Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
Kötöttújdonságok Világoskék-fehér díszítésű pulóver. Absztrakt-mintás sportpulóver. Sebér norvégmintás sípulőver. Pillantáa n bútorboltba — avagy: a hatmilliós rekord nyomában J akodaJomra készülünk..." üzetasszomynalk kell lennie a talpán Kátai Bélánénak, a kecskeméti bútorbolt vezetőjének. Az a csoda, hogy ezer részre nem szedik a vásárlók. A nagy forgalom láttán világosodik meg ugyanis az ember előtt igazán, mit jelent a gyakorlatban, hogy az üzlet 6 054 000 forintra teljesítette a harmadik negyedévi forgalmát. Kétmillió három- százezerrel többre a tervezettnél és kis híján kétszeresét a múlt év hasonló időszakában lebonyolította ak. A vásárlók nem „tágítanak“ — Bocsánat, megérkezett már az az ötezer forintos kombinált szekrény? — szólítja el máris az üzletvezetőt egy kék ballonkabátos fiatalasszony. — Most vannak érte a vasúton. Kicsit tetszik várni, máris vinni lehet... — Nagy része van ebben a forgalomnövekedésben az OTP hitelakciójának, hiszen a bútorféleségek 75 százalékát részletre is kaphatja a vásárló — tájékoztatja Kátainé újra a riportert. És alighogy belekezd annak magyarázatába, mekkora keletje van a esőgamitúrák- nak, s hogy a Kecskemét elnevezésű garnitúra foteljeire karfát kérnek a vevők — új érdeklődő, egy idősebb házaspár vonja el. — Szóval csak a jövő hét végén érkezik megint olyan kombinált bútor? Ejnye, de kár! Pedig, de jó lett volna most mindjárt... Vendégeket várunk a napokban Csehszlovákiából... — szomorkodik az ősz hajú asz- szony. A szemlélődni érkezett ri- oortemek most igazán van módja a személyes tapasztalatok gyűjtésére, mert a vásárlók nem tágítanak. A változatos kirakat „titka“ A törökfái lakos Nagy Sándor hálószoba felől érdeklődik. — A hétezer kettőszázasra gondolt? — így az üzletvezető. — Nem, kérem, a nyolcezer forintos, diószínű érdekelne. — Raktárunkban ilyen éppen nincs, de előjegyezzük. Jövő héten jöhet érte. Nagy Sándor távozik, Kátai Béláné pedig egy pillanatra hozzám fordul. — Jaj, ez a raktárgomd! Minden percben visszatérő probléma. Nincs helyünk a tárolásra, így hát nagyon jó, hogy szánté a vagonból kapkodják el a vevők az árut. Ezért ilyen változatosak a kirakataink is. Itt aztán nem porosodik a bútor! S a boltban való mozgolódás ékes bizonyíték erre. Néhány csoport a vasútról érkező árut várja, míg mások az üzletben „szabadítják” a helyet, szállítják a berendezési tárgyakat. Tessék mondani, megérkezett már a konyhabútor? — fordult most az üzletvezetőhöz menyecske lányával együtt a Kecskemét külterületén lakó Pető Mihályné. — Szombaton jöhetnek érte, tegnap adtuk fel az értesítést. — Hamar kiderül azonban, hogy csak most viszik a postára a lapot. így hát Petőék rövid úton vehetik kézhez az értesítést, és szombatom már az otthonukban rendezgethetik a részletre vásárolt konyhaberendezést. Rém kell már visszaküldeni — Megállapítható-e, hogy milyen bútorféleségnek van a legnagyobb keletje? — Nem, mert minden rendelkezésünkre álló áru egyformán kapós. Érzékeltetésül csak egy példa: amit két évvel ezelőtt nem egyszer vagonos tételben küldtünk vissza Pestre — például a 16 ezer forintos cseh kombinált szobát —, abból ma alig győzzük a keresletet kielégíteni. Legfeljebb a kisbútorokban, főleg asztalokban állunk kissé szegényesen. E cikkek beszerezhetőségében jövőre ígér az ipar jelentősebb javulást. »Polgárjogot“ nyert új sso kasok Az üzletvezetőtől és főleg a vásárlóktól „lopott” néhány perc alatt