Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-31 / 255. szám
Harminchárom szövetkezeti gazdaság vesz részt a gyiimölcstermesztési versenyben Immár a harmadik esztendeje rendezik meg megyénkben a gyümölcstermesztési versenyt, amelyben a zárt nagyüzemi, vagy a nagyobb területű szórvány-gyümölcsössel rendelkező szövetkezeti gazdaságok vesznek részt; az idén szám szerint harminchárom (19 tsz, 7—7 tszcs és szakszövetkezet). A versenyfeltételek között szerepel a téli almánál 95 százalék pajzstetű- és 92 százalék almamoly-mentesség elérése, továbbá a termés legalább 60 százalékának exportra való alkalmassága. Igen jó eredményeket értek el a bajai járás szövetkezeti gazdaságai. A hercegszántói Lenin Tsz 30 holdas gyümölcsöse például a szakszerű növényvédelemnek köszönhetően 99 százalékban fertőzésmentes. Hasonlóan szép sikerrel büszkélkedhet a dávodi Aranykalász és Rákóczi, s a hercegszántói Felszabadulás, valamint a nagybaracskai Űj Tavasz Tsz is. Alföldi gyümölcs — külföldre Ami a termésnek az exportra való alkalmasságát illeti, a hetényegyházi Egyetértés Tszcs 1212 mázsa kajsziterméséből 1006 mázsát, közel 1400 mázsa szilvatermésének pedig több mint a 70 százalékát küldhette Kistükör Sokféle utas van, de a Budapest—Szeged közötti gyorsvonaton szolgálatot teljesítő egyik kalauznak mint néhányunknak mondotta, „sajnos, csak rossz tapasztalatai akadnak”. Kissé mellbe is vágott ez a vélemény bennünket, akiket kitüntetett bizalmával munkája szünetében. Azóta is gyakran eszembe jut: hogyan lehet csak a kedvezőtlent felfedezni a sok száz emberben, akikkel a vonaton nap nap után találkozik? Erre a fiatal kalauzra gondoltam tegnap este a zsúfolásig megtelt, ugyancsak Budapest—Szeged közötti személyvonaton. Meg- lettebb kollegájának nehéz dolga volt, míg a nagy tömegen átfurakodva a jegykezelést elvégezte. Közben sűrűn törölgette gyöngyöző homlokát, időnként a gyomrához kapott és meglehetősen sápadt «volt. Nem lehetett észre nem venni: rosz- szul érzi magát. S amikor végre kijutott az álló utasokkal megtömött perronra, az ottani egyetlen ülőhelyről felpattant egy meglett korú asszony: „Üljön le, kalauz úr, látom, hogy rosszul van...” S a gyomorgörcsöktől szenvedő, szédülő férfi hálás pillantást vetett rá és elfoglalta a felkínált helyet. Természetes, emberi cselekedet volt. S én mégis a „csak” rosszat észrevevő fiatal kalauzra gondoltam. Kár, hogy nem láthatta ezt a szép oéldát. —V —* PETŐFI NÉPE V Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Oámél. Kiadja: a PetőB Népe Lapkiadó í általat. felelős kiadó: Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont* 26-19. 25-1« Szerkesztő bizottság: 19-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság lér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta előfizethető: a helyi postahivataloknál is kézbesítőknél El ón rétég* dü ’ hónapra >7 forte külföldre. A tiszakécskei Szabadság Tsz 670 mázsa szilváj á- hak, s 260 mázsa kajszijának is csaknem a háromnegyedrésze volt exportképes. Amennyiben a közös gazdaságok értékesítési szerződést kötöttek, az export-minőségű piros fajtájú téli alma kilogrammjáéit — a méretaránytól függően — 5,04, illetve 6,72 forintot kapnak, míg a fehér fajtánál kilogrammonként 4,85 forintot. Nem elég persze csupán a minőségi követelményeket teljesíteni, amelyik gazdaság ugyanis nem adja át a termését exportra, kiesik a versenyből. Értékes díjak A megyei gyümölcstermesztési verseny díjazására a Földművelésügyi Minisztérium öt jutalmat tűzött ki. Az első díjat — a 71 ezer forint értékű Rapidtox II. permetező-porozógépet — az a szövetkezeti gazdaság nyeri el, amelyik az egyéb feltételek teljesítése mellett legalább 10 vagon gyümölcsöt ad exportra. A további négy jutalom két-két Rapidtox III., illetve SPP gép. A termelésnek mind a meny- nyiségéből, mind a minőségéből már most megállapítható, hogy a gazdaságok jobban gondoskodtak a szakszerű