Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-30 / 254. szám

f. oMaS 1962. október 30, kedd Vereség vagy győielem? Boszorkányüldöxés Hamburgban Algéria kész támogatni Jement HETEK ÖT A feszült figyelemmel várja a világ közvélemény, mi­lyen politikai érettségről EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN csitulnak, A lap egyik szerkesztőjének lakásá­ban durva házkutatás zajlott le, dokumentumo­kat koboztak el és hazaárulás vádjával továbbra tesz tanúságot a francia nép. szentesíti-e de Gaulle törvénytipró elképzeléseit, távozik-e a generális-elnök, ha nem kap ízlésének megfelelő támogatást a népszavazáson? A vasárnapi nép­szavazás nyilvánosságra jutott adatai világosan megmutatják, hogy a szavazati arányok által mutatott eredmény inkább vereségnek könyvel­hető el. mintsem győzelemnek. Eszerint ugyanis 12,8 millió szavazó helyeselte de Gaulle alkot­mánymódosító reformját, 7.9 millió pedig ellene szavazott. A szavazásban résztvett választóknak több mint 38 százaléka tehát elutasította a sze­mélyi hatalom növelésére és a demokrácia meg­nyirbálására irányuló reformot. Ehhez hozzá kell számítani, hogy több mint hatmillió választó, vagvis a szavazásra jogosultak csaknem 23 szá­zaléka nem vett részt a népszavazásban, de Gaulle 1958. óta a negyedik, jelenlegi népszavazá­son öt millióval kevesebb voksot kapott mint négy évvel ezelőtt és az ellene szavazók tömege há­rom millióval gyarapodott. De Gaulle egyed­uralmi törekvéseivel szemben megnövekedett a tömegek ellenállása. A kérdés, vajon mit tesz de Gaulle ezek után, még nem dőlt el. Egy biztos. Pompidou minisz­terelnök az eredményhirdetés után sietett kije­lenteni. hogy a de Gaullera szavazók aránya nem elég „erőteljes” ugyan, de az elnök bizo­nyára nem gondol majd a visszavonulásra — mint ahogy azt nagy hűhóval beharangozta. AZ 11TÖBBI évek egyik legfontosabb nyugat- Bémetországi belpolitikai eseményének tartják azt az incidenst, amelyet a hamburgi Der Spie­gel című nyugatnémet képeslap szerkesztőségé­nek kormányrészről történő provokálása jelen­tett. A bonni ultrák ízelítőt adtak abbéi, md lenne, ha a nyugatnémet államban életbelépne a szükségállapotokról szőlő törvény. Strauss egyéni bosszúján túl, a Spiegel szerkesztőinek letartóztatása és durva provokálása a kormány­körök megfélemlítő akcióját jelenti minden rendű és rangú ellenzékkel szemben, amely elég bátor ahhoz, hogy többé-kevésbé következetesen fellépjen a klerikális-militarista diktatúra ellen. A bonni rendőrség terrorakciói azonban nem is őrizetben tartják Augsteint, a Spiegel kiadó­ját, valamint a főszerkesztőt. Üjabb letartózta­tásra is került sor — amint erről a lapok hírt adnak. A Spiegel október 10-i számát hozta fel a bonni hadügyminisztérium, mint a letartóz­tatások fő okát. Ebben állítólag 40 különböző olyan tényt és értesülést közölt a lap, amely betekintést engedett a bonni állam legbensőbb hadügyeibe. Több nyugatnémet katonatisztet és katonát is gyanúba fogtak, hogy titkos értesü­léseket adtak tovább a lap munkatársainak. A lap ellen indított boszorkányhajsza felhábo­rodást keltett nyugatnémet értelmiségi körök­ben. Negyvennyolc nyugatnémet és nyugat-ber­lini író és más művészeti szakember vasárnap nyilatkozatban szólította fel Strauss hadügymi­nisztert az azonnali lemondásra, ugyanakkor szolidaritást vállaltak a Spiegel letartóztatott vezetőivel. A JEMENI KORMÁNY értesülése szerint na­gyobb jordániai csapategységeket vontak össze Beihan szultáné tus területén, Jemen délkeleti határa közelében. Az említett határvidékre an­gol csapatokat is küldtek az adeni katonai tá­maszpontról. Szalal jemeni miniszterelnök leg­utóbb sajtónyilatkozatban számolt be arról, hogy a forradalom kezdete óta eltelt egy hónap alatt a köztársasági kormány teljesen felszá­molta a Szaud és Husszein