még egy-két érdekességet sikerült megtudnom. Azt például, hogy milyen leleményesek az asszonyok. Mintha közös recept szerint tennék, férjüknek szóló meglepetés, ajándék címén számtalanszor önmaguk régi vágyát elégítik ki egy-egy takaros, olcsó virág- állvány, hangulatlámpa beszerzésével. Meg aztán: hol van már az az idő. amikor az ifjú menyecskétől elvárt dolog volt a hozománybútor. Ma szinte naponta betoppan egy-egv menyasszony-vőlegény pár, hogy a fészekrakás gondjait együtt oldják meg. És számtalan példa arra, hogyan alakulnak az emberek igényei a mai ízléshez. — Egy bizonyos — jegyezte meg búcsúzóul Kátai Béláné —, hogy mennvire javul országunk gazdasági helyzete, azt igazán itt nálunk, a bútorboltban lehet lemérni! Vitatkozzunk Vele? Felesleges, hiszen a maga szemszögéből igaza van. De talán az ország, s benne megyénkszerte sok-sok ezer család csinosan, szépen berendezett otthonában ez a fejlődés még beszédesebb, még jobban lemérhető. P. I. A LAKODALOM olyan eseményi amelyre mlndis örömmel rondolnnk vissza. S ha az étkezést nem Is tartjuk a lakodalom fő esemény é- nek, el kell Ismernünk, hoyv az asztalnál kellemesen eltöltött idő és az ízletes ételek n az von emelik e nevezetes nap hangulatát. Készülődés közben tehát számot kell vetnünk azzal, hogy a tálalásnak is megvan a maga rendje. Ez azt jelenti, hogy nem a könnyű ételeket, mint például a borjú, csirke stb. húst tálaljtik fel először, hanem a nehezebb ételeket. A HIDEG vagy meleg előó+ei nálunk ritkaság számba meny, de feltétlenül helyes, ha „étvágygerjesztőül” valamilyen italt — ürmöst vagy konyakot — szolgálunk fel. Ezt követheti a lever., amely többnyire könnyű húsbői — baromfibői — készül. A leveshúst felhasznáibatbik további forrásként, párolt sárgarépával, zöldborsőval, karalábé'al, parajjal, céklával, gombával, tormával stb. Ezt követhetik a különféleképpen elkészült húsételek: rostélyos, tejfölös nyúl, sült liba. sertéshús párolt káposztával, vérül ne- dig csirke- vagy borjúhús. A húsokhoz a köretet úgy válasszuk ki, hogy lehetőleg ne ismétlődignek. Nehezebb húsokhoz rizst vagy krokettét, a könnyebbekhez pedig bur- eonvát, vaev bureonyasalátát adunk, A hús elkészítési módjának megfelelően kompötot, salátát vagy savanyúságot tálalunk. Az ünnepi lakoma gyümölccsel, süteménnyel és feketével fejeződhet be. Az italok felszolgálásában a következő sorrendet tartsuk be: először adjuk a sört és azután a bort. Ami a terítést illeti: az evőeszközöket és tányérokat olyan sorrendben helyezzük el, ahogyan a vendégek használni fogják őket. A le- veses- és lapostányértól balra kissé beljebb kistányért teszünk, erre tesszük a kompótos tányért, a teríték jobboldalára pedig a vizes-, sörös, boros stb. poharakat. Az egyszerűen összehajtott szalvétát a tányérra vagy az evőeszközök mellé tesszük. Az evőeszközöket a következő sorrendben helyezzük el: balra a tányér mellé tesszük a villát, jobbra, élével a tányér felé a kést és a Ieveses kanalat. A tányér fölé tesszük a desszert evőeszközt és a kompéihoz szükséges kiskanalat. Az asztalra kisebb távolságokra sótartókat teszünk, s ne hiányozzék az alacsonyabb vázába tett virág sem. NAGYON Jö, ha egy kisebb asztal is van kéznél, amelyen a további tálaláshoz szükséges tányérokat, esetleg tartalékszalvétákat és evőeszközöket tartjuk. Ha az abroszra véletlenül kidől valami vagy bepiszkolódik, egy tartalék ruha- szalvétával letakarjuk a bepiszkolódott helyet. Minden hibát igyekezzünk nyugodtan eltávolítani, s