Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1962. október 28, vasárnap S. oldal A KÖZÖSSÉGÉRT Korán jutott az árvák sor­sára. Édesapját 1919-ben mun­ka közben baleset érte. meg­halt. Édesanyját egy évvel ké­sőbb vesztette el. A gyermeke­ket a rokonok vették maguk­hoz. ö, a tizenhetedik gyerek, édesanyjának egyik testvéréhez került, aki ugyancsak a Kecs­keméti Konzervgyárban dolgo­zott. A munkásfizetésből kevés­re tellett, mégis taníttatták és István 1938-ban letette a gim­náziumi érettségit. ő is úgy kezdte az életet, mint akkortájt sok más fiatal — szellemi inségmunkás lett a kerekegyházi községházán. Ké­sőbb jegyzőgyakomok, majd egv tanfolyam elvégzése után se- gédjegvző. Ekkor már dúlt a második világháború és 1942 ben bevonultatták katonának. Fogságba került, ahol antifa­siszta iskolát végzett. 1948-ban jött haza Itthon be akart kap­csolódni a közéletbe. Kérte fel­vételét a kommunista pártba is. Azt mondták — horthysta katonatisztet (tartalékos zászlós) nem vesznek fel. Ez meghök­kentette és fájt neki. Hát te­hetett ő — a konzervgyári munkás fia — arról, hogy a csu­pán iskolai végzettsége után járó legalacsonyabb tiszti ran­got elérte? MnnUaf azonban kapott. Kinevezték a kerekegyházi köz­ségházára segédjegyzőnek, majd 1949-ben főjegyzőhelyettesnek. Egy év múlva — itt is utol­érte a megalapozatlan bizal­matlanság — leváltották, vissza­minősítették igazgatási előadó­vá. Ha a felsőbb szervektől ki­jöttek, mint „flekkes” ember­rel, szóba sem álltak, sokszor még a köszönését sem fogad­ták. Ez elkeserítette. Bántotta a mellőzés, munkáját azonban igvekezett becsülettel elvégezni, lelkesítették őt az „akkori hi­bák ellenére is” elért eredmé­nyek. Lassan engedett körülötte a bizalmatlanság jege. 1954-ben tanácstitkárnak jelölték. Nem akarta elvállalni, félt, hogy úgy jár, mint 1950-ben. Végül is vállalta a vezető beosztást. Szí­vesen kapcsolódott be más fel­adatok elvégzésébe is. Titkárává választotta a helyi népfront­bizottság. tagja lett a járási népfrontbizottságnak, s a köz- alkalmazottak szakszervezete megyei bizottságának. Oklevél­lel tüntették ki az 1954-es és 1958-as választások idején, va­lamint a községfejlesztés terén végzett jó munkájáért. Mos* hivatali szobájában ülök, s hallgatom a kellemes megjelenésű, megnyerő modorú vb-titkárt. Ha saját személyére vonatkozó kérdést teszek fel, zavarba jön, szavai mindunta­lan a község fejlődésére, s az elért eredményekre térnek visz- sza. — ötszáz hold nagyüzemi szőlőt és 335 hold gyümölcsöst telepítünk. Eddig is export­minőségű gyümölcs termett a község határában, hát még ez után ! A felszabadulás óta 386 lakóház épült a község belte­rületén. Érdemes megnézni a korszerű, városi színvonalú üz­leteket. Termelőszövetkezeteink az idén 30—35 forintot fizetnek munkaegységenként. Negyven három fővel indult be a ker­tészeti technikum kihelyezett tagozata. Hetvennyolc általános iskolát végzett fiatal közül har­minckettőn középiskolába irat­koztak, tízen ipari szakmát ta­nulnak — sorolja egyre-másra a fejlődést bizonyító adatokat Arról már nem tesz említést, hogy mindehhez neki is köze van. ámde jó munkáját bizo­nyítja: az idén Lipcsében járt ahová jutalomból küldték a já­rási tanács vezetői. A VIII. pártkongresszus irányelveire terelődik a szó. — Többször is elolvastam — mondja —, az tetszik na­gyon. hogy a párt reális, meg­gondolt politikát folytat, öszin tén hisz az emberek alkotóere­jében. Az értelmiség például azelőtt elzárkózott, mert úgy érezte, hogy mellőzik. Most az értelmiség szerepét és felada­tainak fontosságát megfelelően hangsúlyozzák a tézisek. Helyes az is, hogy megszűnt a régi és az új értelmiség közötti kü­lönbségtétel. Az irányelvek fel­szabadították az emberekben az egészséges becsvágyat. A köz­ségi népfrontbizottságban pél­dául egyre több igen hasznos javaslat hangzik el. Lelkesed­nek az emberek, mert érzik: számítanak munkájukra. Csak tőmondatokban sorol­tuk fel mindazt, amiről Kovács István vb-titkár hosszasan, len­dületesen beszélt. Azt már má­sok mondták el róla. hogy bár nem párttag, elvtársnak szó­lítják, mert szorgalmasan, lel­kiismeretesen dolgozik, s olvan öntudattal végzi munkáját, mint egy jó kommunista. Sze­retik őt a község lakói, még családi ügyekben is bizalom­mal fordulnak hozzá tanácsért. Becsülik a járásnál, elismerik ludasát a környező községek­ben. Kovács István nehéz utat járt be, amíg a megbecsülés és a hivatással járó örömök -évé- Be eljuthatott, szívét községe fejlődésének távlatai hevítik. Nagy Ottó Huszonötezer gySngvtvúk A dunavecsei járás nagy ki­terjedésű sziklegelőin több ter­melőszövetkezet az idén nagy mennyiségben tenyésztett apró­jószágot. Fellendítették a gyön­gyös- és pulykatenyésztést. A kunszentmiklósi Kiskunság Ter­melőszövetkezetben például 25 ezer gyöngytyúkot és 1200 bronzpulykát neveltek fel. Ezen­kívül még négy közös gazda­ság rendezkedett be a gyön­gyös tenyésztésére. Az aprójószág tenyésztésének további fejlesztése végett a du­navecsei keltetőállomás mellett újabb közös baromfinevelésre társultak a környező termelő- szövetkezetek. A solti Rákóczi és a kunpeszéri Parasztbecsü­let Tsz-ben 5—5 ezer férőhelyes tojóház építéséhez fogtak. Az épületeket műanyaggal bevont nádpallóval fedik be. Ez a fe­dőanyag olcsóbb a cserépnél, ugyanakkor jobban szigetel, s télen egyenletes meleget biz­tosít. Az épületek még ebben az évben elkészülnek. Uj gyümölcsös A szabadszállási Lenin Tsz 1965-re 350 hold új gyümöl­csössel rendelkezik majd. Már szépen díszlík a tavaly telepí­tett 100 hold almás: a star- king és a jonathán. A nagyüzemi ültetvényt most az őszi telepítések során 50 hold almással bővítik. Jövőre 73 hol­don őszibarackost is telepíte­nek. NyOiC éve a traktoron Régi traktoros Kovács Elek, nyolcadik éve dolgozik a Kis­kunfélegyházi Gépállomáson. A vetések alá készíti elő a talajt UE—28-as gépével, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz tábláin. Nyúj­tott műszakban dolgozik. A brigád, amelynek ő is tagja, tavaly 114 százalékra teljesítette éves tervét. Legalább ilyen ered­ménnyel szeretnék zárni ezt az évet Is. (Pásztor Zoltán felvétele) Kísérleti telep a pusztán KÖMPÖC határában, effy-két kilométernyire az országúitól széles kukoricatábla szomszéd ságában — tehát pusztai kör­nyezetben — drótkerítéssel kö­rülvett udvaron csinos tégla­épületre és különböző műsze­rekre leszünk figyelmesek. Mindez így együtt: a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet (röviden: VITVK1) kí­sérleti telepe. Az ország több ilyen telepe közül az egyik. (Megyénkben még Hetényegy- háza határában található egy, amely hazánk legrégibb víz­ügyi