Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR. SZOCIALISTA ' MUNKÁSPÁRT 8ÁC6 - iClSKÚN MEGYEI LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 250. S25ÄM Ara 60 fillér 1962. OKT. 25, CSÜTÖRTÖK MEGYEI PARTERTEKEZLET A z utóbbi hónapokban ** szemmel láthatóan moz­galmasabb az ország és a me­gye élete. Ha grafikonnal ábrá­zolnánk ezt a mozgalmasságot, akkor egy fokozatosan felfelé törekvő vonal rajzolódna, mely­nek egy-egy kis emelkedést tengernyi vállalkozás, munka, véleménycsere és emberi szor­galom biztosít. A mozgalmas­ság mindig jellemzője a mi életünknek, észrevétlen gyorsa­sággal tűnő hétköznapjainknak. Mégis az utóbbi időben, külö­nösen, amióta a pártkongresz- szusra készülődünk, amelyhez a Központi Bizottság irányel­veitől jó eligazítást kaptunk, napi életünk, távlati kötelessé­geink érdekesebben, tartalma­sabban formálódnak. A ma összeülő megyei párt­értekezletet több mint két hó­napja folyó nagy véleménycsere előzte meg: ezeken olyan poli­tikai, gazdasági, kulturális és társadalmi kérdésekről esett szó, amelyek megalapozzák és egy­ben él is döntik a megye jó időre szóló fejlődését. A felszabadulás óta vala­mennyi pártkongresszusnak megvolt a megyei előzménye. Akármelyikre is emlékezünk, mindegyik előbbre vitte az or­szág és szűkebb pátriánk gond­jainak megoldását, mindegyik a szocializmus ügyének volt kovácsolója. Az újjáépítés, az első hároméves és az ötéves terv, az ellenforradalom leve­rése utáni gyors konszolidáció, mind-mind úgy támaszkodnak pártunk egy-egy kongresszusá­ra, az azt megelőző különböző 6zintű pártértékezletekre, mint híd a pilléreire. A tömegek fi­gyelme minden esetben nagy érdeklődéssel és rokonszenwel fordult a párt megnyilvánulásai felé. de az utóbbi hetek lég­körét összehasonlítva, akárcsak a három évvel előbbivel is, azt kell mondjuk: ma sokkal töb­ben, érettebben, nagyobb fele­lősséggel, több tervvel a tar­solyukban vesznek részt abban a munkában, amelynek szocia­lista ém'tés a neve. Az érdek­lődés tömeges vonzódása a po­litikai és a gazdasági kérdések felé természetes következménye mostani helyzetünknek. Pontosan három évvel ezelőtt a megyei pártbizottság és vala­mennyi kommunista a megyé­ben a következő útmutatást kapta a pártértekezlettől: „A párt, a kommunisták céltudatos és következetes munkája szük­séges ahhoz, hogy megyénkben is növeljük és erősítsük a szo­cializmus gazdasági alapjait, jobbá tegyük a dolgozók életét, formáljuk a dolgozók szocia­lista életszemléletét.” A párt VII. kongresszusa jelszószerű tömörséggel a következőképpen fogalmazta meg a célt: „Gyor­sítsuk meg hazánkban a szo­cializmus építését.” Három év rövid idő. alig je­lent valamit az emberek életé­ben. Hányszor említjük: rohan az idő és az évek kérlelhetetlen persését inkább a körülöttünk levő dolgok változásából is­merjük fél. A gyermek az — szoktuk mondani —. aki leg­jobban jelzi számunkra az idő múlását, hiszen a tegnap rövid- nadrágos emberke, maholnap éretten és lobosó vágyakkal in­dul az életbe. Most valahogyan ucyanfyv vagyunk lesédesebb gyermekünkkel, a szocializmus­sal is: Mivé nőtt és terebélye­sedett három év alatt! Hogyan izmosodott, s miként vonta lombkoronája alá a gyárak mel­lé a földeket is. S mindez há­rom év alatt. Mintha az idő múlása is valami reformon esett volna át, megcsúfolva va­lamikor eseménytelenül lassú mivoltát. Mert mit is jelentett valaha három esztendő? Mit változtatott ennyi idő az embe­rek sorsán, amikor a nyomor, szomorúság és kilátástalanság volt minden esztendő fizetsége. Csak a kegyetlen nincstelenség ismétlődött. A megye kommunistái és a pártonkívüli százezrek jól sá­fárkodtak a pártértekezleten kapott megbízatással. U agyot fejlődött a megye * ’ gazdasági élete. Az ipari termelés két milliárdról négy milliárdra növekedett. Javult a foglalkoztatottság, mert 40 szá­zalékkal több az ipari munkás, mint volt 1957-ben, sőt nagyobb községeinkbe is bekopogtatott az iparosítás. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével be­fejeződött a szocializmus alap­jainak lerakása és Bács-Kiskun megye csaknem 600 ezer lako­sával büszkén valljuk: győze­delmeskedtek a szocialista ter­melési viszonyok. Az emberek most már a szocializmus nagy épületének ablakaiból tekinte­nek a hazai és a nagyvilágra. Mindenki szíve szerint való ez a ma még talán teljes jelen­tőségében fel sem mérhető tör­ténelmi győzelem. Mindenki ügye a szocializmus, hiszen részt vesz építésében és egyéni sorsa a szocializmus sorsától függ. A mezőgazdaság szocialista átszervezése népünk nagy táv­latokba ívelő, merész történel­mi vállalkozása volt, amely ha sok fáradsággal és törődéssel is járt, de olyan újat és ma­radandóan nagyszerűt alkotott, amelyet az egész világ szeme figyel. Ezekben az években si­került megoldanunk a kettős feladatot, hiszen 1961-ben 1957- hez képest a termelés összérté­ke 111,5 százalék volt. Paraszt­ságunk, de az egész falu új vi­szonyok közé kerül. Mert nem­csak arról van szó, hogy kö­zös a gazdálkodás, a parasztság életének más vonatkozásaiban is lényeges változásokat látha­tunk. Kibontakozóban a szo­cialista falu: megsokszorozó­dott a falun élő értelmiségiek száma, megnövekedtek a műve­lődés lehetőségei, és olyan köz­ségfejlesztési program van meg­valósulóban, amely igyekszik el­tüntetni a múltból örökölt el­maradottságot. modernizálja a községeket és kevesbíti a vá­roshoz viszonyított különböző­ségeket. A falu élete tehát mér­földé« csizmákat vett lábára, s erre nagy hatással van a me­zőgazdasági termelés korszerű­sítése. A parasztság egyre ja­vuló anyagi lehetőségei is eb­ben az irányban hatnak. A homokhátságra telepedett falvaink életét nagymértékben befolyásolja a futóhomokból — aranyhomok program fokozatos megvalósulása, amelv a legki­sebb értéket adó földterületek­re viszi el a gazdagságot. Ez a program, amelynek nagv életre­valóságát az átszervezés idejé­ben létesült XI 500 hold ültet­vény is ékesen bizonyítja, a második ötéves terv idején 75 ezer holdas szőlőt és gyümöl­csöt eltelepítő méreteivel egye­dülálló nemcsak az országban, hanem az egész világon. A ker­tészeti kultúrák példátlan fel­lendülése pártunk marxista— leninista politikájának gyümöl­cse. amely figyelembe veszi az adottságokat és a legjobban hasznosítható lehetőségeket, öt­ven éve a kecskeméti munkás- mozgalom lapja így írt: „Ha széttekintünk ezen a nagydarab földön, amelyet tejjel és méz­zel folyó kánaánnak hívnak könnyen hevülő hazafiak, lehe­tetlen meg nem látni, hogy a magyar Alföld közepében a nyomorúság pusztítja a szegény­ember sorait.” A magyar Al­föld közepében a valamikori szegények manapság tényleg kánaánt varázsolnak és a pusz­tító nyomorúságot száműzte az összefogás. Társadalmi és gazdasági éle­tünkkel kölcsönhatásban fejlő­dött kulturális életünk is, a kulturális forradalom. Mert a kultúra forradalma az, ha tö­megmozgalommá válik a tanu­lás, ha az általános és a közép­iskolába járó felnőttek száma megközelíti a tízezret. \/ a 1 amennyi vívm ányunk- ” kai eeyütt erősödött a fejlődés élén álló pártunk, amelyben végérvényesen gyö­keret eresztettek a lenini nor­mák. A kétfrontos harc jegyé­ben sikerült megszabadítani a kommunistákat a öogmatizmus és a revizionizmus káros né­zeteitől. A szocializmus alap­jainak lerakásával együtt erő­södött pártszervezeteink esz­mei, politikai egysége és a tö­megekhez fűződő kapcsolata. Tehát volt értelme a sok vitat­kozásnak, az emvedetlen