növényvédelemről, mint az elmúlt években. Kitűnik ez a felhasznált védőszerek mennyiségéből is. A Vofatoxból például a tavalyi 332 mázsával szemben az idén 600 mázsát — 80 százalékkal többet —, nikotinból pedig az elmúlt évinél 32 százalékkal, gyümölcsfaolajból 116 százalékkal nagyobb mennyiséget használtak fel a gyümölcsösökben. Lényegesen nagyobb keresletnek örvendett a Nővén da (sárgaméreg), vagy a kéntartalmú Thiovit is. Hatásos növényvédelem Az eredményeket nagymértékben elősegíti, hogy kormányzatunk jelentős mennyiségű növényvédőgépet biztosított — 54 százalékos árkedvezménnyel — a szövetkezeti gazdaságok részére. Ezt a lehetőséget, igen helyesen, ki is használták a nagyüzemek. Az idén például háromszor annyi traktorvonta- tású növényvédő gépet vásároltak, mint az elmúlt évben. A jövő évi verseny eredményességét szolgálja az az ezer darab Kiss Bálint-féle magas- nyomású háti permetezőgép is, amelyet a Tiszakécskei Permetezőgépgyár az idén eddig forgalomba hozott. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a jövő évi gyümölcstermesztés minősége és hozam javítása érdekében nagy gondot fordít a gyümölcsösök területének 80 százalékát kitevő, szőlők közötti szórvány- és a házikerti gyümölcsösökben levő, összesen mintegy 8 millió gyümölcsfa védelmére Is. J. T. 140 százalék A hartal Lenin Termelőszövetkezet főkönyvelőjének, Hús Sándornak a tájékoztatása szerint a közös gazdaság éves pénzügyi tervét előreláthatólag 104 százalékra teljesíti. Ez a termelési eredményeknek és az áruértékesítési terv várható túlteljesítésének köszönhető. Kenyérgabonából például holdanként 11,87, árpából 12,30, kukoricából — májusi morzsoltban számolva — 18 mázsát takarítottak be, összesen 101, 61 és fél, illetve 63 vagon mennyiségben; a cukorrépa 'várható átlagtermése 180 mázsa lesz. Sertésből a tervezett 900 helyett 1100-at hizlalnak ebben az évben. A tervben 8 millió 38 ezer forint értékben szereplő áruból az utolsó negyedév elejéig 6 és fél millió forint értékűt adott át az államnak a szövetkezet, s valószínűnek látszik, hogy áruértékesítés! tervét év végéig 140 százalékra teljesíti. Szélmalom a múzeumban Százéves szélmalmot bontottak le Kiskunfélegyháza határában és szállították a városi múzeum udvarába. Eredeti formájában állítják össze a műemléket, amelynek berendezése is teljesen ép. (MTI foto — Tóth felv.) Napközben Több felelőssségppzellei Népünk szíwel-lélekkel munkálkodik a szocializmus felépítésén. Ezt a gondolatot csupán a nyomaték kedvéért és annak kiemelése érdekében teszem, hogy vannak még olyanok is, akik szívüket és lelkesedésüket nem viszik magukkal a munkahelyükre. Ehhez csak annyit: szerencsére a kivétel erősíti a szabályt, ez esetben e cikk kezdő mondatát. E kis bevezetőt ugyancsak nyomatéknak szántam már csak azért is, mert ilyen gondolatok tódultak agyamba, amikor a le- ninvárosi lakások megtekintése után hazafelé tartottam. Az új kecskeméti Városrész házai kívülről nagyon szépek, sőt nyugodtan mondhatjuk, szemet gyö- nyörködtetőek. Belül a lakások elrendezése kellemes otthont kínál, a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ám nézzük meg az apróbb munkák minőségét. A faiak festése már sok kívánnivalót hagy maga után. A csíkozás girbe- görbe, s minduntalan túlszalad rajta a minta. A falak már az átadásnál helyenként maszato- sak voltak. Az ablakkereteket úgy mázolták, hogy bőven jutott a festékből az üvegre is, csak legyen, aki levakarja róla. Egynémely cserépkályhán lötyögnek az ajtók és még lehetne sorolni az apróbb hibákat, amelyek egy részét természetesen kijavítják a hibajegyzék alapján. A többi azonban megmarad, míg a lakás tulajdonosa megfelelő szakemberekkel újra meg nem csináltatja, a saját zsebére. Jó lenne, ha a jövőben a Bács- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat és a beruházási műszaki ellenőre a belső munkákat is nagyobb figyelemmel kísérné. Azok pedig, akik a szoba festését és egyéb