszerzési nehézségek, rendeléshiány, üzemáttelepítés), amiért a vállalatvezetést nem lehet elmarasztalni. «— alaposan megzavarták az állatokat. A brigádvezető sem volt ura a helyzetnek. A jószágok hőgutát kaptak. Mire 6 odaért, fele már elpusztult, s hogy a többivel mi lett, nem láthatta — haza sem mehetett, a gyorsan kiérkező hatósági emberek letartóztatták. Arról, hogy ezeket a jószágokat lábon hajtani nem is lett volna szabad, csak a tárgyaláson szerzett tudomást. Két évet kapott. A gazdaság kulcsait senki sem kérte tőle, semmit sem adhatott át. Később hallotta, hogy akkor ősszel szabad préda volt a takarmány a környéken, a tehenek még szalmával sem lakhattak jól. harminc-negyven pusztult el belőlük a tél folyamán. Az őszi betakarítás idején vezető nélkül volt a gazdaság, s tavasszal az új igazgató jóformán semmit 6em talált. Ez bántotta a legjobban, hogy a munkája, eredménye szétfolyt néhány hónap alatt... Mo'onmagvaróvár ... A-hol két éve tanulta a szakmát, újra ide került, mint rab. munkára. Nem volt egyedül. Sok ió szakemberrel ismerkedett meg akkor. rabtársai vol+ak. a gyapot miatt kerültek ide. A novemberi köd megcsípte a termést, tönkrement. Harminc-negyven jó szakember hordta itt akkor a rabruhát. Mint brigádvezetők. De nem mondhatjuk ugyanezt az üzemi fegyelem a munka- szervezés hiányosságaira, a gazdasági elemző munkára. Az első amit szóvá kell tennünk, az, hogy a tanácsi vasiparban nem minden . vállalat hajtotta végre következetesen a normarendezésről, a műszaki teljesítményszintek széleskörű bevezetéséről szóló kormányhatározatot. Az év második felében, pedig a tanácsok ipari osztályai sem szorgalmazták ilyen teíkintetben az üzemi ellenőrzést. Az órabér nem ösztönöz A teljesítménybérben és időbérben dolgozók aránya ezért feltűnő eltérést mutat üzemenként. A ledolgozott órákat alapul véve, durva számítással alábbi az összehasonlítás: Db-bér Időbér Bajai Fémipari Vállalat 75% 25% Kecskeméti Finom- mechanikai Vállalat 11% 89% Tiszakécskei Permetezőgépgyár 67% 33% Kalocsai Fémtö- megcikkipari V. 16% 84% Kiskunhalasi Vas- tömegcikkipari V. 49% 51% E statisztika láttán kézenfekvő megállapítás: A Kecskeméti Finommechanikai Vállalat vezetői keveset fogadtak meg azokból a bírálatokból, melyek év eleje óta a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Petőfi Népe részéről érték őket. A műszaki normák kidolgozása, a termelékenyebb munkára ösztönző darabbér bevezetése hasonlóan sürgős feladat a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál is. Nem írhatunk dicsé- rőleg a Kiskunhalasi Vastömeg- cikkipari Vállalatról sem, ahol a műszakiak többet tehettek volna azért, hogy a darabbér—időbér aránya elérje a kétharmad— egyharmadot. Ez a magyarázata, hogy a tanácsi vasipar dolgozóinak közel 60 százaléka még mindig órabérben tölti a napi 480 percet. A vezetés színvonala javításának első tennivalója itt kínálkozik. Enélkül nehezen beszélhetünk a termelékenység növeléséről, ütemes munkáról, a gyártmányok állattenyésztők, fejőgulyások dolgoztak. Jól járt velük az ottani gazdaság. A közönséges bűnözőkkel együtt voltak elhelyezve, s ez okozta a legsajgóbb fájdalmakat. A gúnyolódás, az élcelődés céltábláiként kellett végezni a munkájukat, hiszen itt, ezek között ők kommunistának, a rendszer híveinek számítottak, s valójában azok is voltak. Amnesztia folytán szabadult 1953 szeptemberében. Nem félt az élettől, hiszen dolgozni tudott. S azt sem