király által provo­kált megmozdulásokat, ugyanakkor azonban az újabb lépésekkel összefüggésben panaszt terjesz­tettek az Arab Liga elé Szaud-Arábia és Jor­dánia jemeni beavatkozása miatt. A két ország mögött tudvalevőleg az angol imperializmus rej­tőzik. Ben Bella algériai miniszterelnök a Jemen által előterjesztett panaszra vonatkozólag olyan kijelentéseket tett, hogy Algéria kész a többi arab állammal, elsősorban az EAK-kai egyetér­tésben minden erővel támogatni és segíteni a Jemeni Arab Köztársaságot. Megjegyezte, hogy az algériaiak élesen elítélik a Jemeni Köztársa­ság elleni imperialista mesterkedéseket. Szüntesse meg az Egyesül! Ittasuk a gazdasági blokádot Is! Fidel Castro nyilatkozata HAVANNA; (TASZSZ1 A Prensa Latina hírügynök­ség jelenti: Fidel Castro kubai miniszterelnök közlés végett az alábbi nyilatkozatot juttatta el hozzánk: — A kubai forradalmi kor­mány kijelenti Kennedy ameri­kai elnöknek Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz intézett leve­lében foglalt azon javaslatával kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok az ENSZ közvetítése révén történő megfelelő rende­zés után hajlandó megszüntetni a blokádot és szavatolni, hogy nem hajtanak végre betörtest Kubába, továbbá Hruscsov mi­niszterelnöknek azzal a bejelen­tésével kapcsolatban, hogy eltá­volítja Kuba területéről a stra­tégiai védelem fegyveres beren­dezéseit, nem állnak fenn a Ku­ba elleni agresszióval szembeni garanciák, amelyekről Kennedy elnök beszélt, ha a tengeri blo­kád ígért megszüntetésén kívül nem foganatosítják az alábbi in­tézkedéseket is: ha nem szünteti meg 1. a gazdasági blokádot, vala­mint minden olyan gazdasági és kereskedelmi nyomást célzó in­tézkedést, amelyet az Egyesült Államok világszerte foganatosít országunk ellen, 2. mindennemű bomlasztó te­vékenységet. fegyverek és rob­bantóanyagok légi és tengeri szállítását és kirakását, zsoldo­sok inváziós célra való szerve­zését, kémek és diverzánsok be­hatolását, vagyis mindazon cse­lekményeket, amelyek az Egye­sült Államok és néhány vele egy húron pendülő ország terü­letéről indulnak ki, S. az Egyesült Államokban és Puerto Ricóban levő támaszpon- fecteél kiinduló kalóztámadáso­4, az észak-amerikai katonai repülőgépek és hadihajók betö­rését országunk légiterébe és te­rületi vizeire, végül: 5. az Egyesült Államok nem üríti ki a guantanamód haditen­gerészeti támaszpontot, nem ad­ja vissza a megszállva tartott kubai területet; Haza vagy halál! Győzni fo­gunk! Havanna, 1962. október 28. Fidel Castro, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke. Vargabetűk nélkül Elvben mindenki helyesli, gyakorlatban is — amíg másról van szó! Mert miért ne lehetne egyetérteni azzal: szüntelenül emeljék a vezetés színvonalát, nagyobb hozzáértéssel, szaksze­rűséggel és eredményességgel dolgozzunk gyárban és hivatal­ban. Még csak vitát sem kavar föl ez a helyes elv, oly meggyőző és kézenfekvő az igazsága. Olyan célkitűzéseket kell ma­gunkévá tennünk, amelyek már a szocializmus kézzelfogható anyagi fölényét reprezentálják. De bírjuk-e majd a tempót? Igen, bírjuk, — ha közben nem csinálunk vargabetűket, ha munkánkban nem kísért a cse­kélyebb hozzáértésből fakadó bátortalanság, ha megbízható szakszerűség kormányozza lé­péseinket. Üjra itt vagyunk a vezetés színvonalának problémaköré­nél. Nem arról van szó, hogy nálunk csapnivaló a vezetés, dilettantizmus uralkodik a gaz­dasági életben, s el kell ker­getni a gyárigazgatókat, főmér­nököket, művezetőket és szövet­kezeti elnököket. Ezeket az embereket a nép bizalma állí­totta egy-egy posztra, mint olyanokat, akik megbízhatóan képviselik és óvják érdekeit, általában szakértelemmel dol­goznak, őrködnék a kijelölt irány biztonsága fölött. A meg­bízatás Idején, s későbbi ne­héz helyzetekben nem mindig az volt a