Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-03 / 231. szám
% «HM 196?. okWbcr 5, s®eraA AZ ÚT FELFELE VEZET Gondban az Országos Filharmónia Nyár végi délután áhaocsf- tó csendje borul a déli határszélen fekvő Ida falu *» Bátasaent. györgy házaira. A népieden utcán szürke porfelhőt kavar az autó. Mezítlábas gyerekek rohannak elő, de felnőtt sehol sem látható. A művelődési otthon is zárt ajtókkal, csukott ablakokkal fogad. Már éppen felfedező kőrútra indulnék, amikor egy magas, sovány férfi alakja tűnik fel a kíváncsian bámészkodó gyerekek mögött. Zengő István, a művelődési otthon vezetője. A falu mindenttudó Pista bácsija, — népkönyvtáros, járási tanácstag, népfromtelnök, mozivezető és az ifjúságvédelmi, valamint a kuL tuiális bizottság tagja. '■’elsorolni is sok. Hát még eleget tenni ilyen sokirányú, bonyolult kötelezettségnek! Nevet. — Valakinek csak meg kell csinálni — mondja. — Aztán nekem különösem a szivemhez nőtt a község és az emberek sorsa. Hogyan is kezdődött? Ml okozta azt a hatalmas változást, amely őt, Zengő Istvánt szinte hivatásának megszállottjává alakította át? Tekintete elkalandozik. Kinéz a nyitott ajtón oda, ahol kis házak hunyorognak a délutáni napsütésben. — Itt születtem és itt élek 1»41. óta. Azelőtt a fővárosban dolgoztam, eleinte bizony szokatlannak tűnt a másfajta környezet. Egy falu. ahol „nem történik soha semmi*'.. 1 Aztán múltak az évek. fis az észrevétlen gyorsasággal pergő Idő meglepő eredményeket ho- aott. Villanyfény gyűlt a faluban, járda épült és 1700 méter köves út. Postát kaptak és mórit, majd új művelődési otthont «vaitak. — Micsoda forró, ünnepélyes percek voltak ezek — emlékezik, És alig titkolt büszkeséggel folytatja tovább. — Azelőtt, aki utazni akart, Sarára gyalogolt a vonathoz. Ma, háromszor fordul naponta az autóbusz. — Kimutat az ajtón. bs= Nézze csak. újjászülettek a házak, a régi nád fedeles házikókat cseréptetős, takaros épületek váltották feL Valamikor luxusszámban ment a rongy- pokróc is. most mindenütt szőnyeg fedi a padlót és a szobákba rekamié, párnázott szék, új- vonalú bútor került A férfiak nagy része Pannónián, vagy Da- turvián jár és az idén óvodát kapunk... Nagyszerű élmény — ütni, tapasztalni. hogyan alalfcul át a falu élete jobbá, gazd agabbá. De a legnagyszerűbb méttts az. begy az ember, aki kienvjikedett az elmaradottságból milyen szomjasan fordul a belső sötétséget szétoszlató tudomány felé, «*- Eleinte csak a műsor, vagy a filmvetítés kedvéért lőttek ismeretterjesztő előadásokra a falubeliek — meséli — de a kényszerűséget egyre inkább növekvő ámulat, érdeklődés váltotta fel. Megkedvelték az előadásokat Főleg az idősebbek, akik úgy tudták eddig, hogy a csillagokat angyalok erősítik fel gombostűvel az égre.:. Okosan mérlegelni kezdték a hallottakat és jelenleg ott tartunk, hogy nemcsak eljönnek, de igénylik is a természettudományi előadásokat. Mellette nem hanyagolják el a munkájukkal kapcsolatos ismeretek bővítését sem. Nagy érdeklődéssel hallgatják a művelődési otthon sertés- és szarvasmarhatenyésztéssel, valamint növénytermesztéssel foglalkozó előadássorozatait. Az 500 főnyi lakosság közül körülbelül ')—10 akad — negyven éven aluli — akinek még nincs meg a nyolc általános iskolája. A fiatalok zöme pedig továbbtanul. — A valaha legszegényebb KÜLÖNFÉLE kiállítások, érdekes előadások, ünnepségek teszik vonzóvá, színessé Baján is az októberben kezdődő Országos Múzeumi Hónapot Szeptember 21-én nyílt meg és október közepén zárul a „Rajzművészet mestered*' — című reprodukciós kiállítás második része, mely a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből mutatja be a XIX. és a XX. század legnagyobb külföldi művészeinek rajzait Ugyancsak a múzeumban nyílik szeptember 30-án a kisfcun- lialasd múzeum által rendezett halasi csipkekiállítás és a múzeum új szerzeményednek bemutatója Is. Az utóbbi években gyűjtött, s eddig raktáron őrzött anyag jelentős darabjaival tacsaJádofc közé tartozók fiai mind érettségiztek. Az egyik most készül egyetemre, állatorvos szeretne lenni. Régen? Még ólmában sem juthatott volna az eszébe a továbbtanulás... Na. és azok a fiatalok, akik a tsz-ben helyezkedtek el. számukra milyen lehetőség adódik a tanulásra? Zengő István helyeit két kislány Lovrity Katalin és Viszmeg Éva válaszok A szomszédos községben, darán kihelyezett kertészeti technikum indul az idén. Oda jelentkeztünk — újságolják. — örülünk is. hogy tanulhatunk, meg félünk is, hogy nehéz lesz az anyag. Szerencsére télen kevesebb a munka, több idő jut a tanulásra... — Hát így élünk mi — tárja szét karját Zengő István — mind több időt szentelve a kultúrának és a tanulásnak. Bizony sok minden történt itt a* utóbbi években és még menynyi változás várható ezután. Tavaszra olvasószobás könyvtárt építünk — a régi szűknek bizonyult — ( lámpás utcai világ'- tást tervezünk és az idősebb korosztály számára most már középiskolái szintnek megfelelő előadássorozatokat Egyelőre... Később, megint emeljük a mércét. Hiszen az út amelyen járunk felfelé vezet. És nekünk minden erőnket felhasználva kell törni a csúcs felé... Vadas Zsuzsa látrozhat majd itt a látogató. Közben magnetofonról mindjárt hallhatják is a múzeum népzenei felvételeiből válogatott népdalokat. OKTÓBER 21-én tanét két kiállítás nyílik. Az egyik a földszinti teremben a múzeum törzsanyagából rendezett „Magyar művészeit a XX. században” — címmel, a másik az emeleten *— Teles Ede bajai származású szobrász születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás. A múzeumi hónap program- iában szerepel még három előadás. Október 5-én délután 6 crakor László Gyula egyetemi tanár „A magyarság őstörtéme- téről”. 17-én délután fi órakor N em vállalhatom a szereplést a kitűzött napon Kecskeméten, mert ütközik az egyik budapesti fellépésemmel, — szól a prominens művész, és a Filharmónia megbízottja, valamint a jelenlevő karmester, aki « „hírős városban? vezényelné a műsort, tl- komorodik. — Sebaj! — élénkül meg a dirigens, mert rugalmas ember lévén, máris talált megoldást: — Tűzzünk ki egy másik napot az előadás számára. A Filharmónia megbízottja azonban csak legyint: Nem megy! — Miért? — kérdI a másik kettő meglepetve. — Nincs zenekarunk. A karmeseter hitetlenkedik. Csak így Jcapás- bór öt folyton utazó, vidékre járó zenekart sorol feL — Nem, nem! Foglalt valamennyi — ingatja « fejét a megbízott ét már szedi is elő a szerződések tömkelegét, mintegy igazolásául annak, hogy íme, zenei életűnk országos viszonylatban remekül prosperál Végre eljutottunk arra a színvonalra, amely a szocialista kultúra egyik fő követelménye: nem egyedüli cél már a budapesti közönség zenei szükségletének kielégítése, a vidék is igényt tart rá. Csendes szemlélője vagyok a vitának az Országos FUharmóKontha Sándor „A mai magyar szobrászatról”, 26-án pedig dr. Manga János a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese a „Dunántúli pásztorművészetről” tart előadást a múzeum emeleti helyiségében. Október 11-én d«e!őtt a Kál- v ária temetőben megkoszorúzzák a múzeum első vezetőjének és lelkes előharcosánrit — Bórsav Jenőnek sírját UGYANEZEN a napon, a délutáni órákban a városi tanács kis tanácstermében ünnepi köz. ayűlé^ tart a Múzeumbarátok köre, a bajai múzeum 25. éves fennállása a! kaiméból. Dr. Sólymos Ede múzeumi gazgató Uj kiállítások a bajai múzeumban t. Addig-addig tanakodtak, míg végül is arra a megállapításra jutottak, hogy kevés az idő, jobban elő kell készíteni. Majd az elsejei fizetésnél.,. Addig beszereznek mindent Fúrót kesztyűket, még a cipőjükre is filcpapucsot húznak. Ezek az ötletek egyébként a már gyakorlottnak számító Forraitól származtak. — Semmi nyomot nem szabad hagyni... A Marit pedig ne avassátok bele. Még eljár a szája, ö majd figyelni fog. És azt mondjuk neki, hogy egy jó heccet csinálunk. Amikor aztán megvan a pénz és ő is kap belőle, akkor elmondjuk neki. De addig mindenkinek kuss... A hónap másik fele tulajdonképpen azzal telt el, hogy Forral ék beszerezték a betöréshez szükséges holmikat Mari mit sem sejtett ebből, továbbra is együtt járt velük ... Fellegi már tudta, hogy Beibe Mari a Forraiékhoz tarto- ziki folyton együtt mászkálnak. De egy kicsit tehetetlennek érezte magát. Tartott Forraiék- tóí, mert még az ő szemében ifi bátrabbaknak, férfiasabbaknak tűntek esek a vagányok. Elkapta őt is a fiatalságnak az a romantikus érzülete, amely bizonyos korban csak a férfias, nyers erőt tartja a legtöbbre, így aztán félszegsége miatt le kellett mondania a lányról. Egyébként Mari munkájával nem volt semmi baj. Munkakezdéskor pontosan ott volt 5 is, mint a többiek, és szorgalmasan dolgozott. Ennek ellenére nagy változáson ment keresztül, s a kezdetben mindenkihez kedves, szívélyes lány morc, sokszor udvariatlan lett munkatársaival szemben. Forrni ék körében érezte igazán Jól magát. Pedig már nem is volt viszony közte és Forral között... Csuti Balázs, ez a fura nevű, ráadásul csúnya fiú mondhatta magáénak a lányt... Elérkezett az utolsó nap; fi Forraiék szóltak Marinak, hogy éjszakára „nagy zrit” tervez- nekk, be akarják szurokkal kenni az irodai székeket, hadd ragadjon oda a sok fehérköpenyes tíntanyaló. Mari azonnal belement, s még azt is vállalta, hogy ő fogja Magdával cipelni a zsákot, amiben a szurkot viszik. Délutáni műszakosok voltak Magdával együtt, a fiúk délelőtt dolgoztak. De délután ők is bejöttek az üzembe. A nagy csarnok sarkánál vártak a két lányra. Este fél 11 lehetett, amikor mindenki elhagyta már az öntözőket A két lány kivette a szekrényből a zsákot, s lecipelte az udvarra. Mari nem is sejtette, hogy a zsákban minden más van, csak éppen szurok nem. A fiúk elvették tőlük, aztán elindultak az iroda elé A gyárudvar már kihalt volt, csak néhány munkás tartott még a kapu felé... Az Irodaépület ajtaját Forrni egy álkulccsal pillanatok alatt kinyitotta. Mind a hatan bementek a lépcsőháziba, s bezárták maguk mögött az ajtót Marit az elsőemeleti folyosónál állították le, hogy figyeljen, a bárki közeledne, azonnal fflty- tyentsen egyet Ok pedig öten elindultak a pénztárhoz. A folyosón felhúzták a lábukra a filcpapucsot kezükre a kesztyűt és elkezdték feszegetni a pénztár ajtaját. A négy erős fiatalember netddült az ajtónak, és a feszítővas segítségével néhány nyomás után kiszakította a zárat A pénztárhelyiségben sötét volt. A páncélszekrény ott komor! ott a szoba sarkában. A ha- tamlas testű vasalkotmány meg se moccant, amikor négyen körülfogták, hogy elmozdítsák a helyéről és ezzel kipuhatolják, milyen súlyú, ennélfogva milyen vastag lehet. Forral elővette a szerszámokat és mg lendülettel elkezdte fúrni a kulcs helyét. Eltelt tíz pere, aztán húsz, de a fúró alig haladt valamit. Átvette tale Element, majd Csati, aztán Markos, Két óra is eltelt, amíg a fúró átszaladt a lyukon. Ekkor Csuti lépett a páncélszeikrény- bez, és csavarhúzóval elkezdte piszkálni a zárat. A szekrény- ajtó rövidesen kinyílt. A hatalmas páncélszekrény tele veit pénzesborítékokfcal. Zsákot kaptak elő és a borítékokat bele ürítették. Hullottak a százasok, a tízesek, bele a zsákba, Az aprót a zacskókban hagyták... — Nekik is maradjon valami — röhögött halkan Farral. Mari már nem győzte várni a társait Elindult hogy megkeresse őket. A pénztárhelyiségben akadt rájuk, a a lába majd hogy nem a földbe gyökeredzett, amikor meglátta, hogy a többiek a zseblámpa fényénél pénzes borítékokat ürítenek egy zsákba, önkéntelenül is felkiáltott: — Mit csináltok? *“ Hallgass! — sziszegte Forral és máris odaugrott a lányhoz, és egy nagy pofont adott neki. — Egy hangot se, te is benne vagy. nem moshatod ki magad! Mari elhallgatott. Most mit csináljon? Ordítania, sikítania kellene... Emberek, itt rabol nak! De ő is itt áll közöttük. Együtt jött velük, ö ezt nem akarta. (Folytat! ukjj ma irodájában. Két dolog is lelkesít Az egyik az, hogy ez a három ember szemmel láthatóan szeretne mindent elkövetni, hogy a Kecskemétnek szánt hangversenyt mégis megtarthassák. Egy kicsit, mondhatnám, magasabb rendű örömöm pedig az, hogy lám, milyen nagyot fejlődött Altaic an is a vidék zenei élete. Mindez azonban csak úgy átvillan rajtam, hiszen őszintén ^szurkolokf, hogy mégiscsak megtarthassuk azt a koncertet A dolog úgy áU, hogy még ha lenne is Kecskeméten olyan kultúrpalota, ahol a hét bár* melyik napján megrendezhet> nénk a hangversenyt, sajnoa, nagyzenekar csak hétfőn jöhetne, mert akkor szünetelnek « színházi előadások, a zenészek tehát szabadok. S a hétfőket már jó messzire előre beütemezték az Országos Filharmóniánál más városok kuUúrprog- ramjába. C ekkor a Filharmónia J megbízottja, igazán csal végső kétségbeesésében, a következő ötlettel áUt elő: — Talán a kecskeméti szim fonifcusokkal lehetne... hiszenI már tavaly szerepeltek. Most azonban az eddig jói indulati karmestert — aki ká-. lönben kecskeméti Makó —J öntötte ei az epe: — Hol van az a savékor?) A hold ban! Egyelőre ugyanis ivetekénfi összeverődik az együttse, pró bálnak, dolgoznak, aztán nagy nehézségek árán bemutatkoznánk a nagyközönségnek.. s fi ilyenkor bizony a zenészek nagyobb létszámban ülnek a pódiumon, mint e hallgatóság a nézőtéren. így hát egy röpke beszélgetés messze Kecskeméttől megint csak ott lyukad ki, ahol a város zenei életéröl szóló viták minduntalan végződnek: kellene Kecskemétnek saját szimfonikus zenekar, dúsabb tehetne a zenei program, t aal igy lehetne közelebb kerüM a nagyközönséghez; valóságot rohamcsapata lehetne a kutturáUfi életnek, de nines, nines és alig van rá reményűnk, hogy lesz. Miért? Mert ^invesztálni^ kellene, egy kevés pénz kellene hozzá, nem is olyan sok, áa annyi nincs. Erre nem tetőt — mondja « Város. (Engedtessék meg vakom, hogy valamennyi illetékest — mert nagyon sokan segíthetnének, ha akarnának — összefogjam így egybe, hogy: a Város.) pedig — hue a dókámén1 tűm, eléggé meggyőző lehet ez a beszélgetés — egy »üzemképes" zenekar behozná a költségeket. Ss — bár kevés időnk jut a sajnálkozásra —• az Országot Filharmónia it megszabadulna az üyen természetű aktuális gondoktól. Hogy a város zenei életét ne is említsük. Pártos Erzsi Miliők Rt*. GYERTYAFÉNYEK A magyar történelem egyik lege tragikusabb és legnemesebb alaké iának, Kölcsey Ferencnek az éles tét idézi a regény. De nem a merev és fennkölt szobrok pózában ábrázolja a költöt, gondolkodót és politikust, hanem súlyos küzdelmekben mutatja meg igazi emberi arcát. Jókai Mór: EGY MAGYAR NÄBOB Jókai Mór az Egy magyar nábooot ■— és folytatásán, a Káxpáthy Zoltán című regényt — még öregkorában is legkedvesebb munkájaként tartotta számon. — A kölönc parlagi főnemesek. Kárpátby Jánosnak az élettörténete valóban páratlan népszerűségre tett szert. A ro- formkor pezsgő társadalmi életé* megjelenítő munka nagv írónli törik legszebb, legköltöibb alkotása,