mondhatja, hogy volt felettesei nem álltak vele szóba. Ismerték, jó szakembernek tartották. S ő dolgozott keményen, öszeszorított fogakkal. A MEGYE egyik gépállomásán érte az ellenforradalom. A munkát egy percre sem hagyták abba, a körzetükben levő tsz-ek mind idejében elvetettek. Akkor már brigádvezető volt. És 1957 márciusában felvették a pártba. Két esztendőn át mindig első volt a brigádja — az évi tervet 140—150 százalékra teljesítették. Tagja lett a munkásőrségnek, 1959-ben a pártvezetőségbe is beválasztották. Azóta is pártvezetőségi tag. Most az alapszervezet küldöttválasztó értekezletén, a titkár távollétében ő tartotta a beszámolót, s részvevője lehetett a járási pártértekezletnek is. Ott költségeinek tervszerű csökkentéséről. Köztudott az is, hogy az órabérben végzett munka — kivéve ahol nincs mód megfelelő teljesítményszint kialakítására — lazítja az ipari fegyelmet, elsorvasztja a munkások felelősségérzetét, termelési aktivitás helyett nem egy eset bizonysága szerint lógásra, fusizásra, köny- nyű pénzszerzésre ösztönzi őket. Tartalékok Vagy lehet csupán véletlennek tekinteni, hogy nyolc hónap alatt, közel 36 ezer mulasztott munkanapot jegyeztek fel az öt vállalatnál. Igaz. hogy a szabadság és a betegség is ebbe az összesítésbe tartozik. Elismerjük, sok mulasztott napot okozott a tavaszi influenza-járvány is. Ha azonban minderre levonjuk a mulasztott napok kétharmadát, még mindig marad 12 ezer nap, amit igazoltan vagy igazolatlanul, de távol töltött az üzemtől száz és száz olyan dolgozó, akinek egyenletes munkáját természetesnek vették az éves terv összeállításánál. Egyszerűbben szólva írhatjuk azt is, hogy 500 dolgozó egy hónapig nem tett semmi árut a népgazdaság asztalára, pedig ennyi idő elpazarlása helyett, öt millió forint értéket termelhettek volna. Nem kell tehát sok magyarázat annak megértéséhez, milyen nagy tartalékok rejlenek a munka. és üzemszervezésben, a fegyelem megszilárdításában, a napi feladatok becsületes elvégzésében. ami nélkül a lemaradások pótlása, az éves termelési terv teljesítése csak drága áron képzelhető el. Szeretnénk, ha a vasipari vállalatok gazdasági elemző munkájához, az adósság törlesztésének hogyanjához gondolatébresztő lenne cikkünk. Sándor Géza Fürdő- és járdaépítés Mélykufon Községfejlesztés keretében a tisztasági fürdő építése mellett nagyarányú járdaépítés folyik Mélykúton, amit társadalmi munkával is támogat a lakosság. Legutóbb a Május 1-e utca járdaépítésénél például 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. ült á küldöttek között, csendesen. szerényen... Hallgatta a pártbizottság beszámolóját, amely az eredményekről és a tennivalók sokaságáról szólt. Érezte, hogy azokban a számokban az S munkája is benne van. — Mindig többet tettem, mint kellett volna, hogy azt a régi dolgot feledtessem — mondta annak az alig párszor látott embernek, aki ott ült vele szemben és valamit jegyezgetett a füzetébe. — Az elmúlt évben az ötvenkét vasárnapból negyvenet végig dolgoztam. De az idén is már harmincat legalább. Igaz. nemcsak én. hanem az egész brigád. Tudja, milyen emberek azok? Mint a testvérek, az én testvéreim is. Mikor hazakerültem, azt mondtam, soha életemben nem vállalok többé vezető beosztást, elmegyek inkább követ tömi. De hát lehet másként cselekedni, mint ahogy az élet diktálja? Nem én akartam, s látja, itt vagyok. Bíznak bennem, de nemcsak szavakban, hanem igazából. — Házat építettem nemrégiben. még