döntő, hogy akit egy textilgyár élére állítottak, ki­tűnően értsen a fonás-szövés technikájához, hanem az: kö­vetkezetesen képviseli-e a mun­kásállamot azon a helyen? Amíg a hatalomért és a hata­lom megszilárdításáért izzad­tunk, verekedtünk, ennél ma­gasabb szempontot nem ismer­hettünk el. De már a munkások is megmosolyogják azt a veze­tőt, aki csak úgy „elvi általá­nosságban” ért a termelés, a technika ezerágú problémáihoz, hiszen közben maguk is értőivé váltak a termelés tudományá­nak, tízezrével iratkoztak szak­mai tanfolyamokra, iskolákba. Soraikból ezerszámra kerültek ld a mérnökök, technikusok. A vezetők is sokat tanultak, kö­zülük számosán megszerezték a munkájukhoz szükséges leg­magasabb képesítést — de van­nak, akik messze-messze elma­radtak, s nem felelnek meg a mai követel mén veknek. Minden korábbi érdemük, eszmei és politikai szilárdságuk, megbíz­hatóságuk ellenére azt kell mondanunk ezeknek az elvtár­saknak: az egész nép érdeké­ben. a szocializmus gyorsabb és biztonságosabb építése érde­kében adják át helyüket jól fel­készült., energikus, hozzáértő embereknek, akik magasabb Kennedy Hroscsovhoz intézett levelének teljes szövege A Fehér Ház vasárnap este közzé tette Kennedy elnöknek Hruscsov miniszterelnökhöz in­tézett levelét, amelyben vála­szol Hruscsov vasárnapi üze­netére. A levél teljes szövege a következő: Kedves Elnök Or! Azonnal válaszolok október 28-i rádió­üzenetére, bár annak hivatalos szövegét még nem kaptam meg, mert nagy fontosságot tulajdo­nítok annak, hogy gyorsabban haladhassunk előre a kubai vál­ság rendezése felé. Ügy gon­dolom, hogy ön és én. akiket oly súlyos felelősség terhei a béke fenntartásában, tudatára ébredtünk annak, hogy a fejle­mények egy olyan ponthoz kö­zeledtek, amelyen az események már nehezen lettek volna el­lenőrizhetők. Ezért üdvözlöm ezt az üzenetet és fontos hozzá­járulásnak tekintem a béke fenntartásához. U Thant ügyvivő főtitkár ki­váló fáradozásai nagymérték­ben megkönnyítették mindket­tőnk feladatát. Ügy vélem, hogy levelem, amelyet október 27-én intéztem önhöz és az ön mai válasza olyan szilárd kötelezett­ségvállalásokat tartalmaznak kormányaink részéről, amelye­ket gyorsan végre kell hajtani. Remélem, hogy a szükséges in­tézkedéseket haladéktalanul meg lehet tenni az ENSZ-en keresztül, miként az ön üze­nete is mondja, hogy így az Egyesült Államok cserében ha­tálytalaníthassa a jelenleg ér­vényben levő vesztegzár-intézke- déseket Már intézkedtem, hogy mindezekről a dolgokról jelen­tés tétessék az Amerikai Álla­mok Szervezetének, amelynek tagjai ugyancsak mélyen óhajt­ják az igazi béke fenntartását a Karib-tenger térségében. ön utalt levelében arra, hogy amerikai repülőgép megsértette a zönök határát a Csukcs- félsziget térségében. Min* érte­sültem róla, ez a repülőgép, amely fegyvereket vagy fényké­pező felszerelést nem szállított, a légkör vizsgálatával volt meg­bízva, az önök atomröbbantási kísérleteivel kapcsolatban. Fel­adata az volt, hogy az alasz­kai Nielson légitámaszpontról repüljön az Északi-sarkig és térjen vissza. Amikor délre for­dult, a repülő komoly tévedést követett el a gép irányításában és így szovjet terület fölé ke­rült Azonnal sürgős segítségei kért nyűt rádióadás formájá­ban a légi irányító szervektől és így a legrövidebb éten visszairányították eredeti tá­maszpontjára, Sajnálom ezt as incidenst és intézkedni fogok, hogy minden elővigyázatossági intézkedést tegyenek meg, ne­hogy megismétlődhessék. Elnök úr! A md két országom# előtt nagy befejezetlen felada­tok állnak, és tudom, hogy m ön népe, éppúgy mint az Egye­sült Államok népe, nem kíván mást, mint hogy dolgozhassák e feladatok teljesítésén, a hábo­rútól való félelemtől mentesen, A modern tudomány és techni­ka lehetővé tette számunkra, hogy a munkát messze gyümöl­csözőbbé