Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

Kötött­újdonságok Világoskék-fehér díszítésű pulóver. Absztrakt-mintás sportpulóver. Sebér norvégmintás sípulőver. Pillantáa n bútorboltba — avagy: a hatmilliós rekord nyomában J akodaJomra készülünk..." üzetasszomynalk kell lennie a talpán Kátai Bélánénak, a kecs­keméti bútorbolt vezetőjének. Az a csoda, hogy ezer részre nem szedik a vásárlók. A nagy forgalom láttán világosodik meg ugyanis az ember előtt igazán, mit jelent a gyakorlatban, hogy az üzlet 6 054 000 forintra telje­sítette a harmadik negyedévi forgalmát. Kétmillió három- százezerrel többre a tervezett­nél és kis híján kétszeresét a múlt év hasonló időszakában lebonyolította ak. A vásárlók nem „tágítanak“ — Bocsánat, megérkezett már az az ötezer forintos kombinált szekrény? — szólítja el máris az üzletvezetőt egy kék ballon­kabátos fiatalasszony. — Most vannak érte a vas­úton. Kicsit tetszik várni, már­is vinni lehet... — Nagy része van ebben a forgalomnövekedésben az OTP hitelakciójának, hiszen a bútor­féleségek 75 százalékát rész­letre is kaphatja a vásárló — tájékoztatja Kátainé újra a riportert. És alighogy belekezd annak magyarázatába, mekkora keletje van a esőgamitúrák- nak, s hogy a Kecskemét elne­vezésű garnitúra foteljeire kar­fát kérnek a vevők — új ér­deklődő, egy idősebb házaspár vonja el. — Szóval csak a jövő hét végén érkezik megint olyan kombinált bútor? Ejnye, de kár! Pedig, de jó lett volna most mindjárt... Vendégeket várunk a napokban Csehszlovákiából... — szomorkodik az ősz hajú asz- szony. A szemlélődni érkezett ri- oortemek most igazán van módja a személyes tapasztala­tok gyűjtésére, mert a vásárlók nem tágítanak. A változatos kirakat „titka“ A törökfái lakos Nagy Sán­dor hálószoba felől érdeklődik. — A hétezer kettőszázasra gondolt? — így az üzletvezető. — Nem, kérem, a nyolcezer forintos, diószínű érdekelne. — Raktárunkban ilyen éppen nincs, de előjegyezzük. Jövő héten jöhet érte. Nagy Sándor távozik, Kátai Béláné pedig egy pillanatra hozzám fordul. — Jaj, ez a raktárgomd! Min­den percben visszatérő problé­ma. Nincs helyünk a tárolásra, így hát nagyon jó, hogy szánté a vagonból kapkodják el a ve­vők az árut. Ezért ilyen válto­zatosak a kirakataink is. Itt aztán nem porosodik a bútor! S a boltban való mozgolódás ékes bizonyíték erre. Néhány csoport a vasútról érkező árut várja, míg mások az üzletben „szabadítják” a helyet, szállít­ják a berendezési tárgyakat. Tessék mondani, megérkezett már a konyhabútor? — fordult most az üzletvezetőhöz me­nyecske lányával együtt a Kecskemét külterületén lakó Pető Mihályné. — Szombaton jöhetnek érte, tegnap adtuk fel az értesítést. — Hamar kiderül azonban, hogy csak most viszik a pos­tára a lapot. így hát Petőék rövid úton vehetik kézhez az értesítést, és szombatom már az otthonukban rendezgethetik a részletre vásárolt konyhaberen­dezést. Rém kell már visszaküldeni — Megállapítható-e, hogy mi­lyen bútorféleségnek van a leg­nagyobb keletje? — Nem, mert minden rendel­kezésünkre álló áru egyformán kapós. Érzékeltetésül csak egy példa: amit két évvel ezelőtt nem egyszer vagonos tételben küldtünk vissza Pestre — pél­dául a 16 ezer forintos cseh kombinált szobát —, abból ma alig győzzük a keresletet ki­elégíteni. Legfeljebb a kisbú­torokban, főleg asztalokban ál­lunk kissé szegényesen. E cik­kek beszerezhetőségében jövőre ígér az ipar jelentősebb javu­lást. »Polgárjogot“ nyert új sso kasok Az üzletvezetőtől és főleg a vásárlóktól „lopott” néhány perc alatt még egy-két érde­kességet