vakolatlan, de szép ház, az enyém, egy kis kert is van hozzá, ott játszhat majd a gyerek. Jó társam az asszony, a nőtanácsban tevékenykedik. Az emberek rám- köszőnnek az utcán, ők sohasem ítéltek el. annál jobban isAKKORA a nádas, mintha soha nem akarna vége lenni. Ám Izsák községet három kilométerre magunk mögött hagyva, mégiscsak elmaradozik a változatlanságba süllyedt lápvidék. Majd hirtelen, minden átmenet nélkül felváltja a Petőfi Termelőszövetkezet gazdáinak egész nyáron át nagy gonddal ápolt szőlőskertje, amelynek tőkéin gazdag fénnyel csillognak a fürtök, az itteni homok duzzadó aranya: a sárfehér. S egyszerre megelevenedik a táj. Szüretelnek. Igaz, sehol sem találkozunk pitykés dolmá- nyú puttonyos legényekkel, mertek, hogy elítéljenek. Csak a gyerek miatt, ő még nem értené. ne írja ki a nevemet. Majd ha nagyobb lesz, úgyis elmondom neki. Megmondom, hogy érdemes dolgozni és hinni az igazságban, bízni, ahogy én is mindig bíztam a pártban, az emberekben. — Hallja, ez nekünk szól. tízezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepítünk a járásban. Időben el kell végezni a talaj- forgatást. Évi négymillió vesz- szőt begyűjteni, ez sem lesz kis dolog — elhiszi-e, hogy menni fog? És rámnevetett, a barnára cserzett arc színe még jobban kiemelte fogai fehérségét. S miközben jegyezgettem az előadó szavait, gondolataim messzi kalandoznak a jövőben. A szél járta homokdombok helyén szélesen húzódó szőlősorokat és tág horizontú gyümölcsösöket láttam, s míg vissza- visszaröppent képzeletem a mai valóságba, ezeket írtam fel emlékeztetőül: Szárnyakat ad a cél az embernek, de igazán csak a bizalom emelheti őket a magasba Milyen jó, hogy láthatjuk érezhetjük az új alkotókedv kibontakozását és tudjuk azt is. hogy van ehhez erőnk ... S BOLDOG az. aki krónikása lehet ennek az időnek. F. Tóth Pál szárnyaló dalokat éneklő, <rt~ ma-mosolyú lányokkal, rozsdás puskát durrogtató csősszel.. , De szüret ez, korszerű, mégpedig a javából. Nem hiányzik a romantika sem, csupán új tartalommal jelentkezik. A népünnepélyszerű lármát felváltotta a tehergépkocsik konok duru- zsolása, a népszínművekben idézett szüreti „kellékekef’ az exportládák tömege. AZ EGYIK tanya épület udvarán, nádtetős szín alatt, a külföldre induló, szőlővel megrakott ládák sokaságát találjuk. Itt van Géró Sándmr bácsi, a szövetkezet elnökhelyettese is, aki a szüret összes munkafolyamatainak irányítását végzi. Kérdésünkre ezt válaszolja: — Majdnem két hét óta tart már a szüret. Eddig csaknem nyolc vagon szőlőt adtunk át a MEK-nek. Valamennyi exportra megy ... Legnagyobb részt sárfehér, de van közötte ezerjó és kövidinka is. A pi- rosszlankát pedig — mutat a sarokban levő nagy halom ládára — Budapest piacaira hordja a szövetkezet gépkocsija. Egyszerre betoppan egy kékköpenyes, szép arcú fiatalasz- szony, Tumbász Balázsné, a MÉK megbízottja. Tőle afelől érdeklődünk: milyen a szőlő minősége? — KIFOGÁSTALAN — feleli. — Minden tekintetben megfelel az exportálás követelményeinek. Még egyetlen fürtöt sem kellett alkalmatlannak •ninősítenem. Ellátogatunk a közös gazdaság egyik takaros présházába is, amelyben a sajtolók bordázatán át édesen csorog az ezerjó nedűje. S miután kiforrott, letisztult csorgással „eltűnik” a | nince 70—S0 hektós hordóiban... Hogy aztán később távoli vidékek lakosainak gondűző poharaiban csillanjon fel újra az Izsáki homok szorgalmas munkával „felszínre hozott” aranya. Hatvani Dániel