erő­feszítéseknek, volt értelme a hároméves munkának, amely most biztos induló állomása a szocializmus teljes felépítésé­nek. A szocializmus alapjai leraká­sának befejezése megyénkben a társadalom szerkezetében is jelentős változásokat hozott. A mezőgazdaságban megszűnt a kisárutermelés, így a munkás- osztály legjelentősebb szövetsé­gese, a parasztság is a szocia­lizmus talaján áll. Ez a meg­erősödött munkás-paraszt szö­vetség képezi alapját most már a munkásosztály széles osztály­szövetségének, amelyben jelen­tős szerepet kap az értelmiség, de más dolgozó rétegek is. A szövetkezetekben egy tető alá került a szegény-, középpa­raszt és a volt kizsákmányoló. A közös sors, az érdekek azo­nossága, az együttes munka nyomán formálódik fokozatosan az egységes szocialista paraszti osztály. Ez azonban még nagy türelmet, sok-sok tettet igénylő folyamat és számos nagy jelen­tőségű összetevőn túl alapve­tően feltételezi a termelőszö­vetkezetek gyors gazdasági megerősödését. Egy fontos állomásig éljutott történelmi folyamatnak vagyunk tehát kortársai és tevékeny ré­szesei. S mivel most valameny- nyien arra vállalkozunk, hogy megyénkben is felépítjük a szo­cializmust, ez adja meg a me­gyei pártértekezlet és a VIII. kongresszus korszakos jelentő­ségét. Ezért dúsabb a politikai élet, ezért nyilvánulnak meg mértéktartóan vagy lelkesen sok ezren olyanok is. akik an­nak előtte legjobb esetben tar­tózkodó útitársnak, vagy poli­tikailag érdektelennek számítot­tak. A szocializmus ügye. amelv hazánkban is végérvényesen győzedelmeskedett, meghódí­totta egész népünket, s ma már azok is a szocializmus irányá­ban terveznek és gondolkod­nak. akik egy, vagy két évvel ezelőtt a kisparcellában vélték a parasztság egyedül üdvözítő életformáját. Mintha Új levegőt szívnának magukba az embe­rek, s ez alkotó gondo'kodásra, gyümölcsöző tettekre, több aka­ratra, nem lohadó szenvedé­lyességre és a holnapnál to­vább látásra készteti őket. Vajon lehet-e összehasonlítani a tömegek politikai aktivitását a személyi kultusz esztendei­nek jelentős rétegekre kiterjedő érdektelenségével. Ehhez ké­pest a mai idők légköre össze­hasonlíthatatlanul nyugalma­sabb, közvetlenebb és emberibb. És ez az embereknek nemcsak értelmét, hanem érzelmeit is magával ragadja, mert látják az őszinte szavakat követő őszinte tetteket, mert látják, hogy a politikából száműzödött a megfontolatlanság. Érzik az emberi melegséget, amely a po­litikai tettek rangjára emelte az emberek kis és nagvobb gondjaival való foglalkozást. Mindennek nagy szerepe van abban, hogy a tömegek olyan nagy figyelemmel fordultak a kongresszusi irányelvek felé. Ez az érdeklődés természetesen azért is nagy méreteket kapott, mert valóban mindenkihez szólt. Az irányelvekben mindenki megtalálta a magáét, az elvi meghatározásokból is kiszürem- lett az egy-egy emberre tarto­zó. Éppen ezért bátran állít­hatjuk. hogy az elmúlt hosszú évek során kevés politikai do­kumentumnak volt olyan nagv olvasottsága és olvan nagy ..ud­vara”, mint az irányelveknek. Az egyszerűbb emberek az egy­szerű szavakat értik a legjob­ban, így hát az irányelveket meg is értették. Bátran állíthat­juk a szocializmus sok évtizedes propagandája után is. hogy a tömegek számára talán soha­sem volt ilyen kézenfekvő: mit jelent a szocializmus teljes fel­építése. Most, hogy a szemük előtt játszódik le a nagy társadal­mi metamorfózis, hogy látják az osztályok új elrendeződését, egymáshoz való viszonyát, a cé­lok felé menetelésben a teljes érdekazonosságot. egyszerre érthetőbbé vált, hogyan és mit kell tenni a szocializmus teljes felépítéséért. U a ennek csak egyetlen bi­■ ■ zonyítékát, a kongresszu­si versenyzést említjük, az is meggyőző lehet