tudományos kísérleti te­lepe.) A kömpöcit tavaly hozták lét­re, a három évvel ezelőtt meg­épített majsa-fehértői csatorna partján. A kanális kiásásának az volt a gyakorlati célja, hogy az Alföld déli részén a csapa­dékos időszakokban keletkező belvizet és a károsan magas ta­lajvizet levezesse. Több mint harminc kilométer hosszú, Kis- kunmajsa alatt kezdődik, s a Szeged melletti Fehér-tónál ér véget. Mivel összeköttetésben van a Tiszával, a levezetett víz végső soron a folyóba kerül. Természetesen ügyeltek arra, hogy valóban csak a fölösleges talajvizet vezesse le, evégett sűrűn — majdnem kilométe­renként — zsilipeket építettek rajta. Kömpöc határában is hét elzáró szerekezet „ügyel” a szükséges víz visszatartására. A KUTATÁS fő célja: a víz­gazdálkodási gyakorlat számára olyan módszerek kidolgozása, amelyeknek alkalmazásával a felesleges, káros vizek rövid idő alatt levezethetők, a hasz­nosítható vízmennyiség azon­ban a talajban visszatartható. Ez a korszerű belvizgazdálko- dás a mezőgazdaság belterje­sebbé tételét és a termelékeny ség fokozását is szolgálja. A cél érdekében mérik a csa­tornában lefolyó vízmennyisé­get és számtalan megfigyelő kútban észlelik a talajvízállás változásait. Ezenkívül számos más — a csapadéktól függő és a vízgazdálkodásra kiható — talaj- és éghajlati tényező pon­tos feltárását is végzik. így például rendszeresen mérik « levegő és a talaj hőmérsékletét, a napfény-tartamot, a szél se­bességét és irányát, a párolgást, a talaj nedvességtartalmát stb. AZ ÉSZLELT adatokat na­ponként feldolgozzák és továb­bítják a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézet központ­jába■ H. D. „Vizsgáznak” a csemegeszőlő-fajták A Szőlészeti Kutatóintézet Mathiász János telepének labo­ratóriumában megkezdték több száz újonnan nemesített szőlő­fajta elbírálását. A fürtök ko- csánvhosszúságát. teherbírását, a bogyók nagyságát, színét, za­matét, cukor- és savtartalmát, valamint számos más tulajdon­ságát jegyzik fel. Az értékelés után a legjob­bakat szaporítják, illetve ne­mesítik tovább. Az új. már több éven át meg­figyelt fajtajelöltek között sok olyan akad. amely az eddi® köztermesztésben levőknél min­den tekintetben jobb tulajdon­sággal rendelkezik. így pél­dául az Itália és a Thallóczy keresztezéséből származó hibri­deket a nálunk legkorábban érő Csabagyöngyénél is hamarabb lehet szüretelni, ugyanakkor a bogyóik kétszer nagyobbak, szí­nesebbek és nagyobb teherbírá- súak. A Csabagyöngye például 503, az új fajtajelölt pedig 1448 gramm terhelést bírt el a vizs­gálat során. Több mint húsz fajtát válo­gattak össze, amelyek a nyár végétől késő őszig folyamato­san érlelik gyümölcsüket. Eze­ket a fajtákat az érés idejének megfelelő sorrendben telepítik el. Aranylakodalmi ajándék ságaikat, hanem a nagyobb család, a közös gazda«Äz több tagja ás vezetnie is. Megköszönté^ Iák bácsinak, mert túl a hetvenen is rlp-noVncn-p ^rPSZ a közös munkákban — s átnyújtották röfi a5* e^vre gaz- d’^ofiö termelőszö- vetkezet ajándékát: e»v nevére és ezer forintról széló ta- kar£V^^*v*r*-<nret. Az ünnepelt köny­nyes szemmel mon­dót* köszönetét a figyelmességért, és — bár munka1 nél­kül is biztosítva van a megé’hetése — ki­jelentette, hogy még sokáig akar dolgoz­ni a szövetkezetben, mert a munka az­óta különöskénoen örömet jelent neki, amióta