kisebb belső munkát végzik, gondoljanak arra, hogy felületességükkel sok keserűséget okoznak a lakástulajdonosoknak, ürömöt kevernek az örömükbe. Nagy részük üzemi munkás, vagy kisebb fizetésű ember, akiknek nincs hirtelen pénze újabb kiadásokra, mert a nehezen összekuporga- tott forintjaikat adták oda — az egyébként igen kedvező feltételek mellett megvásárolt — szövetkezeti lakásért. S jusson eszükbe: vajon a magukét is ígv csinálnák? A lakásépítkezés is a szocializmus építéséhez tartoz’k. Nem mindegy, hogyan nyújtjuk az új otthont a beköltözőknek. Több szíwel-lélekkel, az embertárs iránti szeretettel kell az apróbb munkákat is elvégezni — higy- gyék el, örömet okoznak vele. —y —ó Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 PELYHES kis csibével az Ölében ül Surma Gyuláné a baromfinevelő ház takarmányelőkészítő helyiségében. Egyik kezében nedves darakeverék, s a csőre alján nagy fekete hólyagot viselő kis jószág betegesen csipeget belőle. Elnézem az őszülő hajú asszonyt és arra gondolok: mennyire nőknek való munka a baromfinevelés. Dehogyis tudná csinálni ennyi szeretettel egy férfiember! — Hány csirkéjük van most? — kérdezem Surmánét. — Háromezer. Ezzel együtt huszonháromezret nevelünk fel ebben az évben. Ezek a legkisebbek — mutat az ölében levőre —, de a szállításra váró falkában vannak ám másfél kilósak is. Tizenkét hét alatt igencsak mindegyik meghaladja az egy kilós súlyt... Pillanatnyi csend áll be közöttünk, aztán megint a baromfigondozónő folytatja: — JÓ ÜZLET ez, három hónap alatt megfordul rajta a szövetkezet pénze. Pedig két „Másként néznek ránk éve még hogy háborgott a tagság, amikor a baromfinevelés szóba jött. Még a gondozókat is szidták. — S azóta változott valamit a helyzet? — Hogyne. Már van becsülete a munkánknak. Elnökünk és agronómusunk a múlt évben a közgyűlés elé hozta a különböző pontos számításokat és kimutatta, hogy minden egyes kiló baromfi, az összes ráfordítási költségeket leszámítva 7 forint hasznot hozott. Persze, hogy mindjárt másként néznek ránk...! Tudja, van egy kislányom, 16 éves. Nem azért, mert az enyém, de ügyes, derék, szép lány. Ügy szeretném, ha ő is baromfigondozó lenne! Mondtam is neki: felviheti ő még az agronómusságig is. A szövetkezet vezetősége küldte volna iskolára, de a barátnői azt mondták: „Ugyan, csak nem mégy el trágyatúrást tanulni?" — és ő lemaradt a tanfolyamról __ — S most mihez kezd mégis a kislány? — Baromfigondozó lesz! Van ennek jövője. És én tudtam, hogy okos az én Marikám, mégiscsak rám hallgat... — Aztán kedves Surmáné, hogyan lehet, hogy ebben a libanevelésben oly gazdag tapasztalaid községben, a közösben nincs egy fia lúd? — Látja, az nagyon jő volna, beszélgettünk már mi is. A faluban minden háznál tartanak négy-öt darabot. Nekem is van. Pedig itt, a közösben jobb volna, nagyobb gonddal lehetne csinálni. Otthon kicsapja az ember és kész... Az a baj, hogy nincs férőhelyünk, de jövőre már lesz. Ügy hallom, ezer darabbal fogunk neki, abból válogatjuk majd ki a törzset. AMIKOR a beszélgetésben idáig jutottunk, egymás gondolatait váltogatva és szinte felvillanyozva győzögettük egymást arról, milyen nagyszerű lehetőségeket tartogat a duna- egyházi Haladás Tsz-ben a libanevelés. Mert az csak hagy- ján, hogy sok húst, ízletes májat ad a lúd, de a toll! Milyen érték a toll! ESZEMBE JUTNAK -a tsz központjában az apró, csípős paprikát fűző idős nénikék. Milyen jó elfoglaltság, kereseti lehetőség lehetne a számukra a téli tollf osztás, osztályozás és milyen bevételi forrás a közös számára a kilónként 160—180 forintért értékesíthető pihe. S ha leleményesek — márpedig azok a dunaegyházi asszonyok — a nőtanács szervezte varrástanfolyamok hasznát is kamatoztathatják esetleg a maradékanyagokból varrott, gyengébb minőségű tollal kitömött ülőpárnák készítésével. Űj, hasznos tartalmat kaphatnak majd a régi és oly kedves dunaegyházi téli tollfosztó esték. Pernv Irén