számunkra. Bár nem voltak látványos verseny- kihívások, a rádió és a sajtó sem beszélt mértéktelenül róla, mégis a felajánlások, mint jó barátok, szinte észrevétlenül az emberek mellé szegődtek. S ma már mély értelmük van ezek­nek a vállalkozásoknak, hiszen az emberek tudják, látják, hogy mi miért történik. Közvéleményünkben nagv ér­deklődést és százezernyi igen­lést váltottak ki azok a po­litikai kérdések, melyeket szo­cialista fejlődésünk tűzött az élet napirendiére. Melyek ezek? A széles osztálvszövétség poli­tikája. a rendszerünkhöz hűsé­ges pártonkívüliek megbecsü­lése, az egységes paraszti osz­tály folyamatos kialakulása, az iskolákban a származás sze­rinti megkülönböztetés felesle­gessége, az osztályharc megvál­tozott tartalma stb. A párt nagy jelentőségű elvi állásfoglalásai­nak gyakorlati érvényre jutása nagy elismerésre talált a töme­gek körében. Az emberek azért méltányolják egyetértésükkel ezeket az állásfoglalásokat, mert megbizonyosodnak a párt fejlődésünket elemző politiká­járól és a társadalmi igazság álláspontjának érvényesítéséről. Ezekben a kérdésekben pei'sze még vannak viták. Talán az lenne a feltűnő, ha ilyen nagy jelentőségű társadalmi változás idején nem lennének polémiák, ha nem találkoznánk a vitára alkalmat adó nézetekkel. Ezek­nek a vitáknak az eredménye azonban az, hogy csökkennek a helytelen és korszerűtlen néze­tek és erősödnek a helyes, a fejlődést serkentő álláspontok. Amikor a döntő célkitűzés a szocializmus teljes felépítése, megveszerte arról folyik a ta­nácskozás: mi minden történ­jék az elkövetkező esztendők­ben. Ehhez a megyei pártérte­kezlet minden bizonnyal az ed­diginél még tisztázottabb célt ad — a megvalósításhoz lelke­sedést ébresztve a megye vala­mennyi dolgozójában. A poli­tikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet münden vonat­kozása nagyon eleven biztosí­tást remélhet a megyei párt- értekezlettől. A legfontosabb: az elkövetkező években meg­valósítani az ötéves terv me­gyénkre szabott célkitűzéseit. Sokat kell tennünk az ipar fej­lesztése és a foglalkoztatottság javítása érdekében. Fejleszte­nünk kell a mezőgazdasági ter­meléssel összefüggő feldolgozó- ipart. a textil-, vegyi, gép- és élelmiszeripart, javítanunk kell a gazdaságossági, termelékeny­ségi és önköltségcsökkentési mutatókat. A város- és község­fejlesztési munkában figyelem­mel kell lennünk a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséből adódó új helyzetre. Döntő fel­adat megyénkben a nagyüzemi mezőgazdasági termelés alap­jainak megteremtése, fokozatos korszerűsítése úgy, hogy a ter­melés 21—22 százalékos növe­kedést érjen el. A megye kü­lönböző területein meg kell ha­tározni a mezőgazdasági ter­melés fő irányát. Az állatte­nyésztéssel összhangba kell hoz­ni a takarmánytermesztést. So­kat kell tenni az öntözés fej­lesztésére, a szőlő- és gyümölcs- telepítési program megva1 ősi fá­sára. Rendkívül nagy jelentő­sége van a gyenge termelőszö­vetkezetek megszilárdításának és a közepesen gazdálkodók színvonalára való emelésének, és megkülönböztetett gondot kell fordítani az alacsonyabb típusú szövetkezetekre. A gazdasági törekvésekkel le­gyen egyenrangú a kulturális törekvés is. A kettőt egy pilla­natra sem lehet elválasztani, vagy egymásután! rangsorba helyezni, hiszen az osztályharc új körülményeink közötti tar­talma: a gazdasási építő mun­ka és a szocialista tudatfor­málás. Biztosak vagyunk abban, u hogy megyei pártérte­kezletünk, majd az ezt követő VIII. kongresszus határozatait népünkkel megértetjük és meg is valósítjuk. A tervek bevál­tása egész társadalmunk közös érdeke, és ez a legfőbb bizto­sítéka az élkövetkezendő évek sikereinek. Weither Dániel'

Next

/
Thumbnails
Contents