társaival egvíltt a ’-özös eéb mindannyiuk boldo­gulása érdekébe* végezheti. T. L vádjával illették a gyanútlan és békés turista- csoportot. s minden rendelkezésükre álló esz­közt — többszáz rendőrt és számtalan cir­káló rohamcsónakot — felsorakoztattak a „dob- verés“’, a közönség félrevezetése céljából. A kis szárnyashajó, egy „tiszteletkor” le­írása után másnap visszatért hazánk főváro­sába. A Sirály II. bécsi bemutatkozására, ez­után a „bemutató” után természetesen egyelőre nem kerül sor. A furcsa gesztus nem nagyon lelkesíti a MAHART képviselőit újabb utazás­ra. Lakos Alfréd, a rosszul sikerült turistaút egyik részvevője pedig ezt mondja: — Nem azonosítjuk az osztrák népet, a ha­tóságok egyes rosszindulatú képviselőivel, hi­szen még a vámőrök is — akik a vízumhiány ellenére parancsra végigkutatták hajónkat — kinyilvánították: „Mi nem tehetünk róla!” — mondták sajná’kozva. Mindenesetre arról is tudomást szereztünk az újságokból, hogy ugyanakkor, amikor számunkra nem adtak ví­zumot, a nyugati turisták ezreit engedik be az országba. Ügy érezzük, hogy szokatlan ér­telmezése ez egy ország semlegességének. Re­méljük hogv az osztrák békeharcosok őszinte törekvései elől nem zárhatják el az utat az efféle intézkedések. Részünkről mindig készek vagyunk osztrák barátainkkal a szemé'ves kap­csoltok fejlesztésére, s rajtunk — mint azt a békemozgalom vezetői is kinyilvánították — nem fog múlni a két szomszéd nép közeledé sének ügye. V. Tóth Pál a kecskeméti Oj Tavasz Tsz-ből és Lakos Alf­réd, a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottságának titkára. Hármójuk közül kettő pártonkívüli, s az utazók többsége szintén nem tagja a pártnak. Egyszerű magyar honpolgá­rok, békét kívánó, békét akaró, barátkozni vá­gyó emberek. Terjedelmes volna leírni azt a „méltó” fo­gadtatást, amelyben az osztrák fővárosban ré­szesítették őket az ottani hatóságok. A poli­tikai rendőrség főnöke már Hamburgban várta őket — ott fázott meg a csípős glossza írója szerint —. Bécsben pedig valóságos blokád fo­gadta a kis motoroshajót. Nemhogy vízumot, de még partralépési engedélyt sem kaptak, ott kellett rostokolniok egész éiszaka, miközben reflektorok pásztázták a hajót, s riporterek siserebada nyüzsgött a parton, onnét fényké­pezte, filmezte a ritka „csemegét”. Elzárták b kis vízi járművet az osztrák békeharcosok elől is. akik közül többszázan várták a magyar vend«5"eket. S miközben túristáink étlen-szom- jan töltött éiszaka után, bécsi megvár követ­ségünk jóvoltából egv kis forró teához, s némi harapnivalóhoz hozzájuthattak, az osztrák la­pok reggeli példányaiból megtudhatták, mi­csoda ízléstelen pronagandafogés á’dozataivá váltak. A választásokra készülő Ausztria egyes körei megijedve egv kiválóan szerkesztett kis hajó látványosság számba menő vonzóerejétől és az ötven magyar békebarcos csendes láto­gatásától, barátkozási szándékától — a sem­legesség megsértésének nevetséges és hazug Kedves, „kibőví­tett” családi ünnep, ség zajlott le a na­pokban idős Suták Pálnak, a tiszakécs- kei Tiszagvöngye Termel őszövetkezet egyik gazdájának a házában. Arany] akod almát ülte Pali bátyánk feleségével, s a fél- évszázados együtt­élésre koronát tevő ■^kálómmal nem­csak a családtagok fejezték ki jókíván-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents