Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
IMS. ofctflmr US, eaBöSrtaf NYUGDÍJASOK 9fig fiatal az ember — efőre néz. A jövendőt kutatja, terveket kovácsol, eszmékért küzd, lázad és vágyakozik. Elindul egy pályán a húszévesek rajongó nekirugaszkodásával, s mire a végére ér, gondvéste ráncok jelzik arcán a tovatűnt évek nyomát. Az élet egy szakasza végérvényesen lezárult, az ember megáll és visszatekint. Számotvet önmagával és mérlegre teszi munkásságát, eredményeit. :. Érdemes volt? Igen. Nehéz is volt, szép is volt.;; — olvasom ki a fehér asztal mellé ünnepélyes búcsúztatásra összegyűlt nyugdíjas pedagógusok tekintetéből. Előttük virág és csomagok — a Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztályának, a pedagógus pártalapszervezetnek és szakszervezetnek ajándékai — s a pohárba habzón csordul a sör. Meghitt, ünnepélyes a hangulat... A szemek meghatottságtól fénylenek. — Nem igen volt szokás eddig — emelkedik szólásra Bakos István, a Zrínyi Ilona általános iskola volt igazgatója —, hogy a végleg kiadott munkakönyv mellé melegséget, szere- tetet is kapjon útravalóul a nyugdíjba vonuló pedagógus. Számunkra pedig az a legnagyobb ajándék — húzza össze bozontos szemöldökét —, ha megbecsülnek bennünket. > l Milyen kevés kell ahhoz — örömet okozni valakinek. Még egy szál virág, egy kedves ezó. így még a búcsúzás is köny- nyebbnek tűnik: — a megszokott munkától, környezettől, a kollégáktól és a zsibongó gyerekhadtól — Micsoda izzó lelkesedéssel láttam munkához ezelőtt 41 évvel — meséli Bakos István. — S tedd hozzá, hányszor vették d a kedvünket tőle — szól közbe Bérezi Kálmán, az úméti iskola igazgatója. Magas, szikár termetét ünnepélyessé teszi a fehér csíkozású, sötét ruha; Emelt hangon, tisztán ejti a szavakat, mintha a katedrán állana. — Jócskán pofozott minket, i,nemzet napszámosait” az élet — emlékezik és a többiek némán bólintanak. Sokunkat meghurcoltak az elvei, nézetei miatt is. .1 ISézem az arcokat. Bölcs Istvánt, — a „földrajz mesterét” — így hívják tanítványai, felettesei — aki szinte elégett 41 év emésztő lobogásában. de kék szeme a sokat látott, tapasztalt ember megértő bölcsességével mosolyog elő szemüvege mögül. T>r. Beke Idát, vagy Bodvai Sandámét, a Kuruc téri iskola népszerű „cigány tanítónénijét”, aki oly sok cigánygyerekből nevelt értékes, hasznos dolgozót a társadalom számára. Mellén az „Oktatásügy kiváló dolgozója” jelvény. Mint tanácstag is kiválóan megállta a helyét. A komoly, hallgatag Kemenes Béláné tűnődve néz maga elé. Megkezdett munkáját leánya, Erzsiké — a kisfái iskola ifjú pedagógusa — folytatja további. Hosszú, nehéz utat jártak végig, melyet az utódok ma már könyvekből, elbeszélésekből Ismernek. Tanítottak tanyán, Isten háta mögötti kis falvakban — éh bérért, de néhányra megízlelték a munkanélküli pedagóMűszaki könyrnapok | Hegedűs J: FÉMIPARI KÉZISZERSZÁMOK A srerszámokat Jól ismerő és ásókét a maguk helyér és módján célszerűen használó szakember észszerűen és fáradság nélkül dolgozik sem fecsérll el feleslegesen erejét és idejét s telj esért ékű munka mellett valóban minőségi munkát vége». A fémipari kéziszerszámok tü- setes leírása és alkalmazási területűk ismertetése mellett a könyv számol gyakoriét, tanáccsal is szolgus keserves sorsát is. Azt a változást, melyet számukra az új társadalom jelentett lelkiismeretes, becsületes nevelőmunkával hálálták meg. Hittek az emberben, az iskolában és az eredmények őket igazolták. Arról beszélgetnek egymás között, hogy egy pedagógus nem élhet munka nélkül. Időnként benéznek majd az iskolába, fenntartják vele továbbra is a kapcsolatot. Katona Mihály bácsi, a Jókai utcai általános iskola pirospozsgás hivatalsegéde, aki 62 éves kora ellenére fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel sürög-forog az asztalok között — büszkén hangoztatja, hogy ő — még marad. — Kézbesíteni; meg ilyen pár órás könnyebb munkára. Bérezés Istvánná, a Kuruc téri iskola hivatalsegéde némi irigységgel hallgatja, ö már csak vendégként megy az iskolába... Jólesettj nagyon is jólesett mindannyiuknak ez a meghitt, baráti búcsúzkodás. Azt érezték belőle, hogy ennyi év munkája mégsem volt hiábavaló. És még ha fáj is egy kicsit az elválás a gyerekektől, a táblától, a katonás rendben felállított padsoroktól — tudják, hogy nem maradnak végleg magukra. Megbecsülés övezi őket, törődnek velük. Elégedett, nyugodt pihenőévek következnek... V. Zs. A többit majd a színpadról Öj filmek a MOSZFILM-studióban Tíz pavilonban három és fél ezer ember dolgozik az új filmek felvételein. zata Szamszonov irányítása alatt és a már nagyon várt Háború és béke Lariaza Golubkina — Sura Azarova szerepében a Huszár-ballada című filmben. Lenyűgöző méretek. A MOSZ- FILM-ben készül a szovjet filmek egyharmada. Most éppen 40 filmet forgatnak a stúdiókban. Egy kis szobában Alov és Naumov rendező az Ilyen az élet című film már elkészült felvételeit nézik. A film a haladó amerikai író, Albert Maltz elbeszéléseiből készült. A gyár másik végében Wilson amerikai író Találkozás a távoli délkörön című regényének szovjet—amerikai koprodukcióban történő megfilmesítésére készülnek. Nem adhatunk számot természetesen minden filmről, amely most a MOSZFTLM-stú- dióbam készül. Csak a várható legnagyobb sikerekről dióhéjban: Én Kuba Kalatozov rendezésében, a Leonov regényéből készült Orosz erdő Petrov rendezésében, Visnyevszkij Optimista tragédiájának filmválto— Nem lehet, nem «zabod másképp játszani Lucifert!... Udvaros Bélának, a rendezőnek, meg nekem is ez a véleményem. Madách ördöge nem igazi ördög, hanem mélyen emberi figura, aki nem ártó szándékból, hanem a tudás, a szellem erejével kerekedik minduntalan az ember fölé és marad alul. Mert Lucifer az értelem, Ádám az érzelem az emberben. .. „Ki vagy tehát te? Hiszen olyannak tűnsz fel, mint mi vagyunk.. .* ezt akarom játszani! Nem is nekem, csak úgy magának mondja ezeket hátrahajtott fejjel, csukott szemmel az őszi napba fordulva a színészbejáró mellett a kispadon. Ki nem hallotta már a hangját rádióban, ki ne látta volna már a mozivásznon Bárdi György Jászai-díjast, a Kecskeméti Katona József Színház idén hozzánk szerződött tagját, az élvonalbeli színészgárda sok kitűnő szerepből ismert művészét. A Tragédia közelgő bemutatójáról, s szerepéről Luciferről szívesen beszél. De másfelé fordítom a szót. — Még sose játszottam mdé- ken — mondja — s most meglepett vagyok... Láttam■ egy előadást tájon. Ilyen mostoha körülmények között, ilyen maximális lelkesedéssel és teljesítménnyel is játszani... Erre csak egy nívós és a munkáját nagyon szerető együttes képes.. ■ — Szokatlan számomra a rövid felkészülési idő is. Itt két hét alatt már olyan stádiumban vannak a próbák, mint Pesten másfél, két hónap után. Nem volt könnyű nekem se ilyen „rövid távra” átállnom. A fiatalok nagy bizalommal veszik körül Bárdi Györgyöt. Sokat kérdezősködnek: ezt hogy gondolod, ezt hogyan kellene csinálni?... S 6 szívesen felel; magyaráz, örül is annak, hogy segíthet és érett művészete sok éves tapasztalatait boldogan adja közre; Kép a Huszár-ballada rimű film felvételeiről. Rjazanov rendező (a jobb szélen) utasításokat ad az egyik szereplőnek. Középen Tatjana Smiga, a francia színésznő alakítója. Magáról szólván kerüli a nagy szavakat, de amikor a színházról beszél, nem fukarkodik a dicsérettel, s ugyanígy — mégis a hízelgés szándéka nélkül — a közönségről, amellyel már egyszer találkozott a közönségszervezőknek rendezett előadáson. — Nagy izgalommal álltam ki, de az első pillanatban meggyőződhettem róla, hogy itt színházszerető és értő közönség van. Jó érzés lesz itt játszani. S a színházon kívül? — Délelőtt próba, délután próba. A kettő között teniszezem. Pesten as NB l-es Vasasban játszottam. Itt is megtalálta hamar a pályát és csupa jót mond Nemesikről, Csávásról, Szörényiről és a löbbiekről; — Amit még el akarok mondani — búcsúzik —, azt majd a színpadról. A színész ott mondhatja el a legtöbbet, azt ami igazán érdekli az embereket, « a legszebben... Mester László A szakállkirály Bordeaux-ban versenyt rendeztek: kinek van a leghosszabb szakálla? A győztes Francois Meunier lett. Amikor a díjkiosztás után megkérdezték, hogyan növesztett ekkora szakáll t, így felelt: — Tizenhat lányom van. Mikor mehetnék borotválkozni; amikor a fürdőszoba állandóan foglalt? Gerencsér Miklóst VADGALAMBOK — Kisregény t Ezen a vidéken délutánonként hirtelen sietősre válik a nap dolga: gyorsan elmerült a dombok mögé és csak a fenyő- erdőre sugárzott fényével üzente, hogy ragyog még valahol, a távoli országok ismeretlen tájain. Itt pedig kékes komály sompolygott a völgyre, magával hozta barátját, a hűvösséget, amelytől pezsdítően bor- zongtak meg az emberek, mint amikor hideg vízbe mártják a lábukat. Klári kerti zöldbabot csipkedett kertjükben vacsorának. Az imént mosdotta le magáról a port, meg a fáradtságot, bőre hamvasra sejlett az alkonyaiban, gyenge szappanszag illant róla, ahogy hajlongott az alacsony bokrok között Dani feledte mindazt, ami rossz a világból, hajlongó kedvesét nézte és nem mert hozzáérni, mivel oly varázslatos volt a látomás, hogy azt hitte, szertefoszlik. ha megérinti. Az fezelmek finom törékenységéhez képest még a lélegzetét is durvának érezte, ezért annyira óvatosan segített a munkában, mintha a bab fürtök helyett madárfiókákat szedett volna. A dombok karéján itt-ott tüzek lobogtak, nevetések csendültek át a völgy fölött: viga- doztak a szüretelők. Klári fölegyenesedett, merengve arra nézett, ahol Kustánék présházát gyanította. Abból az Irányból nem lobogott vidáman a tűz. Ernyedt ujjai közül a szakajtóba pottyantotta a zöldbabot s Danira emelte tekintetét — Menj vissza... Apád józanabb. Ami volt, azt én akartam. Menj, csavarogj, tégy igazságot magaddal... Ha nem jössz vissza, én soha, de soha nem fogok rád haragudni ... Dani úgy fordította a fejét, hogy Klári oldalról látta a tömör, csontos arcát Észrevette, hogy remegnek az izmok a legény állkapcsán. — Arra biztatsz, hogy menjek és akasszam föl magam — mondta Dani vontatottan. Most gondolt arra először, hogy eszébe se jutott a vesztenivaló, amikor apja vagyon helyett a kevélységét ajánlotta fel örökségül, Jött, jönnie kellett, nem vitázhatott a döntéssel, amelyet nagyobb hatalom osztott rá, mint száz apa együttvéve. — Mit keresnék egyedül akárhol, amikor a bőrömben hordozlak?. .. Hiába küldesz él, akkor is magammal viszlek. De megyek. Elmegyek, ha küldesz ... Klári kissé óldalra billentette a fejét, szeme tágra nyílt, homloka körül mintha sűrűbb tett volna a homály f— Dani, én félek... A legény soha nem látta ilyen riadtalak, szánandónak a lányt, akit pedig mindenki bátornak, rátermettnek ismert. Még az is boldogította, hogy Klári nem röstelli előtte a balsejtelmeit, a lélek óvatosságaiba is beavatja már, őszintén szól. ha érzi a félelem közeledtét. Megértette, hogy ettől a perctől igazi élettársak se tűz, se víz nem állhat közéjük. Párafátylak emelkedtek a völgy fölé, bolyhos takarót vontak az aludni térő földekre. Ez volt az a végtelen nyq- galmat árasztó óra, amiko- az emberben bizseregve ritkul a fáradtság és a dombok hónaljából, az érintetlen rejtekébő! megérkezik a vágyakozás. Dani a melléhez zárta asszonyát, s nem nézte, hol vannak, leborult vele a kert vetett ágyára, Meecsókolta a nyakát, szájára mohón visszacsókolt az ütőér parányi dobolása A völgy felett időző nára- fátyol nőtt. nőtt, a ke' 's kinyújtózott, (Folytatjuk., J