sikerült megtudnom. Azt például, hogy milyen lele­ményesek az asszonyok. Mint­ha közös recept szerint tennék, férjüknek szóló meglepetés, ajándék címén számtalanszor önmaguk régi vágyát elégítik ki egy-egy takaros, olcsó virág- állvány, hangulatlámpa beszer­zésével. Meg aztán: hol van már az az idő. amikor az ifjú me­nyecskétől elvárt dolog volt a hozománybútor. Ma szinte na­ponta betoppan egy-egv meny­asszony-vőlegény pár, hogy a fészekrakás gondjait együtt oldják meg. És számtalan pél­da arra, hogyan alakulnak az emberek igényei a mai ízléshez. — Egy bizonyos — jegyezte meg búcsúzóul Kátai Béláné —, hogy mennvire javul országunk gazdasági helyzete, azt igazán itt nálunk, a bútorboltban le­het lemérni! Vitatkozzunk Vele? Felesleges, hiszen a maga szemszögéből igaza van. De talán az ország, s benne megyénkszerte sok-sok ezer család csinosan, szépen berendezett otthonában ez a fej­lődés még beszédesebb, még jobban lemérhető. P. I. A LAKODALOM olyan eseményi amelyre mlndis örömmel rondolnnk vissza. S ha az étkezést nem Is tartjuk a lakodalom fő esemény é- nek, el kell Ismernünk, hoyv az asztalnál kellemesen eltöltött idő és az ízletes ételek n az von emelik e nevezetes nap hangulatát. Készülő­dés közben tehát számot kell vet­nünk azzal, hogy a tálalásnak is megvan a maga rendje. Ez azt je­lenti, hogy nem a könnyű ételeket, mint például a borjú, csirke stb. húst tálaljtik fel először, hanem a nehezebb ételeket. A HIDEG vagy meleg előó+ei ná­lunk ritkaság számba meny, de fel­tétlenül helyes, ha „étvágygerjesz­tőül” valamilyen italt — ürmöst vagy konyakot — szolgálunk fel. Ezt követheti a lever., amely többnyire könnyű húsbői — baromfibői — ké­szül. A leveshúst felhasznáibatbik további forrásként, párolt sárgaré­pával, zöldborsőval, karalábé'al, parajjal, céklával, gombával, tor­mával stb. Ezt követhetik a külön­féleképpen elkészült húsételek: ros­télyos, tejfölös nyúl, sült liba. ser­téshús párolt káposztával, vérül ne- dig csirke- vagy borjúhús. A húsok­hoz a köretet úgy válasszuk ki, hogy lehetőleg ne ismétlődignek. Nehezebb húsokhoz rizst vagy kro­kettét, a könnyebbekhez pedig bur- eonvát, vaev bureonyasalátát adunk, A hús elkészítési módjának megfe­lelően kompötot, salátát vagy sava­nyúságot tálalunk. Az ünnepi la­koma gyümölccsel, süteménnyel és feketével fejeződhet be. Az italok felszolgálásában a következő sor­rendet tartsuk be: először adjuk a sört és azután a bort. Ami a terítést illeti: az evőeszkö­zöket és tányérokat olyan sorrend­ben helyezzük el, ahogyan a ven­dégek használni fogják őket. A le- veses- és lapostányértól balra kissé beljebb kistányért teszünk, erre tesszük a kompótos tányért, a terí­ték jobboldalára pedig a vizes-, sö­rös, boros stb. poharakat. Az egy­szerűen összehajtott szalvétát a tá­nyérra vagy az evőeszközök mellé tesszük. Az evőeszközöket a követ­kező sorrendben helyezzük el: balra a tányér mellé tesszük a villát, jobbra, élével a tányér felé a kést és a Ieveses kanalat. A tányér fölé tesszük a desszert evőeszközt és a kompéihoz szükséges kiskanalat. Az asztalra kisebb távolságokra sótar­tókat teszünk, s ne hiányozzék az alacsonyabb vázába tett virág sem. NAGYON Jö, ha egy kisebb asz­tal is van kéznél, amelyen a to­vábbi tálaláshoz szükséges tányéro­kat, esetleg tartalékszalvétákat és evőeszközöket tartjuk. Ha az ab­roszra véletlenül kidől valami vagy bepiszkolódik, egy tartalék ruha- szalvétával letakarjuk a bepiszkoló­dott helyet. Minden hibát igyekez­zünk nyugodtan eltávolítani, s köz­ben figyeljünk