tehessük, mint amiről néhány évtizeddel ezelőtt akár­csak álmodhattak is. Egyetér­tek önnel abban, hogy sürgé­sen rá kell irányítanunk Agyré­münket a leszerelés problémá­jára, miként az as egész világ és ezenkívül bizonyos kiiUkus térségek szempontjából felme­rül. Most talán, amikor eltá­volodunk a veszélytől, együtte­sen valódi haladást érhetünk el ezen a létfontosságú területen. Ügy gondolom, az elsőbbséget azoknak a kérdéseknek, ame­lyek az atomfegyvereknek a földön és a világűrben való elterjedésével varrnak kapcsolat­ban, s egyben az atomrobban­tási kísérletek betiltását célzó nagy erőfeszítéseknek kell biz­tosítanunk. De keményen keit dolgoznunk annak ttsztázAaáa is, vajon szélesebbfcörű leszere­lési intézkedésekben is meg ttw dunk-e egyezni, és rövid időn bélül végre tudjuk-e hajtani azokat. Az USA kormánya haj­landó ezeket a kérdéseket sür­gősen és építő szellemiben meg­tárgyalni, Genfben vagy másutt. Venezuelában erőműveket robbantottak fel Hírügynökségi jelentések sze­rint a venezuelai Maracaibo államban ismeretien tettesek vasárnap felrobbantották négy olajtársaság erőművét Az or­szág olajtermélési kapacitásá­nak egyhatoda megbénult Beton court venezuelai elnök a robbantásokat követően rend­kívüli ülésre hívta Ö6sze kor­mányát színvonalon tudják ellátni a vezetés feladatait Történt már nem egy ilyen felszólítás, s bizonyosak lehe­tünk afelől, hogy történik is még. Az is előfordult hogy ad­minisztratív módszert alkal­maztak: felmentéssel és kine­vezéssel oldottak meg ilyen cso­mókat, minthogy másképpen nem ment. Ezek az intézkedé­sek egyformán érintettek kom­munistákat és pártonkívülieket. Kinek kellene a legna­gyobb megértéssel fogadni ezt a természetes és törvényszerű folyamatot? A kommunisták­nak, akik a fejlődés törvényei, követelményed iránt mindenki másnál fogékonyabbak. S még­is, hány elvtársunk duzzog, mi­kor az általa is helyesnek ítélt elv gyakorlati érvényesítésére kerül sor. Vannak, akik azono­sítják magukat az ilyen dönté­sekkel, vannak, akik megsértőd­nek, de olyanok is akadnak, akik a sértődést „ideológiával” próbálják megalapozni. „Micso­da munkáshatalom, micsoda szocializmus — kérdik —, amelyben illegális múltú párt­harcosokat mozdítanak el veze­tő helyükről?” -J- „Milyen az a felső vezetés, amely nem be­csüli meg azokat, akik ha kel­lett. fegyverre] védték a gyá­rat?” — „Hová jut a munkás­hatalom, ha .kiszórják a veze­tésből a munkásból lett igazga­tókat?” Alaptalan vád van ezekben a kérdésekben, jóllehet árulkodnak a szemlélet helyte­lenségéről is. Ezek az elvtár­sak nemigen veszik figyelem­be, hogy kj kerül a helyükre. Ugyanabból a vérből való, de felkészültségükkel, gyakorlati érzékükkel, szakmai tudásuk­kal őket messze megelőző em­berek, akik nagyobbat tudnak lendíteni a gazdasági építő­munkán. Nem arról van szó, hogy a mai vezetés a kiszolgált, de helyzetük vagy egyéni gyengéik miatt a kor követelményeitől elmaradt vezetőket kiselejtezi, leváltja, eldobja. Ki mire al­kalmas, lti hol tud legtöbbet használni — ez a szemlélet a kulcsa ennek az egészséges fo­lyamatnak. S hogy ez nem megy mindig simán, ahhoz na­gyon sok köze van a múltnak, 6 a múltból még ma is kísértő szemléletnek. Nálunk az volt a szokás, hogy ha valakit elmozdítottak korábbi helyéről, egyszerűen csak így jellemeztük sorsát: le­bukott. S akit ilyen dolog ért, azt mindenki messziről mére­gette. Bűn volt vele szóbaállni, vétek volt talprasegíteni. Sen­ki se higgye, hogy teljesen ki­kopott a közvéleményből ez a szemlélet. A felmentett vezetők közül is úgy tekintaetnek önma­gukra némelyek, bizonyos belső cinizmussal, mint „lebukottak- ra”. Pedig egészen más egv-egy felmentés valódi és igazi hátte­re. Miért lenne értéktelen em­ber az. aki másfél évtizeden, vagy akár csak öt-tíz éven ke= «

Next

/
Thumbnails
Contents