közben figyeljünk arra, hogy fölösleges dolgok — üres tálak, szükségtelen evőeszközök stb. — ne maradjanak az asztalon. Megérkezzék-e a testvérke? A szakorvosi rendelő előtt ” a várakozók között egy csinosan öltözött 28—30 év közötti asszonyka álldogál. Láthatóan valamivel izgatottabban és türelmetlenebbül, mint a többi, valószínűleg hasonló ügyben itt összegyűlt társa. A várakozók között sétálgatva sorstársát véli felfedezni bennem, s megszólít: — Mit gondol: könnyű lesz elintézni? — Mit? — Hát, hogy ne szülessen meg. Van már nekem egy kisfiam, most ötéves... Igaz, mindig a testvérkéről „ábrándozik”, de mi még olyan keveset éltünk. Előbb lakásra, most bútorra gyűjtünk, meg azután ruházkod- ni is kellene — sorolja érveit szinte gondolkodás nélkül, de látva, hogy tekintetem végigsimogatja elegáns kabátját — a hangja elbizonytalanodik. — Talán nem hiszi el: de félek is. A fáradságos, hosszú hónapoktól, a kórháztól, a fájdalom mögött settenkedő veszélyektől. Hisz annyi minden történhet ilyenkor az emberrel..; iy em fejezhettük be a be- ■" szélgetést, mert éppen sorrakerült. Jóllehet én is szerettem volna néhány gondolatot elmondani — mégpedig biztatásul, bátorításul. Indokolt-e a félelem? Ez attól függ, hogy mitől fél az ember. Attól félni, amire az ő félmondata utalt — már, azt hiszem, gyerekes dolog. Persze volt idő, amikor minden indok, alap megvolt erre. Rozgonyi Attila dr„ megyei szülész adjunktus a közelmúltban, az orvosi napok alkalmával megtartott bajai előadásában is utalt rá. Elmondta, hogy „vidéken, még századunk első évtizedében is a szülések többsége kuruzslók, javasasszonyok, legjobb esetben a tisztiorvosok konyháján kiképzett, úgynevezett cédulás bábák segítségével zajlottak le, s elképzelhető az a mérhetetlen kár és szenvedés, amit ezek szakképzetlenségükkel az anyáknak, s az újszülötteknek okoztak...” Igen. Ekkor volt alapja a félelemnek. De ma? Ma öt korszerűen felszerelt kórházi osztály, nyolc szülőotthon és egy osztatlan kórház várja megyénkben mind nagyobb felkészültséggel a kismamákat, s a múlt évben már itt zajlott le a szülések 91,1 százaléka. Ezekben az intézményekben egyébként tavaly 6S95 gyermek „látta meg először a napvilágot”, 66-tal több, mint az azt megelőző évben. \S iszont a korszerű orvosi ” ellátás ellenére is több veszélyt rejt az egészséges szervezetre az az elhatározás, ami a cikkünk elején szereplő fiatalasszonyt foglalkoztatta. Sajnos, nem ő az egyetlen, aki erre mit sem gondolva kéri a terhesség megszakítását. A múlt évben például 436-tál többen, közel 8800-an éltek az áb-k engedélyével; több mint tíz százalékuk gyermektelen, s mintegy 25 százalékuk egy gyermekes édesanya volt. Pedig a következmények többnyire ismeretesek. Előfordulhat, hogy ezzel örökre megfosztják magukat attól, hogy igazi, gyermekkacagástól vidám családi fészket alapítsanak. De a művi beavatkozás következtében később komplikáltabb lehet a „lehiggadt” családi környezetbe nehezen várt baba megérkezése és ki tudná még felsorolni mindazt a veszélyt, amely e megfontolatlan elhatározásokat követhetik. Minden családnak szuverén 8 * joga, hogy eldöntse: akar-e és ha igen — hány utódot? De talán helyes lenne, na nem a pillananyi anyagi helyzettől: a megvalósításra váró bútorvásárlási, ruházkodási, szórakozási tervektől tennénk elsősorban függővé a kis családtag megjelenését. Hisz mindezek „birtoklása" csak akkor nyer igazi értelmet, ha nem csupán önmagunkért takarékoskodtak „össze”... E. É.