arra, hogy fölösle­ges dolgok — üres tálak, szükség­telen evőeszközök stb. — ne ma­radjanak az asztalon. Megérkezzék-e a testvérke? A szakorvosi rendelő előtt ” a várakozók között egy csinosan öltözött 28—30 év kö­zötti asszonyka álldogál. Lát­hatóan valamivel izgatottabban és türelmetlenebbül, mint a többi, valószínűleg hasonló ügy­ben itt összegyűlt társa. A vá­rakozók között sétálgatva sors­társát véli felfedezni bennem, s megszólít: — Mit gondol: könnyű lesz elintézni? — Mit? — Hát, hogy ne szülessen meg. Van már nekem egy kis­fiam, most ötéves... Igaz, min­dig a testvérkéről „ábrándozik”, de mi még olyan keveset éltünk. Előbb lakásra, most bútorra gyűjtünk, meg azután ruházkod- ni is kellene — sorolja érveit szinte gondolkodás nélkül, de látva, hogy tekintetem végigsi­mogatja elegáns kabátját — a hangja elbizonytalanodik. — Ta­lán nem hiszi el: de félek is. A fáradságos, hosszú hónapok­tól, a kórháztól, a fájdalom mögött settenkedő veszélyektől. Hisz annyi minden történhet ilyenkor az emberrel..; iy em fejezhettük be a be- ■" szélgetést, mert éppen sorrakerült. Jóllehet én is sze­rettem volna néhány gondolatot elmondani — mégpedig biztatá­sul, bátorításul. Indokolt-e a félelem? Ez attól függ, hogy mitől fél az ember. Attól félni, amire az ő félmondata utalt — már, azt hiszem, gyerekes dolog. Persze volt idő, amikor minden indok, alap megvolt erre. Rozgonyi At­tila dr„ megyei szülész adjunk­tus a közelmúltban, az orvosi napok alkalmával megtartott ba­jai előadásában is utalt rá. El­mondta, hogy „vidéken, még századunk első évtizedében is a szülések többsége kuruzslók, ja­vasasszonyok, legjobb esetben a tisztiorvosok konyháján kikép­zett, úgynevezett cédulás bábák segítségével zajlottak le, s el­képzelhető az a mérhetetlen kár és szenvedés, amit ezek szak­képzetlenségükkel az anyáknak, s az újszülötteknek okoztak...” Igen. Ekkor volt alapja a féle­lemnek. De ma? Ma öt korsze­rűen felszerelt kórházi osztály, nyolc szülőotthon és egy osztat­lan kórház várja megyénkben mind nagyobb felkészültséggel a kismamákat, s a múlt évben már itt zajlott le a szülések 91,1 százaléka. Ezekben az intéz­ményekben egyébként tavaly 6S95 gyermek „látta meg elő­ször a napvilágot”, 66-tal több, mint az azt megelőző évben. \S iszont a korszerű orvosi ” ellátás ellenére is több veszélyt rejt az egészséges szer­vezetre az az elhatározás, ami a cikkünk elején szereplő fia­talasszonyt foglalkoztatta. Sajnos, nem ő az egyetlen, aki erre mit sem gondolva kéri a ter­hesség megszakítását. A múlt évben például 436-tál többen, közel 8800-an éltek az áb-k en­gedélyével; több mint tíz száza­lékuk gyermektelen, s mintegy 25 százalékuk egy gyermekes édesanya volt. Pedig a követ­kezmények többnyire ismerete­sek. Előfordulhat, hogy ezzel örökre megfosztják magukat at­tól, hogy igazi, gyermekkaca­gástól vidám családi fészket ala­pítsanak. De a művi beavatko­zás következtében később komp­likáltabb lehet a „lehiggadt” családi környezetbe nehezen várt baba megérkezése és ki tudná még felsorolni mindazt a veszélyt, amely e megfontolat­lan elhatározásokat követhetik. Minden családnak szuverén 8 * joga, hogy eldöntse: akar-e és ha igen — hány utó­dot? De talán helyes lenne, na nem a pillananyi anyagi hely­zettől: a megvalósításra váró bútorvásárlási, ruházkodási, szó­rakozási tervektől tennénk el­sősorban függővé a kis család­tag megjelenését. Hisz mind­ezek „birtoklása" csak akkor nyer igazi értelmet, ha nem csu­pán önmagunkért takarékos­kodtak „össze”... E. É.

Next

/
Thumbnails
Contents